Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Publikálta jelentését a Kúria egyes alapjogokat sértő bűncselekmények ítélkezési gyakorlatát vizsgáló joggyakorlat-elemző csoportja, mely feladatát széles körűen fogta fel. Áttekintette a vonatkozó hazai és nemzetközi jogi, valamint az ítélkezési hátteret, s mindezek fényében foglalta össze a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria iránymutató gyakorlatát.
A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja 2016 májusában befejezte az egyes alapjogokat sértő bűncselekmények ítélkezési gyakorlatának vizsgálatát. A grémium leginkább a véleménynyilvánítás szabadságáról és a negatív diszkrimináció általános tilalmáról adott összefoglalót. Elemzésének alapját a véleménynyilvánítás szabadságának elve adta, mely bár fokozott alkotmányos védelmet élvez hazánkban, ugyanakkor nem abszolút jog. Ez azt jelenti, hogy bizonyos korlátozások között tud csak érvényesülni.
Vajon melyek ezek a korlátozások?
A véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlását az emberi méltósághoz, a becsülethez, a jó hírnévhez fűződő jogok korlátozhatják.
Milyen bűncselekmény-kategóriákra tér ki az elemzés?
A dokumentum azokat a tényállásokat öleli fel, amelyek az egyenlő méltóságot részesítik büntetőjogi védelemben. Ezek a bűncselekmények lényegében az úgynevezett gyűlölet-bűncselekmények, népszerű nemzetközi nevén a hate crime. Az elnevezés azért félreérthető, mert az ilyen cselekmény nem biztos, hogy gyűlölet által vezérelt. A passzív alany (a büntetőeljárásban a sértett) bizonyos tulajdonságok alapján meghatározott csoport tagja, gyakran véletlenszerű áldozata a bűncselekménynek. Előfordul, hogy az elkövető nem is ismeri a sérelmet szenvedettet, így nem is gyűlölheti őt személyesen. A tett valóságos indítéka itt a negatív tartalmú előítélet (bias motivated crime), melynek hátterében lehet például nemzetiségi hovatartozás, bőrszín, származás, nemi identitás vagy akár szexuális irányultság is. Ugyanakkor léteznek olyan cselekmények, melyek mögött ott van a gyűlölet, mégsem tartoznak a hate crime kategóriájába. Csak azok tartozhatnak ide, amelyeknél a gyűlölet oka, alapja valamely csoporttal szembeni előítélet. A joggyakorlat-elemző csoport szerint ennek a bűncselekménytípusnak természetszerű sajátja, hogy a cselekmény folytán nem kizárólag a kiválasztott áldozatot éri sérelem, hanem magát a csoportot is. Így a hate crime az egyenlő méltóság elvének sérelmén túl sért vagy sérthet más alkotmányosan védett alapjogokat is, mint például a testi integritáshoz vagy a magánélethez való jog, stb.
A hate crime osztályozása:
– a gyűlölet-tettek;
– a gyűlöletbeszéd (amelynek a hatályos jogban, bár nem kizárólagosan a közösség tagja elleni uszítás tényállása felel meg);
– a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása;
– önkényuralmi jelkép használata
– a lelkiismereti és a vallásszabadság megsértése
A gyűlölet-tettek hatályos jogi megfelelője a közösség tagja elleni erőszak – mint sui generis tényállás –, de ide tartozik a népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmény és az apartheid is. A gyűlöletbeszéd a hatályos hazai jogban leginkább a közösség tagja elleni uszítás bűncselekményeként jelenik meg.
A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja széles körűen fogta fel a feladatát
Ha az előítéletet mint motivációt tekintjük, akkor a joggyakorlat-elemző csoport véleménye szerint a hate crime leginkább „csak” a gyűlölet-tett. A gyűlöletbeszéd ugyanis ennek az érzelmi előkészítése is lehet, amely akár sui generis bűncselekményi alakzatot is ölthet. Ugyanakkor hangsúlyozandó: a közmegegyezés szerint gyűlölet-tettként kezelt közösség tagja elleni erőszak gyűlöletbeszéddel is megvalósulhat. (A hate crime-hoz tartozó népirtás, emberiesség elleni bűncselekmény és az apartheid vizsgálatára nem terjedt ki a Kúria elemzése, mivel a jogalkalmazás hétköznapjaiban ilyen bűncselekmények miatt eljárás nem folyt Magyarországon.)
A hate crime-hoz sorolják még a lelkiismereti és a vallásszabadság megsértését, a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadását és az önkényuralmi jelkép használatát. Ezek a bűncselekmények viszont nem kapcsolódnak közvetlenül az emberi méltóság védelméhez, az egyenlő bánásmód követelményéhez, ezért a vizsgálat ezek közül csak az egyik elemzésére terjedt ki, a nemzetiszocialista vagy a kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadására.
Összefoglalva tehát, az alábbi bűncselekményekre terjedt ki a joggyakorlat-elemző csoport vizsgálata:
– a közösség tagja elleni erőszak,
– a közösség elleni uszítás
– a nemzetiszocialista vagy a kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása.
Közösség tagja elleni erőszak
A bűncselekmény tettese bárki lehet: az elkövető akár ugyanabba a csoportba is tartozhat, ahova a sértett. Az elkövetési magatartás alapesetben is többféle lehet. Egyrészről garázdaság szerű magatartással is elkövethető, de nem feltétele a tényállás megvalósításának az erőszakosság. Másrészről megvalósul a bűncselekmény alapesete bántalmazással, továbbá valaminek a tevésére, nem tevésére vagy eltűrésére történő kényszerítéssel is. A bántalmazás esetében a sértett testére támadó szándékú fizikai ráhatásnak kell történnie, de nem feltétel a testi sértés okozása. Legtöbbször testi sértés nélkül is fájdalomérzet okozásával jár a tett elkövetése.
A személyiség és a média a polgári és a büntetőjogban |
|---|
|
Számos izgalmas, elgondolkodtató, különböző nézőpontot felvillantó tanulmány szerepel a kötetben, mely felöleli a téma polgári jogi és büntetőjogi vonatkozásait, bemutatva az ide vágó hazai bírói gyakorlatot is. |
A különböző elkövetési magatartások (garázdaság, bántalmazás, kényszerítés) a befejezettség szempontjából térnek el egymástól. A garázdaság és a bántalmazás esetében immateriális bűncselekményről van szó, mivel befejezetté válik a bűncselekmény már azáltal, hogy a terhelt az elkövetési magatartást véghezviszi, nem szükséges tehát az eredmény beállta. A kényszerítéssel történő elkövetettség viszont eredmény-bűncselekmény, azaz a sértettnek a kényszer hatására valamit tennie kell, vagy éppen nem szabad tennie, illetve valamit el kell tűrnie. A hátrányokozás ugyanakkor itt nem tényállásszerű elem.
A jelentős érdeksérelem okozása már minősítő körülmény.
Közösség elleni uszítás
A közösség elleni uszítás szankcionálásának célja, hogy a köznyugalmat és a társadalmi békét védjék. Nem egyszerűen arról van itt szó, hogy ennek a bűncselekménynek a megállapításával akarnák szankcionálni a konkrét személyek elleni gyűlölködő megnyilatkozásokat, hiszen arra ott van a büntető törvénykönyvben (Btk.) szabályozott két tényállás: a rágalmazás és a becsületsértés. Nem valósul meg a közösség elleni uszítás akkor sem, ha a becsmérlő kijelentések mindenkihez szólnak. A gyűlöletre uszítást ezért csak akkor tartja a bíróság megállapíthatónak, ha az elkövető megnyilatkozásai elsősorban „nem az értelemre, hanem a nagy nyilvánosságot jelentő embercsoportok körébe tartozók érzelmeire hatnak, és ezáltal alkalmasak arra, hogy az emberek sokaságában a szenvedélyeket oly mértékig felszítsák, hogy bennük olyan nagyfokú gyűlölet alakuljon ki, amely már a társadalmi rend és béke megzavarására, akár erőszakos jellegű cselekmény(ek)re vezethet. A gyűlöletre uszítás ebben az értelmezésben az erőszak érzelmi előkészítéseként fogható fel, ami ezáltal magában rejti az adott közösséghez, csoporthoz tartozó nagyszámú személyek egyéni joga megsértésének veszélyét.” A joggyakorlat-elemzés részletei itt olvashatók.
Nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása
Ennek büntetőjogi megítélését korábban az Alkotmánybíróság is hangsúlyozta. Nem tehető ugyanis különbség a letűnt nemzetiszocialista típusú kormányformák (nácizmus) és a diktatórikus szocialista típusú kormányformák (kommunizmus), illetőleg az ezeknek megfelelő politikai rendszerek áldozatainak emberi méltóságát, kegyeleti jogait sértő megnyilvánulások büntetőjogi megítélésében. A részletek itt olvashatók.
