A kölcsön az új Ptk-ban II. rész. Egy lépés hátra?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A cikk a kölcsönszerződésnél az adós és a hitelező legfontosabb kötelmének, a pénzügyi teljesítésnek – mint a kölcsönpénz átadása, folyósítása, annak átvétele és a visszafizetése, a kamatszedés kérdése – a jelenlegi szabályozását és ennek közvetlen okait elemzi. Külön hangsúlyt helyez az adós eddig kevéssé elemzett kötelezettségére, arra, hogy köteles-e a kölcsönbe adott pénzt átvenni, mai terminológiával lehívni a hitelt. Elemzi azt is, hogy mely jogilag méltányolható érdekek szólnak a különféle jogi megoldások mellett a hitelező és adós mellett és ellen. Az elemzés kitér arra is, hogy ezek hogyan változtak a korral, és ez miként függ össze a kölcsönszerződés reálkontraktus- illetőleg konszenzuálszerződés-jellegével. Az előző cikk a XX. század közepéig mutatta be a magyar joggyakorlatot; ebben a részben általában a kodifikált Polgári Törvénykönyvünket és annak gyakorlatát elemezzük általában.


Várgedő Lajos teljes cikkét a Polgári Jog folyóirat 2018/4. számában olvashatja.

2. A pénz

[20] A kölcsön tárgya jogilag a pénz szolgáltatása. Az átruházással eredetileg a pénz feletti tulajdon is átszáll a hitelezőről az adósra; ez a bankjegyként megjelenő pénzre feltétlenül helytálló, ám a kötelmi követelésként mutatkozó bankszámlapénzre vonatkozóan már elgondolkodtató. A bankszámlapénznél a folyósítás a tipikus, amelynek során a bankkal szembeni pénzkövetelés az adós bankszámlájára érkezik; ezért az átadás, mint tulajdonba adás alig értelmezhető. Álláspontom szerint a kölcsön tárgyát képező pénz a modern időkben átalakult, amely már az új Polgári Törvénykönyvben is megjelent. Pénztartozást a pénz tulajdonának átruházásával, vagy a fizetési számlára jóváírással (átutalás, erre befizetés) lehet teljesíteni (2013. évi V. törvény 6:42. §). A pénz bankjegyként dologiasult formában állhat a jogosult rendelkezésére (készpénz), amelyen így tulajdonjog szerezhető, vagy pedig fizetési (bank)számlán megjelenő követelésként, ami a jogosult kötelmi igényét jelenti bankjával szemben arra, hogy a bank tegyen eleget a fizetési műveleteknek. Utóbbi a jogosult rendelkezési joga a fizetési számla felett, a bankművelet végzésére utasító jog gyakorlása. Ez utóbbi esetben a pénz dologiasult formában, bankjegyként nem jelenik meg, ezért a pénz feletti tulajdonjog kérdése nyilván nem merül fel. Tegyük hozzá, hogy a jogosult rendelkezhet úgy is, hogy a fizetési számlán lévő pénzt átkonvertálja bankjeggyé, a pénzt ezzel kiveszi a bankból; ilyenkor a bankjegy fizikai birtokbavételével a pénztárteremben a tulajdonszerzés bekövetkezik. [21] A pénz meghatározását jogunkban a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (Pft.2. § 19. pontja tartalmazza, eszerint pénz a bankjegy, érme, számlapénz, és az elektronikus pénz. Az elektronikus pénz egyre nagyobb jelentőségre tesz szert napi pénzügyeinkben; ez az elektronikus pénz kibocsátójával szembeni követelés által megtestesített, elektronikusan tárolt – ideértve a mágneses tárolást is – összeg, amelyet pénzeszköz átvétele ellenében bocsátanak ki a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvényben meghatározott fizetési műveletek teljesítése céljából. *  [22] Az új Polgári Törvénykönyv a fizetési számlán lévő pénzre szóló követelést primae facie nem minősíti dolognak, így a számlapénznél ex lege kizárt, hogy dologként tekintsünk rá. A 2013. évi V. törvény 5:14. § (2) bekezdése azonban akként rendelkezik, hogy a pénzre is alkalmazni kell a dologra vonatkozó szabályokat, nem téve különbséget a pénz megjelenési fajai között. Ez a kapcsoló szabály már értelmezési kérdéseket vethet fel a tulajdonjogi analógia alkalmazására, amelynek a dologi klasszikus tulajdonnal fennálló ún. „legkisebb többszöröse” a pénz feletti rendelkezési jog, amely a jogosultat a fizetési számlán lévő pénze felett kötelmi alapon is megilleti (számla feletti rendelkezési jognak hívják). Mivel a tanulmánynak a pénz nem tárgya, a problémát itt csak jelezzük. [htmlbox Polgári_jog_folyóirat] [23] Dologi hatályt tehát a követelésként kezelt modern pénznél már nem tulajdoníthatunk a kölcsönzésnél a folyósításnak sem, ezért a szerződéses jogviszonyt erre figyelemmel kell elemezni. Annyit megállapíthatunk, hogy a klasszikus dologi jogi tulajdonjog egyik részjogosítványa, a rendelkezési jog mindenképpen közös a fizikailag is birtokba vehető bankjegynél, illetőleg az elektronikus számlapénznél, akár van a jogosultnak a pénz felett tulajdona, akár nincs. Következésképpen ebben a tekintetben a pénz különféle megjelenési formái egymáshoz hasonlóan viselkednek.

3. A pacta sunt servanda elve alapján állva

[24] A kölcsönszerződés konszenzuáljellegéig az 1959. évi Polgári Törvénykönyv előtti jogirodalom is eljutott, ebből következően pedig a hitelező – a szerződéses feltételek teljesülésével – köteles a kölcsönnyújtásra: a hitelező pénztartozási kötelembe kerül adósával szemben. A pénzmozgás megindulása a hitelezőtől az adóshoz ennek a teljesítését jelenti. A hitelező a kölcsönzött pénz kamattal vagy anélküli visszafizetésére szóló ígéretet szerez az adósától, vagyis adósi kötelezettséget arra, hogy a jövőben az adós pénz tulajdonát ruházza majd át a hitelezőjére, illetőleg a hitelező számlájára az összeget befizeti, vagy oda átutalja: ez a kölcsön törlesztése szerződésszerűen. Következésképpen ez is pénztartozás megfizetése. [25] Átadásnál (folyósításkor) a hitelező pénzt szolgáltat az adósnak, cserébe az adós jogi kötelezettségéért, hogy azt visszafizeti a hitelezőnek: vagyis valós idejű pénz ellenében az adós későbbi idejű pénzszolgáltatásra köteles. A két pénz között az időbeli különbözetet a kamat fizetése hidalja át közgazdaságilag. A kamat általában a pénz használati díja, de tekinthetjük árként is: a pénz jelen idejű tartásának az ára. Absztrahálva a pénztartás ára adott időben. A kamat azonban felfogható akként is, hogy a hitelező jelenértékű pénzt ad át az adósnak, aki azt a jövőben fizeti vissza a hitelezőjének; a most átadott pénz jelenértéke ugyanezen pénz jövőbeli elvárt értékének a jelenre diszkontált összege. Röviden: a jövőbeli pénz jelenértékre diszkontálva. Ahogy Bánfi – Sulyok-Pap – Száz üzletileg is rendkívül kifejezően mondja, *  a hitelező „jelenbeni pénzért jövőbeni pénzt vásárol”. Másként is megfogalmazzák közgazdaságilag ugyanezt a gondolatot: „jövőbeni pénzre szóló követelések (hitel esetén a törlesztésre és a kamatra vonatkozó követelések), a jelenbeli és jövőbeni pénzek cseréjének lebonyolítási eszközei.” *  [26] Az 1959-es Ptk. 523. § (1) bekezdése a kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező főszolgáltatását abban jelöli meg, hogy köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, míg az adós főkötelezettsége, hogy a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizesse. Ebben a részében a jogi szabályozás egységes, nincs különbség aszerint, hogy a jogalany pénzintézet vagy sem. Nem jelenik meg tehát a polgári jog-kereskedelmi jog dualizmusa a szerződéstípus jogi definíciójánál és a kölcsönös szolgáltatások fő jellemzőjénél. [27] A kamat fizetésénél már más a helyzet: a (2) bekezdés különböztet a jogalanyok között. Ha a hitelező pénzintézet – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában -, az adós kamat fizetésére köteles. Ezzel az 1959-es Ptk. a pénzintézeti kölcsönt tipizálja és elnevezi bankkölcsönnek. A polgári jog-kereskedelmi jog kettősségére modellezett élethelyzet itt már tetten érhető a szabályozásban, mert a törvényalkotó az üzletszerű tevékenységet folytató pénzintézet által nyújtott kölcsönre kamat fizetését rendeli főszabályként, tekintet nélkül arra, hogy a kölcsönt kereskedelmi társaság vagy fogyasztó, magánszemély veszi-e fel a szerződéssel. [28] Feltűnő, hogy nincs kimondva a Ptk.-ban olyan adósi kötelezettség, hogy a felajánlott kölcsönt a megkötött szerződés alapján vegye is át. [htmlbox ptk_kommentar_2018]

4. A kölcsön átadása-átvétele, mint kötelezettség

[29] A kölcsönügyletnél a legfontosabb szerződéses kötelezettség a kölcsön átadásához kötődik: ez a hitelező főszolgáltatása. Egyúttal ennek teljesedésbe menése váltja ki, indítja meg az adós legfontosabb kötelezettségét, a kölcsön törlesztését is. A kölcsön felvétele, igénybevétele nélkül azonban nincs törlesztési, visszafizetési kötelezettség az adós oldalán, hiszen visszafizetni azt lehet, amit korábban nekem kifizettek. A visszafizetés tehát feltételezi előzőleg a kifizetést, amely a visszafizetési kötelmet kiváltja. Kölcsönnél a fizetési kötelmek így válnak kölcsönössé. [30] Kiemelkedő kérdés tehát, hogy fennáll-e jogi kötelezettség a kölcsön hitelezői átadására és ennek átvételére az adósnál? A kölcsön konszenzuálszerződés, így a szerződés teljesítése elvileg kikényszeríthető lehetne jogilag, vagyis adós követelhetné a kölcsön átadását, modern szóval folyósítását a hitelezőjétől a kölcsönszerződés alapján, az ottani feltételek teljesülésével. [31] A kötelmi jogunk általában ehhez igazodva alakította eddig a kölcsönszerződésből eredő joghatásokat is. Ezek közé tartozik, hogy a kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani. *  A szövegezés itt kifejezetten utal arra, hogy a jogalkotó a kölcsönre vonatkozó rendelkezéseket ebben a tekintetben egységesen kívánta rendezni függetlenül attól, hogy a kérdéses szerződést pénzintézet a kereskedővel, kereskedők egymás között, a pénzintézet fogyasztóval vagy magánszemélyek egymás között kötötték-e meg. Vagyis nem érvényesül a szabályozásban a polgári jog-kereskedelmi jog kettőssége; az 1959-es Ptk.-nk ebből a szempontból az üzleti, „hivatásforgalmi” és a laikus magánszemélyek jogviszonyaira vonatkozó rendelkezés között nem tesz különbséget. Ez szolgálja a jognak a rendszerbeli egységét és a lehető legmagasabb mértékű absztrakció lehetőségét. [32] Következésképpen, ha az adós a szerződésben kikötött folyósítási vagy más feltételeket teljesítette, jogilag megalapozott igénye keletkezett arra, hogy a hitelező neki átadja a kölcsön összegét, a szerződés teljesítéseként. Ez jogilag a hitelezővel szemben kikényszeríthető adósi igény. Ha a hitelező ennek nem tenne eleget, az a szerződés megszegése az ő oldaláról. Ezért az adósnak bíróság előtt perrel is kikényszeríthető követelése van elméletileg arra, hogy a hitelezőt erre rászorítsa – ha a hitelező javára nem áll fenn a szolgáltatás megtagadására okot adó körülmény, de ettől a lehetőségtől most tekintsünk el a továbbiakban a vizsgálódásunknál. [33] Az adós a hitelező szerződésszegése miatt kártérítést is követelhet, akár a hitelező teljesítése helyett is. [htmlbox jogtar_kepzes]

5. A kölcsön átvételének a megtagadása

[34] Polgári Törvénykönyvünk az adóst feljogosítja arra, hogy a kölcsön átvételét megtagadja. Ez elméletileg felfogható úgy is, mint a hitelező szerződéses teljesítésének a visszautasítása, vagyis szerződésszegésként – ha jogellenes lenne; de nem az. Felfogható lenne elállásként is, ha a jog így hívná; ez esetben nyilván adósnak meg kellene térítenie a hitelezőt ért kárt, mert a teljesítés előtti megrendelői elállásnál Polgári Törvénykönyvünk a szállítási és vállalkozási szerződésnél így rendelkezik. Nem rendelkezik viszont így a kölcsönszerződésnél. [35] Az adósnak jogilag méltányolt érdeke fűződik ahhoz, hogy kellően bízhasson a hitelező szavában (az aláírt kölcsönszerződésében) abban a tekintetben, hogy adós időlegesen pénzhez jut a hitelezőtől, még ha hitel, kölcsön formájában is. [36] A konszenzuálszerződés koncepciójából eredően ennek fordítva is működnie kellene: ha az adós a szerződésben kikötött folyósítási vagy más feltételeket teljesítette, akkor a hitelező is alappal követelhetné, hogy az adós vegye igénybe a kölcsönt és fizesse annak ellenértékét, a kamatot, valamint magát a kölcsön összegét is fizesse vissza a szerződésben kikötött ütemezésben (törlesztés). Ehhez arra lenne szükség, hogy az adós jogilag rászorítható legyen a kölcsön igénybevételére, vagyis a pénz átvételére; vagy ennek hiányában a kamat kifizetésére. [37] A kamattal a hitelező nyereséghez jut, és ha kölcsönszerződéssel megegyezett az adóssal, akkor a hitelező is joggal tarthatna igényt az ügylettől remélt kamatnyereségre. Ezt a régi Kúria ítélkezési gyakorlata elismerte, és már 1905-ben kártérítési felelősséget telepített arra az adósra, aki a kölcsönét a szerződése ellenére nem vette át. *  Akkoriban pedig a bírósági gyakorlat még expressis verbis kiemelte indokolásaiban a reálszerződés elvét a kölcsönnél is; az előbbi jogkövetkezményt viszont már mutatis mutandi a konszenzuálszerződés dogmájára helyezték. Az ítéleti eredmény minősíti az indokolást is. [38] A kölcsönszerződés alapja, hogy a hitelező meghatározott pénzösszeget az adósnak átad; ha adóst olyan jog illeti meg, amellyel a rendelkezésére bocsátandó kölcsönt nem köteles átvenni, ez éppen a kölcsönjogviszony lényegi alapját, a főszolgáltatást érinti. A hitelező főszolgáltatása váltja ki, aktiválja jogilag az adós főszolgáltatását, a kölcsön-visszafizetési kötelezettségét (legalább a kölcsön tőkeerejéig, ha nincs kamat). A főszolgáltatás adja a kölcsönszerződés értelmét, ehhez igazodik a jogviszony többi járulékos eleme is. [39] Kérdés, hogy jelenlegi polgári jogunkban a hitelezőnek jogilag méltányolt érdeke fűződik-e ahhoz, hogy kellően bízhasson az adósa szavában – az írott kölcsönszerződésében – abban a tekintetben, hogy adóstól kamathoz jut? A jog az adós kölcsönhöz jutási érdekét méltányolja a megkötött szerződés alapján, így azt feltételezhetnénk, hogy a viszonosság alapján a jog a hitelezőnél is így tesz; de nem. A jogalkotó itt eltekint a viszonosságtól és megbillenti az egyensúlyt a felek jogviszonyában; kérdés, hogy ezt a reális élethelyzetből eredő valós viszonyok gondos mérlegelése alapján teszi-e? [40] Az 1959-es Ptk. a szerződés létrejöttétől a kölcsön igénybevételének pillanatáig terjedő időtartamban feloldja az adóst az általa aláírt, megkötött kölcsönszerződésbe foglalt legfontosabb jogi kötelezettsége alól: az adós a kölcsön igénybevételére nem köteles; *  ezzel jelentősen gyengíti a kölcsön konszenzuálszerződéses jellegéből adódó jogi kötelezettséget.

Várgedő Lajos teljes cikkét a Polgári Jog folyóirat 2018/4. számában olvashatja.


Kapcsolódó cikkek

2021. október 15.

Koronavírussal kapcsolatos ügyek az AB előtt

Az elmúlt időszakban nagy számban fordultak az indítványozók az Alkotmánybírósághoz a védettségi igazolványhoz fűződő jogosultságokkal, a természetes immunitás alapján kiállított, ellenanyaghoz kötött igazolvány kiállításának feltételeivel, valamint az egészségügyi dolgozók kötelező védőoltásával kapcsolatban, jellemzően indítványminta alapján, azonos szöveggel benyújtott alkotmányjogi panasz indítványokkal.

2021. október 15.

Az ügyvédi irodák munkáját segíti a Wolters Kluwer

A Wolters Kluwer Hungary Kft. Magyarország vezető legaltech vállalata. A Jogtár® szolgáltatásukat több ezer jogász használja nap mint nap. A globális vállalat most új szoftvert tett elérhetővé a hazai ügyvédek számára, ezzel segítve munkájukat.