A hirdetményi kézbesítés feltételei

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alperes idézésének a „kézbesítés akadályozott” jelzéssel való visszaérkezése alapján nem valószínűsíthető, hogy a címzett tartózkodási helye ismeretlen, vagy a kézbesítés egyéb elháríthatatlan akadályba ütközik, és az sem, hogy a kézbesítés megkísérlése már előre eredménytelennek mutatkozik; ezért ilyen esetben a hirdetményi kézbesítés feltételei nem állnak fenn.

Az irányadó tényállás szerint a felperesnek az alperes ellen vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránt indított perében az elsőfokú bíróság a 2016. január 25. napján meghozott végzésében felhívta a felperest, hogy jelölje meg az alperes idézhető lakcímét, mivel a keresetlevélben megjelölt címről az alperes idézése „kézbesítés akadályozott” postai jelzéssel érkezett vissza. Az elsőfokú bíróság a végzésben felhívta a felperest arra is, hogy amennyiben az alperes idézhető címét nem ismeri, úgy 5 napon belül, de legkésőbb a tárgyaláson kérje az alperes hirdetmény útján történő idézését, és további 30 napon belül valószínűsítse, hogy az alperes részére a kézbesítés a megjelölt címen akadályozott, és más címen sem lehetséges, ehhez valószínűsítse az alperes ismeretlen helyen tartózkodásának tényét a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalánál (továbbiakban: KEKKH), vagy az alperes utolsó lakóhelye szerinti települési önkormányzat jegyzőjénél beszerzett tájékoztató csatolásával, és kérje részére ügygondnok kirendelését, továbbá az ügygondnok díjának előlegezésére helyezzen letétbe 100 000 Ft-ot. Az elsőfokú bíróság a végzésében tájékoztatta továbbá a felperest, hogy amennyiben nem kér hirdetményi idézést, nem csatol lakcím-tájékoztatót, nem kéri ügygondnok kirendelését, vagy a díját nem előlegezi, akkor az eljárás szünetel.

A felperes az elsőfokú bíróság felhívására 2016. január 28. napján akként nyilatkozott, hogy az alperes általa ismert, idézhető címe a keresetlevélben megjelölt cím. Közölte továbbá, hogy a felmerült kézbesítési akadály miatt megkereste a KEKKH-t, amelynek eredményéről – a kapott tájékoztatás függvényében – tájékoztatni fogja az elsőfokú bíróságot. A beadványához mellékelte a KEKKH részére megküldött egyedi adatszolgáltatási kérelmét.

Ezt követően az elsőfokú bíróság a 2016. február 4-én megtartott tárgyaláson megállapította, hogy az eljárás a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 137. § (1) bekezdés d) pontja alapján szünetel.

A felperes a 2016. augusztus 3. napján postára adott és az elsőfokú bírósághoz 2016. augusztus 5. napján érkezett kérelmében a szünetelő eljárás folytatását kérte, azonban a beadványában az alperes idézhető címét nem jelölte meg, és hirdetményi idézés, valamint ügygondnok kirendelése iránti kérelmet sem terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság döntése

Ezért az elsőfokú bíróság a 2016. augusztus 26-án meghozott végzésével a felperesnek az eljárás folytatása iránti kérelmét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a keresetlevélben megjelölt címen nem lehetséges eredményes postai kézbesítés az alperes részére, a felperes pedig az eljárás folytatása iránti kérelmében nem közölt olyan adatot, amely a szünetelés alapjául szolgáló körülményekben (alperes ismeretlen helyen tartózkodása, hirdetményi idézés iránti kérelem előterjesztésének hiánya) változást jelentett volna, ezért a szünetelés megállapításának oka változatlanul fennáll.

A fellebbezés tartalma

Ez ellen a végzés ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben elsődlegesen a sérelmezett határozat megváltoztatását, másodlagosan pedig annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság felhívásának megfelelően megkereste a KEKKH-t, hogy az alperes lakcímének esetleges változásáról adjon számára tájékoztatást, amely megkeresésére azt a tájékoztatást kapta, hogy az alperes idézhető címe a felperes által is ismert, a keresetlevélben megjelölt cím, így – véleménye szerint – az alperes idézhető címe általa közöltnek tekinthető. Álláspontja szerint az eljárás folytatása iránti kérelme elutasításának indokaként az elsőfokú bíróság helytelenül hivatkozott arra, hogy a szünetelésre okot adó körülmény továbbra is fennáll, mivel ez – szerinte – nem zárja ki a per folytatását, illetve neki nincs olyan kötelezettsége, hogy az akadályokat a kérelem benyújtásával egyidejűleg elhárítsa.

A Debreceni Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezést az ítélőtábla annyiban találta alaposnak, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésére állt adatok alapján megalapozatlanul állapította meg az eljárás szünetelését a Pp. 137. § (1) bekezdés d) pontja alapján, és ennek következtében az eljárás folytatása iránti kérelmet elutasító végzése is jogszabálysértő.

Rámutat az ítélőtábla, hogy a Pp. 137. § (1) bekezdés d) pontja alapján a bíróság az eljárás szünetelését akkor állapítja meg, ha hirdetményi idézésnek volna helye és a fél ezt nem kéri.

A hirdetményi kézbesítés elrendelésének feltételeit a Pp. 101. § (1) bekezdése tartalmazza, amely szerint hirdetményi kézbesítésre akkor kerülhet sor, ha a fél tartózkodási helye ismeretlen, vagy olyan államban van, amely a kézbesítéshez jogsegélyt nem nyújt, vagy ha a kézbesítés egyéb elháríthatatlan akadályba ütközik, illetve, ha a kézbesítés megkísérlése már előre is eredménytelennek mutatkozik, tovább a Pp. 100/A. § (4) bekezdésében meghatározott esetben. Azonban a Pp. 101. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a bíróság a megjelölt okok esetén sem rendeli el hivatalból a hirdetményi kézbesítést, mivel arra csak a fél kérelmére és az annak alapjául szolgáló ok valószínűsítése esetén kerülhet sor.

[htmlbox BDT]

Azt, hogy hirdetményi kézbesítésnek lenne helye, a jelen ügyben rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet megalapozottan megállapítani, ezért az elsőfokú bíróság a Pp. 137. § (1) bekezdés d) pontja alapján az eljárás szünetelését jogszerűen nem állapíthatta volna meg. Ugyanis önmagában az alapján, hogy az alperes idézése a felperes által közölt címről „kézbesítés akadályozott” postai jelzéssel érkezett vissza, a hirdetményi kézbesítés Pp. 101. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeinek fennállása nem valószínűsíthető.

A postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól, valamint a postai szolgáltatók általános szerződési feltételeiről és a postai szolgáltatásból kizárt vagy feltételesen szállítható küldeményekről szóló 335/2012. (XII. 4.) Korm. rend. (a továbbiakban: 335/2012. Kr.) 25. § (1) bekezdés f) pontja szerint a postai szolgáltató a „kézbesítés akadályozott” jelzést akkor tünteti fel a kézbesítetlen postai küldeményen, ha a levélszekrénybe történő elhelyezéssel vagy személyes átadással történő kézbesítés vagy értesítő hátrahagyása nem lehetséges. Ezzel szemben a „címzett ismeretlen” jelzés feltüntetésére akkor kerül sor, ha a címzett a címen nem egyértelműen azonosítható, vagy nem ismert [335/2012. Kr. 25. § (1) bekezdés b) pont]. Tehát tértivevényes küldeménynek „kézbesítés akadályozott” jelzéssel történő visszaküldésére akkor kerülhet sor, ha a megjelölt címen a postai alkalmazott a küldeményt a címzettnek személyesen nem tudta átadni, és a postai értesítő hátrahagyása postaláda (levélszekrény) hiányában nem volt lehetséges.

Mindezekből pedig az a következtetés vonható le, hogy egy küldeménynek a feladóhoz „kézbesítés akadályozott” jelzéssel történő visszaérkezése alapján még nem valószínűsíthető, hogy a címzett tartózkodási helye ismeretlen, vagy, hogy a kézbesítés egyéb elháríthatatlan akadályba ütközik, illetve, hogy a kézbesítés megkísérlése már előre is eredménytelennek mutatkozik, ezáltal pedig a hirdetményi kézbesítés feltételei fennállnak.

Ezért az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha az alperes idézésének a „kézbesítés akadályozott” jelzéssel való visszaérkezése után a felperest – az alperes másik, idézhető címének megjelölése mellett – a Pp. 101. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek fennállásának valószínűsítésére, annak megtörténte esetén pedig a hirdetményi kézbesítés elrendelésére és ügygondnok kirendelésére vonatkozó kérelem előterjesztésére hívja fel azzal, hogy amennyiben a felperes a felhívásban foglaltaknak nem tesz eleget, úgy a bíróság az eljárás szünetelését fogja megállapítani.

Az elsőfokú bíróság felhívása – tartalmát tekintve – megfelelt a fentieknek, azonban annak következtében, hogy a hirdetményi kézbesítés feltételeinek valószínűsítésére a végzésben megállapított 30 napos határidő a 2016. február 4-i tárgyalási határnapig nem járt le, a tárgyaláson az elsőfokú bíróság az eljárás szünetelését jogszerűen nem állapíthatta volna meg, figyelemmel arra is, hogy hirdetményi kézbesítés feltételeinek valószínűsítése – értelemszerűen – meg kell, hogy előzze a hirdetményi idézés iránti kérelem előterjesztését.

Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 258. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasította.

Az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése folytán folytatódó eljárásra adott iránymutatás szerint a folytatódó eljárásban az elsőfokú bíróságnak – megfelelő határidő megállapítása mellett – fel kell hívnia a felperest a KEKKH-től kapott tájékoztatás csatolására és az alperes idézhető lakcímének bejelentésére, a közölt címen pedig a kézbesítést ismételten meg kell kísérelni. Amennyiben a közölt címről a küldemény ismételten a „kézbesítés akadályozott” jelzéssel érkezik vissza, az elsőfokú bíróságnak – szükség esetén a postai szolgáltató megkeresésével – tisztáznia kell, hogy mi volt a kézbesítés elmaradásának pontos oka, annak ismeretében pedig állást kell foglalnia abban, hogy az alapján a hirdetményi kézbesítés feltételeinek fennállása a jelen ügyben valószínűsíthető-e. Ha igen, illetve, ha a küldemény a „címzett ismeretlen” jelzéssel érkezik vissza, az elsőfokú bíróságnak ismételten fel kell hívnia a felperest a hirdetményi kézbesítés elrendelése és ügygondnok kirendelése iránti kérelem előterjesztésére azzal, hogy amennyiben a felperes a felhívásban foglaltaknak nem tesz eleget, a bíróság az eljárás szünetelését fogja megállapítani. Erre azonban csak az elsőfokú bíróság végzésében megállapított határidő eredménytelen eltelte után kerülhet sor jogszerűen.

Az ismertetett döntés (Debreceni Ítélőtábla Gpkf.IV.30.422/2016/2.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2017/7-8. számában 119. szám alatt jelent meg.

---