Bíróság és kommunikáció

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az OBH és a Kúria 2015-ben harmadik alkalommal rendezte meg a Bíróság és kommunikáció c. konferenciát, melyre idén is Budapesten, a Magyar Igazságügyi Akadémián került sor.
 

A konferenciasorozat célja olyan interaktív nemzetközi szakmai fórum kialakítása, ahol lehetőség nyílik a szakmai tapasztalatok megvitatására, ahol a vitatott kérdéseket és azok megoldási alternatíváit meg lehet beszélni, és ahol a bíróságok külső és belső kommunikációjával kapcsolatos szakmai módszereket és eljárásokat lehet megismerni.

A népszerű rendezvényre idén is több országból érkeztek az előadók és a résztvevők. Előbbiek között neves szakemberek kaptak felkérést, többek között:

• Tracey Turner-Trezt (Press officer of the European Court of Human Rights);
• Villem Lapimaa (Judge of the Tallin Court of Appeal);
• Philip Langbroek (Professor of the Utrecht University School of Law);
• Jonathan Sherman (Partner lawyer of the Boies, Schiller and Flexner LLP);
• Kornél Bőhm (Head of Section of Crisis and Communications at Hungarian Public Realtions Association);
• Csákány Boglárka, (Bíró, Hatvani Járásbíróság);
• Rozsnyai Balázs (Bíró, Hajdúböszörményi Járásbíróság).

 Az egybegyűlteket Handó Tünde, az OBH elnöke köszöntötte. Megnyitóbeszédét Steve Jobstól vett idézettel kezdte:

 „Régen ezekről a dolgokról csak álmodoztunk. Most pedig megépíthetjük őket, és ez nagyszerű!”

Handó Tünde kitért a nyilvánosság kérdésére is, melynek lényege, hogy társadalmi kontrollt biztosít az igazságszolgáltatás felett, s ezen túlmenően – s itt idézte az Emberi Jogok Európai Bíróságát – eszközt is jelent „a bíróságba vetett hit megőrzésére”.

Ne feledjük, hogy a technikai fejlődés sebessége mára alapjaiban megváltoztatta a kommunikáció formáit. Itt utalt Handó Tünde az okostelefonokra, melyek a tárgyalótermekben is megjelennek. Az élő közvetítések, az ítélethirdetésekről megjelent videók és ezek megosztása a közösségi felületeken mind-mind olyan problémák, melyek napjaink kérdései közé tartoznak. Persze ezek nemcsak problémák, hanem segítőeszközök is, olyan kommunikációs csatornák, melyeket a bíróságok is használhatnak. Beszélt arról, hogy maguk a bíróságok is sorra indítanak el Facebook-felületeket a Nyitott bíróság program részeként. Továbbá iskolákat látnak vendégül, ahol megmutatják, hogyan működik a bíróság a hétköznapok valóságában. Másrészről pedig maguk a bírók is eljárnak osztályfőnöki órákra, és beszélnek az igazságszolgáltatásról. „Erre a programra különösen büszkék vagyunk, hiszen tavaly 32 ezer, idén pedig már közel 37 ezer diák vett részt rajta” – utalt a számok világára Handó Tünde.

HMJ – Hatályos Magyar Jogszabályok három nyelven
Több mint 350 jogszabály, több mint 120 Legfelsőbb Bírósági határozat rendelkező része, a kettős adóztatásról szóló egyezmények jelentős része, több mint 100 Legfelsőbb Bírósági állásfoglalást, több mint 120 Versenytanácsi határozat három nyelven. Az új Jogtáron online módon is elérhető. Bővebb információ és konstrukciók >>

Handó Tünde megnyitójában kitért a problémák kezelésére, s ennek érzékeltetésére Esterházy Pétert idézte:

„Nem a problémák megoldása nehéz, hanem az, hogy miként vessük fel őket”.

Köszöntő beszédét azzal zárta, hogy ez a rendezvénysorozat nemcsak eszmecserére és tapasztalatok szerzésére, hanem barátságok kötésére is alkalmas.

A köszöntő utáni előadásokra három szekcióban került sor:

1. A krízis-kommunikáció jelentése és intézkedései, különös tekintettel a bíróságok és a média kapcsolatára;
2. A bíróságok nyilvános kapcsolatainak szilárdsága;
3. Kép és hangfelvétel készítése a bíróságokon.

Krízis-kommunikáció: Magyarországon több törvényszék és ítélőtábla kötött már együttműködési megállapodást a társszervekkel és a sajtóval, melynek célja a tájékoztatás és egymás munkájának kölcsönös segítése. A közérdeklődésre számot tartó ügyek esetében van erre a leginkább szükség.

A bíróságok nyilvános kapcsolatai: A bíróságoknál igen fontos kérdés, hogyan nyitnak ablakot a világra. Ennek sikeressége elsősorban a szervezet belső szabályozottságán múlik. A kérdés leginkább úgy tehető fel, hogy ki és mikor szólaljon meg, és egyáltalán, beszélhet-e a bíró a saját ügyeiről. Fontos szempont, hogy a kifelé történő információátadásnál segítsék-e a bíróság munkáját kommunikációs szakemberek. Szükség van-e sajtószóvivőkre, és ha igen, akkor hogyan kell őket képezni. Milyen legyen a kapcsolat a sajtószóvivők és a közérdeklődésre számot tartó ügyeket tárgyaló bírák között? Vajon létezik-e a médiára érzékeny bíró?

Kép és hangfelvétel: Ez a szekció szintén a technikai fejlődés sebességére hívta fel a hallgatóság figyelmét. A XXI. század hajnalán a bíróságok működésének módja alapjaiban változott meg.

Az előadásokat workshopok követték. Ezek keretében szintén a problémákról és a kihívásokról folyt a disputa, és a résztvevők igyekeztek megtalálni azokat a megoldásokat, melyek az ideális gyakorlat kialakítása érdekében valamennyi bíróság érdeke.

Ezzel a konferencia-sorozattal, s ehhez kapcsolódva a bíróság nyitott kommunikációjával egyértelmű lett, hogy 2015-re a hazai igazságszolgáltatás már nem ott tart, ahol a 2000-et közvetlenül követő években. 2003-ban az akkori főbíró, Lomnici Zoltán drámai hangvételű levélben fordult a köztársasági elnökhöz, a miniszterelnökhöz és az Országgyűlés elnökéhez a bírói függetlenség érdekében. A szlogen ezekben az időkben a következő volt: „El a kezekkel a bíróságtól!”

Tudomásul kell vennünk, hogy a mozgókép-társadalom dramaturgiájában mindenképpen benne van a jogrendszer. Ahogy Sárközy Tamás „A jog mint színház” c. cikkében is fogalmazott, „a műholdas frekvenciabőség bázisán Magyarország is ’televíziós társadalom’ lett, továbbá a mobiltelefonok és az internet a magyar embert is ’connecting people’-é tette. Gondot legfeljebb az jelenthet, hogy a média nem tűri a bonyolult jelenségeket, ezért igyekszik azokat (le)egyszerűsíteni.

Megint Sárközy cikkéből idézek: „A média kiválaszt (tematizál), mégpedig alapvetően az érdekesség alapján és az átlagos fogyasztói ízléshez igazodva. Mi az érdekes? A feszültség, a konfliktus, a botrány. Ezek hordozói pedig a személyek és az események, amelyeknek érzelmeket kell keltenie a nézőkben. Ugyanakkor a közönséget egyben szórakoztatni is kell. A mozgókép ezért ’talk show’-vá, ’színházzá’, ’cirkusszá’ változtatja a társadalmi-gazdasági jelenségeket – drámává, vígjátékká, ha lehet, tragikomédiává.”

A nyilvánosság megjelenésére persze feltétlenül szükség van, hiszen az igazságszolgáltatás irányító eszméinek egyikéről van itt szó. E fontos alapelv korlátozására csak ritkán kerülhet sor. A nyilvánosság ugyanis alapvetően azt biztosítja, hogy az eljárási jogok gyakorlása ellenőrizhető legyen. Ezt az ellenőrizhetőséget pedig a történelem nehéz vajúdásában szülte. Másik oldalról pedig itt van a sajtószabadság, mely – mint alkotmányos alapjog – a jogállamiság és a demokrácia megvalósulásának egyik biztosítéka. Az elektronikus médiumok terjedésével viszont a sajtószabadság fogalma ma már nem teljesen azt jelenti, mint kivívásának hajnalán. Napjainkban leginkább átfogó kommunikációs alapjogként definiáljuk ezt a jogosultságot. Ez és a nyilvánosság elve sem lehet korlátlan, és maradéktalan érvényesülésük mára számos probléma forrásává vált. Ezzel a felvetéssel folytatjuk majd az Ügyvédvilág online felületén az igazságszolgáltatás és a média kapcsolatának elemzését.

---