Beszélgetés dr. Tóth Ádámmal, a Magyar Közjegyzői Kamara elnökével

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A szolgáltatás minősége az, ahol a közjegyzőség valódi arcát meg lehet mutatni.

Idén Budapesten tartották a közjegyzők nemzetközi szervezetének, az UINL (Union Internationale du Notariat Latin) éves közgyűlését. Bemutatná röviden a szervezetet? Miért pont Budapestre esett a választás?

A közjegyzőség alapvetően nemzeti intézmény, hiszen a közjegyzők az eljárási jogosultságaikat egy-egy adott államtól kapják. Az UINL egy nem kormányzati szervezet, amelynek célja, hogy az egész világon elősegítse, koordinálja és fejlessze a kontinentális típusú közjegyzői tevékenységet. Úgy látjuk, hogy az Egyesült Királyságot kivéve az ­angolszász típusú közjegyzőségek közül az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában is nyitottak lennének arra, hogy megismerjék és esetleg átvegyék ezt a tí­pusú közjegyzőséget.

A két rendszer között nemcsak az okirati bizonyítás területén vannak különbségek. Míg a latin típusú közjegyző mindenképpen jogász, az angolszász közjegyző nem fel­tétlenül az. Ő alapvetően csak aláírást és másolatot hitelesít, illetve néhány egyszerűbb tanúsítványt készít. Ezzel szemben a ­latin közjegyzőség a jogi hivatás egyik ága – a latin típusú közjegyző nemcsak hitelesít, de készít is okiratokat, illetve más, nem­peres eljárásokat is lefolytat, Magyarországon például tipikusan ilyen a hagyaték vagy a fizetési meghagyás.

Visszatérve az UINL-re, magát a szervezetet 1948-ban 19 ország alapította. 2013-ban már 86 tagja volt, ebből 22 az Európai Unió tagállamai közül került ki és 15 a G20-ak ­közül, ami egyértelműen mutatja az európai jogrendszer terjedését. Magyarország 1992-ben lépett be az unióba. A magyar közjegyzőség úgy indult, hogy a rosszul fi­zetett állami közjegyzőket gyakorlatilag ­muníció nélkül kirakták a bírósági rendszerből, ehhez képest ma egy fantasztikus infrastruktúrával rendelkező kamara vagyunk levéltárakkal, számítógépes szolgáltatás nyújtására képes rendszerekkel. Hozzáteszem, a magyar közjegyzőség annak idején más úton indult el, mint a klasszikus kontinentális közjegyzőségek. Például mi nem azt tartjuk helyesnek, hogy egy-egy jogügyletet, például ingatlan-adásvételt csak közjegyző tud megcsinálni, hanem azt mondjuk, hogy vannak jogügyletek, amelyeket csak úgy lehet ellátni, hogy az ember nemcsak tanácsadással, hanem képviselettel is tudja segí­teni az ügyfelet. A tanácsadás és a képviselet a hatósági jogállású közjegyzőtől idegen. A közokirat készítésekor a közjegyző szerepe inkább egy egyezséget okiratba foglaló bíróhoz hasonlítható, mert a határozatba fog­laló bíró sem tud képviselni, nem tud ta­nácsot adni, legfeljebb csak kioktatni. A képviselet már ügyvédi feladat, szóval nincs hatásköri összeütközés ügyvéd és közjegyző között, ami sok országban viszont létező probléma. A mi munkánk segíti az ügyvédek munkáját, ezzel rengeteg eljárás is gyor­sabbá vált.

A kongresszuson odajött hozzám a cseh kamara elnöke, és azt mondta, hogy „végigkövettem a fejlődéseteket, és látszik, hogy nagyon sikeres ez az út, amin mentek”. Ez óriási elismerés volt egy olyan kolléga szájából, aki húsz éve kamarai elnök és az Unió kormányzótanácsának a tagja. Azzal, hogy van olyan alternatív út is, amely le­hetővé teszi a hivatásrendek békés és egymáshoz kapcsolódó együttélését, felfigyeltek Magyarországra, a magyar közjegyzőség unikális fejlődésére. Úgy gondolom, hogy ez az irány, amely már nem az egyes ügyleti, közokirati kényszerekre épül, kapott elismerést azzal, hogy a világunió idehozta a közgyűlését Magyarországra.

Nemzetenként mást jelent, más a feladata a közjegyzőségnek. A kontinentális jogrend szerinti működésen túl mi az, amire az unió közössége épül?

A független és pártatlan jogállás, az állami kinevezés és a díjszabás szerinti eljárás abszolút közös. Azt valljuk, hogy a közjegyző nem a piac része, de eljárása segíti a piac biztonságát. Mint ahogy két bíróság közötti verseny sem, úgy a közjegyzők közötti verseny sem lenne szerencsés. Ezzel szemben az angolszász közjegyzőség teljesen nyitott, ott bárki lehet közjegyző, aki megfelelő közbizalomnak örvend, adott esetben egy fodrász is, akit a közösség nagyon tisztel. Ez a különbség az angol megjelölésben is megjelenik – míg az angolszász közjegyzők „notary public”-ok, szó szerint közjegyzők, addig mi magunkat „civil law notary”-nek nevezzük.

Fantasztikus látni, hogy vannak tiszta kon­tinentális államok, mint Németország, Franciaország, és vannak olyan államok, ahol vegyesen él a kontinentális és az angolszász rendszer, például Mauritiuson. Amikor a fran­ciák átadták az angoloknak a területet, megállapodtak, hogy a sziget joga változatlan marad. Azt lehet látni, hogy a kontinentális bizonyítási rendszerben egyszerűen jobban működik az angol jog, mint ott, ahol mindent okiratokkal és tanúkkal kell bizonyítani, mert nincsen egy olyan minősített bizonyíték, amely elősegítené az ügyek gyors eldöntését.

Mi egy nagyon pici, 300 fős közjegyzőség vagyunk. Összehasonlításképpen Franciaországban 7000, Németországban 9000, Romániában 22 000 közjegyző működik. Ennek az az oka, hogy mások a hatásköreink. Nekünk aránylag szűk hatásköri mezsgyénk van, de Romániában szinte mozdulni sem lehet a közjegyző nélkül, ami nem biztos, hogy jó. A közjegyző alapvetően az ügyletek biztonságáért kell hogy feleljen, személy szerint én jobban szeretem az arisztokratikus megjelenést, mint a tömegest.

Milyen az unió szervezeti felépítése?

Az unió szervezeti vezetését egy kormányzótanács nevű, 28 tagú testület látja el, amelyet hároméves ciklusokra választunk. Megválasztásakor ez a tanács határozza meg, hogy a következő években melyik országba viszik a közgyűléseket. A szervezetnek vannak bizottságai, amelyek a közjegyzőség valamilyen vonatkozásával foglalkoznak. Van olyan bizottság például, amely csak gazdasági szerződésekkel vagy gazdasági témájú jogügyletekkel foglalkozik, ami nem feltét­lenül csak jogi, hanem technikai lehetősé­geket is jelent, például, hogy a közjegyzői tevékenység meggyorsítása érdekében hol lehet még jobban bevonni az informatikát a napi működésbe. Van olyan bizottság, amelyik azt tárgyalja, hogy hogyan lehetne a közjegyzők felelősségbiztosítását megfele­lően kezelni, illetve a nyugdíjbiztosításukat rendezni, de van olyan is, amelyik öröklési intézményeket hasonlít össze. Egy másik bizottságunk azzal foglalkozik, hogy hogyan lehet a közjegyzői működést a környezet­védelmi igényekkel kapcsolatba hozni, ­pontosabban hogyan lehet minél jobban elektronizálni az eljárásainkat, és vannak, akik új eljárásjogi elképzelésekkel foglal­koznak. Franciaországban az ingatlanügyletek közel fele már csak elektronikusan jön létre. Ugyanez felmerült már nemzetközi szinten is, csak az anyagi jogok és az elektronikus aláírások eltérő műszaki követel­ményei miatt ez sokkal nehezebben hangolható össze

Melyek voltak a közgyűlés legfontosabb témái?

Ezen a napon 86 ország 250 képviselője ült össze. Téma volt például a francia közjegyzők helyzete, ahol az állam hirtelen felve­tette, hogy változtatnának a közjegyzők díjszabásán. Azt nem vitatják, hogy a közjegyzők közjogi tevékenységet látnak el, de annak a mértékét nem tartják olyannak, mint amilyennek azt a közjegyzőségek maguk tartják. A kontinentális közjegyzőségeken belül is különböző fejlődési ágak vannak. Mi a német fejlődési ágat követtük, de ott van a francia ág, amelyhez többek között Bel­gium, Luxemburg, Spanyolország, Portugália, Olaszország és ezeknek összes korábbi gyarmata, így Afrika fele is tartozik – ezért ha valami történik egy olyan országban, amelyik ennek a közjegyzői rendszernek a forrása, akkor arra mindenki kíváncsi, és próbálja azt keresni, hogy milyen eltérések és milyen azonosságok vannak, mennyire hasonlít vagy különbözik a francia rendszertől.

Lényeges téma volt a szervezet előző éves költségvetésének elfogadása, valamint az is, hogy egy lassú közeledést vagy érdeklődést látni az angolszász közjegyzőségek részéről a kontinentális közjegyzőségek felé. Konzultációk zajlottak több ázsiai országgal, ahol most építik ki a közjegyzőséget, vagy módosítják úgy, hogy az a kontinentális normáknak megfelelő legyen. Ezekbe az országokba az unió ellenőrző testületeket küld ki, hogy bizonyos központi szempontok szerint értékeljék a közjegyzőket.

Komolyan foglalkoztunk családjogi témákkal is, például a válással. Ezzel kapcsolatban Magyarország ultrakonzervatívnak mondható, hiszen a család védelméről szóló törvény szerint válást csak bíró mondhat ki. Ezzel szemben mi évek óta propagáljuk, hogy ahol a felek között megegyezés van, arról közjegyző is készíthessen egyezséget. Ezt a tervezetünket átvették a románok, ez most már élő törvény ott, de nálunk még nem sikerült átvinni. Nem csak Romániában tartozik a megegyezéses válás közjegyzői hatáskörbe. Friss adataim szerint Brazíliában tavaly több mint százezer ilyen ügyben jártak el a közjegyzők.

Évekkel ezelőtt felhívtuk arra a figyelmet, hogy a diszfunkcionális bírósági hatáskö­röket, ami mögött nem jogvita, hanem akarategyezés van, el kellene venni a bíróságoktól, így a megoldásuk is gyorsabbá válna, de a bíróság terhei is csökkennének, és gyor­sabbá válhatna az ítélkezés is. Bízom benne, hogy ebben a kérdésben a józan ész fog fe­lülkerekedni.

Ezeken a témákon kívül még rengeteg apró dolgot is megvitattunk. Olyan érzésem volt, mintha egy közös ős nagy családja találkozott volna, ahol megjelenik sok-sok unokatestvér, akik alapvetően nagyon jól érzik magukat együtt és szívesen érdeklődnek a vendéglátó kultúrája, országa, jogrendje iránt. Ez a néhány nap nemcsak arról szólt, hogy megtárgyaljuk az aktualitásokat, hanem sokkal inkább arról, hogy tartozunk valahova.

Változó civil világ – 2. átdolgozott kiadás, 2014
Az első kötet megjelenése óta bekövetkezett jogszabályváltozások, különös tekintettel a 2014. március 15-én hatályba lépett új Polgári Törvénykönyv, szükségessé tették a könyv átdolgozását, aktualizálását. Külön fejezet foglalkozik a NAV gyakorlatával is. Bővebb információk és megrendelés itt

Volt olyan előadás vagy téma, amely különösen megragadta?

Nekem az egyik legérdekesebb téma egy japán közjegyző beszámolója volt, aki az ázsiai ingatlan-nyilvántartási rendszerekről tartott előadást. A japán telekkönyv kvázi úgy működik, mint a 19. századi német telekkönyv, csak más eszközökkel és teljesen elektronizálva. Ebben a rendszerben teljesen külön tartják nyilván a földekre vonatkozó ada­tokat, illetve a tulajdonjogra és a terhekre vonatkozó adatokat. Ezzel szemben Kínában átvették a kontinentális rendszert, ami ­annak idején igen nagy döntés volt. Alapvetően a kínai közjegyzőség is a német rendszerre épül, de rengeteg mindent hozzátettek, hogy gyorsabb, automatizáltabb legyen az eljárás, és tény az, hogy úgy tűnik, az egy sikeresebb modell lesz. Kínában egyébként a közjegyzőség új fogalmával lehet találkozni. Pekingben, Sanghaiban három-négyezer négyzetméteres közjegyzői irodák vannak, amelyek 70–80 közjegyző részvételével működnek a mellettük lévő ötszáz titkárnő, ­asszisztens, közjegyzőhelyettes segítségével. Olyan ügyfélhívó rendszerük van, mint a bankokban. Beütöm, hogy végrendeletet akarok, kapok egy számot és nyolc-tíz perc múlva behívnak egy közjegyzőhöz, aki elkezd velem foglalkozni. Európában egyelőre ez elképzelhetetlen. Viszont mindig lehet ­tanulni valamit, és szerintem ma Európában a legnagyobb feladat az eljárások felgyor­sítása.

Beszéljünk néhány szót a magyar rendszerről is. Nem tervezik, hogy esetleg feloldanák a közjegyzői létszámkorlátot?

Az adásvételi szerződések, hitelesítések a ­tevékenységünknek csak 20–30%-át je­lentik, a többi 70–80%-át például a fizetési meghagyások, végrehajtások elrendelése és a hagyatéki ügyek teszik ki, ahol sokszor előfordul, hogy az örökösnek esze ágában sincs örökölni, a hagyatékot viszont akkor is át kell adnom, mert az én illetékességi te­rületemen van. Szóval, ha feloldanánk a ­létszámkorlátot, működésképtelenné válnánk.

Hogyan ellenőrzik a közjegyzők törvényes működését, esetleg csinálnak próbavásárlást?

A kinevezést követő első év után, mint egy középkori vizitátor, elmegyünk és ellenőrizzük a kolléga működését. A számláitól kezdve mindenbe belenézünk, ilyenkor nincs ­intimszféra a működésen belül. Ezt az ellenőrzést aztán négyévente mindenkinél lefolytatjuk. Abban az esetben, ha valamilyen probléma felmerül, úgynevezett célvizsgá­latot szoktunk tartani.

Milyen eredménnyel zárulnak ezek a célvizsgálatok? Vannak-e folyamatban fegyelmi eljárások, történt-e kizárás például az elmúlt évben?

Háromszázan vagyunk, általában 10-15 vizsgálat mindig van folyamatban, sőt, marasztaló határozatok is vannak. Hivatásvesztés nem volt az elmúlt évben, de pénzbüntetések előfordulnak. A legkeményebb büntetés az úgynevezett felfüggesztés, amikor a közjegyző legfeljebb két évig nem gyakorol­hatja a hivatását. Az idő alatt át kell adnia az irodáját egy általunk kijelölt másik közjegyzőnek, így abból nem lehet bevétele, és két év alatt gyakorlatilag elveszíti az ügyfeleit is.

A kongresszuson nyolcvanhat állam képviselőivel találkozott. Nemzetközi összehasonlításban milyennek látja a magyar közjegyzőséget?

Kétféle összehasonlításunk van: ha azt nézzük, hogy 1992-ben a magyar közjegyzők tényleg a semmiből jöttek, ahhoz képest óriási sikert értünk el. Viszont ha megnézem például az IT-rendszert, amely a közjegyzők munkáját segítené, akkor még nagyon sok mindent meg kellene tanulnunk és át kel­lene vennünk, mert hiszem, hogy a szolgáltatás minősége az, ahol a közjegyzőség valódi arcát meg lehet mutatni.

Azzal, hogy az idei közgyűlést nálunk rendezték, óriási elismerést kaptunk. Külön örömmel tölt el, hogy a szervezést és a lebonyolítást is sikerült saját erőből, külső szervező cég bevonása nélkül megoldanunk. Az ott lévő segítők mind közjegyzőhelyet­tesek és jelöltek voltak, akik a hozzájuk fordulókat nemcsak angolul, de franciául, spanyolul, németül, olaszul, görögül, sőt, még hollandul is el tudták igazítani. Olyan arcát tudtuk megmutatni a magyar közjegyző­ségnek, ami nyugaton is, vagy mondjuk úgy, hogy a fejlett világban is komoly elismerést hozott nekünk, és ennek szerintem minden magyar joggyakorlóra nézve, legyen akár bíró vagy ügyvéd, van egy közvetett, pozitív hozama.

---