Az ingyenes felsőoktatás és a „röghöz kötés” jogi háttere

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A napokban hirdették ki a felsőoktatási felvételik ponthatárait, amelynek alapján eldőlt, hogy ki kezdheti meg szeptembertől a tanulmányait államilag támogatott képzésben és ki csupán költségtérítéses hallgatóként. Aki egyetlen jelentkezése esetén sem érte a szükséges pontszámot, illetve a rendes eljárásban nem adta be a jelentkezési lapját, jelentkezhet még a pótfelvételi keretében, ám az ott meghirdetett képzések – néhány elenyésző számú kivételtől eltekintve – kizárólag költségtérítéses formában indulnak meg.

A legnagyobb kérdés a felvételi során a jelentkező számára egyes frekventál szakok esetén nem is az volt, hogy bejut-e az adott szak képzésére, hanem az, hogy eléri-e az államilag finanszírozott képzéshez szükséges pontot, hiszen önköltséges hallgatóként a szemeszterenként fizetendő tandíj egy-kétszázezer forinttól kezdve akár milliós nagyságrendű is lehet.

A felsőoktatáshoz való jog

A felsőoktatásban való részvétel jogát az oktatáshoz való jog részeként a nemzetközi egyezmények és az Alaptörvény egyaránt szabályozzák. Az oktatáshoz való jog, mint komplex jog magában foglalja az alapfokú oktatásban történő részvételt, amely a tankötelezettséggel összefüggésben nemcsak jog, hanem egyben kötelezettség is a törvény által előírt keretek között. Az alapfokú oktatás kötelező jellegére tekintettel egyben ingyenes is. A középfokú és felsőfokú oktatásban való részvétel tekintetében már nem ennyire egységesek a szabályok. A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya azt mondja ki, hogy a középfokú oktatást minden megfelelő eszközzel általánossá és mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, különösen az ingyenes oktatás fokozatos bevezetése útján. A felsőoktatást pedig teljesen egyenlő feltételekkel a képesség alapján mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, minden megfelelő eszközzel, különösen az ingyenes oktatás fokozatos bevezetése útján. Ezzel szemben az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata nem tartalmaz az ingyenességgel kapcsolatos rendelkezést a felsőfokú oktatás vonatkozásában, hanem azt mondja ki, hogy a felsőbb tanulmányokra való felvételnek mindenki előtt – érdeméhez képest – egyenlő feltételek mellett nyitva kell állnia.

Az Alaptörvény szabályozása

Az Alaptörvény a XI. cikk (2) bekezdésében főként ez utóbbi szövegezéséhez igazodik és a felsőfokú oktatás kapcsán a képességek szerinti hozzáférhetőség elvét deklarálja azzal, hogy az oktatásában részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásban is részesülhetnek. Az Alaptörvény negyedik módosítása a cikkhez egy új bekezdését fűzött, amelyben kimondta, hogy törvény a felsőfokú oktatásban való részesülés anyagi támogatását meghatározott időtartamú olyan foglalkoztatásban való részvételhez, illetve vállalkozási tevékenység gyakorlásához kötheti, amelyet a magyar jog szabályoz.

A hallgatói szerződések

Az Alaptörvény negyedik módosítása folytán alkotmányi szintre emelkedő szabályok nem előzmény nélküliek a magyar jogban. A 2012-ben felvételt nyert hallgatók emlékezhetnek rá, hogy azokon a szakokon, ahol államilag támogatott képzések voltak, a hallgatóknak szerződést kellett aláírniuk ahhoz, hogy számukra valóban ingyenessé váljon a képzés és ebben a szerződésben vállalták azt, hogy meghatározott időtartamú olyan foglalkoztatásban vesznek részt, amelyet a magyar jog szabályoz vagy ilyen vállalkozási tevékenységet folytatnak. A szerződések jogi alapját ebben az időszakban a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény, illetve az abban a Kormánynak adott felhatalmazás útján létrejött kormányrendelet jelentette, amely tartalmazta a hallgatói szerződés kötelező tartalmi elemeit, a szerződés nem teljesülése esetén követendő eljárást és a magyar állami (rész)ösztöndíjas hallgató által igénybe vett szakos képzés éves költségét.

Az Alkotmánybíróság álláspontja a röghöz kötésről

Az ún. „röghöz kötés” viszonylag nagy sajtóvisszhangot kapott és 2012 márciusában az alapvető jogok biztosa is indítványozta a jogszabályok alkotmányossági vizsgálatát. Az Alkotmánybíróság a felsőoktatáshoz való jogot már több más döntésében értelmezte. Még az előző Alkotmány alapján született, 1995-ben hozott határozatában azt állapította meg, hogy az állam feladata, hogy megteremtse a tanuláshoz való jog objektív, személyi és tárgyi előfeltételeit, azokat fejlessze és a felsőoktatáshoz való jogot igénye szerint bármely, a felsőfokú oktatásban való részvétel szempontjából megfelelő képességekkel rendelkező állampolgár számára biztosítsa. Szintén állami feladatként deklarálta a testület azt is, hogy a társadalom igényei és a megvalósításhoz rendelkezésre álló anyagi eszközök között az állam egyensúlyt teremtsen.

A nemzeti felsőoktatási törvénnyel 2012-ben bevezetett hallgatói szerződések tartalmára vonatkozó szabályozást 2012 nyarán megvizsgálta a testület és a 2012 júliusában kihirdetett határozatában annak Alaptörvénybe ütköző jellegét mondta ki még az Alaptörvény negyedik módosítása előtti szövegezés alapján. Az alkotmányos testület kimondta, hogy „az az egyetemi hallgató, aki felsőfokú tanulmányai befejezését követően nem Magyarországon, hanem például egy másik uniós tagállamban vállal munkát, a foglalkozás szabad megválasztásához való jogát gyakorolja”. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a köznyelvben „röghöz kötés”-nek nevezett intézmény kormányrendeleti szinten történő szabályozása nem felel meg az alkotmányos szabályoknak, mivel azt legalább törvényi szinten kellett volna szabályozni.

Az államilag támogatott képzések jelenlegi szabályozása

A negyedik Alaptörvény-módosítással a jogalkotó nem csupán törvényi, hanem alkotmányi szintre emelte a már említett magyar jog szerinti munkavégzés vagy vállalkozási tevékenység folytatását előíró feltételt. A részletes szabályokat a nemzeti felsőoktatási törvényben találhatjuk, amely szerint a felsőoktatási költségviselés egyik formája magyar állami ösztöndíjjal támogatás, amely alapján a hallgató képzésének a teljes költségét az állam viseli. Az állami ösztöndíjjal támogatott hallgatói létszámkeret meghatározására kezdetben a Kormány volt jogosult, majd később a miniszter. A törvény alapján immáron az oklevél megszerzését követő húsz éven belül kell az állami ösztöndíjjal folytatott tanulmányok idejével megegyező időtartamban hazai munkaviszonyt fenntartani vagy vállalkozóként tevékenykedni. Az új szabályok szerint állami ösztöndíjjal támogatott képzésre besorolt jelentkezőnek a beiratkozáskor kell nyilatkoznia arról, hogy a képzés feltételeit vállalja-e. A nyilatkozat komoly következményekkel jár, ugyanis a feltételek megszegése miatti visszafizetési kötelezettség előírása esetén a támogatás összege adók módjára behajtható köztartozássá válik.

---