A semmisség és a megtámadhatóság szembeállításának problémái a magyar polgári jogban

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alábbi tanulmány a semmisség és a megtámadhatóság szembeállításának problémáját elemzi a magyar polgári jog múltja és jelene alapján, utalva e két „intézmény” hagyományos szembeállítására és elvi-dogmatikai különbségeire. A szembeállítás relativizálódásának újabb tendenciái alapján – a hagyományos distinkció fenntartása ellenére – a semmisség és a megtámadhatóság közötti különbségtétel jelentőségének fokozatos csorbulását láthatjuk.

E tanulmány az érvénytelenség két szintje: a semmisség és megtámadhatóság pandektisztika előtti előzményekre is visszavezethető, ugyanakkor az érvénytelenség magasabb fogalmi kategóriáján belül csupán a XIX. századi német pandektisztikában kikristályosodott distinkcióját elemzi. A vizsgálódás tekintetében (rövid jogtörténeti és jogösszehasonlító kitekintést is adva) elsősorban a magyar polgári jogra fókuszálva, figyelemmel mindenekelőtt a semmisség és a megtámadhatóság közötti különbség megvonásának elvi alapjaira, illetve e szembeállítás relativizálódásának újabb tendenciáira a joggyakorlat, valamint az újabb jogirodalmi és jogalkotási fejlemények tükrében. E fejlemények a szerző[1] álláspontja szerint a hagyományos distinkció fenntartása ellenére a semmisség és a megtámadhatóság közötti különbségtétel jelentőségének fokozatos csorbulását mutatják.

Alapvetés

A mélyebb jogtörténeti, illetve jog-összehasonlító igényű vizsgálatról most lemondva, rövid tanulmányomban a semmisség és a megtámadhatóság klasszikus distinkcióját és e szembeállítás relativizálódásának újabb tendenciáit kívánom vizsgálatom fő tárgyává tenni, a vizsgálódás hatókörét a magyar polgári jogra korlátozva.

Az érvénytelenség két említett esetcsoportja, pontosabban szintje: a semmisség és a megtámadhatóság német pandektisztikában kikristályosodott[2] distinkciójának terminológiája a magyar jogirodalomban csak hosszas fejlődés eredményeképpen alakult ki. Régebbi hazai jogirodalmunk érvénytelenséggel kapcsolatos terminológiája például még meglehetősen bizonytalannak mondható. Bozóky Alajos 1870-ben megjelent tankönyvében[3] – melyben az érvénytelenségi okok csoportosítására nézve egyébként igen modern, a jogügyleti tan eredményeit messzemenően figyelembe vevő, modern megoldást dolgoz ki (megkülönbözteti az akaratban rejlő, illetve az akarat nyilvánításában rejlő hibákat, valamint a célzott jogi hatás hibáit)[4] – megtámadhatóság helyett például felbonthatóságról ír; a megtámadható jogügyletet „felbontható” jogügyletnek nevezi. Nézete szerint míg a semmis jogügylet nem, addig a felbontható jogügylet létezik, „magában véve érvényes jogügylet, de hatálytalanná válik, mivel egy másiknak joga van azt érvénytelennek tekinteni és valamely jogi eszközzel felbontani”. A fejtegetés nem tesz különbséget semmis és nem-létező szerződés között, illetve a hatálytalanságot nem műértelemben használja; sőt, a sántikáló (mai szóhasználatunk szerint: relative érvénytelen) szerződést részlegesen érvénytelennek minősíti.[5]

Vécsey Tamás 6. kiadásban, 1902-ben megjelent római jogi tankönyvében abszolút és relatív semmisséget különböztet meg. A szerző abszolút semmisség esetén az ügyletet nem-létezőnek tekinti (negotium non existens). Abszolúte semmisnek minősíti például a két férfi közti házasságot, ilyenkor ugyanis – miként megállapítja – „a fogyatkozás pótolhatatlan”.[6] Ugyanakkor relatív semmisség esetén a hiány pótolható – ez különbözteti meg az abszolút semmisségtől. A mai értelemben vett megtámadható jogügyletet a „megdönthető jogügylet” elnevezéssel illeti, alább azonban maga is használja a megtámadás műszót – ami a német Anfechtung tükörfordítása.[7] Ez a szisztéma már lényegesen fejlettebbnek mondható, mint Bozókyé. Úgy tűnik azonban, hogy a „megtámadás”, „megtámadható jogügylet”, illetve „megtámadhatóság” terminus technicusok csupán a XX. században terjedtek el széles körben a magyar jogi nyelvhasználatban.

A semmisség és a megtámadhatóság hagyományos szembeállítása a magyar polgári jogban

A semmisség és a megtámadhatóság közötti elvi-dogmatikai különbség lényegét a következőképpen lehet röviden leírni. A semmisség feltétlen érvénytelenséget jelent, amikor is az érvénytelenségi ok súlyossága miatt a törvény kizárja azt, hogy az ilyen szerződésből joghatás származzon. Ebből a megfontolásból a magyar jogban a semmisségre a régi Ptk. rendelkezése szerint bárki, határidő nélkül hivatkozhatott [ebből a szempontból azonban mélyreható változást akart megvalósítani már az új polgári törvénykönyv koncepciója is, amely a bírói gyakorlatban már eddig is érvényesülő, a semmisség és a megtámadhatóság különbségét részben relativizáló, az igényérvényesítés mikéntjére vonatkozó megoldásokat törvényi szinten is rögzíteni akarta, a semmisséggel kapcsolatban részlegesen új szemléletet képviselve; ugyanezen megfontolások alapján akarta szabályozni a semmisséget a Szakértői Javaslat is; a polgári törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény (a továbbiakban: 2009-es Ptk.) is a semmisségi kereset megindításának feltételéül akarta előírni a jogi érdekeltséget, és ugyanezt teszi a 2011-es Bizottsági Javaslat 6:89. § (3) bekezdése, valamint a Ptk. 6:88. §-ának (3) bekezdése is].[8] A bíróság a szerződés semmisségét hivatalból is figyelembe veszi: semmis szerződés esetén a bíróság hivatalból köteles rendezni a felek jogviszonyát; a semmisségre történő hivatkozás tehát deklaratív hatályú. A semmisség megállapításához elvileg nincs szükség külön nyilatkozatra, ill. peres eljárásra. A semmis szerződés tehát ipso iure érvénytelen, a törvény erejénél fogva alkalmatlan a célzott joghatás kiváltására. (Természetesen azt is a jogrend mondja meg, hogy a szerződés mikor megtámadható, csakúgy, mint ahogyan a semmisségi okokat is a tárgyi jog sorolja föl. A megtámadható szerződés érvénytelensége azért nem ipso iure érvénytelenség, mert az érvénytelenség feltétele a szerződésnek a megtámadásra jogosult fél által történő megtámadása. Maga az érvénytelenség természete szerint mindig a jogrendhez kötődik; semmisség esetén a jogszabályhoz, míg megtámadhatóság esetén a jogszabályon felül a bírói ítélethez is, amennyiben bírósági úton történő igényérvényesítésre került sor.)

A semmis szerződést ipso iure érvénytelensége különbözteti meg a megtámadhatóságtól, hiszen a megtámadható szerződés érvénytelenségének feltétele a megtámadásra jogosult fél sikeres jogcselekménye: a megtámadás is

A semmis szerződésből kontraktuális joghatás elvben nem származhat; hangsúlyozni kívánom ugyanakkor, hogy ez jogrendszertől függ, mert míg a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményei például a német polgári jogban extrakontraktuális jogkövetkezmények (hiszen a szerződés érvénytelensége esetén a német jog szerint a jogalap nélküli gazdagodás szabályait kell alkalmazni),[9] addig ezek a magyar polgári jog szerint (az érvénytelenség jogkövetkezményeit a jogalap nélküli gazdagodás szabályrendszerével összehangoló új jogi szabályozás fényében legalábbis részben) kontraktuális jogkövetkezmények. Az érvénytelen szerződés ugyanis létrejött, bár annak alapján nem követelhető teljesítés (hiszen az ügylet a célzott joghatásokat nem válthatja ki), az esetlegesen nyújtott szolgáltatás jogalap nélküli és visszakövetelhető, de önálló szankciórendszer keretében, speciális szabályok alapján. A visszakövetelés módjára nézve az egyes jogrendszerek eltérő megoldásokat kínálnak; a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.), a 2009-es Ptk., valamint a 2011-es Bizottsági Javaslat és a 2012-es Javaslat, illetve a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) egyaránt az érvénytelenségi jogkövetkezmények sui generis rendszerének keretében oldja meg, illetve akarta/akarja megoldani a kérdést. Megjegyzendő azonban, hogy már az új polgári törvénykönyv koncepciója is – amely részben új alapokra akarta helyezni az érvénytelenség szabályait mind az érvénytelenségi okok, mind pedig az érvénytelenségi jogkövetkezmények tekintetében – igen helyesen kifejezetten a jogalap nélküli gazdagodás elvei szerint kívánta rendezni az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeit, amennyiben az eredeti állapot nem állítható helyre. A koncepció szerint a pénzszolgáltatás visszafizetését a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint ítélhetné meg a bíróság.[10] A Szakértői Javaslat pedig – amely leszögezi azt a fontos tételt, miszerint a bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeit a fél kérelmétől eltérően is megállapíthatja, nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen mindegyik fél tiltakozik[11] – egyértelművé teszi, hogy az eredeti állapot helyreállítása csak természetben történhet;[12] ha viszont a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet természetben nem lehet visszaállítani, a javaslat szerint a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítését.[13] A 2009-es Ptk. magáévá tette ezt a felfogást, kifejezetten rögzítve, hogy az érvénytelenség további jogkövetkezményeit a bíróság csak a fél erre irányuló kérelme alapján és az elévülés, illetve elbirtoklás határai között alkalmazza,[14] vagy, ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet természetben nem lehet vagy nem célszerű visszaállítani, a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítését,[15] valamint többlettényállás (járulékos igény) esetén kifejezetten alkalmazni rendelte a jogalap nélküli gazdagodás szabályait.[16] Az eredeti állapot helyreállítására, illetve az alaptalan gazdagodás pénzbeli megtérítésére vonatkozó szabályok tervezetét a 2011-es Bizottsági Javaslat 6:113-114. §-ai, valamint a 2012-es Javaslat 6:112-113. §-ai tartalmazzák, az előzőekben idézett rendelkezésekkel megegyező tartalmú szabályozást nyújtandó az érvénytelenség jogkövetkezményeire nézve, és ugyanígy rendelkezik a Ptk. is (6:112-113. §-ok).

A semmis szerződést ipso iure érvénytelensége különbözteti meg a megtámadhatóságtól, hiszen a megtámadható szerződés érvénytelenségének feltétele a megtámadásra jogosult fél sikeres jogcselekménye: a megtámadás is. A megtámadható jogügyletet ugyanis mindaddig érvényesnek kell tekinteni (tulajdonképpen egyfajta fikcióról van szó), amíg – feltéve, hogy a megtámadásra jogosult félnek a másik félhez intézett közlése eredménytelen volt – a bíróság a megtámadási ok miatti érvénytelenséget[17] határozatában ki nem mondja.[18] A romanista jogcsaládhoz tartozó modern jogrendszerek polgári törvénykönyvei kevésbé súlyos érvénytelenségi ok fennforgása esetén a szerződő felek szubjektív belátására bízzák a joghatások beálltának megakadályozását. Ez azt jelenti, hogy a sérelmet szenvedett fél, illetve az, akinek a megtámadáshoz jogi érdeke fűződik, a törvény szabta határidőn belül a másik félhez intézett jognyilatkozattal, vagy per útján érvénytelenné teheti (megtámadhatja) a szerződést. A megtámadásra való hivatkozás konstitutív hatályú, ugyanis – a semmis szerződéssel szemben, amit akkor is semmisnek kell tekinteni, ha a semmisséget külön eljárásban nem állapították meg[19] – a megtámadható szerződést mindaddig érvényesnek kell tekinteni, amíg az arra jogosult fél a szerződést nem támadta meg, illetve bírósági úton történő igényérvényesítés esetén a bíróság a megtámadási ok miatti érvénytelenséget a kereseti kérelem alapossága esetén határozatában ki nem mondja.[20] Ezért a megtámadható szerződés érvénytelenségének feltétele formailag a szerződés törvényi határidőn belül történő megtámadása, vagy a másik félhez intézett közlés eredménytelensége esetén az érvénytelenséget kimondó jogerős bírói ítélet. A megtámadás az arra jogosult félnek a másik félhez, illetve a bírósághoz intézett nyilatkozata, melynek elmulasztása azt a következményt vonja maga után, hogy az érvénytelenségi ok ellenére a szerződés joghatásokat vált ki; miként Harmathy Attila fogalmaz: a szerződés érvényessége többé nem vitatható.[21]

Készüljön fel velünk az új Pp. hatálybalépésére
Válogasson kiadványaink, szolgáltatásaink közül és vegyen részt szakmai rendezvényeinken! Polgári Perrendtartás 1952- 2016. – jogszabálytükör Pp. és Ptk. Expo egy csomagban Megrendelés >>

A megtámadásnak a megtámadási határidőn belül történő elmulasztása azonban véleményem szerint két okból sem eredményezi az érvénytelenség orvoslását; egyrészt azért, mert a megtámadásra jogosult fél alperesi kifogás útján akkor is hivatkozhat megtámadási jogára, amikor a megtámadási határidő már eltelt;[22] másrészt pedig azért, mert a szerződés soha nem is volt érvénytelen, hiszen a feltételes érvénytelenség konstrukciója miatt a megtámadható szerződés csak a megtámadásra jogosult fél cselekménye útján válhat érvénytelenné. Mivel a szerződés érvénytelensége csak eredeti lehet, a megtámadás alapossága esetén a szerződés a bírósági söntés folytán ex tunc – tehát a szerződés megkötésének időpontjától kezdődő – hatállyal válik érvénytelenné, addig azonban a megtámadható szerződés a sikeres megtámadásig látszólag érvényes szerződésként joghatásokat vált ki, amely az érvényesség fikciójának benyomását kelti.

Az érvényesség fikciójának, illetve a megtámadható szerződés kvázi-hatályosságának kategóriái talán kissé túlbonyolítják a jogi nyelvet, a fogalmak világos tisztázásának és következetes elhatárolásának igénye azonban szükségessé teszi ennek a kérdésnek az alapos vizsgálatát is. A megtámadható szerződés tartalmilag érvénytelen, látszólag mégis érvényes; ez a körülmény pedig azt eredményezi, hogy a szerződés joghatásokat vált ki. Ez a képesség azonban távolról sem a megtámadható szerződés műértelemben vett hatályosságának következménye, hiszen az ilyen szerződés nem tekinthető hatályosnak, legfeljebb mintegy hatályosnak. A kvázi-hatályosság a fiktív érvényességhez társul. A fiktív érvényesség tekintetében joglátszattal van dolgunk, míg a kvázi-hatályosság elismerését a joghatások kiváltásának tényleges (sőt, adott esetben végleges) képessége indokolja; a „kvázi” jelző annak kifejezésére szolgál, hogy ez nem valódi (műértelemben vett) hatályosságot jelent.

A megtámadás nem az érvénytelenség jogkövetkezménye, hanem az a nyilatkozat, amellyel az elvileg megtámadható szerződés ténylegesen is érvénytelenné tehető. A megtámadás alapossága esetén (formailag) a szerződés megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik, és a bíróság ekkor alkalmazza az érvénytelenség jogkövetkezményeit. Mivel a megtámadható szerződés érvénytelenségének, pontosabban az érvénytelenség kimondásának feltétele a szerződésnek a megtámadásra jogosult fél részéről történő megtámadása, a megtámadásnál a felek kérelme a bíróság számára meghatározó, a bíróság ugyanis hivatalból nem észleli a megtámadható szerződés érvénytelenségét.

Siklósi Iván teljes cikkét elolvashatja a Polgári Jog folyóirat 2016/9. számában.

Lábjegyzetek:

[1] Siklósi Iván, PhD, adjunktus, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, Római Jogi és Összehasonlító Jogtörténeti Tanszék. [2] Jóllehet a semmisség és a megtámadhatóság szembeállításának korábbi, elsősorban az újkori holland (Vinnius) és francia (Domat) jogtudományra visszavezethető gyökerei is vannak [lásd ezzel kapcsolatban Siklósi Iván: Szemelvények a semmisség és a megtámadhatóság distinkciójának elmélettörténetéből. In P. Szabó Béla – Újvári Emese (szerk.): Universitas unius rei. Tanulmányok a római jog és továbbélése köréből. Debreceni Egyetem Marton Géza Állam és Jogtudományi Doktori Iskola, Debrecen, 2014, 241-256. o.], kétségtelen, hogy a semmiség-megtámadhatóság érvénytelenségen belüli distinkciójának tana és e fogalmak dogmatikailag következetes használata a pandektista szakirodalomban vált uralkodóvá [vö. pl. Helmut Coing: Europäisches Privatrecht, II. C. H. Beck, München, 1989, 447. o.; Földi András: Zur Frage der Gültigkeit und der Wirksamkeit im modernen Zivilrecht. In Hamza Gábor et al. (szerk.): Festschrift für Ferenc Benedek zum 75. Geburtstag. Dialóg Campus, Pécs, 2001, 76. o.]. Windscheid a semmisséget és a megtámadhatóságot már azon az alapon határolta el, hogy míg a semmis szerződés érvénytelenségére bárki hivatkozhat, addig a szerződés megtámadás útján történő érvénytelenítésére csak meghatározott személyek jogosultak, ill. a semmis szerződéssel szemben a megtámadható szerződésből származó joghatás beállásának megakadályozása céljából szükséges a szerződés érvénytelenségére hivatkozni. Lásd Bernhard Windscheid – Theodor Kipp: Lehrbuch des Pandektenrechts I. Kilencedik kiadás. Rütten & Loening, Leipzig 1906, 221. sk. o. [3] Bozóky Alajos: A római jog institutióinak tankönyve. Heckenast, Pest, 1870. [4] Bozóky: id. m. 164. o. [5] Bozóky: id. m. 165. o. [6] Vécsey Tamás: A római jog institutiói. Hatodik kiadás. Franklin, Budapest, 1902, 213. o. [7] Vécsey: id. h. [8] A 2003-as Ptk.-koncepció (Az új polgári törvénykönyv koncepciója és tematikája. Magyar Közlöny, Különszám, Budapest, 2003) és a Szakértői Javaslat [Vékás Lajos (szerk.): Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. CompLex, Budapest, 2008], ezek nyomában pedig a 2009-es Ptk. és a 2011-es Bizottsági Javaslat (6:89sk. §-ok), valamint a 2012-es Javaslat és a Ptk. (6:88sk. §-ok) ugyanakkor annyiban nem kívánja megtörni a régi hagyományt, hogy a jövőben is fenntartandónak tartja a semmisség és a megtámadhatóság közötti különbséget. Vö. még Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Wolters Kluwer, Budapest, 2013, 561. skk. o. Megjegyzem ugyanakkor, mint azt az alábbiakban is kifejtem, hogy a semmisség és a megtámadhatóság különbségét a magyar bírói gyakorlat már eddig is részben elmosta. [9] A hazai szakirodalomban Vékás Lajos: Érvénytelen szerződés és jogalap nélküli gazdagodás. In Liber amicorum. Studia E. Weiss dedicata, Ünnepi dolgozatok Weiss Emilia tiszteletére. ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, Budapest, 2002, 300. o. mutat rá arra, hogy a német jogban a tulajdonátruházási rendszer konstrukciója miatt megkerülhetetlenül szükség van az alaptalan gazdagodás szabályaira az érvénytelen szerződés alapján bekövetkezett vagyoni helyzet rendezéséhez. Vékás: id. m. 302 önmagában logikus, zárt jogi megoldásnak minősíti a német polgári jog konstrukcióját, és leszögezi, hogy a jogalap nélküli gazdagodás elvei szerint a mainál adekvátabb szabályozás adható az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeinek levonására irreverzibilis szolgáltatás esetén a magyar polgári jogban (Vékás: id. m. 307). [10] Koncepció (id.), 87. [11] Vékás (szerk.): Szakértői Javaslat (id.), 788 (5:82. § [3]). [12] Vékás (szerk.): Szakértői Javaslat (id.), 790. [13] Vékás (szerk.): Szakértői Javaslat (id.), 791 (5:85. § [1]). [14] Lásd a 2009-es Ptk. 5:85. § (1) bekezdésének második mondatát. [15] Lásd a 2009-es Ptk. 5:87. § (2) bekezdését. [16] Lásd a 2009-es Ptk. 5:89. § (1) bekezdését. Az egész problémakörhöz lásd pl. Darázs Lénárd: A kartellek semmissége. CompLex, Budapest, 2009, 274. skk. o. [17] A szerződés megtámadása útján beálló érvénytelenség nem utólagos érvénytelenség (lásd ezzel szemben pl. Werner Flume: Allgemeiner Teil des bürgerlichen Rechts, II. Das Rechtsgeschäft. Negyedik kiadás. Springer, Berlin-Heidelberg-New York, 1992, 550. o., aki a jogügylet megtámadás útján beálló semmisségét utólagos semmisségnek minősíti). A megtámadható szerződés a joghatályos megtámadásig látszólag érvényes szerződésként funkcionál; ezt a helyzetet a magam részéről egyfajta fikciónak tekintem (a szerződés érvénytelen, ugyanakkor mégis érvényesnek kell tekinteni, mivel még nem került sor joghatályos megtámadásra). Bár a megtámadható, de meg nem támadott szerződés tartalmát illetően (elvben) érvénytelen, formailag mégsem az, hiszen a megtámadásra jogosult még nem tette meg a szerződés érvénytelenségének feltételéül szolgáló jognyilatkozatot: még nem fordult a másik félhez, ill. az érvénytelenséget bírói ítélet még nem mondta ki. A joghatások kiváltásának képessége ugyanakkor korántsem a megtámadható szerződés – tegyük hozzá: szűkebb értelemben vett! – hatályosságának a következménye; mivel még nem tisztázott a szerződés érvényessége, nem lehet hatályosnak tekinteni az ilyen szerződést (más megfogalmazással élve és más vonatkoztatási rendszerben: az ilyen hatályosság nem műértelemben vett hatályosságot jelent). [18] A semmisség és a megtámadhatóság hagyományos megkülönböztetését csorbítani látszik a társasági szerződés semmisségére vonatkozó közösségi jogi szabályozás is. Az első társasági irányelv (68/151/EGK) a létező társaság ex tunc hatállyal történő érvénytelenné nyilvánítására a törvény által kimerítő jelleggel felsorolt érvénytelenségi okok (semmisségi okok) alapján nyújt lehetőséget (lásd ehhez pl. Barbara Pasa – Gian Antonio Benacchio: The harmonization of civil and commercial law in Europe. CEU, Budapest-New York, 2005, 299. skk. o.; magyarul: Gian Antonio Benacchio: Az Európai Közösség magánjoga. Osiris, Budapest, 2003, 157. skk. o.). Az irányelv csupán a társasági szerződés semmissé nyilvánítására ad lehetőséget; az irányelv 11. cikke a következőképpen fogalmaz: nullity must be ordered by decision of a court of law. – A társasági szerződés érvénytelenségének speciális jellegéhez lásd pl. Sárközy Tamás: A hibás társaságról. Magyar Jog 2000/12. sz. 705-710. o.; Kisfaludi András: Társasági jog. CompLex, Budapest, 2007, 115. skk. o. [19] Lásd az 1959-es Ptk. 234. § (1) bekezdését, a hatályba nem léptetett 2009-es Ptk. 5:69. § (3) bekezdését, valamint a 2011-es Bizottsági Javaslat 6:89. § (1) bekezdését és a 2012-es Javaslat, ill. a Ptk. 6:88. § (1) bekezdését is. [20] A megtámadási igényt ugyanis az 1959-es Ptk. 236. § (1) bekezdése szerint egy éven belül írásban kellett a másik féllel közölni, majd ennek eredménytelensége esetén bíróság előtt kellett érvényesíteni; a hatályba nem léptetett 2009-es Ptk. 5:70. § (2) bekezdése azonban két éves határidőt tett volna lehetővé a megtámadásnak a másik féllel történő közlése céljából; a 2011-es Bizottsági Javaslat és a 2012-es Javaslat pedig egy éves határidőt kívánt rögzíteni [lásd 2011-es Bizottsági Javaslat 6:90. § (3) bek., ill. 2012-es Javaslat 6:89. § (3) bek.], ezek nyomában pedig a Ptk. is egy éves határidőt rögzít [6:89. § (3) bek.]. A megtámadható szerződés a megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelenné válik [lásd az 1959-es Ptk. 235. § (1) bekezdését, valamint a hatályba nem léptetett 2009-es Ptk. 5:70. § (1) bekezdését, ill. a 2011-es Bizottsági Javaslat 6:90. §-ának (1) bekezdését, valamint a 2012-es Javaslat 6:89. § (1) bekezdését, ezek nyomában pedig a Ptk. 6:89. § (1) bekezdését]; azt, hogy a kereseti kérelem alapos-e, határozatában a bíróság mondja ki. A megtámadható szerződést tehát – amennyiben a megtámadásra jogosult fél bírósághoz fordult – a bírói ítélet jogerőre emelkedéséig érvényesnek kell tekinteni. – Ugyanezt a megoldást követi a német polgári jog is. A semmis ügylet az érvénytelenségi ok súlyossága folytán létrejöttétől kezdődően, a törvény erejénél fogva érvénytelen. A megtámadható szerződés érvénytelenségéhez formailag viszont a szerződés megtámadása szükséges. A sikeres megtámadás következtében azonban a szerződés megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal érvénytelennek minősül. Vö. pl. Karl Larenz: Allgemeiner Teil des deutschen bürgerlichen Rechts. Hetedik kiadás. C. H. Beck, München, 1989, 476. o. A Bürgerliches Gesetzbuch (142. §) a következőképpen határozza meg a jogügylet megtámadásának lényegét: Wird ein anfechtbares Rechtsgeschäft angefochten, so ist es als von Anfang an nichtig anzusehen. [21] Harmathy Attila, in Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. KJK-KERSZÖV, Budapest, 2004, 622. o. [22] Lásd az 1959-es Ptk. 236. § (3) bekezdését, valamint a 2009-es Ptk. 5:70. § (3) bekezdését, ill. a 2011-es Bizottsági Javaslat 6:90. § (4) bekezdését, valamint a 2012-es Javaslat és a Ptk. 6:89. § (4) bekezdését.

---