A szindikátusi szerződés – avagy gondolatok egy nem létező szerződéstípus érvényességéről

Szerző: Gerse Márton
Dátum: 2018. január 31.
Rovat:

A szindikátusi szerződések kikényszeríthetőségével kapcsolatban mindig voltak bizonytalanságok. Az új Ptk. ebben a kérdésben további kockázatokat hozott, melyek egyenesen a szindikátusi szerződések érvényességét veszélyeztetik.


Szindikátusi szerződés és létesítő okirat

Az új Ptk. hatálybalépése óta számtalan tanulmány és szakmai cikk vizsgálta azt a kérdést, hogy milyen esetekben lehet eltérni a Ptk. társasági jogi rendelkezéseitől és mely esetekben kógens a szabályozás. (Legátfogóbban lásd Sárközy Tamás: Még egyszer a Ptk. jogi személy könyve állítólagos diszpozitivitásáról, Gazdaság és Jog, 2015/11., 8-14. o.) Jóval kevesebb szó esett arról a „földrajzi” kérdésről, hogy ez az eltérés hol tehető meg: csak a létesítő okiratban vagy szindikátusi (részvényesi, befektetési, joint venture, stb.) szerződésben is. Kicsit élesebben fogalmazva: hogy vajon érvényesek-e egyáltalán a szindikátusi szerződések az új Ptk. szabályainak tükrében. Kérdéses továbbá az is, hogy tehetünk-e valamit a biztosabb kikényszeríthetőség érdekében, csökkenthetjük-e valahogy az érvénytelenség kockázatát.

[multibox]

Az új Ptk. sem kanonizálta a szindikátusi szerződéseket, az továbbra sem létező szerződéstípus. Ez azonban mit sem ront a népszerűségén, számtalan esetben használják a felek, ha egynél több személy teszi kockára befektetését egy társaságban. A sosem létezett ideális szindikátusi szerződést pedig az érintett feleken kívül legfeljebb csak az ügyvédeik ismerik, az az üzleti szempontok védelme érdekében rugalmasan eltér a Ptk. szabályaitól és persze az utolsó betűjéig kikényszeríthető a bíróság előtt. A két fő szempont tehát a titkosság és a kikényszeríthetőség, mely szempontok azonban talán a korábbiaknál is jobban ellentmondani látszanak egymásnak.

Az új Ptk. hatálybalépésekor sokan gondolták(tuk) úgy, hogy egy fentieknek megfelelő, ideális szindikátusi szerződés megalkotása már nem is olyan elérhetetlen, hiszen a polgári jogi szabályok közé illesztett (gyűrt) társasági jogban immár a szerződéses szabadság elvei érvényesülnek és némi észszerű korlátozással használható a „mindent szabad amit a törvény nem tilt” elve. (Itt most nem térnék ki a nálam avatottabb szerzők által már hosszan elemzett kérdésre, hogy mit jelent a diszpozivitás és a szerződéses szabadság a társasági jogban, ha egyáltalán értelmezhetők ezek a fogalmak a szerződések jogán kívül.)

Van azonban két jogszabályhely, ami óvatosságra int abban a tekintetben, hogy mennyire bízhatunk a szindikátusi szerződések kikényszeríthetőségében, hovatovább érvényességében.

A tagok és a társaság kapcsolata

Az egyik kritikus rendelkezés a Ptk. 3:4. § (2) bekezdésében a jogi személyek létesítésére vonatkozó általános szabály, mely szerint „a jogi személy tagjai, illetve alapítói az egymás közötti és a jogi személyhez fűződő viszonyuk, valamint a jogi személy szervezetének és működésének szabályozása során a létesítő okiratban – a (3) bekezdésben foglaltak kivételével – eltérhetnek e törvénynek a jogi személyekre vonatkozó szabályaitól.”

Egy szindikátusi szerződés rendelkezéseinek jelentős hányada a tagok egymás közötti vagy a jogi személyhez fűződő viszonyának, netán szervezetének vagy működésének szabályozására irányul, melyekre egyébként valamilyen szintű és részletezettségű szabályt a Ptk. harmadik könyve is tartalmaz. Így – ha az idézett rendelkezést kógens, eltérést nem engedő szabálynak tekintjük – akkor az a szindikátusi szerződés tartalmát a tagok és a társaság közti olyan jogviszonyokra, illetve a jogviszonyoknak olyan elemeire korlátozza, melyekről a Ptk. harmadik könyve nem rendelkezik.

A fent idézett szabályozás akár módosíthatja a korábbi bírói gyakorlatot, mely nagyon leegyszerűsítve arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szindikátusi szerződésekhez társasági jogi joghatás nem fűződik, de az a felek közötti kötelmi viszonyként kikényszeríthető, illetve legalábbis kártérítés útján szankcionálható. A gyakorlat azonban még a Gt. hatálya alatt alakult ki, mely ugyan kógens alapállású volt, viszont így értelemszerűen nem tartalmazott rendelkezést arról, hogy hol, milyen módon térhetnek el a felek a rendelkezéseitől. Az új Ptk. 3:4. § (2) bekezdése azonban akár úgy is értelmezhető, hogy a létesítő okiraton kívüli eltérés érvénytelen, mert a tagok és a társaság viszonya más okiratban nem szabályozható.

Gyakran elhangzó kritika az új Ptk.-val és különösen annak társasági jogi fejezeteivel kapcsolatban, hogy nem egyértelmű, melyek a kógens, eltérést nem engedő normái. Itt sem egyértelmű, hogy a rendelkezés „létesítő okiratban” kitételétől el lehet-e térni és lehet-e ezeket a viszonyokat egy külön, a Ptk.-ban nem szabályozott atipikus szerződésformában, így szindikátusi szerződésben rendezni, a szerződések jogának szabályai szerint. Lehet úgy érvelni, hogy kifejezett tiltás („ettől érvényesen eltérni nem lehet”) hiányában a fenti rendelkezés megengedi ezt az eltérést. Lehet azonban úgy is, hogy ha nem csak a létesítő okiratban lehetne eltérni, akkor miért jelölte azt meg kifejezetten a jogalkotó kvázi az eltérés módjaként. Egyelőre nem látjuk, hogy a bírói gyakorlat ebben a kérdésben hogyan foglal majd állást.

[htmlbox Polgári_jog_folyóirat]

Speciális korlátozás a részvénytársaságok vonatkozásában

A fentinél is határozottabban tereli a létesítő okirat irányába a tagok egymás közötti és a társasággal kapcsolatos legfontosabb viszonyainak szabályozását a Ptk. 3:250. § (2) bekezdése, mely alapján egy részvénytársaság alapítói „érvényesen az alapszabályban rendelkezhetnek” többek között „az egyes részvényfajtákhoz, részvényosztályokhoz, illetve részvénysorozatokhoz kapcsolódó jogokról és a részvényekhez fűződő egyes jogok esetleges korlátozásáról” , illetve a „részvények átruházásának korlátozásáról vagy annak a részvénytársaság beleegyezéséhez kötéséről”. Ez a rendelkezés megfogalmazása szerint már egyértelműen kógens szabály és részvénytársaságok esetében a létesítő okiratba foglaláshoz mint érvényességi kritériumhoz köti egy szindikátusi szerződés számos olyan alapvető elemét, mint például a szavazási megállapodások, a társaságból teljesíthető kifizetések szabályai vagy az exit rendelkezések. Hasonló szabályt a korlátolt felelősségű társaságokkal kapcsolatban nem tartalmaz a Ptk.

A két hivatkozott szabály együttes értelmezésével pedig arra is juthatunk, hogy pont a részvénytársaságokra vonatkozó ezen különös szabály adja meg a választ arra a kérdésre, hogy a Ptk. fent hivatkozott, minden társaságra (sőt, minden jogi személyre) vonatkozó 3:4. § (2) bekezdése diszpozitív-e: ha kógens lenne, akkor nem lenne szükség erre a speciális érvényességi szabályra a részvénytársaságok esetében, hiszen ezek a témák az összes jogi személyre vonatkozó általános szabály alapján eleve csak a létesítő okiratban kerülhetnének szabályozásra.

Ha biztos(abb)ra akarunk menni

Releváns bírói gyakorlat egyelőre nem alakult ki a kérdésben. Addig is, amíg ez körvonalazódik, szindikátusi szerződés készítésekor érdemes lehet az alábbi, az érvénytelenség kockázatát csökkentő óvintézkedéseket megtenni:

  1. Amennyire lehetséges és nem sérti a felek bizalmasságra vonatkozó igényeit, a szindikátusi szerződések azon rendelkezéseit, melyek a Ptk. harmadik könyvében szabályozott témaköröket érintenek, ismételjük meg a létesítő okiratban is. Ilyen rendelkezések például a tőkebevonási, tőkekivonási, osztalékfizetési, szavazati rendelkezések vagy az exitet szabályozó elsőbbségi jogok (opciók, illetve ezek angolszász mintára használt formái, mint buy-out, drag-along, tag-along) és azzal párhuzamos korlátozások.
  2. A Ptk. harmadik könyvében nem szabályozott témakörökre vonatkozó rendelkezések maradjanak csak a szindikátusi szerződés részei, ezeket nem szükséges a létesítő okiratba foglalással kivonni a szindikátusi szerződés bizalmas rendelkezései közül. Ilyenek például magának a befektetésnek a pénzügyi feltételei, az üzleti stratégiára, versenykorlátozásra, számviteli beszámolókra, titoktartásra vagy adatszolgáltatásra irányuló rendelkezések.
  3. Ha valami más, jelentős szempont egyébként nem indokolja a részvénytársasági forma használatát, a szindikátusi szerződést alkalmazó társaságnál társasági formaként válasszuk inkább a korlátolt felelősségű társaságot.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]


Kapcsolódó cikkek:


A másodfokú bírósági eljárás az új Be.-ben I. rész
2018. augusztus 14.

A másodfokú bírósági eljárás az új Be.-ben I. rész

A fellebbezést követően sorra kerülő másodfokú eljárásnál továbbra is alapszabály, miszerint a fellebbezési eljárás nem ismételt elbírálást, hanem felülbírálatot jelent. Az új Be.-re is jellemző, hogy abban mind a reformatórius, mind a kasszatórius jogkör gyakorlása megtalálható. Így a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet vagy helyben hagyja, vagy megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi. Utóbbi esetben az eljárást megszünteti, vagy az első fokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja.

Jogszabályfigyelő 2018 – 32. hét
2018. augusztus 13.

Jogszabályfigyelő 2018 – 32. hét

Alábbi cikkünkben, mivel az előző héten megjelent egyetlen Magyar Közlönyben (2018/125. szám) szakmai közérdeklődésre számot tartó jogszabály nem jelent meg, a döntvények és a hivatalos tájékoztatók közül válogattunk.

AB: Szabályozandó a fogvatartottak közgyógyellátása
2018. augusztus 7.

Az Alkotmánybíróság szerint mulasztott az Országgyűlés a büntetés-végrehajtási intézetben kérelmezhető közgyógyellátás terén a szükséges igazolás kiállítására jogosult orvos személyének vonatkozásában.