A mediáció ösztönzésének lehetőségei az új Pp.-ben – I. rész


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A megfelelő jogalkotói lépés döntően befolyásolhatja 2017 után a magyar mediációs kultúra fejlődését. A bírák szóbeli tájékoztatási kötelezettsége a mediátorok névjegyzékéről, több költségkezdvezmény, mediációra utalás, kötelező egyezségi kísérlet bizonyos tárgykörökben – a téma szakértői szerint a kodifikátoroknak érdemes lenne élniük a rendelkezésükre álló gazdag jogi eszköztárral a mediáció vonzóbbá tételére.


Elősegítené a magyar mediációs kultúra és piac fejlődését, ha a bírót a polgári perjogi kódex kötelezné a mediációval kapcsolatban szóbeli tájékoztatásra? Ki kellene-e ennek terjednie az igazságügyi közvetítői névjegyzékre, úgy, hogy az ingyenesen igénybe vehető ún. ,,bírósági közvetítőket” nem részesítik előnyben? Pozitív hatása lenne a magyar vitarendezési kultúrára, ha bizonyos tárgykörökben (pl. szomszédjogi, jogi személyek közötti gazdasági jellegű, biztosítással vagy lízinggel kapcsolatos jogviták, hagyatéki eljárások) az olasz szabályozási modellhez hasonlóan kötelező lenne a keresetlevél benyújtása előtt a mediáció útján való egyezségi kísérlet a felek számára? Vajon a kötelező mediációs kísérlet vagy a bolgár modellhez hasonló bírói ,,közvetítésre utalás”, azaz a szakmailag erre alkalmas jogvitáknak az erős ,,mediációra ajánlása” segítené jobban elő a magyar mediációs kultúra minőségi fejlődését? Milyen következtetésekre jutottak a gyakorló mediátor szakemberek ezzel kapcsolatban, figyelemmel kísérve a jelenleg hatályos Pp. 121/A. § (2) bekezdés rendelkezése szerinti gazdasági társaságok közötti kötelező egyezségi kísérlettel kapcsolatos magyar bírói gyakorlat fejlődését? Milyen hatása lenne, ha a jelenlegi illetékkedvezmények mellett az ,,egyezségi hajlandóságot”, különösen a mediátor szakember közreműködésével tett erőfeszítéseket a bíró a perköltség felek között való megosztásakor is honorálná, és ez a kötelezettsége az új Pp.-ben is megjelenne alapelvi szinten? Ösztönző hatással bírna, ha a perbeli fél számára bizonyos esetekben perköltség-vonzatot keletkeztetne, ha a másik fél egyezségi felhívására nem válaszol vagy indokolatlanul hátráltatja a másik fél által mediátorok szakmai közreműködésével kezdeményezett közvetítői eljárást? Előremutatónak számítana-e az az intézkedés, ha az ügyvédeknek tényvázlatban rögzítetten, írásban kellene tájékoztatniuk ügyfelüket a mediáció előnyeiről az olasz modellhez hasonlóan? Az új polgári perrendtartásban rejlő lehetőségek feltárásához a mediáció ösztönzésére három hivatás gyakorló szakembereit kérdeztünk arról, hogy az új perjogi kódexben mit lehetne tenni a magyar piaci, független mediáció kultúrájának megerősítése, támogatása érdekében? A mediátori, a bírói és az ügyvédi szakma mediáció mellett elkötelezett képviselői fejtették ki véleményüket arról, mi mindent tehetne a magyar mediációért egy ösztönző szabályozási környezetet kialakító jogalkotói szándék.

NEMZETKÖZI PÉLDÁK

A mediáció ösztönzése az európai perjogi kódexekben

Egyre több országban ismerte el a közvetítés megnövekedett szerepét a jogalkotó azzal, hogy a perjogi kódexben külön fejezetet szentelt neki.

Svájc

A 2011. január 1-jén hatályba lépett svájci Code procédure civile egyik újdonsága, hogy a mediációval kapcsolatban külön rendelkezéseket tartalmaz közvetlenül a békéltetésre vonatkozó eljárási szabályok után (203-218. cikkek). A svájci peres eljárásban a bíróság bármikor javasolhatja a közvetítést, amelyre vonatkozóan a felek is előterjeszthetnek közös kérelmet (214. cikk).

A közvetítői eljárás részletes szabályozását a kódex szándékosan kerüli, szabadságot hagyva a feleknek az egyezségre törekvő eljárás szabad alakíthatósága érdekében, és a mediáció maximális időtartamát sem jelöli ki. A 215. cikk csak annyit mond, hogy a közvetítés megszervezése és lefolytatása a felek felelőssége. A kódex tartalmaz még a mediációnak a perrel való kapcsolatára (bizalmi jelleg, bíróságtól független eljárás, a nyilatkozatok a perben nem vehetők figyelembe), az egyezség ratifikálhatóságára, valamint a költségekre vonatkozó rendelkezéseket is.

Anglia és Wales

Az eljárási rendet meghatározó Civil Procedure Rules (CPR), valamint családjogi ügyekben a 2010. évi Family Procedure Rules (FPR) tartalmaznak átfogó szabályrendszert a per közbeni mediációra – amely utóbbi egy szerencsésebb elnevezés a hazánkban újonnan egyre terjedő, a perközbeni mediációnak félreérthetően a bíróság szervezetrendszeréhez való szükségszerű kapcsolódását sugalló ,,bírósági közvetítés” kifejezés helyett. A CPR és a FPR többek között olyan generális elvek kimondásával bátorítják az alternatív vitarendezést, mint például az az FPR 3. része által tartalmazott rendelkezés, mely szerint, amennyiben az megfelelőnek mutatkozik, a bíróságoknak mindig figyelembe kell venniük az alternatív vitarendezés lehetőségét, eredményeit.

Dr. Gyolcs Judit irodavezető ügyvédi praxisa mellett a Kisebbségi Mediációs (Bar Kochba) Intézetben és a Mediációval a Családokért Közvetítői Irodában mediátori végzettséget is szerzett. Az ügyvéd mediátor szerint nagyon fontos társadalmi párbeszéd keretében beszélni az új perjogi kódexben rejlő lehetőségekről a mediáció ösztönzésére, hiszen a következő években meghozott jogalkotói döntéseknek meghatározó hatásuk lesz a magyar mediáció jövőjére.

Dr. Bíró Krisztina mediátor 2007-től polgári peres ügyekben eljáró bíróként dolgozott. Munkája során szerzett tapasztalatai indították arra, hogy a konfliktuskezelés személyesebb formái felé forduljon. 2012-től kizárólag a közvetítői tevékenységet tartja hivatásának, jelenleg a PárBeszéd Mediációs Műhely párkapcsolati mediátora.

Dr. Szepesházi Péterné dr. Tóth Katalin a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság mediáció ügye mellett elkötelezett bírójaként az Európai Bírók Csoportja a Mediációért Egyesület (GEMME) magyar szekciójának tagja. 2003-ban a franciaországi Grenoble-i Bíróságon betekintett a vitarendezés alternatív módszertanába, majd több közvetítéssel foglalkozó nemzetközi konferencián tanulmányozta a hazai és a világ különböző országaiban felgyűlt mediációs tapasztalatokat, a jogi keretszabályozás sajátosságait, alapelveit. 2012 júliusában az Aix en Provence-i mediációs világtalálkozón a magyarországi közvetítés helyzetéről tartott prezentációt. ,,A megszerzett tudás igazából csak akkor hasznosul, ha abból mások, a képzés résztvevői is profitálhatnak, és a „legjobb gyakorlatok” a hazai eljárás részévé válnak.” – mondja a bírónő a nemzetközi mediációs konferenciákon szerzett tapasztalatairól.

Országbíró Zoltán a Országos Permegelőző és Peres Egyezségi Szakértői Iroda vezető mediátoraként a független, szabad piaci verseny által ösztönzött ,,minőségi, profi mediáció” híve.

 

I. A bírák szóbeli tájékoztatási kötelezettsége a mediátorok névjegyzékéről

NEMZETKÖZI PÉLDÁK

Mediációról szóló teljes körű tájékoztatás a bíróságokon, egyezségre törekvést ösztönző költség- és illetékkedvezmények

Bulgária

A mediáció tárgykörében professzionálisan képzett bírák már ötödik éve meggyőző eredménnyel utalják közvetítésre a megfelelő ügyeket. Ez a bírói ,,ajánlás” a felek szemében is legitimációt adott a mediációs eljárásnak. A bírói ,,mediációra való utalás” 2008-ban élesített szabályai szerint a polgári és kereskedelmi jogvitákban eljáró bírónak felhatalmazása van arra, hogy ,,a vitázó feleket közvetítésre utalja az első nyilvános tárgyalás közvetítésre kitűzésekor”. Emellett a bíró ajánlás szintjén is tájékoztathatja a feleket a mediációról. Fokozza az alternatív vitarendezés vonzerejét, hogy a peres eljárás illetékének 50%-a visszajár, ha létrejön a megállapodás (bolgár polgári perjogi kódex 78. cikk 9. §).

Németország

A német bíróságok már a mediáció szélesebb körű európai elterjedése előtt is bátorították a jogvita egyezséggel történő lezárását, amit a perjogi kódex, a Zivilprozessordnung (ZPO) 278. § (1) bekezdése egyenesen a bíróságok kötelezettségeként határoz meg a tájékoztatással és az egyezség javallatának lehetőségével együtt.

Belgium

Ha a felek a per tárgyát képező jogvita megoldására akkreditált közvetítőt vesznek igénybe, ennek igazolását követően a felek az eljárás fajtájától függetlenül költségkedvezményre jogosultak (Code judiciaire 665. cikk 5. pont).

Lengyelország

Fontos mediációt ösztönző szabály, hogy az önkéntes részvételi alapon működő közvetítői eljárás költségét a felek maguk viselik, de ha egyezség jön létre, a polgári perjogi kódex szerint a folyamatban lévő peres eljárás illetéke a visszajár.

Dr. Gyolcs Judit: A Pp. jelenlegi szabályai szerint (148. §) a bíróság a per bármely szakában megkísérelheti, hogy a felek a jogvitát vagy a vitás kérdések egy részét egyezséggel rendezzék, és amennyiben annak sikerére esély mutatkozik, különösen, ha a felek bármelyike kéri, tájékoztatja a feleket a közvetítői eljárás lényegéről, igénybevételének lehetőségéről és ezzel összefüggésben a szünetelés szabályairól. A Pp. fenti rendelkezése alapján a bíróságnak nincs kifejezett kötelezettsége az írásbeli tájékoztatásra sem. Praxisom során nem nagyon találkoztam pl. olyan idéző végzéssel, melyben az általános tájékoztatáson (távolmaradás következményei, perköltség viselés szabályai stb.) kívül a közvetítői eljárás lehetőségére, annak előnyeire hívta volna fel a bíróság felek figyelmét.

Polgári, munkaügyi perekben az első tárgyaláson már elhangzik a bíróság részéről az a kérdés, hogy látnak-e a felek az egyezségkötésre lehetőséget, ennek során gyakran a bíróság a felek perbeli esélyeit is érintő, részletes tájékoztatást ad az egyezségkötés előnyeiről. Azonban ez a tájékoztatás alapvetően formális, és nem igazán éri el célját. Véleményem szerint az új Ptk. hatályba lépésével jött létre ténylegesen az a jogszabályi keret, amely arra ösztönözheti a bírákat, hogy ajánlják a mediációt, illetve amennyiben indokoltnak tartják, annak igénybevételére kötelezzék a feleket. Korábban a mediáció lehetősége a tárgyalótermekben nem merült fel. Úgy látom, hogy a bírák alapvetően a saját munkájuk eredményességében hisznek, és rendkívül szkeptikusak a „nem jogi” mediációs folyamattal, de főleg a nem jogász végzettségű mediátorral szemben. Ezért amikor a kötelező közvetítésről hallunk, az esetek döntő többségében a bíróság a bírósági közvetítőkhöz küldi a feleket, vagyis nem meri a bíróság épületén kívül engedni az ügyet.

Gyakran hallok olyan véleményt bíráktól, hogy „az az egyezség, amit én nem tudok létrehozni, az nem is jön létre”. A fő probléma abban van szerintem, hogy sok bíró nem tudja, mi is a mediáció, és hogyan lehet eredményes egy alapvetően nem jogi folyamat. Attól tartanak, hogy a mediátor bevonásával megkötött egyezség nem felel meg a jogszabályoknak és az nem végrehajtható. Ezt az aggodalmat abszolút meg lehet érteni, ezért fontos, hogy jól körülhatárolható legyen a mediátor feladata, kompetenciája.

Az a véleményem, hogy ha a bíróságnak mind írásban mind szóban tájékoztatnia kellene az ügyfeleket a mediáció lehetőségéről, az a mediáció társadalmi elfogadottságát is növelné. Ha egy bíró ajánl valamit, azt az ügyfelek jobban elfogadják. A magyar perjogi tradíciók nem kedveznek a mediáció módszerének, azonban azzal, hogy a mediáció alkalmazása az egyes ügycsoportokban törvényi szinten biztosított, a mediáció lassan de biztosan helyet szerzett magának az igazságszolgáltatás rendszerében. Ezt a helyet kell mindenki számára érthetővé, átláthatóvá tenni, de főleg azt megértetni, hogy a mediáció helyfoglalása nem jelenti azt, hogy ezzel akár a bíróságok jelentősége csökkenne, vagy az ügyvédek munkája kevésbé lenne értékes. A mediáció lehetősége mellett az igazságügyi közvetítői névjegyzékről való tájékoztatás elengedhetetlen. Szükséges azonban a KIM honlapja mellett egy másik felületen is elérhetővé tenni a névjegyzéket és a kereső program fejlesztésére is feltétlenül szükség van.

Dr. Bíró Krisztina: Ha közérthető módon juttatjuk el az emberekhez az információkat a mediációról és az intézményt népszerűvé tesszük, szerintem többen és természetesen önként vállalkoznának jogvitáik peren kívüli, alternatív vitarendezéssel történő megoldására. Nagyon fontosnak tartom, mint felvetést, az új eljárási szabályok kapcsán a bíróság tájékoztatási kötelezettségét, a felek mediációra való ösztönzését. Korábban bíróként sok társasházi közgyűlési döntés megtámadásával kapcsolatos jogvitát tárgyaltam, amelyek 90%-ban a felek közötti ellentétes érzésekre voltak visszavezethetőek. Ez egy tipikus eset arra, amikor a peren kívüli alternatív vitarendezési eljárások, amilyen a mediáció vagy a békéltetés, sikerrel járhatnak. Tapasztalataim alapján, ha a bíró a tárgyaláson szóban, valódi meggyőződéséből tájékoztatja a feleket ilyen helyzetekben a mediáció lehetőségéről, az sokkal nagyobb legitimitást ad az alternatív vitarendezési eljárásnak a felek szemében, mint egy írásbeli tájékoztatás, amilyen kizárólag a bírósági közvetítésre kiterjedően jelenleg is létezik. Az írásbeli tájékoztatást tapasztalataim szerint gyakran nem olvassák el az ügyfelek, különösen az apró betűs részt. Éppen ezért az új Pp. koncepciója kapcsán szerintem érdemes lenne megfontolni, hogy a bírák szóbeli mediációs tájékoztatási kötelezettsége határozottabban megjelenjen, amire az európai perjogi kódexekben is számos példa van. Megjegyzem, amíg a bírák nem látnak a saját szemükkel pozitív példákat a saját gyakorlatukban mediátorok által tető alá hozott egyezségekre, addig a többségük nem fogja szívből támogatni a mediáció ügyét. A bírák ilyen szempontból való megnyeréséhez a felkészült mediátoroknak nagyon sok olyan, jogi szempontból kifogástalan egyezséget kellene a bírák elé terjeszteni, amelyeket ők könnyen át tudnak alakítani valóban végrehajtható határozatokká. Amíg sok a negatív példa a bíróságok előtt, addig nem lesz pozitív visszhangja a magyar mediációnak, nem fogja annyira tömegesen megkapni az emberek bizalmát és nem fog akkora sikereket elérni, mint amennyire ez az alternatív vitarendezési módszer predesztinálva van. Alapvető problémának tartom, hogy Magyarországon a mediációs kultúra és képzés még gyenge lábakon áll. Sokat kell még a képzések átlagos színvonalán javítani. A szerényen képzett, felkészületlen mediátor emberileg kevésbé tudja megadni azt a támogatást ügyfeleknek, ami szükséges professzionális mediátori segítség lenne számukra a döntésük meghozatalához.

Úgy gondolom, hogy még a bírák tárgyaláson való, szóbeli mediációs tájékoztatásánál is nagyobb hatása lenne, ha például a bolgár bíróságok gyakorlatához hasonlóan, akár a folyosón várakozóknak kis filmekben, akár népszerű internetes oldalakon, akár direkt reklám útján a birosag.hu oldalnál jóval nagyobb látogatottságú forrásokon keresztül jutna el a mediáció eszméje a nagyközönséghez.

A ún. „bírósági közvetítés” és a független mediátorok viszonyáról az a véleményem, hogy nem lenne baj, ha a ,,belsős” és a ,,külsős” mediátorok között a tájékoztatás során és az állami támogatást élvező tájékoztató anyagokban sem tennének különbséget, vagyis a tájékoztatás minden esetben kiterjedne a KIM által vezetett, akkreditált mediátorok listáját és elérhetőségeit tartalmazó igazságügyi közvetítők névjegyzékére is. Szerintem az egyenlő piaci esélyek megteremtése mellett ezt az is indokolná, hogy a bírósági mediációnak nagyon furcsa oldala, hogy bírósági titkárok végzik – vagyis olyanok, akiket alapvetően a bírói pályára, az ügyekben való döntésekre készítenek fel. A viták bírói eldöntése egy teljesen ellentétes habitust kíván, a mediátor döntéstől való hátralépésével szemben, illetve ütközik a közvetítő elsődleges céljával, miszerint közvetítői közreműködésével hozzá kívánja segíteni a feleket a döntés meghozatalához a saját vitájukban. A két eltérő szerep ellentmondásos helyzetet idéz elő a bírósági közvetítőkben. Éppen ezért tartom fontosnak azt, hogy a bírósági mediációs tájékoztatás kiterjedjen a KIM nyilvános honlapján lévő névjegyzékre, ahol bárki találhat akár egyes típusú jogvitákra szakosodott, akkreditált mediátort.


Kapcsolódó cikkek

2024. június 14.

Sérelemdíj az elvesztett levelek miatt – eljárás a bv.-ben

Ha a fogvatartott már szabadult, a Bv. tv. nem írja elő a büntetés-végrehajtási intézetben kezdeményezett előzetes eljárás lefolytatását a sérelemdíj iránti igény érvényesítéséhez akkor sem, ha a fogvatartás ideje alatt az elítéltnek módja volt sérelemdíj iránti eljárást kezdeményezni – a Kúria eseti döntése.

2024. június 10.

Jogszabályfigyelő 2024 – 23. hét

Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy az elmúlt héten új Magyar Közlöny nem jelent meg, a Kúria Döntések Bírósági Határozatok legfrissebb számának a tartalmából válogattunk.