A szerzői mű fogalma, a védelem pozitív feltételei – WK-nagykommentár – 1. rész

Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Wolters Kluwer Hungary kiadásában megjelent, frissített szerzői jogi nagykommentár egyes részleteibe.

A Wolters Kluwer kiadó szerzői jogi nagykommentárjának harmadik, bővített kiadására az Szjt. 2021-es novelláris módosítása szolgáltatott indokot, melynek fő tartalma az újabb regionális jogharmonizáció, vagyis a 2019-es európai uniós szerzői jogi irányelvek átültetése volt. A törvényalkotói beavatkozás a műszaki és kulturális piaci változások miatt szükséges volt, de az átfogó és sokrétű eredmény olyan új egyensúlyt alakított ki a törvény preambulumában leírt érdekegyensúly elemei között, amely több szempontból is hátrányosabb lehet a szerzők és más szerzői jogi jogosultak számára.

Cikksorozatunk első része a szerzői jogi védelem alapvető szabályaival ismerteti meg az olvasóinkat ízelítőt adva a törvény első szakaszához fűzött kommentárból. A részlet szerzője dr. Gyertyánfy Péter.

Releváns jogszabály: 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról.

„Az Szjt. 1. §-a határozza meg, hogy milyen alkotásokat részesít a törvény védelemben. A (szerzői) alkotás és a (szerzői) mű szinonimák azt jelzik, hogy nem a szellemi tevékenységet, hanem annak eredményét, a művet védi a törvény. (Valójában nem a mű maga a védelem tárgya, hanem a művel kapcsolatban a jogosultat illető jogok, vagyis a szerzői jogi jogviszony képezik a szerzői jogi szabályozás tárgyát, azonban e jogviszonynak elengedhetetlen eleme, közvetett tárgya a szerzői mű.)

Szerzői műről (alkotásról) két pozitív feltétel bekövetkezése esetén lehet beszélni. Az első feltétel abban áll, hogy az alkotásnak mint eredménynek az irodalom, a tudomány vagy a művészet területére kell esnie. Az irodalom, a tudomány vagy a művészet tárgykörei élesen nem határolhatók el, hanem átfedőek. Ennek egy példája az esszé műfaja. Az irodalom, a tudomány és a művészet területén azonban minden alkotás védett [Szjt. 1. § (1)–(2) bek. első mondat], a műfajtáknak nincs zárt száma, ezért az Szjt. 1. § (2) bekezdésébe foglalt felsorolás csak példálózó jellegű, nem kimerítő.

Korábbi jogunkhoz képest a módosulások az alábbiak: az Szjt. – bár a szoftvert az 1969-es Szjt. is védte [lásd: a szerzői jogi törvény végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 1. § (1) bekezdés utolsó francia bekezdését] – pontosabban fogalmazza meg a szoftver fogalmát. Ezzel igazodik a többoldalú és az európai kötelezettségvállalásokhoz […]. A magyar szerzői jog annak ellenére eleget tesz a nemzetközi kötelezettségvállalásoknak, hogy a szoftvert kifejezetten nem sorolja az irodalmi művek [….] közé.

A Szoftver-irányelv [2009/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv – a szerk.] 1. cikke szerint: „[…] a tagállamok a számítógépi programokat a […] Berni Egyezmény szerinti irodalmi műként szerzői jogi védelemben részesítik.” A szoftver (szűken: számítógépi program) fogalmára lásd még az Szjt. 58. §-ához fűzött magyarázatot.

Az 1969-es Szjt. 51. §-a szerint a fénykép, továbbá az az ábra, műszaki rajz, térkép, szemléltető kép vagy eszköz és film, amely mint tudományos vagy művészeti alkotás nem esett a szerzői jogi védelem alá, a szerzői jogihoz hasonló, bár rövidebb ideig fennálló védelemben részesült, ha rajta a készítő neve és a megjelenés vagy nyilvánosságra hozatal éve szerepelt (akkori szóhasználattal: rokonjogi védelem, lásd még az 1969-es Szjt. 67. §-ánál). Ennek a szabálynak a megszűnése miatt szükséges volt kétséget kizáróan meghatározni, hogy a fotóművészeti alkotások [Szjt. 1. § (2) bek. i) pont] és a térképművek, valamint más térképészeti alkotások [Szjt. 1. § (2) bek. j) pont] szerzői jogvédelemben részesülnek.

Fogalmi pontosítást, illetve bővítést hajtott végre az Szjt. a filmalkotást illetően [Szjt. 1. § (2) bek. g) pont], dogmatikai keretet adva a filmalkotásnak nem minősülő filmek előállítói szomszédos jogi védelme az Szjt. 82. §-ával történt bevezetésének. Kisebb, külön magyarázatra nem szoruló és nem is érdemi módosulások következtek be a képzőművészeti alkotások [Szjt. 1. § (2) bek. h) pont], az építészeti alkotás [Szjt. 1. § (2) bek. k) pont] és az ipari tervezőművészeti alkotás [Szjt. 1. § (2) bek. o) pont] mint védelmi tárgy meghatározásában. Az utóbbi esetekben a változtatás arra vonatkozik, hogy a szerzői jogi védelem az alkotás tervére és/vagy magára az alkotásra terjed ki.

Az Szjt. 2013. évi módosítása újfent kiterjesztette a védelmet a jelmez- és díszletterveken túl magukra a jelmezekre és színházi díszletekre is: »[…] tekintettel arra, hogy a jelmezek és a díszletek használati célú műtárgyak, jellegüket tekintve a képzőművészeti, illetve az iparművészeti alkotásokhoz állnak közel, ezért indokolt védelmük azonos szintjének biztosítása a jogszabályi felsorolás pontosítása által« (2013. évi XVI. törvény 33. §-ához fűzött részletes indokolás). Ennek előzménye a Győri Ítélőtábla Gf.IV.220.228/2005/30. számú ítélete volt, amely a szerzői jogi védelmet kiterjesztette a megvalósított színpadi jelmezekre. Ez akkor a hatályos joggal szembemenő értelmezés volt, hiszen a példálózó felsorolást tartalmazó Szjt. 1. § (1) bekezdés n) pont 2005-ben még csak a jelmez- és díszletterveket említette. A vonatkozó ítélet de lege ferenda mégis helyes volt, hiszen a jelmez az általános ruhatervekhez, szabásmintákhoz képest távolabb van a cél általi meghatározottságtól, és közelebb a díszítő és jellemzően gondolati művekhez. Ebből a jogszabály-módosításból is levezethető az a tétel, hogy az Szjt. 1. § (1) bekezdésének példálózó jellege nem terjeszthető ki a példákon belüli fogalmakra, kivéve az irodalmi műveket, ahol maga az 1. § (2) bekezdés a) pont szövege egy például rövidítéssel kezdődik.

Az Szjt. 2001. évi második módosítása nyomán bővült a példálózó felsorolás a gyűjteményes művek közül az ilyen védelemben részesíthető adatbázis említésével. Elismerve azt, hogy a gyűjteményes mű egyéni-eredeti gyűjtemény jellege (lásd az Szjt. 7. §-ához fűzött magyarázatot) valóban külön felsorolási elemet kíván, megjegyezzük, hogy a kiegészítés e formájában kritizálható, mert a gyűjteményes művek közül kiemeli az ilyen védelem alatt álló adatbázisokat. Helyesebb lett volna az Szjt. 1. § (2) bekezdés p) pontban csak a gyűjteményes műveket említeni, amely így mind az adatbázisnak minősíthető [Szjt. 60/A. § (1) bek.], mind az adatbázisnak nem tekinthető gyűjteményes műveket átfogná.

Ugyanakkor gyakran előfordul, hogy egy-egy új tudományos vagy művészeti jelenség nehezen illeszthető be a felsorolt műfajtákba. Az elmúlt évtizedekben ilyennek tekinthetők a weboldalak – amelyekről a Szerzői Jogi Szakértő Testület (a továbbiakban: SZJSZT) helyesen állapította meg 3/2005. számú szakvéleményében, hogy azok rendszerint többféle alkotás gyűjteményei – vagy a digitális betű- és karakterkészletek (ún. fontok), de ilyenek lehetnek a videojátékok is – ezek szoftver- és audiovizuális elemeket is tartalmaznak.

A szerzői jogi védelem fennállásának másik pozitív feltétele, hogy az alkotás mint a szellemi tevékenység eredménye, egyéni, eredeti jelleggel bírjon. Ez egyben az egyetlen »minőségi« követelmény, ha az alkotás létrehozatala területének a behatárolását (irodalom, tudomány, művészet) „területi” követelménynek tekintjük. Ez másfelől azt jelenti, hogy: „a védelemnek a mű egyéni, eredeti jellegén kívül más feltétele nincs, nem is lehet, az cenzúrát jelentene. Nem függhet tehát mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől” [Szjt. 1. § (3) bek., Szjt. 1–9. §-ához fűzött részletes indokolás]. Nemcsak a szép, a kritikus által magas színvonalúnak minősített film, hanem a „rossz” film is mű, ha önálló, egyéni szellemi alkotás eredménye. (Például: a hagyományos zeneelmélet számára kevés értéket hordozó könnyűzenei irányzat, a technozene tekintetében mondta ki a szerzői jogi védelem alá tartozást az SZJSZT 43/2000. szakvélemény.)

A most tárgyalt második feltétel második részének az első eleme – a mű a szerzőé legyen – azt jelenti, hogy a művet a szerzőhöz személyes kapcsolat fűzi; az szubjektíve eredeti, nem mástól vette át. A második elem – »[…] szellemi tevékenységéből fakadó egyéni […] jelleg« – kifejezi, hogy csak egy olyan szellemi mozgástérben való választás lehet alkotás, ahol a szerzőnek lehetősége van alkotó szelleme eredeti módon történő kifejezésére. A feladatból adódó, nyilvánvaló vagy közhelyszerű megoldás nem elegendő; szükséges egy minimális színvonal (a minimális szint műtípusonként eltérő lehet). Szellemi tevékenység csakis emberhez kapcsolódhat – a szerzői mű csakis emberi alkotás lehet (lásd az Szjt. 4. §-át). (A számítógép segítségével alkotott művekről és a mesterséges intelligencia termékeiről az Szjt. 4. §-ánál szólunk.) A »[…] szellemi tevékenységéből fakadó […] eredeti jelleg« – azaz a harmadik elem – pedig azt jelenti, hogy a mű más alkotásoktól való megkülönböztethetősége a tartalmi és formai elemek kifejezésének módjában kell megnyilvánuljon. Vagyis az egyéni, eredeti jellegnek ki kell fejeződnie a művön [részben ezt jelenti a TRIPs 9. Cikk 2. pontjának és a WCT 2. cikkének az a része, amely szerint a szerzői jogi védelem a kifejezésre (expression), és nem a kifejezéssel közölt tartalomra irányul], vagyis az egyéni, eredeti jelleggel a tartalom gondolati kifejezésének, a tartalom megformált szövedékének kell bírnia. Ennek pontosnak és egyértelműen (objektíven) érzékelhetőnek kell lennie. Emiatt esik ki a szerzői jogi védelem alól egy étel akár sajátos íze (C–310/17. Levola Hengelo BV kontra Smilde Foods BV, ítélet, ECLI:EU:C:2018:899, 33., 39., 40–43. pont). Az elv alkalmazása nehéz lehet az absztrakt képzőművészet egyes alkotásainál, amelyek esetenként csak érzelmet, benyomást, hangulatot tükröznek. (A mesterséges intelligencia termékeivel az Szjt. 4. §-ánál foglalkozunk.)

A fentiek nem azt jelentik, hogy a szerzői jog a formát védi. A formának, a mű külvilág számára való megjelenésének természetesen jelentősége van a mű azonosíthatósága szempontjából. Az azonosíthatóság csupán nem elmúlót jelent. Elmúló mű/részlet például egy le nem jegyzett vagy nem rögzített zenei kadencia. Az azonosíthatóság, amit az Szjt. 16. § (1) bekezdése is említ követelményként, a védelemnek nemcsak gyakorlati, hanem érdemi feltétele is. Azonosíthatóság esetén a szóban forgó gondolatkifejezési forma mindig azonos érzetként reprodukálható. Más szóval a védelemhez a gondolati formának azonos, nem változó érzetként kell reprodukálhatónak lennie. A védett mű nem lehet változó tartalmú. Változó tartalommal az önkéntes műnyilvántartás [Szjt. 94/B. § (2) bek.] is értelmetlen lenne. Az azonosításnál nem az átlagember általi felismerhetőségről van szó, az olyan tényszerűség, amit vita esetén a bíróság, ha szükséges, szakértői vélemény alapján, objektíve állapít meg.

Az azonosíthatóság mint a gyakorlati jogvédelem természetes előfeltétele azonban nem egyenlő a rögzítettség követelményével. Ilyen követelményt ugyanis sem a nemzetközi egyezmények, sem a magyar jog nem tartalmaznak. Elvileg egy le nem jegyzett, de többek által azonosan ismert mű is lehet a szerzői jogvédelem tárgya [például egy le nem írt koreográfia, mint aminek az úgynevezett villámcsődület közösségi performansz (flashmob) is számít].

A kifejezés védelme igazodik a tartalom és a műfajta sajátosságaihoz. Másként »mérhető« egy könyvvitelt támogató számítógépi program és egy opera egyéni, eredeti jellege. Az előbbi esetben a funkció, a feladatteljesítéshez elengedhetetlen programmodulok és a paraméterek (a könyvvezetésre vonatkozó szabályok) nagymértékben szűkítik az egyéni, eredeti jelleg kifejezhetőségének terét, de két, egymástól függetlenül, önállóan alkotó programfejlesztő műve mégsem lesz egyforma. Hasonlóképp, az építészet esetében is a: „[…] tervezőnek a fizikai törvények és építészeti előírások nyilvánvalóan szűkebb mozgási teret engednek, mint a képzőművészeti alkotásokat létrehozó szerzőnek” (lásd: SZJSZT 38/2001. szakvélemény). A szerzői jogi védelem és a szabadalmi oltalom tárgya sem ugyanaz. Az előbbié az azonosítható egyéni, eredeti külső és belső forma – ennek felelhet meg a szabadalmi leírás mint irodalmi mű –, míg az utóbbié az absztrakt új (iparilag alkalmazható és feltalálói tevékenységet tükröző) műszaki megoldás (ezt írják le a szabadalmi igénypontok). A tényfeldolgozó dokumentummű sem a benne foglalt történelmi adatok és nem is azok kikutatása miatt áll szerzői jogi védelem alatt – mivel ezekben nem tükröződik (nem is tükröződhet) a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni-eredeti jelleg, ami a szerzői jogi oltalom alapfeltétele lenne –, hanem az alapul szolgáló tények sajátos rendszerbe építése, az interjúk folyamatos történetté szervezése, a fejezetek dramaturgiává szerkesztése azok a sajátosságai a műnek, amelyek miatt a dokumentummű szerzői műnek minősül, oltalom alatt áll. A grafikai alkotások többségénél is jellemző, hogy az esztétikumon túl funkcióval is rendelkeznek (például logó, képeslap, plakát, reklámkiadvány, brosúra, csomagolópapír, szakirodalmi illusztráció). Ilyen művek egyéni, eredeti jellegének vizsgálatánál a funkciót mint az alkotás terét korlátozó tényezőt figyelembe kell venni.

Összességében azt lehet mondani, hogy az egyéni, eredeti jelleg megállapíthatóságának minimálisan az a feltétele, hogy a mű ne legyen más mű szolgai másolása.

Ennek az az oka, hogy a szerzői jogi védelemhez csak szubjektív újdonság kell [Szjt. 1. § (3) bek.], nem pedig objektív iparjogvédelmi újdonság jelleg, amely a védelemből a bár ugyancsak önállóan, de később keletkezett (bejelentett) és megoldásában azonos alkotásokat kizárja. Ezért a szerzői jogban az újdonság helyett inkább az eredetiség kifejezést használjuk.”

(Címlapképünk illusztráció.)

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

---