A sírhelyhasználati jog birtoklási jogosultságot keletkeztet


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A köztemető meghatározott sírhelyére kiváltott sírhelyhasználati jog birtoklási jogosultságot keletkeztet, az e jogosítványt megtestesítő sírbolt igazolvány átvételével a jogosult az érintett sírhely birtokosává válik.


A tényállás

A K., B. fasori köztemető fenntartási, üzemeltetési, felújítási és fejlesztési feladatait az alperes látja el. A felperes – két testvérével közösen – a köztemető J. parcella II. sor 6. számú temetési helyre sírhelyhasználati joggal rendelkezik 2066-ig. Az itt létesített családi sírboltba temették a felperes felmenőit, utoljára 2008. évben a felperes édesanyját. Az elhunytak nevei a sírbolt egyik végénél található obeliszk két oldalán kerültek feltüntetésre. A temetési helyet kovácsoltvas kerítés veszi körül, amelynek az obeliszkkel szemközti oldalán lévő kapun keresztül közelíthető meg a sírbolt. A felperesi sírhely mögött, a J. parcella I. sor 7. számú sírhely négy sarkánál évekkel ezelőtt 4 darab földlabdás tuja került elültetésre, amelyek folyamatosan nőnek. Ebből két tujafa a felperesi sírhely két sarkán, a szervizkapuval szemközt található oldalon helyezkedik el.

A felperes keresetében elsődlegesen az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 188. és 192. § (2) bekezdésére alapítottan a két tuja eltávolítására kérte kötelezni az alperest birtokháborítás megszüntetése címén, mert állítása szerint a fák akadályozzák a családi sírhely megközelítését, gyökérzetük előbb-utóbb károsodást eredményezhet a felújított családi síremlékben, egyben akadályozza a sírhely karbantartását. Másodsorban a Ptk. 85. § (3) bekezdésére hivatkozással a kegyeleti jog megsértésének megállapítását kérte, valamint a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő alperes költségén akként, hogy a bíróság kötelezze az alperest a tuják kivágására.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elsődleges védekezése szerint a sírboltigazolványban megtestesülő sírhelyhasználati jog nem teremt a felperes számára a temetkezési helyen rendelkezési jogosultságot, ugyanakkor a két sírhely közötti területrész közterület, azon fák elhelyezése jogsértést nem valósít meg. A kegyeleti jog megsértése sem állapítható meg, e jogát a felperes a fák ottléte ellenére is maradéktalanul gyakorolni tudja, így azok eltávolítása indokolatlan.

Az elsőfokú bíróság ítélete

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Határozatának indokolásában az elsődleges kereset kapcsán kifejtette, a sírhelyhasználat nem azonosítható a polgári jogi használati jogviszonnyal, az eltemettető a sírhelyhasználati joggal csupán korlátozott használati lehetőséget szerez a temetőfenntartótól. Ezzel a sír nem kerül az eltemettető birtokába, a sírhelyhasználati jog kizárólag arra jogosítja fel az eltemettetőt, hogy az elhaltat a sírba eltemesse, ott a kegyeleti jogát gyakorolja. Ebből következőleg a felperesnek, mint a sírboltigazolvány egyik jogosultjának az érintett sírhely a birtokába nem kerülhetett, így e tekintetben a birtokvédelem sem illeti meg.

A kegyeleti jog megsértését érintő kereset kapcsán kiemelte, a felperest kétségtelenül megilleti az a jog, hogy hozzátartozója sírhelyére, síremlékére vonatkozó kegyeleti joga gyakorlásában ne akadályozzák, azt ne sértsék, a felperesi sírhely közelében levő zöld növényzet azonban sem a temető rendjét, sem a felperesi kegyeleti jog gyakorlását semmilyen módon nem sérti. Kiemelte, a köztemető üzemeltetője az alperes, aki köteles a temető fenntartására, rendjének meghatározására, fejlesztésére, az ezzel kapcsolatos tevékenység ellátását illetően kizárólag a tulajdonos önkormányzatnak tartozik felelősséggel.

A fellebbezés tartalma

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatása és a kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatala iránt. Az elsődleges kereset kapcsán kifejtette, a Ptk. 187. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a birtok megszerzése jelképes birtokba bocsátással is történhet, amikor a birtokbavételt olyan aktus helyettesíti, ami a birtok átengedésének kifejezéséül szolgál. Érvelése szerint a köztemető által kiadott sírboltigazolvány tanúsítja, hogy ő a sírhely birtokosa, így a Ptk. 188. §-ában foglaltak szerint a birtokvédelem megilleti. Megítélése szerint a periratokhoz csatolt fényképek igazolják, hogy a kifogásolt tujafák gyökérzete a felperesi sírhely kerítésének alapját rongálják, egyben akadályozzák a sírhoz való eljutást, annak karbantartását, tisztítását. A tuják a sírbolt elején helyezkednek el, így az erről az oldalról megközelíthetetlen. Lényegesnek ítélte, hogy a sírhely területén kívül 60 cm szélességű terület mind a négy oldalon a sírhely részét képezi, annak tartozéka, így ott fák engedély nélkül nem ültethetők. A sírboltigazolvány emellett teljes körű birtoklási jogosultságot biztosít részére, azon korlátozás nincs, így nem köteles tűrni a sírhely körüljárhatóságának akadályozását. Az alperes mint a köztemető üzemeltetője feladatát nem látja el megfelelően, miután a K. Közgyűlésének 41/2000. (X. 2.) KR rendeletében foglaltakat figyelmen kívül hagyva eltűrte, hogy engedély nélkül tujákat ültessenek, így köteles a jogsértő állapot megszüntetésére. A másodlagos keresete kapcsán rámutatott, a sírhelyhasználati jog kegyeleti célt szolgál, a sír megközelíthetőségének akadályozása pedig a kegyeleti jogok sérelmét eredményezi. A temető és a sírhely a kegyeleti jog gyakorlásának színtere, így a kegyeleti jog gyakorlójának joga van ahhoz, hogy a sírhely környéke rendezett, könnyen megközelíthető legyen, ott az elhunyt személy emléke iránt érzett tiszteletét megfelelően kifejezhesse. E joga gyakorlásában a sírhelynél elhelyezett tuják akadályozzák, ezért a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) és d) pontjában foglaltak szerint az alperes köteles a sérelmes helyzet megszüntetésére, a jogsértést megelőző állapot helyreállítására. Lényegesnek ítélte, hogy a tuják a sír elején, a szervizkapuval szemközti oldalon kerültek elhelyezésre, így az az ott nyugvó személyek emlékét is sérti.

A Szegedi Ítélőtábla megállapításai

Az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló peradatok alapján helyesen állapította meg, az abból levont következtetéseivel, érdemi döntésével az ítélőtábla egyetért, ezért az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján – az alábbiakban kifejtendő részben eltérő indokok mellett – helybenhagyta.

Vitatott volt az eljárás során, hogy a felperes a sírhely tekintetében birtokosnak tekinthető-e, ehhez mérten megilleti-e a birtokvédelem. E tekintetben kiindulópont a Ptk. 187. § (1) bekezdése, amely szerint birtokos az, aki a dolgot magához veszi, vagy akinek az más módon a hatalmába kerül. A birtokos személyét elsősorban a tényleges helyzet határozza meg. Azt, hogy a dolog feletti tényleges hatalmat valóban megszerezte-e valaki, illetőleg, hogy valóban gyakorolja-e felette a hatalmat – a dolog természetéből, rendeltetéséből, használatának módjából kiindulva – a közfelfogás szerint kell megítélni. A birtoklás legkézenfekvőbb esete az, hogy a birtokos a dolgot magához veszi, de birtokos lehet az is, aki ténylegesen nem tartja magánál, azaz testi közelségében a dolgot, azonban a dolog felett – tulajdonjoga folytán, vagy más jogcímen – hatalmat gyakorolhat. A felperes birtoklását megalapozó jogcím a K.-i köztemető J. parcella II. sor 6. sírhelyére vonatkozóan kiváltott, 2066. évig szóló sírhelyhasználati jog, így az e jogosítványt megtestesítő sírboltigazolvány átvételével a felperes – testvéreivel közösen – az érintett sírhely birtokosává vált. Ez a birtoklási jogosultság kétségtelenül eltér a közfelfogás szerinti „klasszikus értelemben vett” birtoklástól, hiszen a birtokos nem a maga részére gyakorolja a dolog feletti hatalmat, csupán a használatra vonatkozó jogcímmel rendelkezik, ami jelen esetben annak eldöntésére biztosít számára rendelkezési jogosultságot, hogy az adott sírhelyre kinek a földi maradványait temessék el, valamint, hogy ott milyen síremlék kerüljön elhelyezésre. Annyiban tehát helytálló a felperes álláspontja, hogy a fentiek szerint a sírhely tekintetében birtokosnak minősül, s így a Ptk. 188. §-ában foglaltak szerint a birtokvédelem megilleti. Egyebekben azonban az ítélőtábla a felperes érvelését nem osztja, a birtokháborítás ténye ugyanis a perben nem állapítható meg.

A birtokvédelem alapvető célja, hogy megakadályozza a mindenkori birtokállapot jogalap nélkül történő megváltoztatását, vagy megzavarását. A birtokos akkor jogosult a birtokvédelemre, ha a birtokháborító a dolog feletti hatalmat magának megszerzi, avagy a birtokost a birtoklásban jogellenesen zavarja, azaz akadályozza a dolog feletti hatalom zavartalan gyakorlását, a dolog rendeltetésszerű használatát. Jelen esetben a felperest, mint a perbeli sírhely egyik birtokosát a birtokvédelem megilleti, így igényelheti, hogy a sírt megfelelő módon megközelíthesse, gondozhassa, kegyeleti jogát zavartalanul gyakorolhassa. A periratokhoz csatolt fényképfelvételek tanúsága szerint a perbeli sírhely három oldalról jól megközelíthető, az annak két sarkán elhelyezett tujafák nem akadályozzák a felperest abban, hogy a sírhelyet gondozza, takarítsa, ott a kegyeleti jogát gyakorolja. Nem tekinthető jogosnak az a felperesi igény, hogy a sírhelyet minden oldalról akadálymentesen megközelíthesse. Amint arra az alperes helytállóan hivatkozott, a sírkertek elrendezése, zsúfoltsága a fenti igény kielégítését nem teszi lehetővé, ez azonban önmagában birtokháborítás megállapítására nem vezethet. A tujafák elhelyezése ellenére ugyanis a perbeli sírhely látható módon három oldalról körbejárható, az ún. szervizkapun történő bejutás akadálytalan, ezáltal a felperes a síremlék közelében el tudja helyezni gyertyáit, virágait, a sír rendben tartásáról, takarításáról megfelelően gondoskodni tud.

Téves emellett a felperesnek az a hivatkozása is, miszerint a sírhely területén kívül eső, azt övező 60 cm sávszélességű terület a sírhely részét képezi, annak tartozéka. Az 1999. évi XLIII. tv. 22. § (2) bekezdése szerint a sírhely feletti rendelkezési jog gyakorlása a temetési helyre helyezhető személyek körének meghatározására, síremlék, sírjel állítására és mindezek gondozására terjed ki, azonban a sírhelyen kívüli területet illetően a sírboltigazolvány tulajdonosa részére rendelkezési jogot nem biztosít. Az 1999. évi XLIII. tv., valamint az annak végrehajtásáról rendelkező 145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet felhatalmazása alapján a K. Város Önkormányzat Közgyűlése által alkotott 41/2000. (X. 2.) rendelet az alperesi szolgáltató kötelezettségévé teszi – egyebek mellett – a meglevő utak, járdák karbantartását (1. sz. melléklet 5.8. pont), ezen kívül az örök emléksírok, a közös sír, valamint az azokon levő síremlékek rendben tartását és fenntartását azzal, hogy a sírhellyel rendelkezni jogosultak csak a sírhely gondozására kötelesek (2. sz. melléklet C. 2.4. pont). Emellett a rendelet a sírok kivételével tiltja a talaj, gyep – engedély nélkül történő – felásását, elszállítását, amely rendelkezésből egyértelműen következik az, hogy a sírhely bérlői a sírokat övező területeket illetően rendelkezési jogosultsággal nem rendelkeznek, így a sírhely melletti területek a sírhelyek tartozékának sem tekinthetők.

Nem bizonyított emellett az a felperesi állítás sem, hogy a tujafák gyökérzete a perbeli síremlék alapját rongálja, ezt a helyszíni szemle nem igazolta, így az alperes részéről ezzel összefüggésben birtokháborító magatartás ez idő szerint nem állapítható meg.

Arra helytállóan hivatkozott a felperes, hogy a meghalt személy emlékét mint a kegyeleti jogosultakat megillető személyhez fűződő jogot mindenki köteles tiszteletben tartani. Ahogyan arra az ítélőtábla a fentiekben már utalt, a sírhelyhasználat sajátos kegyeleti jellegű jogviszonyt teremt, a sírhely kegyeleti célt szolgál, ezért e jog gyakorlásánál is a kegyeleti szempontokat kell érvényre juttatni. Az általános bírói gyakorlat szerint a kegyeleti jog biztosítása magában foglalja a tisztességes eltemettetés, a sírhely megközelíthetőségének, az elhunyt földi maradványai tiszteletben tartásának követelményét, amelynek sérelme számos magatartással megvalósítható, erre vonatkozóan taxatív felsorolás nem adható. A felperes a kegyeleti jog megsértését abban látta megvalósulni, hogy a sírhely közelében elhelyezett tujafák közül kettő a sír megközelíthetőségét akadályozza. Ez azonban a már kifejtettek szerint nem nyert bizonyítást, a tujafák a felperest e joga gyakorlásában nem akadályozzák, azok ugyanis az oda eltemetett elhunytak jóhírnevét, becsületét nem csorbítják, emlékük megőrzését, az elhunyt elvesztése miatti gyász kifejezését nem gátolják, a síremlék rongálását nem eredményezik, összességében az alperes részéről nem állapítható meg olyan jogsértő magatartás, amelyre figyelemmel a felperes jogvédelemben részesíthető lenne. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság döntése mind a birtokháborítás, mind a kegyeleti jog megsértése megállapításának elutasítása kapcsán megalapozott.

Az ismertetett döntés (Szegedi Ítélőtábla Pf. II. 20 282/2012.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2014/1. számában 5. szám alatt jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. június 14.

Sérelemdíj az elvesztett levelek miatt – eljárás a bv.-ben

Ha a fogvatartott már szabadult, a Bv. tv. nem írja elő a büntetés-végrehajtási intézetben kezdeményezett előzetes eljárás lefolytatását a sérelemdíj iránti igény érvényesítéséhez akkor sem, ha a fogvatartás ideje alatt az elítéltnek módja volt sérelemdíj iránti eljárást kezdeményezni – a Kúria eseti döntése.

2024. június 10.

Jogszabályfigyelő 2024 – 23. hét

Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy az elmúlt héten új Magyar Közlöny nem jelent meg, a Kúria Döntések Bírósági Határozatok legfrissebb számának a tartalmából válogattunk.