A titkos felvételek felhasználhatósága

Ami a tényállást illeti, az ingatlanközvetítéssel foglalkozó franchise hálózatot üzemeltető felperes és az alperes franchise szerződéses jogviszonyban álltak egymással. Szerződésük rögzítette, hogy a franchise átvevő a szerződés megszűnését követően egy évig sem közvetlenül, sem közvetve nem folytathat a felperesi vállalkozáshoz hasonló tevékenységet, illetve nem vesz részt vagy nem szerezhet érdekeltséget a felperesi vállalkozáshoz kapcsolódó tevékenységet folytató más vállalkozásban az adott területen. Amennyiben e kikötést megszegi, úgy 5 000 000 forint kötbért köteles fizetni a felperes részére. Tartalmazta továbbá, hogy ha a franchise átvevő a szerződés megszűnésétől számított 3 éven belül ingatlanközvetítéssel is foglalkozó franchise vagy egyéb rendszerben működő hálózat részét képező társaságnál munkaviszonyban vagy bármely más jogviszonyban tevékenységet végez, vagy ilyen hálózatot hoz létre, 10 000 000 forintot átalány-kártérítést köteles megfizetni. 

A franchise szerződés a felperes felmondása folytán 2008. november 24-én megszűnt. Még a megszűnés előtt létrejött azonban egy Kft., amelynek tevékenységi köre hálózati rendszerben működő ingatlanközvetítés volt, ami a lényegét illetően hasonlóan működött, mint a felperesi franchise megállapodás. Az alperes 2008. augusztus 27-től 2010. május 4-ig jogosult volt a Kft. cégjegyzésére. 

A felperes azért, hogy kiderítse, hogy a franchise szerződésben foglalt tilalom megszegésére került-e sor, megbízást adott egy cégnek, akinek munkatársai lehetséges franchise partnerként jelentkeztek a Kft.-nél, találkoztak az alperessel és egy szerződéstervezetet is kaptak, ami mind szerkezetileg, mind tartalmilag hasonlított a felperes és az alperes közötti szerződésre.

A felperes a versenytilalmi korlátozás miatt 15 000 000 forint kötbér megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes viszontkereseti kérelmében személyiségi jogai megsértése miatt kérte a levéltitokhoz, a képmáshoz és a hangfelvételhez fűződő jogának megsértése megállapítását, mivel nem járult hozzá a bizonyítékként csatolt videofelvétel és e-mailek felhasználásához, ezen felül 15 000 000 forint nem vagyoni kár megtérítését is kérte. 

Az első- és másodfokú eljárás 

Az elsőfokú bíróság 15 000 000 forint kötbér megfizetésére kötelezte az alperest, a viszontkeresetet pedig elutasította. A másodfokú bíróság helybenhagyta az ítéletet. Mindketten arra a következtetésre jutottak, hogy a felek között szerződéses jogviszony jött létre. Kiemelték továbbá, hogy az alperes nem egyoldalú nyilatkozatot tett, hanem részéről a szerződési szabadság elvébe nem ütköző, kötbérrel biztosított versenytilalmi kikötés vállalására került sor. Nem találták alaposnak a szerződés semmisségének, érvénytelenségének megállapítására történő hivatkozásokat, és a kötbér mérséklésére sem láttak lehetőséget. 

A viszontkeresettel kapcsolatban a bíróságok arra amegállapításra jutottak, hogy sem a titokban készített hangfelvétel, sem pedig az arról készült leirat bizonyítékként való becsatolása nem minősül olyan visszaélésnek, ami sértené az alperes személyiségi jogait. Nem sértette a felperes magatartása a régi Ptk. képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalára vonatkozó szabályát [80. § (2) bekezdés], amely az ilyen tevékenységet az érintett személy hozzájárulásához köti, mivel a per iratai nem nyilvánosak, az abba való betekintés köre pedig korlátozott. 

A felülvizsgálati kérelem tartalma 

Az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a viszontkereseti kérelemnek történő helyt adást kérte. 

A Kúria megállapításai 

A Kúria is arra a megállapításra jutott, hogy az alperes még a felperessel fennálló franchise szerződéses jogviszony tartama alatt célirányosan és tudatosan azon dolgozott, hogy a felperes által létrehozott és működtetett ingatlanközvetítői hálózathoz hasonlóan működő saját hálózatot hozzon létre. Ezért a kötbér megállapítását és annak mértékét is jogosnak tartotta. 

A hangfelvétellel kapcsolatban kiemelte, hogy annak eldöntésekor, hogy a titokban készített felvétel sérti-e valakinek a személyhez fűződő jogait, a bírói gyakorlat értékeli, hogy az igazság kiderítéséhez fűződő érdekek konkurálnak a személyiségi jogaiban megsértett fél érdekeivel. Ilyenkor a viszonossági elmélet szerint kell a bíróságnak a felek nyilatkozataihoz képest mérlegelnie a szabad bizonyítás rendszerét, a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, a jóhiszeműség és tisztesség követelményének érvényesülését. A személyhez fűződő jogok megsértése megvalósulhat a hangfelvétel titokban történő elkészítésével, de csak akkor, ha az visszaélésszerű. A jogsértő bizonyíthatja, hogy a hangfelvétel elkészítése nem volt visszaélésszerű: méltányolható magánérdeke fűződhet ugyanis a jogsértő perbeli félnek a hangfelvétel elkészítéséhez abban az esetben, ha jogos érdekét más módon nem tudja bizonyítani. 

Nem minősül visszaélésnek a hangfelvétel készítése, annak felhasználása, ha arra már bekövetkezett jogsértés bizonyítása érdekében közérdekből vagy jogos magánérdekből kerül sor, feltéve, hogy a hangfelvétel készítése vagy felhasználása a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest nem okoz aránytalan sérelmet. A Kúria kiemelte, a bíróság előtt folyó eljárásban az igazság érvényesülésének biztosítása közérdek, nem lehet ezért a hangfelvétel felhasználását visszaélésnek tekinteni, ha ez a hangfelvétel felhasználójával szemben elkövetett jogsértéssel kapcsolatos bizonyítás érdekében történik, és ha csak ezzel a bizonyítási eszközzel állapítható meg a valós tényállás. 

Mivel a felperes azért készíttetett titokban hangfelvételt, hogy meggyőződjön az alperes szerződésszegő magatartásáról, és mind a hangfelvétel, mind az arról készült leirat a bírósági eljárásban bizonyítékként az állításai alátámasztására szolgált, ezért a Kúria is arra a megállapításra jutott, hogy sem a hangfelvétel elkészítése, sem az arról készült leirat bizonyítékként történő becsatolása nem minősül olyan visszaélésszerű magatartásnak, ami az alperes személyiségi jogainak megsértését jelentené. Kiemelendőnek tartotta azt is, hogy nem maga a fél, hanem egy titkos adatgyűjtésre professzionálisan felkészült cég készített olyan felvételt, amelyben rögzített adattartalom hitelességével kapcsolatos aggályok nem merültek fel. Rámutatott arra is, hogy a versenyjogi jogsértések, különösen tilalmi megállapodások megszegése esetén a nemzetközi és európai uniós gyakorlatban is elfogadott bizonyítási eszközöknek minősülnek a hitelesnek elfogadható titkos adatgyűjtés produktumai. 

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. 

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. V. 20.888/2016.) a Kúriai Döntések 2017/11. számában 366. szám alatt jelent meg.