Az új Ptk. tervezetéről


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Ügyvédvilág 2011. évi novemberi számában Ismét napirenden az új Ptk.? címmel cikksorozatot terveztünk, s ennek első része leginkább a társasági jognak a Ptk.-ba történő beillesztésével foglalkozott. Mostani cikkünk a március 7-én nyilvánosságra hozott új törvénykönyvtervezet egyéb rendelkezéseiből válogat, és főleg a tervezetet készítők szempontjait igyekszik bemutatni.

Általánosságban elmondható, hogy a tervezet készítői azt a nagyon fontos elvet tartották szem előtt, miszerint a forgalmi szokásokban elterjedt és a köztudatban megszokott, hogy a jogi forgalom számára már régóta ismert és alkalmazott szabályoktól csak különösen indokolt esetben térjenek el. A gyakorlatban megfelelően alkalmazhatónak bizonyult megoldások felcserélése más szabályozással szükségtelen jogbizonytalansághoz vezetne, ezért ezt a jogrendszer stabilitása érdekében el kell kerülni.

Az új kódex tervezete számos esetben figyelemmel van a fogyasztóvédelemre, így például a szerződési jog alapelvei között nevesítik a fogyasztóval szembeni tájékoztatási kötelezettséget, valamint külön rendelkeznek a fogyasztóval szembeni tisztességtelen szerződési feltételekről és egyéb tisztességtelen kikötésekről is.

Az öröklési szabályok esetében is lényeges változások lehetnek: a törvényes öröklés sorrendje lenne más a hatályos szabályokhoz képest. Utóbbi szerint, ha az örökhagyónak volt gyereke, akkor egyedül ő örököl, a házastárs csupán a vagyon haszonélvezetét kapja. A tervezet szerint a haszonélvezetet egyedül arra a lakásra korlátozza, ahol a házaspár élt, viszont kimondja, hogy a hagyaték többi részéből a házastárs egy gyerekrésznyit megkap. Ha az örökhagyónak nincs egyenes ági leszármazója, akkor a hatályos Ptk. szerint a házastárs örököl mindent, és az örökhagyó felmenői, a szülők csak ezután következhetnek. A tervezet szerint gyerek és unoka hiányában csak a lakást és annak berendezési tárgyait örökli egyedül a házastárs, az ezen kívüli vagyonon osztoznia kell majd az örökhagyó szüleivel.

Más lenne a kódex szerkezete is. Könyvekre, részekre, címekre és fejezetekre tagolódna.

A Ptk. leendő könyvei:

Első Könyv – Bevezető rendelkezések; Második Könyv – Az ember mint jogalany; Harmadik Könyv – Személyek; Negyedik Könyv – Családjog; Ötödik Könyv – Dologi jog; Hatodik Könyv – Kötelmi jog; Hetedik Könyv – Öröklési jog; Nyolcadik Könyv – Záró rendelkezések.

Az Első Könyv az egész kódexben érvényesülő alapelveket határozza meg, a Záró rendelkezéseket tartalmazó Nyolcadik Könyv pedig fogalommeghatározásokat, hatályba léptető rendelkezéseket és az ún. jogharmonizációs klauzulákat tartalmazza. Ez utóbbi azt jelzi, hogy mely rendelkezések fakadnak az Európai Unió valamely irányelvének átültetéséből. Szerkezeti szempontból az egyik legjelentősebb változtatás a hatályos Ptk.-hoz képest, hogy az új törvény tartalmazza a családjogi szabályozást és a Gt.-t is. A másik lényeges változtatás, hogy a hatályos Polgári Törvénykönyv szakaszainak számozása folyamatos, míg az új kódex szakaszainak számozása könyvenként újra kezdődik. Például: 5:115. § – Ötödik (kötelmi jogi) könyv 115. §-a.

Míg a hatályos Polgári Törvénykönyv szakaszainak nincs külön címe, addig az új minden egyes szakaszának külön címe lenne.

Az új kódex a monista elvet alkalmazza, és átfogja az üzleti világ professzionális szereplőinek viszonyait, a fogyasztói szerződéseket és a magánszemélyek magánjogi viszonyait egyaránt. Ez leginkább a szerződési jogban, annak minden piaci szereplőre vonatkozó általános, valamint speciális – fogyasztókra, illetve laikus magánszemélyekre szabott – rendelkezéseiben tükröződik.

A korábbi cikkünkből kiderül, hogy a Gt. az új Ptk. része lenne. Emellett más területek szabályozása is helyet kapna az új jogszabályban. A kódex Ötödik Könyvének, a Dologi jognak lényeges újítása pl., hogy az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó anyagi jogi szabályok is szerepelnének a kódexben. Ezt Vékás Lajos azzal magyarázza, hogy jogrendszerünkben az ingatlan-nyilvántartás az ingatlanforgalom alapintézménye. Erre is tekintettel a tervezetet megelőző viták során az ingatlanok magánjogi forgalmának szabályozása kapcsán három, a hatályos jogtól jelentősen eltérő kívánalom fogalmazódott meg, s ezek tükröződnek a tervezet rendelkezéseiben is. Az első cél Vékásék szerint az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének erősítése. Ez nemcsak kifejezetten a tervezet rendelkezéseivel szemben fogalmaz meg elvárásokat, hanem az ingatlan-nyilvántartás szabályozásának, valamint hatékony, gyors és megbízható tényleges működése biztosításának szükségességét is hangsúlyozza. A tervezet szabályozása abból indul ki, hogy ez a kifejezett jogalkotói törekvés megvalósul. Erre tekintettel vált lehetségessé és szükségessé olyan, a jelenlegi jogunkban nem, de korábbi magánjogunkban annál inkább ismert jogintézmény bevezetése, mint az előjegyzés. A másik elvárás az ingatlanokra vonatkozó anyagi magánjogi szabályoknak a Polgári Törvénykönyvben való elhelyezése, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) egységes ingatlanjogi szabályozása helyett. A tervezet integrálja ezért az ingatlanokra vonatkozó, a telekkönyvben mint nyilvánkönyvben nyilvántartott jogok keletkezésének, változásának és megszűnésének anyagi jogi szabályait. A tervezet nem terjed ki ugyanakkor a telekkönyvi eljárási (alaki) jogra, ennek szabályai külön törvényre, a telekkönyvi rendtartásra tartoznak. Külön jogszabályban kell hogy szabályozásra kerüljön továbbá a földkataszteri nyilvántartás és az egységes ingatlan-nyilvántartási adatbank. A harmadik törekvés az ingatlan-nyilvántartás közvetlen bírói felügyelet alá helyezése. Ez olyan kérdés, amely nem érinti a tervezetben megfogalmazott anyagi jogi szabályokat, rendezése külön törvényre tartozik.

A hatályos Ptk. szerkezetéhez képest további változást jelentene, hogy a tervezet a zálogjogi és az óvadékra vonatkozó szabályozást a Dologi jogi Könyvben, a korlátolt dologi jogok körében helyezi el, a használati jogok előtt, külön címben. Ezt a változtatást elsősorban az indokolja, hogy a zálogjog – többszöri reformon átesett – szabályozása ma már sokkal inkább dologi jogi jelleget ölt.

A tervezet más tekintetben is nagy horderejű változtatásokat hajt végre a zálogjog szabályozásában. A hitelbiztosítéki jognak alkalmasnak kell lennie a magántulajdonon alapuló piacgazdaság hiteléletének megfelelő kiszolgálására. Ezért korábban már két ízben is jelentősen módosítani kellett a Ptk. zálogjogi szabályait, és több ízben változtatni kellett a végrehajtási jog és a csődjog rendelkezésein is. A szerződéskötési gyakorlatban is változások történtek: mind a pénzintézetek, mind a magánszemély hitelezők zálogjog helyett vagy mellett, hitelbiztosítékként alkalmaztak olyan magánjogi eszközöket, mint pl. a vételi jog kikötését, tulajdonátruházást, engedményezést stb., amelyek a lex commissoria tilalmának kijátszásával és más kógens zálogjogi szabályok megkerülésével jártak, és a bírói gyakorlatot máig megoldatlan problémák elé állítják – nyilatkozta Vékás Lajos. A judikatúrában egymás mellett élnek ellentétes álláspontok, és a jogegységet a Legfelsőbb Bíróság sem tudta helyreállítani. A tervezet célja ezért, hogy visszaszorítsa a zálogjogon kívüli dologi (fiduciárius) biztosítékok alkalmazását. Semmisnek tekinti ezért az olyan szerződést, amely követelés biztosítása céljából tulajdonjog, jog vagy követelés átruházására, vételi jog alapítására irányul.

A tervezet konszolidálja az eddigi zálogjogi módosításokat, és alapvető hitelbiztosítékként határozza meg a zálogjogot. Fő törekvése, hogy a zálogjog hatékony biztosítékot nyújtson a hitelező számára, és ezzel segítse a hitelfelvételt, ugyanakkor megfelelő védelemben részesítse a zálogkötelezett tulajdonosi érdekeit. A részletes szabályokat ezért úgy igyekeznek megállapítani, hogy azok kiegyensúlyozottan vegyék figyelembe a hitelező, a zálogkötelezett adós és a többi adós jogilag védelemre érdemes érdekeit. A hitelező érdekeit szolgálja pl., hogy a tervezet egyszerűsíti a zálogjog megalapítását. Az adóst elsősorban a zálogjog érvényesítésénél érvényesülő garanciák védik.

A tervezet a zálogjogot járulékos biztosítéki jogként szabályozza. A zálogjog tehát biztosított követelést feltételez, a zálogjog mindig a követelés jogosultja javára áll fenn, és terjedelmében is igazodik a biztosított követeléshez. A Ptk. a zálogjog mint járulékos korlátolt dologi jog mellett szabályozza az önálló, azaz nem járulékos zálogjogot is. Ez a két világháború közötti magyar magánjogban már ismert volt. A német minta alapján bevezetett telekadósság megfelelőjéről van itt szó, azzal a különbséggel, hogy a régi magánjogunk a telekadósságot az ingatlan-jelzálogjog egy alfajaként szabályozta, a mai önálló zálogjog pedig bármilyen zálogtárgyon alapítható, akár kézi-, akár jelzálogjog formájában. Az önálló zálogjog dologi jogi értelemben a biztosított követelés fennállására és mértékére tekintet nélkül biztosít kielégítési jogot a zálogjogosultnak.

Vékás szerint a dologi jogi önállóság és a szerződéses járulékosság kettőssége miatt az önálló zálogjog ellentétes a tervezetnek azzal a jogpolitikai céljával, amely a fiduciárius biztosítékok alkalmazását – a belőlük fakadó jogbizonytalanság elkerülése érdekében – vissza kívánja szorítani. Az önálló zálogjog a hazai gyakorlatban lényegében egyetlen területen terjedt el: a kereskedelmi bankok által folyósított lakáshitelek refinanszírozásának egyik módja az, hogy a jelzálogbankok, visszavásárlási kötelezettség mellett, megvásárolják a kereskedelmi bankoktól az önálló zálogjogot és az önálló zálogjogok fedezete mellett kötvényeket, azaz jelzálogleveleket bocsátanak ki. E refinanszírozás azonban valójában nem igényli az önálló zálogjogot, hiszen jogilag tiszta és biztonságos módon megoldható zálogjog alapításával az alapul fekvő hitelköveteléseken, és ezzel együtt az azokat biztosító zálogjogokon. Ezért Vékás szerint a tervezet kizárólag a járulékos zálogjogot szabályozza, az önálló zálogjogot nem. A tervezet nem tartja fenn külön nevesítve a vagyont terhelő zálogjog elkülönült szabályozását, de annak az üzleti élet számára fontos funkcióját az új zálogjogi rendszerben is változatlan hatékonysággal biztosítja. Lehetővé teszi, hogy a zálogjog tárgyai, ingatlanok, valamint lajstromozott dolgok és jogok kivételével, körülírással is meghatározhatók legyenek, és ebben az esetben olyan zálogjog jöjjön létre, amelynek tárgyai (ingók, jogok és követelések) a zálogjog fennállása alatt egyedeikben változnak. Ezzel a tervezet továbbra is módot ad arra, hogy a gazdálkodók forgóeszközei zálogul leköthetőek legyenek anélkül, hogy ez akadályozná a rendes gazdálkodás folytatását.

Továbbra is gyakorlati szempontot érvényesít a tervezet, amikor biztosítja annak lehetőségét, hogy a földön és a rajta emelt épületen fennálló tulajdonjog egymástól elváljon. Ehhez változatlanul szükséges, hogy az épület tulajdonosa számára külön nevesített használati jogot biztosítsunk az ingatlanon. Minden olyan esetben tehát, amikor az épület tulajdonjoga más személyt illet meg, mint annak a földnek a tulajdonjoga, amelyen az épület áll, az épület tulajdonosát ipso iure illeti meg a földhasználati jog. Mivel a tervezet a föld és a rajta álló épület elváló tulajdonjogának keletkezését nem köti az építkezés mozzanatához, hanem azt a felek megállapodása alapján korlátlanul lehetővé teszi, a földhasználati jog nemcsak az építkezőt, hanem annak jogutódját is megilletheti.

A hatályos Ptk. haszonélvezeti jogra vonatkozó szabályai a haszonélvezeti jognak korlátozott, elsősorban az öröklési jogi jogviszonyok körében történő alkalmazásából indulnak ki. A Ptk. a megalkotásának időpontjában fennálló gazdasági és társadalmi viszonyok folytán egyáltalán nem számolt azokkal a lehetséges helyzetekkel és problémákkal, amelyek a haszonélvezeti jog piaci viszonyok között való megjelenéséből adódnak. Ezért több olyan, a korábbi magánjogunkban elfogadott és alkalmazott jogintézményt sem vett át, amelyek piaci viszonyok között és piaci szereplők körében szabályozták a haszonélvezeti jog egyes kérdéseit. A tervezet kitölti ezeket a szabályozási hézagokat.

Következő számunkban ügyvédeket kérdezünk arról, hogy vajon mi a véleményük az új Ptk. tervezetéről.

A cikk az Ügyvédvilág 2012. májusi számában jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2023. január 25.

66.000 oldalnyi peranyag, 300 tanú és 210 órányi hang- és képfelvétel

A Központi Nyomozó Főügyészség 2014. augusztus 21-én emelt vádat V. L. és 21 társa ellen a Fővárosi Törvényszéken, ahol az I., a X., a XI., a XV., a XVII., a XVIII., a XIX. és a XX.rendű terheltek vonatkozásában már 2020 júniusában ügydöntő határozatot hoztak. A fent felsorolt vádlottak voltak azok, akik beismerték bűnösségüket és lemondtak a bizonyításról. Velük szemben tehát a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa – a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának másodfokú határozatával – már korábban jogerősen befejezte az eljárást.

2023. január 25.

Alkotmányossági óvást emelt Romániában két villamosenergia-termelő az ágazatra kivetett extraprofitadó ellen

Alkotmányossági óvást emelt Romániában két, magántulajdonban lévő, megújuló villamos-energiát termelő cég azok ellen a jogszabályok ellen, amelyek 80 százalékos extraprofitadó befizetésére kötelezik a villanyáram megawatt-óráját 450 lejnél (36 ezer forint) drágábban értékesítő villamosenergia-termelőket és kereskedőket – közölte kedden a News.ro hírportál.