AB: a közös gyermek sorsa nem kizárólag az egyik szülő magánügye

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.677/2013/10. számú ítélete, valamint a Budapest Környéki Törvényszék 12.P.21.549/2012/16. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. A határozathoz Stumpf István és Szalay Péter különvéleményt, továbbá Pokol Béla, Salamon László és Varga Zs. András párhuzamos indokolást csatoltak.

1. Az alapügy

Az ügyben első fokon eljárt Budapest Környéki Törvényszék a személyhez fűződő jog megsértése iránti perben elutasította az indítványozó keresetét. Az ügy előzménye, hogy az indítványozó az alperessel házasságot kötött és két gyermeket örökbe fogadtak. Az indítványozó az örökbefogadásokat követően a gyermekekkel Kanadába kívánt utazni, amelyhez az alperes a szükséges hozzájárulást megadta. Később azonban az alperes kételkedni kezdett az indítványozó külföldre távozásának indokaival kapcsolatban, ezért külső harmadik személyek segítségével az indítványozó számítógépébe belépett, dokumentumait és angol nyelvű levelezését elolvasta és magyar nyelvre fordíttatta. A levelezés tartalmából az alperes számára kiderült, hogy az indítványozó már 2008-ban szeretett volna a gyermekekkel együtt hosszabb időre Kanadába utazni, és ennek előkészítése érdekében több konkrét lépést is tett. Ezen ismeretek birtokában az alperes 2010 februárjában telefonon számon kérte az indítványozót, majd az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnál (IRM) eljárást kezdeményezett a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló Hágai Szerződés 2. § 3. és 4. cikke, és a szerződés végrehajtásáról szóló rendelet alapján. Ezen eljárás során az alperes az általa megismert levelezést az iratok részévé tette, ám a hiánypótlási kötelezettségének nem tett eleget, mivel időközben az indítványozó a gyermekekkel Magyarországra hazatért, így az eljárás nem indult meg.

[multibox]

Házassági tanácsadást követően a felek életközössége 2011 novemberében megszakadt, az indítványozó pedig a Gödöllői Városi Bíróságon kérte a házasság felbontását, ezt megelőzően pedig távoltartás iránti eljárást kezdeményezett. A felek között vita tárgyát képezte a gyermekek elhelyezése. Az alperes ezen eljárás során is csatolta az általa megszerzett levelezést a peres iratokhoz. A bíróság az indítványozó megelőző távoltartás iránti kérelmét elutasította, és az illetékes rendőr-főkapitányság is megszüntette az eljárást az általa tett magántitok jogosulatlan megismerésének bűntette miatti feljelentés tárgyában. A nyomozóhatóság döntése indokolásában kifejtette, hogy az alperes az indítványozóval közösen használt számítógépen lévő, védelemmel el nem látott dokumentumokat nézett át és fordíttatott le, majd tett a bontóper részévé, amely dokumentumok egyebekben a közösen örökbefogadott gyermekekkel voltak kapcsolatosak. Ezek az alperes, mint törvényes képviselő érdekeit közvetlenül érintik, ezért nem képeznek magántitkot.

Az indítványozó, mint felperes a bíróságtól annak megállapítását kérte, hogy az alperes a megszerzett, részletesen felsorolt levelezés jogosulatlan megismerésével és nyilvánosságra hozatalával megsértette az ő magántitokhoz és levéltitokhoz fűződő személyiségi jogait. Az indítványozó álláspontja szerint valamennyi elektronikus levele a magántitkát képezi, amelyeket azonban az alperes jogosulatlanul ismert meg, és tette hozzáférhetővé mások számára. Az alperes ezzel szemben a kereset elutasítását kérte a bíróságtól, és arra hivatkozott, hogy az indítványozó telefonon hozzájárult ahhoz, hogy az alperes a számítógépen található minden dokumentumot és levelezést átnézzen, ezért ezek megismerése nem volt jogellenes.

Az elsőfokú bíróság az indítványozó keresetét nem találta megalapozottnak. A bíróság rámutatott, hogy a magántitok védelméhez való jog alapvető jog. A régi Ptk. 81. § (1) bekezdése szerint: „Személyhez fűződő jogokat sért, aki a levéltitkot megsérti, továbbá aki a magántitok vagy üzleti titok birtokába jut, és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza vagy azzal egyéb módon visszaél.” Titoknak minősül minden olyan adat, tény, valamint az ezekből levont következtetés, amelynek a jogosult rendelkezési köréből való kikerülése a jogosult érdeksérelmével járhat. Önmagában az, ahogyan az alperes az indítványozó levelei tartalmát megismerte, a levéltitok megsértésének még nem minősül, mert ahhoz az is szükséges, hogy azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza, vagy azzal egyéb módon visszaéljen. A elsőfokú ítélet indokolása hangsúlyozta, hogy a bíróság vagy más hatóság előtt folyó eljárásban az igazság érvényesülésének biztosítása közérdek, emellett az alperesnek jogos magánérdeke is fűződött ahhoz, hogy az eljárások során az indítványozó magatartását bizonyítani tudja, és ezért a vitatott levelezést az előterjesztett kérelmeihez csatolta.

A fellebbezést követően a jogerős másodfokú döntés a bizonyítékok mérlegelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és egyetértett az abból levont következtetésekkel, valamint az azok alapján meghozott elsőfokú döntéssel. A levelezésnek a házassági tanácsadások alkalmával történő ismertetésével összefüggésben a bíróság azt állapította meg, hogy a peres felek azon közös akaratelhatározás következtében vettek részt, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a házasságukban felmerülő gondjaikat feltárják, azokra megoldásokat keressenek. A bíróság szerint ilyen elhatározás mellett nem lehet jogsértő a felperesi levelek tartalmának bemutatása, valamint vélelmezni kell az indítványozói hozzájárulást is.

Az indítványozó a jogerős másodfokú ítélettel szemben alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.

2. A döntés indokai

Az Alkotmánybíróság az ügy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként értékelte, hogy az indítványozó magánélet és kapcsolattartás tiszteletben tartásához való joga sérelmet szenvedett-e a másodfokú ítélet folytán, mivel a jogerős döntés nem állapította meg, hogy az indítványozó elektronikus magánlevelezésének az alperes általi megszerzése és bírósági, hatósági eljárásban történő felhasználása az indítványozó személyiségi jogának sérelmét eredményezte, és ezért annak védelmét megtagadta.

Az Alkotmánybíróság először röviden áttekintette a vonatkozó gyakorlatát a magánszféra tartalmára nézve, amely szerint az Alaptörvény átfogóan védi a magánszférát: az egyén magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét. Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében biztosított magánszférához való jog és az Alaptörvény II. cikke által garantált emberi méltósághoz való jog között különösen szoros a kapcsolat. Az Alaptörvény II. cikke megalapozza a magánszféra alakítása érinthetetlen területének védelmét, ami teljesen ki van zárva minden állami beavatkozás alól, mivel ez az emberi méltóság alapja.

Az AB megállapította azt is, hogy az eljárt bíróságok döntései egybehangzóak voltak abban, hogy az indítványozó magánlevelezése beletartozik a magántitok fogalmába. Az alapügyben született jogerős ítélet szerint a régi Ptk. 81. § (1) bekezdése értelmében a levéltitok megsértése megállapításának elégséges feltétele a levél jogosulatlan megszerzése, nem szükséges a jogsértés megvalósulásához annak nyilvánosságra hozatala is.

Jelen alkotmányossági vizsgálat szempontjából a magántitokhoz való jognak azon fogalmi elemei érdemelnek kiemelést, amelyek szerint ez a jog olyan tényt, adatot, körülményt vagy következtetést véd, amelyet a személyeknek csak egy szűk köre, vagy csak egyetlen személy ismer, továbbá a jogosultnak érdeke fűződik ahhoz, hogy e körön kívül állók a titoknak minősülő tényt, adatot, körülményt vagy következtetést ne ismerhessék meg.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában is rámutatott, hogy az államnak tevőleges védelmi kötelezettsége, hogy a konkuráló alapjogi pozíciókban – amikor az egyik magánszemély alapjogát a másik magánszemély alapjogának gyakorlása veszélyezteti – közvetítő, kiegyenlítő szerepet kell betöltenie. Erre tekintettel az Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy a másodfokú ítélet, amely nem tiltotta el az alperes által megszerzett levelezésnek a bírósági és más hatósági eljárásokban bizonyítékként történő felhasználását, valamennyi releváns alkotmányossági szempontra figyelemmel volt-e.

Ennek körében az Alkotmánybíróság az alapjog-korlátozásának szükségességével összefüggésben figyelembe vette, hogy a közös gyermekek sorsa nem kizárólag az egyik szülő magánügye, és ennél fogva magántitka. A szülői felügyeleti jog általános szabályként és az adott esetben is (lévén házastársak) mindkét szülőt egyenlően illeti meg. Ez pedig jogellenessé teszi azt, ha ezen közös jogot az egyik szülő kizárólag egyedül kívánja gyakorolni a gyermekek életében alapvető fontosságú kérdések tekintetében. Ehhez kapcsolódóan az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát deklarálja, ehhez kapcsolódóan a (2) bekezdés biztosítja a szülők számára a jogot a gyermeküknek adandó nevelés megválasztására, míg a (3) bekezdés a szülőknek a kiskorú gyermekről való gondoskodás kötelezettségét rögzíti. Ennek megfelelően a gyermek szülei, családja, az állam és a társadalom valamennyi tagja köteles a gyermek jogait tiszteletben tartani, és a társadalom fennállásának zálogaként biztosítani számára a megfelelő fejlődéséhez szükséges feltételeket. A magánszférában a gondoskodás és a védelem joga és kötelezettsége elsődlegesen a szülőket (vagy a gyermek más törvényes képviselőjét) illeti, illetve terheli.

Így bár az indítványozó alapjogát, mint azt a bírósági döntések is megállapították, sértette az alperes férj magatartása, ugyanakkor az alperes szülőnek más lehetősége nem volt a szülői felügyeleti jogának, illetve nevelési jogának védelmére, és legfőképp felügyeleti kötelezettségének biztosítására. Márpedig a gyermekek sorsáról, neveléséről való döntés mindkét szülő egységes akarat-elhatározása alapján jöhet létre, azaz ahhoz nem elegendő az indítványozó szülő döntése, hanem a másik szülő erre vonatkozó beleegyezése is lényeges eleme. Mindezek alapján az AB arra a megállapításra jutott, hogy a levéltitok korlátozása nem tekinthető szükségtelennek, hiszen az végső soron a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogán alapul.

Ezt követően az arányosság kérdésében az AB úgy foglalt állást, hogy az indítványozó levelezésének a bíróságok, és más hatóságok előtti bizonyítékként történő felhasználása során a levelezés tartalma továbbra is rejtve marad a nyilvánosság előtt, mivel a bíróság elé tárt levelezéshez – a bíróság nyilvánossága ellenére – csak iratbetekintés révén lehet hozzájutni, amely viszont korlátozott. Ezért az alapjog-korlátozás arányosan történt, mivel a titokmegismerésre csak zárt körben van lehetőség.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által kifogásolt bírósági ítélet az indítványozó magántitkát szükségesen és arányosan korlátozta, ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Schanda Balázs volt.

---