A jog szolgálatában

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Beszélgetés dr. Nyíri Sándor nyugalmazott vezető ügyésszel.

Pályafutása nagy részét az ügyészségen töltötte, ma már nyugalmazott vezető ügyészként élvezi a nyugdíjas életet. Mit jelentett Ön számára az ügyészi hivatás?

Az ügyészség nagyon szép mesterség, komoly pálya. A büntető jogalkalmazás területén az a felemelő, hogy a nyomozás megindításától egészen a büntetés kitöltéséig rálátása van a jogalkalmazónak arra, hogy mi történt és mi nem. Világéletemben szerettem tanulni, elég hátrányos helyzetből indultam, árva gyerekként intézetben nőttem fel. Gimnáziumi éveimben nagyon jó tanáraim voltak, sok könyvet adtak a kezembe, ezáltal az értelmiségi létet úgy igyekeztem megélni, hogy minden nap azzal indultam neki, hogy „ma is tanultam valamit”. Az érdeklődési területem mindig is a bűnüldözés elvi és gyakorlati kérdései, kriminológia, büntető jogalkalmazás különböző területei voltak, e témában több mint 100 publikációm jelent meg szakcikkek, könyvek formájában.

A jogalkalmazó minden korban kötve van a törvényekhez. A törvényeket nem ő alkotja, hanem a politikusok. A jogalkalmazónak lehet véleménye, de akkor is a törvényeket végre kell hajtani. A rendszerváltozás hatással volt a jogalkotásra, a jogalkalmazásra, a társadalmi berendezkedésre, és ebbe a világba eligazodni nem olyan könnyű. Pár éve nyugdíjasként távolról figyelhetem a jogalkotást, a jogalkalmazást, és megjegyzem, hogy vannak gondjaim a jogalkotás igazságtartamával, színvonalával, na meg az a véleményem, hogy a politikai életet nem illik kriminalizálni, mert ennek a hatása az, hogy perbe fognak embereket, majd az évek múlásával a bíróság felmenti őket. Az én időmben alapvető politikai elv volt, hogy alaptalanul senki ellen nem indulhat büntetőeljárás. Ez az elv ma nem érvényesül a politika területén. 1964 óta teljesítettem szolgálatot, fogalmazógyakornok, fogalmazó, ügyész, kerületi vezető ügyészként, majd voltak kitérők az életemben. Nem szégyellem, hogy 1974-1978 között pártmunkás voltam, majd a Központi Bizottság igazságügyi alosztályán dolgoztam alosztályvezetőként, majd 1978-ban lettem legfőbb ügyész helyettes, mely tisztet 1992-ig töltöttem be.

A tisztségről lemondásra miért került sor?

A rendszerváltás arról szólt egy operetthasonlattal élve, hogy „Új műsorhoz új férfi kell!”. Akkor a mi időnk lejárt, a Belügyminisztériumban miniszteri főtanácsadóként kezdtem el dolgozni Dr. Boross Péter mellett, ami szép időszak volt az életemben, aztán a Törvényelőkészítő Főosztályon folytattam, majd másfél évig voltam rendészeti helyettes államtitkár. 1996-ban megkérdeztem Dr. Györgyi Kálmán akkori legfőbb ügyészt, hogy letelt- e száműzetésem, mire azt a választ kaptam, hogy le, mely következtében visszakerültem az ügyészségre.

Az ügyészi hivatást komolyan gondoltam, hivatásnak is éreztem. 1997-ben pályázat útján a Budapesti XIV. és XVI. Kerületi ügyészség vezetője lettem visszakerülve tulajdonképpen oda, ahol kezdtem valamikor a mesterséget, és ott dolgoztam 10 évig egészen nyugdíjazásomig. 2007. márciusától kormánytanácsadóként a Miniszterelnöki Hivatal „Új rend és szabadság” Kormánybizottságon tevékenykedtem, majd a Kormánybizottság megszűnte után az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz kerültem, ahol a rendészeti államtitkár mellett tanácsadóként, majd 2010. május 31. napjáig Juhász Gábor felkérésére a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter tanácsadójaként dolgozhattam.

Kutatási és érdeklődési területe a bűnözés, a bűnüldözés elméleti és gyakorlati kérdései, az ügyészi és a rendészeti szervek működésének, vezetésének, irányításának elméleti és gyakorlati kérdései. E tárgykörökben több mint 100 publikációja jelent meg (Tanulmányok a rendészet köréből (Rendőrtiszti Főiskola 1997), A titkos információgyűjtés jogi alapjai (BM Kiadó 1997), A titkos adatszerzés (BM Kiadó 2000), A rendőrségi jog alapjai (BM Kiadó 2002), Az ügyészségről (BM Kiadó 2004), A rendőrségi törvény kommentárja (BM Kiadó 2006), A múlt mindig velünk van (magánkiadás 2012). Társszerzőként közreműködött a Nemzetközi jog (Rejtjel Kiadó 1998) és  A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény magyarázata kiadványokban.

Büszke vagyok „A titkos információgyűjtés jogi alapjai” könyvemre, mert első volt a szakmában és nagyon népszerű is volt a szakközönség körében. „Az ügyészségről”szóló könyvben a szakmaiság mellett volt egy kis történelem is. 2006-ban jelent meg „ A rendőrségi törvény kommentárja”, mely szintén izgalmas téma volt. A cikkeim zömében a kriminalisztikához, kriminológiához, a rendészethez kapcsolódnak.

18 éven keresztül tanított az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán a Büntetőeljárási Tanszék külsős előadójaként, 1988 óta címzetes egyetemi docenseként, ahol egyéni módon meghonosította a rendőrségi jog stúdiumot.

Újszerű dolog volt a rendőrségi stúdium, mert 1997-ig a rendészettel az egyetemi oktatásban nem nagyon foglalkoztak. Az utóbbi időben a rendészet óriási fejlődésen ment keresztül, ma már a bevett tudományok közé tartozik, a Magyar Tudományos Akadémia is megalapította a Rendészeti Albizottságát és van már eendészettudományok akadémiai nagydoktori cím is, valamint a Rendőrtiszti Főiskola Nemzeti Közszolgálati Egyetembe való beolvadásával önálló karként beindult a doktorképzés is. Tehát aktív tudományos tevékenység folyik a rendészeten belül.

Állandó tagja a Belügyi Tudományos Tanácsnak, valamint a Magyar Rendészettudományi Társaság Felügyelő Bizottság elnöke. A Kozma Sándor- díj (2003), Deák Ferenc -díj (2007) kiemelkedő szakmai kitüntetései mellet az idén a Magyar Ügyvédi Kamarától magkapta a Jog Szolgálatában életműdíjat.

Egészen váratlanul jött a megtisztelő díj, nem gondoltam volna, hogy a 40 éves jogászi pályafutás során 70 év felett még egyáltalán eszébe jut a szakmának, hogy létezem és egyszer aktív voltam. Jól esik, különösen, ha egy másik hivatásrend adományozza annak, aki a fél életét a bírói tárgyaló másik oldalán élte le és ebben az elismerésben benne van az, amiről szól ez az egész: a jog szolgálatában, hiszen mindnyájan a jog szolgálatában állunk, az ügyvéd is, az ügyész is, a bíró is, csak ki-ki más szereposztásban. A családomnak is jól esett a kimagasló kitüntetés. Kaptam már több elismerést az életben, de erre különösen büszke vagyok.

Dr. Nyíri Sándor

Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán 1965-ben szerzett diplomát. Bírói-ügyészi szakvizsgát 1967-ben tett. 1983-ban elvégezte a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiát.  1964. augusztusától helyezkedett el a Fővárosi Főügyészségen, ahol a XVI. kerületi ügyészségen kezdett dolgozni ügyészségi fogalmazó gyakornokként. 1965. november 1-én kapott ügyészségi fogalmazói kinevezést. A szakvizsga letétele után 1967. július 1-én kinevezték ügyésznek a Budapesti XIV., XVI. kerületi ügyészségre, ahol 1972. július 1. napjáig ügyészként, majd 1973. július 1. napjáig kerületi vezető ügyész helyettesként dolgozott. 1973. július 1. napjától 1974. október 1. napjáig a Budapesti VIII. kerületi ügyészség vezetője volt. 1974. októberétől az MSZMP KB igazságügyi alosztályára került, ahol 1975. november 1. napjáig munkatársként, majd 1978. november 1. napjáig alosztályvezetőként dolgozott.1978-1992 között a legfőbb ügyész helyettesként, közben 1990. április 1. napjától június 26. napjáig megbízott legfőbb ügyészként tevékenykedett.1992-1995 a Belügyminisztériumban miniszteri főtanácsadóként, majd a Törvényelőkészítő Főosztály főtanácsosaként tevékenykedett.1995-1996 Belügyminisztériumban rendészeti helyettes államtitkára. 1996 év végén a Budapesti XVIII. és XIX. kerületi ügyészség megbízott vezetője, 1997. január hó 1 napjától június 30. napjáig a Fővárosi Főügyészség ügyésze, majd 1997. július hó 1 napjától nyugdíjazásáig 2007. március 16. napjáig a Budapesti XIV. és XVI. Kerületi ügyészség vezetője volt. Budapesti XIV. és XVI. Kerületi ügyészség vezetője volt. 2007. márciusától kormánytanácsadóként a Miniszterelnöki Hivatal „Új rend és szabadság” Kormánybizottságon tevékenykedett. A Kormánybizottság megszűnte után az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz került, ahol a rendészeti államtitkár mellett tanácsadóként, majd 2010. május 31. napjáig a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter tanácsadójaként dolgozott. Kutatási területe a bűnözés, bűnüldözés elméleti és gyakorlati kérdései, az ügyészi és a rendészeti szervek működésének, vezetésének, irányításának elméleti és gyakorlati kérdései, melynek kapcsán számos publikációja jelent meg. 1997 óta az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán a Büntetőeljárási Tanszék külsős előadója, 1988. óta címzetes egyetemi docens. Három gyermek édesapja és hat unoka nagypapája. Nyugdíjas szabadidejét a népes családjával tölti, szeret olvasni, zenét hallgatni, welnesselni, utazni.

Fotó: Ügyvédek Lapja/Panpress

---