De lege lata a hamis tanúzásról

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A 2012. évi C. törvény az azt megelőző törvényhez képest több változást is hozott a hamis tanúzás tényállását illetően. E körben elég csak utalni az újonnan bevezetett büntetési tételkeretekre, és arra, hogy a hamis tanúzás a választottbírósági eljárásban továbbra is elkövethető, annak ellenére, hogy a felhívott törvényhely explicit módon nem ad erre nézve eligazítást.

I. A tényállást érintő főbb változásokról általában

Annak érdekében, hogy a hamis tanúzás tényállását értelmezzük, szükséges az említett változásokra külön is, dogmatikai alapot nem nélkülöző módon kitérni. Az említett tényállásváltozásokra figyelemmel, arra is tekintettel kell lenni, hogy új Btk. van hatályban, és ennek rendelkezéseit kell alkalmazni, akár a büntető vagy polgári, akár fegyelmi vagy szabálysértési, illetve választottbírósági ügyekben követik el a bűncselekményt. A releváns tényállás beható ismerete által a jogalkalmazás sem ütközhet akadályokba, melyet a hatályos Btk. egyes vonatkozó rendelkezéseinek magyarázatával kívánok elősegíteni. A hamis tanúzást érintő törvényi újításokat két részre bontva tárgyalom, egyfelől figyelembe véve azt, hogy a hamis tanúzás büntetése nagy mértékben függ attól, hogy azt milyen ügyben (a Btk. 273. §-a alapján szabálysértési, egyéb hatósági eljárásban, fegyelmi eljárásban) követik el (Belovics Ervin – Molnár Gábor – Sinku Pál: Büntetőjog Különös rész. HVG-Orac, Bp., 2011. 332. old.). Másfelől a büntetési tételek korábbi generális minimum melletti alkalmazását helyenként tételkeretek beiktatásával szigorították. Ez utóbbi változtatás megfelel a Btk.-ban általánosan, és az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények körében különösen is érvényesülő célkitűzésnek, amely általában véve is a szigorítást közvetíti a társadalom felé. Végezetül a tényállás enyhítő szakasza is magyarázatot igényel.

II. A megváltozott törvényi rendelkezések magyarázata

Az új Btk. hatálybalépése előtt a hamis tanúzás büntető, polgári, fegyelmi, szabálysértési, választottbírósági, vagy egyéb hatósági eljárásban is elkövethető volt. A jelenleg hatályos Btk. változtatott ezen, és a 273. § a következőkben kizárólag a szabálysértési vagy egyéb hatósági eljárásban, illetve fegyelmi eljárásban való elkövetéseket tartalmazza. Az új Btk. hivatalos indoklása annyiban utal a választottbírósági eljárás kikerülésére az 1978. évi IV. törvényből, hogy ha a hamis okirat vagy tárgyi bizonyítási eszköz eljárásban való szolgáltatását – ideértve a büntető- és szabálysértési ügyeket is – az  a „fél” követheti el, aki az adott eljárásban bizonyítási eszközök bíróság vagy hatóság számára való szolgáltatására jogosultsággal rendelkezik [T/6958. számú törvényjavaslat (a Büntető Törvénykönyvről) 273. §-hoz fűzött indokolása]. Az indokolás tehát csak a bizonyítási eszközökre vonatkozó jogosultság indokoltságáról szól, a szabálysértési vagy egyéb hatósági eljárásban, illetve fegyelmi eljárásban való elkövetés tényállási elemeinek megváltozására viszont nem ad konkrét választ.

Fel kell hívni a figyelmet továbbá arra is, hogy az új Btk. 460. § (2) bekezdésének b) pontja az értelmező rendelkezések között tartalmazza azt a kitételt, hogy a hamis tanúzás szempontjából relevanciával bíró választottbíróság előtt zajló ügyet minősíti polgári ügynek. Az említett értelmező rendelkezés abból a szempontból is nóvum, hogy ez idáig a választottbírósági eljárás tényállási elemként szerepelt az 1978. évi IV. törvény 239. §-ában, és nem a polgári ügyekben elkövetett hamis tanúzásról szóló 238. § (5) bekezdés részeként. A hivatalos indoklás azt, hogy mit kell még a polgári ügy fogalma alatt érteni, mintegy iránymutatásul szolgálva adja meg (T/6958. számú törvényjavaslat i.m. 519.old). Mégis leszögezném azt, hogy a hamis tanúzás mind az 1978. évi IV. törvény, mind pedig a jelenleg hatályos Btk. szerint is elkövethető a választottbírósági eljárásban, függetlenül attól, hogy a felhívott törvényhely nem tartalmazza.

Egyebekben a választottbírósági eljárás részletes szabályait külön törvény tartalmazza (1994. évi LXXI. törvény a választottbíráskodásról), amely 34. §-ának (1) bekezdésében teszi lehetővé azt, hogy az eljárásban a választottbíróság előtt megjelent tanúkat és szakértőket meghallgathassák. Ugyanez a bekezdés kizárja azonban azt is, hogy az eljáró választottbíróság pénzbírságot, vagy más kényszerítő eszközt alkalmazzon. Szerepük az eljárás során a vitás kérdések bizonyítására irányulhat [1994. évi LXXI. törvény 36. § (1)-(2) bek.]. A választottbírósági eljárásban elkövetett hamis tanúzáson kívül az idézett értelmező rendelkezés a fegyelmi ügy fogalmát is megadja [Btk. 460. § (2) bekezdésének a) pontja]. Ez utóbbi alapján a XXVI. fejezet alkalmazásában a fegyelmi ügy alatt azt az eljárást kell érteni, amelyre törvény állapítja meg a fegyelmi vétségnek minősülő magatartást, az eljárás részletes szabályait, továbbá a kiszabható fegyelmi büntetéseket. A törvény újdonsága tehát az is, hogy kifejezetten meghatározza azt, hogy mit kell fegyelmi ügy alatt érteni. A fegyelmi ügy fogalma a hamis vád tényállásnak értelmezése során is relevanciával bír.

Összességében az új Btk. értelmező rendelkezései alapján meg lehet állapítani azt, hogy a választottbírósági eljárásban elkövetett hamis tanúzás három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Nota bene megjegyezném azt is, hogy az 1961. évi V. törvény a hamis tanúzásnál tartalmazta a választottbírósági eljárás során tett tanúvallomás büntetendőségét, azonos büntetőjogi megítélésben, mint a más hatóságok előtt tett tanúvallomásokét (1961. évi V. törvény 179. §).

Simon Nikolett a Bibó István Szakkollégium által meghirdetett „Új Büntető Törvénykönyv. Hagyomány és megújulás a büntetőjogban” című versenyen III. helyezést ért el.

Áttérve a hamis tanúzás miatt kiszabott büntetések mértékére, az 1978. évi IV. törvény felváltásával a büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás büntetése öt évig terjedő szabadságvesztésről, egy évtől öt évig terjedőre változott, ezáltal eleget téve a „speciális minimum és maximum kívánalmainak”.  Az 1978. évi IV. törvénynél a speciális minimum megjelölése elmaradt. Ez alatt azt kell érteni, hogy ez a törvényi megoldás általában az egy, két, illetőleg három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett büntetések esetében jellemző, ugyanakkor, ahogyan az előbbi törvény 238. § (4) bekezdéséből is látszik, az öt évig terjedő szabadságvesztés kilátásba helyezésénél sem volt kizárt. Annak ellenére, hogy a generális minimum nem került megjelölésre, az általános alsó határ érvényesült azáltal, hogy ekkor az általános minimum helyére a két hónapig terjedő szabadságvesztés lépett. A generális minimum időtartamával kapcsolatban több megoldás is napvilágot látott már, melyek két hónapnál alacsonyabb, és magasabb időtartamot is megjelöltek, így a harminc nap, de még a három hónap is előfordult (Belovics Ervin – Békés Imre – Busch Béla: Büntetőjog Általános rész. HVG-Orac, Bp., 2010. 306.old.).

Visszatérve a hatályos Btk. hamis tanúzásról szóló rendelkezéseire, a korábbi külön meg nem nevezett, de két hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztés, egy évtől öt évig terjedőre szigorodott. Ugyanez történt a szakasz (5) bekezdésének második fordulatánál is, amely korábban a polgári ügyben elkövetett hamis tanúzást büntette öt évvel, és fenyegeti jelenleg egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel, ha annak tárgya különösen nagy vagyoni érték vagy különösen jelentős egyéb érdek. Az új Btk. 274. §-a is változás a korábbiakhoz képest, ahogyan a hamis vád paralel rendelkezései is. A két bűncselekménynél egyezően, az olyan feljelentés esetét kivéve melyet a 240. § tartalmaz, a hamis tanúzás, illetőleg a hamis vád büntethetőségének elévülése az alapügy befejezésének napján kezdődik. Az új Btk. hatálybalépése előtt az elévülés szerepelt a tényállásokban. A pontosítás azért is szükséges volt, mert az elévülés fogalma kifejezetten az elkövető büntethetőségére kell, hogy vonatkozzon, nem pedig a cselekmény büntetendőségére.

III. További gondolatok a hamis tanúzásról

A generális minimum és generális maximum kérdéskörét szükségszerűen érinteni kell. Az új Btk. alapján a generális minimum ismét három hónap, így ha az alsó határ megjelölése hiányzik egy bűncselekménynél, akkor ezt az időtartamot kell irányadónak tekinteni. E helyen megjegyezném, hogy a három hónapos időtartam nem csak az általános minimumhoz kötődik, hanem az elzárás, mint rövid tartamú szabadságvesztés maximálisan kiszabható időtartamához is egyaránt. Az elzárás, mint büntetőjogi jogkövetkezmény legrövidebb tartama öt nap, míg a leghosszabb kilencven nap. Az elzárás kapcsán párhuzamot vonnék a Be. 161. § (5) bekezdésében található rendbírság helyébe lépő elzárással, amely egy napnál rövidebb, és száz napnál hosszabb nem lehet.  Ezen elzárás időtartama tehát hosszabb, mint a Btk. szerinti legenyhébb nevesített szankció időtartama. Álláspontom szerint a két rendelkezés közötti kapcsolatra való utalás a Be. közelgő kodifikációja miatt különösen fontos lehet.  Végezetül a szabálysértési elzárás tartama is kiemelendő, melynek legrövidebb tartama egy, leghosszabb pedig hatvan nap, mely összhangot mutat az elzárás, mint büntetés mértékével [Sztv. 9. § (2) bek.].

A 2012. évi II. törvény kapcsán minősítési kérdésként merül fel az, hogy a szabálysértési hatóság, és a bíróság az e törvényben megállapított feltételek fennállása esetén köteles a szabálysértési eljárást lefolytatni, és ez alapján hogyan minősülne a szabálysértési eljárásban, de a bíróság előtt elkövetett hamis tanúzás. A magam részéről a kérdést egyértelműen a hamis tanúzás 273. §-a alapján válaszolnám meg, és minősíteném szabálysértési eljárásban elkövetett hamis tanúzásnak. Ez esetben nem a bíróság előtti elkövetés, hanem az eljárás típusa a döntő. A bíróság kompetenciáját hatásköri kérdésnek tekintem.

A publikáció célja nem volt más, minthogy az újításokat érintő dogmatikai elemzéssel, valamint a hatályos Btk., és az azt megelőző törvény hamis tanúzásról szóló rendelkezéseinek összevetésével, egy igazságszolgáltatás elleni bűncselekményhez kötődő „kommentárral” gazdagítsam a hamis tanúzásról szóló újabb írások, monográfiák jelenleg még szűk jogirodalmát.

---