Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Ügyvédvilág legutóbbi számában dr. Dénesné dr. Orcsik Judit a hivatalos iratok kézbesítésének gyakorlati tapasztalatairól és problémáiról írt. A szerző által feszegetett gondok nemcsak a feleknek és képviselőiknek, hanem az igazságszolgáltatás oldalán is sok fejfájást okoznak. Éppen emiatt érdemes jobban megismerkedni a végrehajtói kézbesítés intézményével, melynek lehetővé tételét pedig fontolóra vehetné a jogalkotó a polgári peres és nemperes eljárásokban, minél szélesebb körben.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 31/D. paragrafusa megszabja azokat a határozatokat, melyeket önálló bírósági végrehajtó útján is kézbesíteni lehet. Fontos szabály, hogy eme iratok végrehajtói kézbesítésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha azokat postai úton már megkísérelték kézbesíteni, és esetükben beállt a kézbesítési vélelem. A végrehajtói kézbesítés nem történik hivatalból, ugyanis annak költségét a kézbesítést kérő fizeti meg; ha pedig a kézbesített határozat alapján végrehajtás indul, annak költségét – mint a végrehajtás kérésével kapcsolatos költséget – az adós viseli.
Ez tehát a főszabály, ami – mint azt láttuk – eléggé szűkre szabja a végrehajtói kézbesítés eseteit. Azonban a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény 16. paragrafusának (3) bekezdése lehetővé teszi: a fizetési meghagyás jogosultja már az eljárás megindításakor kérheti, hogy a fizetési meghagyást végrehajtó kézbesítse, ne pedig a postás. Ebben az esetben is külön díjat kell fizetnie, amelyre költségkedvezményt nem vehet igénybe, ugyanakkor a végrehajtói kézbesítés díját mint eljárási költséget érvényesítheti a kötelezettel szemben.
A végrehajtó eljárása fizetési meghagyás kézbesítésekor
A végrehajtó kézbesítési eljárását a végrehajtói kézbesítés részletes eljárási szabályairól szóló 250/2004. (VIII. 27.) számú kormányrendelet (R.) állapítja meg, a fizetési meghagyás kézbesítésére pedig eltérő szabályok alkalmazandóak. E helyütt azért a fizetési meghagyás végrehajtói kézbesítésére koncentrálok, mivel álláspontom szerint a szabályozás fő vonalaiban modellszabályként működhetne más, bírósági irat kézbesítése esetén is.
A kötelezettnek a fizetési meghagyásban feltüntetett címén a végrehajtó a kérelem beérkezését követően 8 napon belül a kézbesítés helyén helyszíni eljárást tart, ennek során a kézbesítés helyére szolgáló ingatlanba, helyiségbe beléphet, ennek érdekében azonban azt – akadályoztatása esetén – nem nyithatja fel. A végrehajtó a bírósági határozatban a természetes személy címzett címeként feltüntetett címen a címzett előzetes értesítése nélkül megjelenve tájékoztatja a címzettet arról, hogy mint kézbesítési végrehajtó jár el és az átvétel igazolása mellett személyesen átadja részére a bírósági iratot.
Természetesen, akárcsak a postai kézbesítés esetén, a végrehajtói kézbesítés során is átveheti a címzetten kívül más, a jogszabályban meghatározott személy az iratot. Helyettes átvevőként járhat el a címzett 14. életévét betöltött közeli hozzátartozója, valamint jogszabályban megjelölt egyéb személy, akinek a végrehajtó lezárt borítékban adja át a küldeményt. Fontos a címzettet védő ama rendelkezés, miszerint a végrehajtónak fel kell olvasnia a bírósági határozat rendelkező részét, ha a címzett vak, súlyosan látássérült, ezt kéri, vagy a végrehajtó egyéb olyan körülményt észlel, amely alapján azt szükségesnek tartja.
Ha a címzett a bírósági határozatban a címeként feltüntetett címen megtalálható, de a végrehajtó a helyszíni eljárása alkalmával nem találja ott sem őt, sem a helyettes átvevőt, a címzett levélszekrényében értesítést hagy a címzettnek arról, hogy kézbesítés céljából a címen megjelent, és a bírósági iratot a címzett hol, milyen időszakban és milyen okiratok bemutatása ellenében veheti át. Ellentétben a postással, a végrehajtó levélszekrény hiánya esetén is el tud járni: az ingatlan bejáratára (ha az erre nem alkalmas, falára) tűzve hagy értesítést a címzettnek (ugyanezt a postás nem teheti meg).
Képünkön a szerző, Pulinka Mihály közjegyzőjelölt, a MOKK Jogi Irodájának jogi előadója. Az azóta már megszűnt Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság VI. Munkabizottságának tagjaként – a többi taggal egyhangúlag – akként foglalt állást, hogy a végrehajtói kézbesítést lehetővé kell tenni valamennyi bírósági irat vonatkozásában. Sajnálatosnak tartja, hogy az IM által 2016 áprilisában közzétett törvénytervezet nem tette magáévá a munkabizottság eme javaslatát, ellenkezőleg: visszatért ahhoz a megoldáshoz, mely szerint végrehajtói kézbesítés csak keresetlevél és eljárást befejező érdemi határozat kézbesítésére igényelhető
A végrehajtó 5 munkanapot biztosít a fizetési meghagyás átvételére a címzettnek, majd ha az értesítésben foglalt határidő eredménytelenül eltelt, 8 napon belül ismét helyszíni eljárást tart. Ha az iratot a második helyszíni eljárás során sem lehetett kézbesíteni jogosult átvevő részére, úgy a második helyszíni eljárást követő 5. munkanapon a fizetési meghagyást kézbesítettnek kell tekinteni. A kézbesítési eljárás eredményéről jegyzőkönyv készül, amelyet a végrehajtó megküld az eljáró közjegyzőnek.
Természetesen a végrehajtói kézbesítés sem mindig eredményes. Eredménytelen a végrehajtói kézbesítés fizetési meghagyás kézbesítésére irányuló eljárás esetén, ha
a) a végrehajtó megállapította, hogy a címzett nem tartózkodik a kézbesítési helyen (ismeretlen, elköltözött, ott-tartózkodására utaló jel nem található stb.);
b) a végrehajtó megállapította, hogy a kézbesítési hely nem létezik (nincs ilyen megjelölésű ingatlan);
c) a címzett meghalt vagy szervezet esetében megszűnt;
d) a végrehajtó a kérelem előterjesztésétől számított 60 napon belül azért nem tudott helyszíni eljárást lefolytatni, mert a kézbesítés helye időjárási, földrajzi, biztonsági stb. okból megközelíthetetlen.
A végrehajtói kézbesítés előnyei
Címzetti oldalon a végrehajtói kézbesítés előnyei kevésbé látványosak, de semmiképpen nem jelentéktelenek, és ami a legfontosabb, hogy hatósági eljárás keretében történik, szigorú szabályok mentén, ami a címzett számára is garancia. Mint ahogy a végrehajtó fent említett eljárási kötelezettsége is, ha a címzett például vak.
A végrehajtói kézbesítést igénylők oldalán jóval kézzelfoghatóbb előnyök mutatkoznak. A végrehajtói kézbesítés például kizárja a kézbesítési vélelem beálltát, magyarul, ha a végrehajtó azt állapítja meg, hogy a fizetési meghagyás címzettje a címhelyen tartózkodik, de a két helyszíni eljárás eredménytelen volt, maga a kézbesítés ettől függetlenül eredményesnek minősül, és éppen ugyanolyan helyzetet eredményez, mintha az iratot átvette volna a címzett. A címzett szabálytalanság esetén végrehajtási kifogással, önhibán kívüli mulasztás esetén pedig igazolási kérelemmel tud élni, de kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelemmel fogalmilag nem. Ugyanis a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 99. paragrafusának (2) bekezdése alapján kézbesítési vélelem csak a postai úton kézbesíteni rendelt hivatalos iratokhoz kapcsolódhat.
A végrehajtói kézbesítés díja magasabb, mint a postai kézbesítésé, hiszen címzettenként 7 500 forintot kell megfizetnie a kérelmezőnek. Ugyanakkor ez a költség perköltségként érvényesíthető, tehát ez sem jelentkezik hátrányként a feleknek.
A születendő, új polgári perrendtartás szabályai
Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat |
|---|
|
|
A Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság VI. Munkabizottságának tagjaként a többi taggal egyhangúlag akként foglaltam állást, hogy a végrehajtói kézbesítést lehetővé kell tenni valamennyi bírósági irat vonatkozásában. Ennek nemcsak az az oka, hogy a kézbesítési vélelem (új terminológia szerint kézbesítési fikció) kizárt ebben az esetben, hanem egyfelől mint nemperes eljárás annak garanciáit magában hordozza, továbbá nem elhanyagolható szempont, hogy a bíróságok és más hatóságok munkáját is nagyban könnyíti, ha egy társhatósággal kell érintkeznie az eljárások során. Ennek megfelelően javasoltuk megtartani az Igazságügyi Minisztérium (IM) szakértői munkaanyagának azon rendelkezését is, hogy az eljárásban résztvevő fél kérelmére akkor is igénybe vehető legyen a végrehajtói kézbesítés, ha a postai kézbesítési kísérletek sikertelenek voltak.
Fentiekkel szemben az IM által 2016 áprilisában közzétett törvénytervezet nem tette magáévá a munkabizottság eme javaslatát, hanem visszatért ahhoz a megoldáshoz, mely szerint végrehajtói kézbesítés csak keresetlevél és eljárást befejező érdemi határozat kézbesítésére igényelhető és csak akkor, ha azt a posta már megkísérelte kézbesíteni, azonban a tértivevény „cím nem azonosítható”, „címzett ismeretlen”, „elköltözött” vagy „kézbesítés akadályozott” jelzéssel érkezik vissza. Ezzel a megoldással azonban több kérdés is felmerül, melyekre álláspontom szerint nem lehet szakmailag megnyugtató választ adni.
Egyfelől, hogy a kézbesítési vélelem (fikció) útján kézbesített határozatokra miért nem lehet általános jelleggel végrehajtói kézbesítést kérni? Semmi nem indokolja, hogy ettől elzárjuk a feleket, akiknek adott esetben fűződhet érdekük az ügy kétségeket kizáró lezárásához, amellyel a kézbesítési vélelem (fikció) nem fér össze.
Arról nem is szólva, hogy a tértivevényen szereplő, más jogszabály által meghatározott kézbesíthetetlenségi okok taxatív meghatározása rendkívül kockázatos a jövőre nézve. A mai napig vannak olyan jogszabályok, amelyek nem ismernek bizonyos kézbesíthetetlenségi okokat, amelyek későbbi jogszabályváltozással születtek meg, holott a jogalkotó szándéka félreérthetetlenül az volt, hogy valamennyi kézbesíthetetlenségi okot lefedjék. De a kézbesíthetetlenségi okokat más jogszabály fogja meghatározni mindig is, így álláspontom szerint erre az esetre is más kodifikációs technikát kellett volna alkalmazni a kézbesíthetetlenségi okok taxatív felsorolása helyett.
További probléma a végrehajtói kézbesítés kisegítő jellegű intézményesítésével, hogy nem számol azzal a nagyon is életszerű helyzettel, ha valamelyik fél eltűnik a postás elől, míg a hazai nyilvántartások szerint igenis létezik idézhető címe. Hadd döntse el a perben álló fél, hogy igényli-e a végrehajtói kézbesítést az adott iratra, vállalva ezzel azt, hogy perköltségként adott esetben rá fogják terhelni. Egyébként a végrehajtónak még arra is lenne lehetősége, hogy a címzett címadatait is megvizsgálja, hiszen ennek jelenleg a technikai feltételei fennállnak, mindössze a jogszabályi hátterét kellene már csak megteremteni.
Nem tartom helytálló érvnek a felesleges költségokozást a végrehajtói kézbesítés általános jelleggel történő bevezetésével szemben. Ugyanis a címzettenkénti 7 500 forintos költség nem tekinthető olyan mértékűnek, amellyel szemben ez egy komolyan vehető érv lenne, ráadásul a kézbesítés díja a perköltség részét képezné. Ennek megfelelően azt, hogy felesleges költségokozás volt-e annak igénylése, a bíróságnak kell eldöntenie esetről esetre.
Fentieket összefoglalva az mindenképpen üdvös, hogy a jogalkotó tervezi a végrehajtói kézbesítés lehetővé tételét. Csak ezzel egy időben értékelni kellene az elérni kívánt célt is, és ha az eljárás gyorsítása kimondott cél, akkor az ennek érdekében ható intézményeket megfelelően kellene törvénybe ültetni.
