AB: a mulasztó elbirtoklót a törvény tulajdonszerzési korlátai alóli mentesség már nem illeti meg

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (Földforgalmi törvény) 33. § (4) bekezdése, valamint a 70. § (7) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasította. A döntéshez Stumpf István párhuzamos indokolást csatolt.

1. Az alapügy

A Váci Járásbíróság bírája bírói kezdeményezéssel fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Földforgalmi törvény 33. § (4) bekezdése, illetve a 70. § (7) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását, valamint a jogszabály alkalmazásának kizárását kezdeményezte a bíróság előtt folyamatban lévő ügyben.

[multibox]

A bíróság előtt termőföldnek minősülő ingatlan egy része elbirtoklásának megállapítása iránt volt per folyamatban. A per felperese jogi személy, amely az elbirtoklás bekövetkezésének időpontjaként a Földforgalmi törvény hatályba lépése előtti időpontot jelölt meg. A kereseti tényállás szerint a törvény hatályba lépését követő földmérés során derült fény arra, hogy a peres felek ingatlanait elválasztó kerítés az I. r. alperes tulajdonát képező szántó művelési ágú ingatlanon húzódik, ezért az alperes ingatlanának egy része a felperes birtokában van a törvényi elbirtoklási időtartamot meghaladó idő óta.

A Földforgalmi törvény 9. § (1) bekezdés c) pontja azonban tiltja jogi személyek termőföld feletti tulajdonszerzését. A kezdeményezést előterjesztő bíró utalt a régi Ptk. 121. § (1) bekezdésére, továbbá a vélt elbirtoklás időpontjában még hatályos régi földtörvény 4. § (1) bekezdésére, amelyekből következően, amennyiben a jogi személy felperes az elbirtoklást a perben bizonyítja, ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerző az elbirtoklás bekövetkezésének időpontjától.

A felperesnek azonban az elbirtoklás miatti tulajdonszerzés feltételeinek fennállásáról szóló hatósági bizonyítvány kiadása iránti kérelmét a mezőgazdasági igazgatási szerv elutasította. A felperes a Földforgalmi törvény 70. § (7) bekezdésében megjelölt időpontot követően keresetet terjesztett elő. Ez utóbbi szerint nem kell alkalmazni Földforgalmi törvény rendelkezéseit, ha az elbirtoklás bekövetkezésének megállapítására a keresetet a bírósághoz 2014. április 30-ig nyújtották be. A kezdeményezést előterjesztő bíró álláspontja szerint e két rendelkezés együttesen ellehetetleníti a hatályba lépésük előtt megszerzett tulajdonjog érvényesítését, ingatlan-nyilvántartási bejegyzését, így az elbirtoklás útján korábban megszerzett tulajdonjogot a tulajdonostól elvonja, a tulajdonost perindítási és igényérvényesítési lehetőségétől megfosztja.

2. A döntés indokai

A termőföld tulajdonjogának megszerzése különböző korlátozások alá esik. Az ügyben felmerülő jogkérdés lényege, hogy a felperes vélelmezetten a régi földtörvény, illetve a régi Ptk. hatálya alatt elbirtokolta az érintett földterületet (szántót), erre ugyanakkor csak a Földforgalmi törvény hatályba lépését követően, az abban meghatározott keresetindítási határidőn túl derült fény. A két szabályozási környezet között alapvető különbség, hogy a jelenleg hatályos rendelkezések szerint a felperes, mint jogi személy tulajdonjogának megállapítása elbirtoklás útján sem lehetséges. A Földforgalmi törvény alkalmazását a 2014. április 30-ig megindított perekben kizárta a támadott 70. § (7) bekezdése, a 2014. május 1-jével hatályba lépő tulajdonszerzésre vonatkozó korlátozó rendelkezések azonban az ezt követően indult perekben már alkalmazandóak.

Elbirtoklás esetén a korábbi tulajdonos ténylegesen nem gyakorolja jogát, a tulajdonjog tárgya a tulajdonostól különböző személynek a birtokában van, ez utóbbi személy úgy jelenik meg a környezet előtt, mint aki tulajdonos. Ilyen esetben a birtokos tulajdonosnak tűnik, miközben az elbirtoklási idő leteltéig valójában nem az. Az elbirtoklási idő elteltét követően a jog a tényleges helyzetet tudomásul veszi, és a birtokos számára tulajdonjogot ad. Az így történő tulajdonszerzés elismerését a forgalmi élet biztonsága indokolja; mindaddig azonban, amíg e tulajdonszerzés elismerésére (ingatlannyilvántartási bejegyzésére) nem kerül sor, a látszólagos és a tényleges jogi viszonyok nem felelnek meg egymásnak.

Az új tulajdonos igényt tarthat arra, hogy tulajdonjogát a bíróságnak az elbirtoklást megállapító ítélete alapján jegyezzék be az ingatlan-nyilvántartásba. Az elbirtoklás megállapítása iránti per ekként nem keletkezteti a tulajdonjogot, azt az elbirtokló a per kimenetelétől függően megszerezte. A per csak megállapítja annak fennállását, az elbirtoklás tényének bekövetkeztét, vagy pedig az elbirtoklás elmaradását, és mindenkivel szemben biztosítja a megszerzett tulajdon védelmét. Az AB szerint a tulajdonvédelem teljessé tétele, a megállapítási per megindítása és a tulajdonszezés bejegyeztetése az ingatlannyilvántartásba az elbirtokló felelőssége. Az elbirtoklás tényének ingatlannyilvántartási bejegyeztetése tehát olyan, az elbirtokló érdekét és minden más személy érdekét egyaránt védő eljárás, amelynek elmulasztása esetén az elbirtokló nem hivatkozhat tulajdonjogának sérelmére.

Az Alkotmánybíróság mindig figyelembe vette, hogy a földtulajdon sajátos természeti és vagyoni jellemzői, vagyis a föld véges jószág volta, nélkülözhetetlensége, megújuló képessége, különleges kockázatérzékenysége és alacsony nyereséghozama a földtulajdon különös szociális kötöttségét testesítik meg. Ezek a körülmények indokolhatják a tulajdonosi jogokkal szemben a közérdek érvényesítését vagy a tulajdonszerzés korlátozását. A termőföld védelmének kötelezettsége tehát indokolttá teheti a Földforgalmi törvény folyamatban lévő elbirtoklásokba való beavatkozását. Más a helyzet azonban a már lezárt jogviszonyokkal, a már megszerzett tulajdonnal. Jelen esetben – amennyiben valóban bekövetkezett a Földforgalmi törvény hatálybalépése előtt az elbirtoklás, amelynek megállapítása az eljáró bíró feladata – a Földforgalmi törvény korlátozó rendelkezései visszamenőlegesen új feltételeket támasztanak, a támadott 33. § (4) bekezdés és 70. § (7) bekezdés ugyanakkor nem az elbirtoklás, tehát a tulajdon megszezésének visszaható hatályú elmaradását okozza. E rendelkezések csak a hatályba lépésük előtt megszerzett tulajdonjog megállapítását és ingatlannyilvántartási bejegyzését, tehát a tulajdonvédelem teljessé tételét akadályozzák meg. Az AB megállapítása szerint a Földforgalmi törvény 33. § (4) bekezdése nem változtatja meg a hatálybalépése előtt bekövetkezett elbirtoklások tényét, és nem tesz különbséget a hatálybalépése előtt és azt követően bekövetkezett elbirtoklások között.

[htmlbox BDT]

Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy amennyiben a jogszabály a hatálybalépése előtt bekövetkezett elbirtoklások ingatlannyilvántartási bejegyzését kizárná, felmerülhetne a tulajdonhoz való alapjog visszaható hatályú korlátozásának tilalmába ütközés. A 70. § (7) bekezdése szerint azonban nem kell alkalmazni a törvény rendelkezéseit, ha az elbirtoklás bekövetkezésének megállapítására a keresetet a bírósághoz 2014. április 30-ig benyújtották. A 70. § (7) bekezdése tehát éppen a Földforgalmi törvény visszamenőleges alkalmazását zárja ki, mivel lehetővé teszi, hogy a törvény hatálybalépése előtt bekövetkezett elbirtoklások tényét a bíróság megállapítsa, és ezt az ingatlannyilvántartásba bejegyezzék.

Kétségtelen, hogy a 70. § (7) bekezdésében a Földforgalmi törvény tulajdonszerzési korlátozásai alól biztosított mentesség feltétele az, hogy az elbirtokló új tulajdonos az elbirtoklás megállapításához és ingatlannyilvántartási bejegyzéséhez szükséges pert megindítsa, amihez a törvény kifejezetten hosszú időt, 10 hónapot biztosított. A per megindítását elmulasztó elbirtoklót a törvény tulajdonszerzési korlátai alóli mentesség már nem illeti meg. Vagyis a törvény sem a tulajdonhoz való alapjogot nem vonja el, sem a korábbi korlátozott védelmi szintet nem változtatja meg, hanem csak az érdekelt késlekedésének tulajdonít joghatást. Ez a joghatás végső soron korlátozza a megszerzett tulajdon védelmét, de azt közérdekből, a jövőre nézve és kellő felkészülési idővel, tehát elháríthatóan teszi. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a Földforgalmi törvény támadott rendelkezései nem alaptörvény-ellenesek.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Varga Zs. András volt.

---