Az érdekházasság nem eredményez családtagként történő elbírálást

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A házasságkötés ténye önmagában nem alapozza meg a tartózkodási kártya megszerzését, a névházasság nem eredményezhet családtagként történő elbírálását – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, a felperes 2010-ben érkezett Magyarországra tartózkodási kártya átvételére jogosító vízummal. Tartózkodási engedélye meghosszabbítása érdekében több sikertelen próbálkozása volt. 2013-ban például B. D. magyar állampolgár élettársaként nyújtott be tartózkodási kártya iránti kérelmet, melyet az idegenrendészeti hatóság elutasított Az ügyben bírósági döntés is született. 2014. március 31-én a felperes magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjaként terjesztett elő tartózkodási kártya kiállítása iránti kérelmet, mint B. D. házastársa. Kérelmét az elsőfokú idegenrendészeti hatóság elutasította, mivel meglátása szerint a felperes magyar állampolgár házastársával csak a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében létesített családi kapcsolatot. Mivel a felperes tartózkodási joga megszűnt, ezért kötelezte Magyarország területének elhagyására.

A másodfokú hatóság az alperes elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. A másodfok is kiemelte, hogy bár a felperes a B. D-vel kötött házassága révén családtaggá vált, ugyanakkor ezt a kapcsolatot kizárólag a tartózkodási jog megszerzése érdekében létesítette (érdekházasság), így a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény alapján [4. § (2) bekezdés] a harmadik országbeli állampolgár tartózkodási joga megszűnt. Kiemelte, hogy a felperes és házastársa közös nyelvet nem beszélnek, egymással csupán mutogatással kommunikálnak, amely alkalmatlan tényleges érzelmi kapcsolat kialakítására. Mivel a tények arra utalnak, hogy köztük a családi életközösség nem áll fenn, ezért a hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a felek a házasságot kizárólag a felperes tartózkodási joga megszerzése érdekében kötötték.

Az elsőfokú eljárás

A felperes által előterjesztett keresetet az elsőfokú bíróság elutasította. A bíróság szerint nem tudta alátámasztani, hogy magyar állampolgárságú házastársa és közte családi életközösség állt volna fenn. Döntésében a hatóság által felhozott indokok alapján állapította meg az érdekházasságot.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes kifogásolta, hogy a hatóság döntésében olyan közleményre is hivatkozott, amely az EK szerződés szerint kötelező erővel nem rendelkezik. Ez alapján, meglátása szerint megállapítható a téves jogszabály-alkalmazás, és az abból levont helytelen következtetés, amely alaptalan bírói döntéshez vezetett. Az alperes a közleménnyel kapcsolatban kiemelte, hogy az csupán iránymutatást nyújt a tényállás tisztázásához, de az nem a kérelem elutasításának alapja.

A Kúria megállapításai

A Kúria egyetért a bírósággal abban, hogy az elsőfokú eljárásban, a felperes részéről megjelölt közös otthonban tartott helyszíni ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a lakásban az együttélés nyomai nem lelhetők fel. A kérdésben irányadó uniós irányelvvel [2004/38/EK IRÁNYELV] kapcsolatban a Kúria kiemelte, hogy az beépült a magyar szabályozásba, így annak értelmezésénél éppúgy, mint a hazai jogszabályi rendelkezés esetén, a jogalkotói célt kell figyelembe venni, amely – állampolgárságra tekintet nélkül – a családként összetartozó személyek együttélését kívánta elősegíteni, nem pedig azt, hogy e humanitárius gesztussal visszaélve a jogintézmény éppen az eredetivel ellentétes célra kerüljön felhasználásra.

[htmlbox BDT]

Az ezzel kapcsolatos állásfoglalás kifejezetten az érdekházasságok kérdésében arra nézve adott iránymutatást, hogy a hatóságok a névlegesen kötött házasságot, mint egy lehetséges körülményt is figyelembe véve vizsgálhatják a tartózkodási kérelem megalapozottságát. Ugyanakkor az állásfoglalás nem jelölte meg, mely adatok, illetve körülmények vonatkozásában tehetnek fel kérdést a hatóságok a házastársaknak, illetőleg mely válaszok alkalmasak arra, hogy a tényleges együttélés, összetartozás kellő bizonyossággal alátámasztást nyerjen.

A döntés értelmében megállapítható, hogy a felperes és házastársa között a rokoni kapcsolatot – így felperes „családtag” státuszát – mindössze a házassági anyakönyvi kivonat támasztja alá, a tőle elvárható tartalom nélkül. A Kúria szerint a felperes nem bizonyította, hogy magyar állampolgárságú házastársa és közte családi életközösség, szoros érzelmi, gazdasági, lelki, fizikai kapcsolat megvalósult volna. A Kúria úgy ítélte meg, hogy az alperes által tisztázott tényállás alapján minden kétséget kizáróan bizonyítást nyert, hogy a házasfelek, akik csak mutogatással kommunikálnak egymással, a legalapvetőbb információk szintjén sem ismerik egymás magánéletét, múltját, kétséges, hogy a házasságkötés ténye ellenére együttélésük valódi lenne. Különösen azért, mert a helyszíni szemlén ezzel éppen ellentétes tények merültek fel. A Kúria úgy döntött, hogy az alperes helyesen állapította meg, hogy a felperes esetében a tartózkodási kártya kiadásának feltételei nem állnak fenn.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria, Kfv.II.38.064/2015.) a Kúriai Döntések 2017/1. számában 36. szám alatt jelent meg.

---