Az élettársi közös vagyon megosztása

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az élettársi közös vagyon megosztásának nem feltétele, hogy a felek a perben valamennyi közös vagyonukba tartozó ingó vagyontárgy megosztását és az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérjék. Amennyiben a felek nem kívánnak igényt érvényesíteni az élettársi közös vagyonukba nem tartozó, csak közös tulajdonukban álló ingatlanukkal kapcsolatban, ez nem gátolhatja az élettársi közös vagyonba tartozó vagyontárgyak és követelések megosztását.

Ami a tényállást illeti a felperes és az I. rendű alperes (a továbbiakban: a felek), mint kötelezettek a II. rendű alperessel, mint jogosulttal 1998. november 1. napján életjáradéki szerződést kötöttek. A szerződés alapján a jogosult a Budapest, G. téri ingatlanának tulajdonjogát fele-fele arányban átruházta a kötelezettekre, akik azt vállalták, hogy a szerződés megkötésétől havi 7000 Ft életjáradékot fizetnek a jogosultnak. Az életjáradéki szerződés alapján az ingatlan 1/2-1/2 tulajdoni hányadára 1998. november 19. napján a felek tulajdonjogát a II. rendű alperes életjáradéki jogával terhelten bejegyezték. Az ingatlanban a per idején a II. rendű alperes lakott.

[multibox]

A felek 1999. január 1. napjától 2010. január 31. napjáig élettársi kapcsolatban éltek. A felperes az élettársi kapcsolat létesítését megelőzően adásvétel jogcímén szerezte meg a Budapest, H. utca 28. földszint 1. szám alatti ingatlan tulajdonjogát, tulajdonjogának bejegyezése 1998. október 15. napján történt meg. Az I. rendű alperes adásvétel jogcímén 1998. január 8. napján szerezte meg a Budapest, H. utca 28. I. emelet 1. szám alatti ingatlan tulajdonjogát. A felek a két lakásingatlanra az 1999. június 8. napján kelt szerződéssel egymás javára kölcsönösen holtig tartó haszonélvezeti jogot alapítottak. Haszonélvezeti jog illette meg továbbá az I. rendű alperest a felperes tulajdonában álló, Budapest, V. utca 3/A. II. emelet 7. szám alatti lakásra is. Ezt a haszonélvezeti jogot a 2004. október 28. napján kelt megállapodásukkal 50 000 Ft vételár ellenében alapították. A felek élettársi közös vagyonába tartozott egy horvátországi nyaraló, egy személygépkocsi, készpénz-megtakarítás, valamint ingóságok.

A kereseti kérelem tartalma

A felperes többször módosított keresetében az élettársi közös vagyon megosztását kérte, ezen belül a H. utca 28. I. em. 1., valamint a V. utca 3/A. II. emelet 7. szám alatti ingatlanra az I. rendű alperes javára bejegyzett haszonélvezeti jog törlését ajándék visszakövetelése jogcímén, illetve több követelés eredményeként az I. rendű alperes kötelezését összesen 12 941 699 Ft megfizetésére.

Az alperesi álláspont

Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a haszonélvezeti jog alapítására visszterhesen került sor, így törlésének ajándék visszakövetelése jogcímén nincs helye. Az élettársi közös vagyon megosztása az életközösség megszakításakor megtörtént, mert a felperes birtokába 12 000 000 Ft körüli összegű készpénz került.

Az elsőfokú bíróság ítélete

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a perben nem vitatottan a felek az élettársi életközösség alatt szerezték a G. téri ingatlant. A felperes eredetileg előterjesztett keresetében ezt az ingatlant is feltüntette a vagyonmérlegben, azonban módosított keresetében az erre vonatkozó kérelmét nem tartotta fenn. A bíróság többszöri kérdésére úgy nyilatkozott, hogy az ingatlanok tekintetében tulajdoni igénnyel nem él, csak a haszonélvezeti jogok törlésére irányuló keresetét tartja fenn. Tehát a G. téri ingatlanra nem volt a felperesnek kereseti kérelme, nem kérte az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését. Az élettársi közös vagyon megosztásának teljes körűnek kell lennie, annak minden közös vagyonba tartozó vagyonelemre ki kell terjednie. Az élettársi közös vagyon megosztása ugyanis feltételezi az élettársi kapcsolatból eredő vagyoni igények egységes és végleges rendezését. Így a nem vitatottan az életközösség alatt szerzett és közös tulajdonban álló egyik vagyonelemre, a G. téri ingatlanra vonatkozó kereseti kérelem hiányában az élettársi közös vagyonba tartozó többi vagyonelem tekintetében sem volt lehetőség az élettársi közös vagyon megosztására. Nem volt vitatott a perben az sem, hogy a haszonélvezeti jogok alapítására az élettársi életközösség alatt került sor, ezért a haszonélvezeti jogok elszámolása, törlése, a törlés esetleges ellentételezése az élettársi közös vagyon megosztásának a körébe tartozó kérdés, amelyről szintén csak az élettársi közös vagyonba tartozó többi vagyonelemre tekintettel, azokkal együtt lehet dönteni. Megjegyezte azt is az elsőfokú bíróság, hogy haszonélvezeti jogot nem lehet ajándékozni. Az ajándékozás ugyanis ingyenes tulajdonszerzési jogcím, ajándékozni csak tulajdonjogot lehet. A haszonélvezeti jog továbbá forgalomképtelen, ami szintén kizárja, hogy ajándékozás tárgya lehessen. Utalt a Legfelsőbb Bíróság BH2002. 181. számú eseti döntésére is, amely szerint a vételi jog gyakorlásának egyoldalú lemondó nyilatkozattal való átengedése nem minősül ajándékozásnak. Ezen döntés analógiájára a haszonélvezeti jogot sem lehet ajándékozni, mert a vételi joghoz hasonlóan a haszonélvezeti jog sem forgalomképes, azt egyoldalú nyilatkozattal lehet ingyenesen vagy visszterhesen engedni, vagy arról lemondani.

A fellebbezés tartalma

Az elsőfokúítélet ellen a felperes fellebbezett. Elsődlegesen azt kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokúítéletet helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására. Másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének történő helyt adást kérte.

A felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a G. téri ingatlanra vonatkozó életjáradéki szerződést a II. rendű alperessel az élettársi kapcsolat létesítését megelőzően kötötték, ezért az nem tartozik az élettársi közös vagyonba. Szerződéses akaratuknak megfelelően került az ingatlan fele-fele arányú közös tulajdonukba. A tulajdoni hányad mértéke nem volt vitás a felek között, és egyik fél sem kívánta az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését. Erre irányuló eredeti keresetétől elállt, mint ahogy az ingatlanhoz kötődő, az I. rendű alperes helyett kifizetett életjáradék elszámolására irányuló követelésétől is. Sem a felperesnek, sem az I. rendű alperesnek nincs követelése az ingatlannal kapcsolatosan, de ez nem lehet akadálya az élettársi közös vagyon megosztásának. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem tájékoztatta a feleket arról az álláspontjáról, hogy az élettársi kapcsolatból eredő igények egységes és végleges rendezésének követelménye miatt a G. téri ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésére irányuló kereset hiánya akadályozza az élettársi közös vagyon megosztását. Vitatta az elsőfokú ítéletnek azt a megállapítását is, hogy haszonélvezeti jogot nem lehet ajándékozni. Hivatkozott a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, valamint az ingatlanügyi hatóság azon gyakorlatára, amely haszonélvezet alapításakor elfogadja az ajándékozás jogcímét. Álláspontja szerint a haszonélvezeti jog ajándékozását nem a vételi joghoz hasonlóan kell megítélni. Haszonélvezetet ugyanis csak kétoldalú megállapodással, a felek közös nyilatkozatával lehet alapítani, egyoldalú nyilatkozattal nem. A haszonélvezeti jog vagyoni értéket képvisel, így ajándékozás tárgya lehet, illetve azt vissza is lehet követelni.

[htmlbox BDT]

Az alperesi ellenkérelem tartalma

Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében tartalmilag az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Nem vitatta, hogy a G. téri ingatlan tulajdonjogát az élettársi kapcsolat létesítését megelőzően szerezték meg, de mint közös tulajdon, az is az élettársi közös vagyon részét képezte. Hivatkozott arra is, hogy a felperes tulajdonában álló ingatlanokra az I. rendű alperes javára bejegyzett haszonélvezeti jog alapítása visszterhesen történt.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapításai

A fellebbezés érdemben nem bírálható el.

Az ítélőtábla elsőként a következőket rögzítette. A per tárgya élettársi közös vagyon megosztása volt, amelyen belül a felperes többször módosított keresetében a tulajdonában álló ingatlanokra az I. rendű alperes javára bejegyzett haszonélvezeti jog törlését, az élettársi közös vagyonba tartozó ingó vagyontárgyak és készpénz-megtakarítás megosztását, valamint az I. rendű alperessel szemben keletkezett követeléseinek az elszámolását kérte. Eredetileg előterjesztett keresete tartalmazta a G. téri ingatlan megosztására, az azon fennálló közös tulajdon megszüntetésére irányuló keresetét is. Azonban ezen ingatlannal kapcsolatos követelését a felperes a per tartama alatt többször módosította: több beadványában azt állította, hogy az ingatlan különvagyonában áll, és ennek megfelelően kérte az élettársi közös vagyon megosztását. Azonban a 2013. február 8. napján előterjesztett előkészítő iratában – majd ezt követően valamennyi beadványában – egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy az ingatlan a felek fele-fele arányú közös tulajdonában áll, és sem a tulajdoni arány módosítását, sem az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését nem kérte. Az I. rendű alperesnek a G. téri ingatlanra vonatkozóan előterjesztett ellenkérelme a felperes keresetének módosulásával együtt változott: első alkalommal előterjesztett ellenkérelmében maga is kérte az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését. A felperes keresetének olyan tartalmú módosítását, amely az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdoni hányadok változatlanul hagyása mellett nem kérte a közös tulajdon megszüntetését sem, az I. rendű alperes is tudomásul vette, maga is úgy nyilatkozott, hogy az ingatlannal kapcsolatban követelése nincs. A többször módosított kereset és ellenkérelem eredményeként a feleknek ezen ingatlannal kapcsolatban az élettársi közös vagyon megosztása esetén sem volt követelése, nem vitatták az ingatlanra bejegyzett tulajdoni hányadok mértékét, és nem kérték az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését sem. Azonban tévesen vonta le ebből az elsőfokú bíróság azt a következtetést, hogy ez a teljes körű vagyoni rendezés kötelezettsége miatt kizárja az élettársi közös vagyon megosztását.

Az ítélőtábla szerint iratellenes volt az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a felek ezt az ingatlant az élettársi életközösség fennállása alatt szerezték és az nem vitatottan az élettársi közös vagyonba tartozott. A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 578/G. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. E jogszabályi rendelkezésből az következik, hogy élettársi közös vagyonba az a vagyontárgy tartozik, amelyet az élettársak az élettársi együttélés tartama alatt, az élettársi közös vagyon felhasználásával szereznek. A felek egyező előadása szerint élettársi kapcsolatuk 1999. január 1. napjától 2010. január 31. napjáig állt fenn. Az élettársi közös vagyonba tehát az ezen időtartamon belül szerzett vagyontárgyak tartoznak. A G. téri ingatlan azonban az élettársi kapcsolat létesítését megelőzően, az 1998. november 1. napján megkötött életjáradéki szerződés alapján került a felek tulajdonába, a felek tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba 1998. november 19. napján jegyezték be. Ebből az következett, hogy az ingatlan az 1959-es Ptk. 139. § (1) bekezdés alapján a felek közös tulajdonában áll, de az nem tartozik a felek élettársi közös vagyonába, és nem vonatkoznak az ingatlanra az 1959-es Ptk. 578/G. §-ában megfogalmazott, az élettársak közös szerzésének vélelmére, a szerzési arányra, valamint az élettársi közös vagyon megosztására vonatkozó szabályok. Ezen ingatlanon fennálló közös tulajdon tehát nem az élettársi közös vagyon megosztásának szabályai szerint szüntethető meg.

Az ítélőtábla megállapította, hogy téves volt az elsőfokú bíróságnak az a jogi álláspontja is, hogy az élettársi közös vagyont csak és kizárólag akkor lehet megosztani, ha a felek a perben valamennyi, közös vagyonukba tartozó ingó vagyontárgy megosztását és ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérik. Az 1959-es Ptk. 578/G. §-a nem tartalmazza az élettársi közös vagyon megosztásának részletes szabályait, ezért a bírói gyakorlat az élettársi közös vagyon megosztására is a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 31. §-ának a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó rendelkezéseit alkalmazza, a Csjt. hatálybalépését követően pedig – összhangban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) akkor hatályos rendelkezéseivel – a házastársi közös vagyon megosztására irányuló perekben a tényállás hivatalból történő felderítését követelte meg. A Legfelsőbb Bíróság 1987. július 1. napjával hatályon kívül helyezett 10. számú irányelvének 9. pontja a vagyonjogi igények teljes körű rendezése érdekében valóban azt hangsúlyozta, hogy a vagyonmegosztási perben a bíróságnak szükség esetén hivatalból is fel kell derítenie a tényállást, és a házastársi közös vagyon megosztását csak valamennyi közös vagyonba tartozó vagyontárgy megosztásával egyidejűleg tette lehetővé. A Pp. 1995. évi LX. törvénnyel módosított 164. § (2) bekezdése szerint azonban a bíróság bizonyítást hivatalból akkor rendelhet el, ha azt a törvény megengedi. A Pp.-nek a házassági vagyonjogi perekre irányadó 292. §-a pedig nem ad módot a bizonyítás hivatalból történő elrendelésére és lefolytatására. A peranyag-szolgáltatási kötelezettség a feleket terheli, a bíróság feladata csak addig terjed, hogy a felet tájékoztassa a Pp. 7. § (2) bekezdése alapján a teljes körű rendezés célszerűségéről. Ennek megfelelően az újabb bírói gyakorlat szerint a házassági vagyonjogi igények egységes rendezése nem jelenti azt, hogy a bíróság hivatalból folytathatna le bizonyítást a felek házastársi közös vagyonának feltárása érdekében, hanem a felek által rendelkezésre bocsátott peradatok alapján kell a bíróságnak az előterjesztett igényekről döntenie (Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.21.873/1999/5.). A teljes körű vagyoni rendezés elvét nem lehet mereven értelmezni, a bíróság kötelezettsége csak addig terjed, hogy a rendelkezésre bocsátott adatok alapján egységesen dönt a vagyoni igények felől. Sem a per megszüntetésének, sem a teljes kereset elutasításának nincs helye azért, mert a felperes egy eredetileg általa közös vagyonba tartozónak tekintett ingatlannal kapcsolatos igénye érvényesítésétől elállt (Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.27.056/2002/2.).

Az ítélőtábla hangsúlyozta, hogy az élettársi közös vagyon megosztása iránti perekre is irányadó a Pp. 3. § (1) bekezdése, amely szerint a bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el, a Pp. 3. § (2) bekezdése szerint pedig a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A Pp. 121. § (1) bekezdés e) pontja szerint a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet (kereseti kérelem) kell előterjeszteni, és a Pp. 215. § rendelkezése szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetve az ellenkérelmen. Amennyiben tehát sem a felperes, sem az I. rendű alperes nem kívánt igényt érvényesíteni az élettársi közös vagyon megosztása során az élettársi közös vagyonukba nem is tartozó, csak közös tulajdonú ingatlanukkal kapcsolatban, ez nem gátolhatja a további, élettársi közös vagyonba tartozó vagyontárgyak és követelések megosztását. Az elsőfokú bíróság ezért erre hivatkozással tévesen utasította el érdemben a felperes keresetét.

[htmlbox Polgári_jog_folyóirat]

Az elsőfokú bíróság ítéletében elutasította a haszonélvezeti jog ajándék visszakövetelése jogcímén történő törlésére irányuló keresetet is arra hivatkozással, hogy az is az élettársi közös vagyon megosztásának a körébe tartozó kérdés. Megjegyzésként ugyanakkor kifejtette azt a jogi álláspontját, hogy haszonélvezeti jogot ajándékozni sem lehet. Az elsőfokú bíróságnak ez a jogi álláspontja téves. Az 1959-es Ptk. 157. §-a szerint a haszonélvezeti jog vagyoni értékű jog, amely az 1959-es Ptk. 158. § (1) bekezdése alapján – a (2) bekezdésben szabályozott más módok mellett – a tulajdonos és a haszonélvező megállapodásával, szerződéssel, annak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésével keletkezik. Nem zárja ki jogszabály, hogy a haszonélvezetet létrehozó szerződés az 1959-es Ptk. 579. § (1) bekezdése szerinti ajándékozási szerződés legyen. Amennyiben ugyanis az ingatlan tulajdonosa a haszonélvező javára ellenérték nélkül biztosít haszonélvezeti jogot, azzal a haszonélvező számára saját vagyona rovására ingyenes vagyoni előnyt juttat. Ezzel pedig az ajándékozási szerződés feltételei teljesülnek. Ajándékozással létrejött haszonélvezeti jog esetén pedig – amennyiben annak feltételei fennállnak – nem kizárt az ajándék visszakövetelése sem. Ez független attól a ténytől, hogy a haszonélvezeti jog nem forgalomképes (Legfelsőbb Bíróság Pfv.VI.20.024/2007., Pfv.II.21.341/2008. és Pfv.II.20.435/2013.).

Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a kereset elutasításával megszegte a Pp. 213. § (1) bekezdésének szabályait, a felperes élettársi közös vagyon megosztására irányuló keresetét nem bírálta el. Ez az elsőfokú eljárás olyan lényeges szabályainak megsértését jelentette, amely miatt szükséges a tárgyalás megismétlése. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak el kell bírálnia a felperes élettársi közös vagyon megosztására irányuló keresetét.

Az ismertetett döntés (Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.089/2016/4-II.) a Bírósági Döntések Tára folyóirat 2017/5. számában 73. szám alatt jelent meg.

---