Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munka a személyiség kibontakoztatásának egyik eszköze – hangzott el a Wolters Kluwer Kiadó által idén immár tizennegyedik alkalommal megrendezett Magyar Munkajogi Konferencia nyitónapján október 10-én Visegrádon. A három napos rendezvény fókuszában idén a munkaviszony megszüntetésének aktuális kérdései állnak.
A munkajog világában kiemelt jelentősége van az alapjogok érvényesülésének, hiszen a munkajogviszony alá-fölé rendeltségi viszony. dr. Kovács Erika, a bécsi Wirtschauftsuniversitat tanára e jogok érvényesülésének jogszabályi garanciáit és alkalmazási nehézségeit ismertette a legutóbbi európai bírósági ítéletek, valamint a magyar Alaptörvény és az Alkotmánybíróság gyakorlatának tükrében.
Az előadó kiemelte, hogy a munkaviszonyok megszüntetésekor két alapvető érdek ütközik egymással: a munkavállaló felmondás elleni védelemhez való joga és a munkáltató felmondási szabadságának joga. Míg a munkavállalaló oldalán a munka a személyiség kibontatkoztatásának egyik eszköze, a társas kapcsolatok alapja, a munkáltató cselekvési, döntési szabadságához tartozik, hogy meg tudja szüntetni a munkaviszonyokat.
Munkavállalói és munkáltatói alapjogok – uniós szabályozás
Az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzíti a munkaviszony megszüntetésével összefüggő gazdasági és szociális jogokat. A Charta 2009 óta jogilag kötelező dokumentum a tagállamok számára, elsődleges jogforrás, egyenértékű az Európai Unió szerződéseivel. A vállalkozási szabadságot deklaráló 16. cikk a munkáltatók számára fogalmaz meg garanciákat, míg a 30. cikkben kifejtett felmondásvédelemhez való jog a munkavállalók alapjoga.
A 30. cikk szerint: „Az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban minden munkavállalónak joga van az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez.”
Az előadó kifejtette, hogy a felmondási korlátok tekintetében nincs egységes uniós szabályozás, és kiemelte azokat a másodlagos uniós jogforrásokat (irányelveket), amelyek a munkáltatók védelmében felmondási korlátokat határoznak meg:
Az Alapjogi Charta 16. cikke a vállalkozási szabadságot deklarálja alapjogként, amelyből a munkáltató felmondáshoz való joga vezethető le. „A vállalkozás szabadságát, az uniós joggal és a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban, el kell ismerni.” Ez ajog nemcsak a gazdasági és üzleti tevékenység gyakorlásának szabadságát, hanem a szerződési szabadságot is magába foglallja – hangsúlyozta dr. Kovács Erika. A jogalkalmazás feladata, hogy az egymással ütköző munkavállalói és munkáltatói jogokat egyensúlyba hozza, erre számos példát mondott az előadó az Európai Bíróság itélkezési gyakorlatából.
Magyar alapjogi összefüggések, alkotmánybírósági gyakorlat
A magyarországi szabályozás kapcsán az előadó először hangsúlyozta, hogy az Alaptörvény hatályba lépését követően az Alkotmánybíróság 13/2013. (VI. 17.) AB határoza kimondta, hogy a testület felhasználhatja a „korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányossági összefüggéseket, ha az Alaptörvény adott szakaszának az Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége, az Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya, (…).”
Korábbi Alkotmányunkat és az Alaptörvényt összehasonlítva megállapítható, hogy míg az Alkotmány 70. §-a kifejezetten deklarálta az állampolgárok számára munkához való jogot, az Alaptörvény XII. cikke azt tartalmazza, hogy „Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson.” dr. Kovács Erika az alkotmánybírósági gyakorlatból kiemelte azt a megállapítást, hogy felmondási védelemre senkinek nincs alanyi joga, az nem alapjog, hanem többletvédelem (17/2014. (V. 30.) AB hat.)
[htmlbox mt_kommentar]A hátrányos megkülönböztetés, azaz a diszkrimináció tilalmát mind az Alkotmány (70/A-70/B §), mind az Alaptörvény (XV. cikk) azonos tartalommal állapította meg. Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a hátrányos megkülönböztetés alkotmányellenességének feltétele, hogy azonos – homogén – csoportba tartozó (egymással összehasonlítható helyzetben lévő) jogalanyok között történjen megkülönböztetés, továbbá a megkülönböztetésnek ne legyen a tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka vagyis önkényes legyen [198/B/1998. AB hat., 439/E/2005. AB hat., 67/2009. (VI. 19.) AB hat., 8/2011. (II. 18.) AB hat., 3222/2017. (IX. 25.) AB hat].
A munkáltatót védő, a vállalkozási szabadság körébe tartozó alapjogokat az Alkotmány 9. §-a rögzítette: „Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.” Hatályos Alaptörvényünk M) cikke szerint: „(1) Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.(2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.” A XII. cikk pedig rögzíti, hogy: „(1) Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz.” E jogok érvényesíthetőségét számos alkotmánybírósági határozat indokolásának megállapításaival támasztotta alá az előadó [3001/2016. (I. 15.) AB) AB hat., 3192/2012 (VII. 26. ) AB hat., 3261/2016. (XII. 6.) AB hat.]
A magyar jog jövőbeni kihívásaival zárta előadását dr. Kovács Erika. Álláspontja szerint a jogi szabályozásnak alapjogként kellene elismernie a munkáltató felmondásával szembeni védelmet, valamint el kellene ismernie a munkáltató döntési és rendelkezési jogát.
