AB: pótmagánvád esetén csak azt szükséges vizsgálni, hogy van-e szabályszerű meghatalmazása a jogi képviselőnek

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság 23.B.26.200/2012/95. számú végzése és a Zalaegerszegi Törvényszék Bf.227/2017/4. számú végzése sértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot és azokat megsemmisítette.

1. Az alapügy

Két, az alapügyekben pótmagánvádlóként fellépő indítványozó fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Az elsőként érkezett alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó gazdasági titok megsértésének bűntette miatt egy magánszeméllyel szemben vádindítványt nyújtott be a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2017. április 5. napján megtartott tárgyalás alapján meghozott ítéletében a vádlottat bűncselekmény hiányában felmentette. Az ítélet kihirdetését követően az eljáró bíró az együttesen jelenlévő indítványozó és jogi képviselője közül előbbit hívta fel a jogorvoslati nyilatkozat megtételére, amelynek során az indítványozó három napot tartott fenn jogorvoslati nyilatkozatának megtételére. Az indítványozó jogi képviselője 2017. április 7. napján az ítélettel kapcsolatban a vádlott terhére fellebbezést jelentett be, amelyet a PKKB, mint nem jogosulttól származót elutasított. A végzés indokolása szerint a Be. 324. § (1) bekezdés c) pontja a pótmagánvádlónak biztosít fellebbezési jogot, a pótmagánvádló jogi képviselőjét a Be. a fellebbezésre jogosultak között nem sorolja fel, márpedig az ügyben nem a pótmagánvádló, hanem jogi képviselője jelentette be a fellebbezést.

A másodikként érkezett alkotmányjogi panaszban az indítványozó szintén mint pótmagánvádló jogi képviselője által különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt egy magánszeméllyel szemben vádindítványt nyújtott be. A Keszthelyi Járásbíróság a a büntetőeljárást megszüntette. A végzéssel szemben az indítványozó jogi képviselője fellebbezést nyújtott be, amelyet a Zalaegerszegi Törvényszék elutasított. A végzés indokolása előbbi esethez hasonlóan az volt, hogy a Be. a pótmagánvádlónak biztosít fellebbezési jogot, a pótmagánvádló jogi képviselőjét a Be. a fellebbezésre jogosultak között nem sorolja fel.

Az indítványozók ezt követően az Alkotmánybírósághoz fordultak és az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joguk sérelmét állították.

[htmlbox BDT]

2. A döntés indokai

A befogadás során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszokban állított kifogás a bírói döntéseket érdemben befolyásolhatta.

Az Alkotmánybíróság  először a jogorvoslathoz való joggal kapcsolatos gyakorlatát összegezte, amely szerint a jogorvoslathoz való jog lényegi tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége. Az Alkotmánybíróság értelmezésében az Alaptörvényben biztosított jogorvoslathoz való jog tényleges és hatékony jogorvoslat lehetőségének a biztosítását követeli meg, így nem csak abban az esetben állapítható meg az alapjog sérelme, ha a jogorvoslat lehetőségét teljesen kizárták, hanem akkor is, ha a jogszabályban egyébként biztosított jogorvoslat más okból nem tud ténylegesen és hatékonyan érvényesülni, így például ha azt a részletszabályok rendelkezései akadályozzák meg, ezáltal üresítve ki, illetve téve formálissá a jogorvoslathoz való jogot.

Bár az Alkotmánybíróság korábban megállapította, hogy bár a pótmagánvád intézményének bevezetése az Alaptörvényből kényszerítően nem következik, ugyanakkor a törvényhozó a büntetőeljárás során bizonyos esetkörben, az ott meghatározott feltételekkel mégis lehetővé tette a hatályos eljárásjogi törvényben a sértett számára a büntetőigény bíróság általi elbírálásának kezdeményezését, amelynek keretében meghatározott feltételek fennállása esetén jogorvoslati jogot is biztosított a bírósági döntésekkel szemben a pótmagánvádló részére.

Az Alkotmánybíróság egy korábbi döntésében az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelményként fogalmazta meg, hogy a pótmagánvádas eljárásban a pótmagánvádló szabályszerű meghatalmazással rendelkező jogi képviselőjének a képviseleti jogosultsága az eljárás egészére kiterjed, illetve a képviselet jogkörének a bíróságok irányában történő korlátozása annyiban hatályos, amennyiben a korlátozás a meghatalmazásból kitűnik. Mindezekre figyelemmel a pótmagánvádas eljárásban a pótmagánvádló szabályszerű meghatalmazással rendelkező jogi képviselőjének a vádlói szerepkörében eljáró pótmagánvádló nevében tett és a meghatalmazás kereteit túl nem lépő nyilatkozatát a pótmagánvádló képviseletében benyújtott jognyilatkozatnak kell értékelni. Egy másik alkotmányos követelményben pedig az AB azt is leszögezte, hogy a pótmagánvádló a fellebbezési jogát a pótmagánvádas eljárás tárgyalási szakaszában is kizárólag a szabályszerű meghatalmazással rendelkező jogi képviselője útján gyakorolhatja. Ennek megfelelően a bíróságnak a jogorvoslati nyilatkozat megtételéreabban az esetben is a pótmagánvádló jogi képviselőjét kell felhívnia és a jogi képviselő jogorvoslati nyilatkozatát a pótmagánvádló képviseletében tett jognyilatkozatnak kell értékelnie, ha a pótmagánvádló a tárgyaláson jelen van.

Ez alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az eljárt bíróságok jogértelmezései nem voltak összhangban az Alaptörvénnyel. A jogi képviselővel eljáró pótmagánvádló esetében szabályszerű meghatalmazással, az abban biztosított terjedelemben, a jogi képviselő által tett nyilatkozat minden esetben a képviselt nevében tett nyilatkozatnak minősül, már csak azért is, mert a pótmagánvádló személyesen nem járhat el. Ebből adódóan a pótmagánvádas eljárások során a bíróságnak kizárólag azt szükséges vizsgálnia, hogy van-e szabályszerű meghatalmazása a jogi képviselőnek és annak terjedelmét nem lépte-e túl a nyilatkozattétel. Minden további feltétel megkövetelése a jogorvoslathoz való jog gyakorolhatóságának szükségtelen szűkítésével jár.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy jelen esetekben a bíróságok jogértelmezés közvetlenül befolyásolta, sőt akadályozta a jogorvoslathoz való jog hatékony és tényleges érvényesülését. Ennek következményeként az AB a Pesti Központi Kerületi Bíróság 23.B.26.200/2012/95. számú és a Zalaegerszegi Törvényszék Bf.227/2017/4. számú végzéseit megsemmisítette.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Szívós Mária volt.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

---