Adómentes termékexport – aránytalan határidő?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A nemzeti szabályozás túllép az adócsalás megelőzésére irányuló cél eléréséhez szükséges mértéken, ha az adózót pusztán a kiléptetési határidők túllépése miatt fosztja meg az adómentességtől – a Kúria eseti döntése.

A tényállás

A felperes 2007. és 2008. években konzervek nagykereskedelmével foglalkozott, belföldön gyártott termékeit az Európai Unió vámterületén kívüli harmadik országok felé értékesítette. Az áfa bevallásaiban adómentes exportértékesítésnek tekintette azokat az ügyleteit is, amelyek esetében a kiléptetés időpontja nem felelt meg az Áfa tv. szerinti időpontnak (90 nap), ezeknél későbbi volt.

Az első- és másodfokú eljárás

Az alperes (az adóhatóság határozatát megváltoztatva) a végelszámolás miatti tevékenységet lezáró ellenőrzés eredményeként az alperes terhére 253 964 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő áfa adónemben, ami után 126 982 000 Ft adóbírságot szabott ki, és 92 937 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Álláspontja szerint a termékekre vonatkozó értékesítési számlák alapjául szolgáló gazdasági események nem minősülnek adólevonásra jogosító adómentes export értékesítésnek (bár nem vitatta a termékek Unió területén kívülre történő kiléptetését, kiszállítását), mert a teljesítési időpontok és a kiléptetési dátumok között eltelt időtartam meghaladja a törvényi határidőt. Így a felperesnek a bevallásában eleget kellett volna tennie a termékértékesítésre irányadó általános rendelkezések alapján keletkező áfa-megállapítási, -bevallási és -fizetési kötelezettségének.

A felperes álláspontja szerint az alperes az adófizetési kötelezettségét a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló uniós irányelvek (régi és új HÉA irányelv) szabályozásával ellentétes tartalmú nemzeti szabályok alapján állapította meg, ezért keresetében kérte az uniós adójogi norma közvetlen alkalmazását, vagy az eljárás felfüggesztését és előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését.

Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Kifejtette, hogy a törvényi határidők a közösségi jogban meghatározott célokat (a jogbiztonságot, az adókijátszás, az adókikerülés, a visszaélés és az adócsalás elkerülését) szolgálják, ezért nem lehetnek ellentétesek a közösségi joggal. Ugyanakkor az Európai Unió Bíróságának gyakorlatából az is kitűnik, hogy a tagállami intézkedések nem haladhatják meg a célok eléréséhez szükséges mértéket, és nem veszélyeztethetik a HÉA semlegességét. Tehát a törvényben meghatározott kiléptetési határidők csak annyiban alkalmazhatók, amennyiben nem állapítható meg, hogy a termékexport objektíve megvalósult. A bíróság úgy ítélte meg, hogy mivel az ügyben sor került a termékek Unió területéről történő kiléptetésére, az ügyletek megfelelnek az adómentes termékexport objektív feltételeinek.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes a felülvizsgálati kérelemben kifejtette, hogy a kiléptetés és annak időpontja nem alaki, hanem objektív, anyagi jogi feltétel, amelyről az adózó és az adóhatóság is egyértelműen megbizonyosodhat a vámhatóság által kiállított kiléptetést igazoló okmányokból, igazolásokból. Álláspontja szerint a felperes saját kockázatára állított ki az Európai Unión kívüli értékesítésről adómentesen számlát. A nemzeti jogszabály szerinte ugyanis nem zárja ki, hogy kiléptetéssel kapcsolatos késedelem esetén az adózó az ügyletet tanúsító számlát áfa felszámításával bocsássa ki, és utóbb, amikor hitelt érdemlően megbizonyosodik a törvény szerinti feltételek bekövetkeztétől, kiállított számláját módosítsa, helyesbítse.

A felperes szerint a régi és új HÉA irányelv sem tartalmaz olyan szabályozást, amely a termék adómentes termékexportkénti minősítését, HÉA alóli mentességét a kiléptetés meghatározott határidőn belüli megtörténtétől tenné függővé, így a termék adómentes termékexportkénti kezelésének megtagadása és a jogvesztő jellegű kiléptetési határidők előírása veszélyezteti az adósemlegességet, uniós jogba ütközik.

Az előzetes döntéshozatali eljárás megállapítása

A Kúria által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban hozott Bírósági döntés értelmében a HÉA irányelv rendelkezéseit [146. cikk (1) bekezdés és 131. cikk] úgy kell értelmezni, hogy azokkal „ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint az exportértékesítés keretében Unión kívülre történő exportra szánt termékeknek az értékesítés időpontját követő három hónapos, vagy 90 napos meghatározott időtartamon belül el kell hagyniuk az Európai Unió területét, amennyiben pusztán e határidő túllépése azzal a következménnyel jár, hogy véglegesen megfosztja az adóalanyt ezen értékesítés adómentességétől”.

A Kúria megállapításai

Az új HÉA irányelv nem ír elő olyan feltételt, mely szerint az exportra szánt termékeknek meghatározott határidőn belül el kell hagynia az Európai Unió területét, ahhoz, hogy a termékértékesítés kapcsán az export adómentesség alkalmazható legyen, ilyen tényezőtől nem függhet az exportértékesítésnek minősítés, hangsúlyozta a Kúria. A tagállamoknak ugyanakkor megvan a joga, hogy ésszerű határidőt határozzanak meg annak ellenőrzésére, hogy az exportértékesítés tárgyát képező termék ténylegesen elhagyta-e az Európai Uniót, de az ilyen határidő nem lépheti túl a cél eléréséhez, az adócsalás, az adókikerülés és visszaélés elkerülésének megakadályozásához szükséges mértéket.

Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014.         Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira!

2014. 06. 27.:  Új cégjogi szabályok – Dr. Hámori Andrea 2014. 09. 12.:  Újdonságok a polgári perjog területén – Dr. Sántha Ágnes 2014. 10. 03.:  Vállalkozási szerződések – Dr. Barta Judit 2014. 11. 07.:   Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter 2014. 12. 05.:   Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3. Bővebb információk és jelentkezés itt!

Az, hogy az exportra szánt termék értékesítése adóköteles, amennyiben az érintett termék nem hagyta el az Európai Unió területét a nemzeti szabályozásban előírt határidőkön belül, önmagában nem aránytalan. Ugyanakkor a jelen ügyet vizsgálva arra az álláspontra jutott a Kúria, hogy, mivel az exportra szánt termékek elhagyták az Európai Unió vámterületét, és ezzel az új HÉA irányelv rendelkezései teljesültek, és a felperes terhére csak és kizárólag a nemzeti jogszabályban rögzített három hónapos, illetve 90 napos határidő-túllépés állapítható meg, így a nemzeti jogszabályok alkalmazása véglegesen megfosztaná a felperest az értékesítés adómentességétől. Nem kerülhet ugyanis sor a felperes által gyakorolható önellenőrzési jogra sem, de az adóhatóság sem végezhet el korrekciót a felperes javára és mivel a Bíróság nem állapította meg az adófizetési kötelezettséget előíró jogszabály Európai Unió kötelező jogi aktusába ütközését a döntés kihirdetéséhez képest visszamenőleges hatállyal, így visszatérítésre sincsen mód.

A Kúria úgy ítélte meg, hogy ebben az ügyben csak bírói döntés biztosíthatja a nemzeti jog és joggyakorlat közösségi, uniós joggal és joggyakorlattal való összhangját, vagyis, hogy a felperes ne kerüljön véglegesen megfosztásra értékesítései adómentességétől, hiszen esetében nem állt fenn az adócsalás, adókikerülés veszélye.

Mindezek alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria, Kfv. V. 35 009/2014/4.) a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 2014/5. számában jelent meg.

---