Egyéb helyzet mint védett tulajdonság


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Ebktv. általában olyan tulajdonságokat részesít védelemben, melyek jellemzően veleszületett, állandó, az egyén által megváltoztathatatlan, vagy nehezen megváltoztatható tulajdonságok. Az Ebktv-ben védett tulajdonságok a nemzetközi gyakorlattal összhangban, jellemzően a személyiség lényegi vonásai, csoportképzésre alkalmasak és előítéletek alapjául szolgálnak, illetve valamilyen hátrányos helyzethez kapcsolódnak.


A diszkriminációval szemben a törvény a védett tulajdonságok körében biztosít jogorvoslati lehetőséget. A védett tulajdonságok azok az Ebktv.-ben felsorolt tulajdonságok, jellemzők, amelyek alapján a megkülönböztetés a törvény értelmében jogellenes, mert az egyenlő bánásmód követelményébe ütközik.

A védett tulajdonságok törvényi felsorolása nem zárt, a 8. § t) pontjában az „egyéb helyzet, tulajdonság vagy jellemző” szerepel utolsóként. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a törvény a megkülönböztetést egy személy vagy csoport bármilyen egyéb tulajdonsága, helyzete alapján diszkriminációnak tekintené.

[multibox]

Történeti áttekintés az egyéb helyzet értelmezése kapcsán

A kezdeti években az Egyenlő Bánásmód Hatóság a jelenleginél lényegesen tágabban értelmezte az egyéb helyzet fogalmát. Amennyiben a panaszost valamilyen tulajdonsága, helyzete miatt durván igazságtalan, jogszerűtlen bánásmód érte a hatóság gyakran megállapította a diszkriminációt anélkül, hogy külön vizsgálat tárgyává tette volna, hogy az adott helyzet, tulajdonság, amely miatt a panaszost a hátrány érte, jellegét tekintve hasonló-e a törvényben nevesített további védett tulajdonságokhoz. A Hatóság mellett működő Tanácsadó Testület a jogalkalmazást segítendő, állásfoglalást adott ki 2010-ben az egyéb helyzet meghatározásával kapcsolatban.

„A Tanácsadó Testület megállapította, hogy a védett tulajdonságok meghatározásakor az Ebktv. már érvényesítette az alkotmányos és nemzetközi jogi kiterjesztő jogértelmezést, ezért az egyéb helyzetnek minősülő tulajdonságok, sajátosságok, élethelyzetek körét szűken kell értelmezni. Az egyéb tulajdonság megsértése a helyzet megléte tárgyilagosan igazolható, homogén csoportképzésre, általánosításra alkalmas, és társadalmi előítéletből táplálkozik. A diszkriminációval szembeni jogvédelem lényegét az egyéb helyzet esetében is az adja, hogy a védett tulajdonsággal rendelkező panaszos elsődlegesen nem saját magatartása, hanem egy adott csoporthoz való tartozása miatt szenved hátrányt. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában nem tartozik az egyéb helyzet alá olyan tulajdonság, amely ne lenne egyben az ember személyiségének lényegi vonása. Az egyéb tulajdonság nem lehet azonos az elszenvedett hátránnyal, nem lehet tehát az a különbség az összehasonlított személyek, illetve csoportok között, hogy az egyik elszenvedte az adott hátrányt, a másik pedig nem. Az egyéb helyzet fogalma a társadalom dinamikus fejlődése miatt nem határozható meg pontosan. Tehát az egyéb helyzet, mint védett tulajdonság szinguláris, másra nem jellemző, csak egy személynél előforduló tulajdonság esetében főszabályként nem alkalmazható. A védelem középpontjában az össztársadalmilag hátrányos helyzetben lévő csoportok állnak, azonban kivételesen regionális, lokális tulajdonság is lehet hátrányos megkülönböztetés alapjául szolgáló csoportjellemző.

Az Ebktv-ben nem nevesített, de társadalmilag köztudomásúan hátrányos helyzetben lévő csoportok tagjait a csoporttal való kapcsolatukra tekintettel érő hátrány nagy valószínűséggel az egyéb helyzethez kapcsolódik.

„Általában nem beszélhetünk egyéb helyzetről, ha a hátrány egyéni körülményhez kapcsolódik – például a munkáltató ellenszenvén, a munkáltatóval való véleménykülönbségen, konfliktuson alapul.” „Amennyiben tehát a hátrányt alapvetően nem két társadalmi csoport felé irányuló, ám eltérő bánásmód összehasonlítása mutatja meg, hanem az egyéni körülményeken alapul, úgy nem az egyenlő bánásmód követelményének az egyéb helyzeten alapuló sérelme valósul meg. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) előtti eljárásokban  a fordított (osztott) bizonyítási teher elve érvényesül.”

„A gyakorlatban az EBH-hoz intézett panaszok egyre nagyobb arányban vonatkoznak olyan jogsértésekre, ezért a jogalkalmazás során komoly problémákat vet fel a védett tulajdonságok nyitott listája, alkalmas arra, hogy elmossa a határokat a diszkrimináció tilalmába, illetve az egyéb jogi rendelkezésekbe ütköző magatartások között.”

A hatósági joggyakorlat

A Hatóság következetesen tekintetbe veszi a Tanácsadó Testület állásfoglalását, amelyet több döntésében a bírói gyakorlat is elfogadott. Az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti védett tulajdonság tehát az ember személyiségének lényegi vonása, tárgyilagosan igazolható, homogén csoportképzésre, általánosításra alkalmas, társadalmi előítéletek alapjául szolgál, illetve valamilyen hátrányos helyzethez kapcsolódik. A hatóság joggyakorlata eltér az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlatától. Az EJEB esetenként olyan tulajdonságokat, helyzeteket is elfogadott a diszkrimináció alapjául szolgáló egyéb helyzetként (pl. katonai rendfokozat), amelyek a hatóság szűkítő értelmezése szerint valószínűleg nem minősülnének egyéb helyzetnek. Minden esetben egyedileg szükséges mérlegelni, hogy a panaszos által ismertetett körülmények, helyzet, tulajdonság megfeleltethető-e a Tanácsadó testületi állásfoglalás kritériumainak, illetve azt is, ha túlságosan szűkítő értelmezésre vezetne a Tanácsadó testületi állásfoglalás kritériumainak mechanikus, merev alkalmazása.

Zaccaria Márton Leó Az egyenlő bánásmód elvének érvényesülése a munkajog területén a magyar joggyakorlatban című, 2015-ben megjelent könyvében utal arra, hogy „A védett tulajdonságok körének kibővülése, dinamikus változása felvetheti az úgynevezett életvitelen alapuló tulajdonságok – dohányzás, alkoholfogyasztás, motorkerékpárral történő közlekedés, tetoválás viselése, közösségi médiában történő információmegosztás – egyéb helyzetkénti elismerését, azonban a kiterjesztő értelmezés egyértelmű tilalma mellett véleményem szerint ezek ilyen módon történő értelmezése egyelőre megkérdőjelezhető, még az említett nemzetközi és uniós jogi aktusok figyelembevételével is.

Ezzel szemben a Hatóság jellemzően nem tekinti védett tulajdonságnak valamely foglalkozás gyakorlását, szakképesítést, illetve az iskolai végzettséget sem. Nem tekinti védett tulajdonságnak önmagában a külső megjelenést, a ruha-, és hajviseletet, illetve bármely divatirányzat követését sem.

A hatósági joggyakorlat változása

A Hatóság a Tanácsadó testületi állásfoglalást megelőzően a pereskedést a bepanaszolttal az egyéb helyzet körében védett tulajdonságnak tekintette, addig az állásfoglalás kiadását követően nem fogadta el védett tulajdonságnak azt. Korábban a Hatóság védett tulajdonságnak tekintette az egyéb helyzet körében, ha a munkavállaló korábban riválisa volt a saját főnökének. A hatóság jelenleg igen szűk körben fogadja el a hivatkozást a lakóhelyre mint egyéb helyzetre.

[htmlbox BDT]

Bírói gyakorlat

A hatóság szűkítő értelmezését több ízben megerősítette a bírói gyakorlat is. A Kúria határozatában osztotta a hatóság álláspontját arról, hogy ugyan a törvényben foglalt felsorolás nem zárt, mert a sorban az utolsó helyen az egyéb helyzet, tulajdonság vagy jellemző szerepel, ez azonban „… nem jelenti azt, hogy a törvény egy személy, vagy csoport bármilyen egyéb tulajdonsága, helyzete alapján történő megkülönböztetését diszkriminációnak tekintené.

A bírói gyakorlat áttekintése során érdemes kiemelni a Kúria 5/2012. számú munkaügyi elvi határozatát (EBH 2012. M.5.), amely szerint egyéb tulajdonság csak a személyiség lényeges vonása lehet, vagyis csak olyan jellemző, ami beépül az adott ember személyiségébe. Az ember személyiségének lényegi vonása lehet valamely képesség, készség, tulajdonság, megnyilvánulási mód, szokások stb. Nem épül be azonban a személyiségbe – ezáltal nem válik lényegi vonássá – olyan körülmény, amellyel az egyén munkavégzésének, lakóhelyének, szabadidő-eltöltésének stb. földrajzi helye határozható meg.

A Kúria 22/2014. számú munkaügyi elvi döntése (EBD 2014. M.22.) ugyancsak érintette az egyéb helyzet fogalmát, amikor megfogalmazza, hogy „A munkavállaló és a felettese közötti személyes ellentét, kialakult konfliktus a rendeltetésellenes joggyakorlás körében értékelhető.

Néhány jellemző terület az egyéb helyzet köré

Állampolgárság

A Hatóság az egyéb helyzet körében jellemzően védett tulajdonságként értékeli az állampolgárságot. Az állampolgárság ugyan külön nevesítve nem szerepel a védett tulajdonságok felsorolásában, azonban több szempontból hasonlít az ott felsorolt tulajdonságokhoz, és sok szempontból megfelel a Tanácsadó testületi állásfoglalás támasztotta kritériumoknak. Ezen kívül az állampolgárság védett tulajdonságként való elfogadásának szerteágazó nemzetközi jogi alapjai is vannak.

Hajléktalanság

Ugyancsak jellemzően védett tulajdonságnak tekinti a hajléktalanságot, illetve azt, ha valaki nem rendelkezik lakcímmel.  E helyzetek jellemzően megfelelnek a Tanácsadó testületi állásfoglalásban megfogalmazott kritériumoknak, hiszen objektíve igazolható, homogén csoportképzésre alkalmasak, társadalmi előítéletek alapjául szolgálnak, össztársadalmilag hátrányos helyzethez kapcsolódnak, és a személyiséget lényegesen befolyásolják.

Lakóhely

A hatóság által vizsgált esetekben gyakran visszatérő kérdés, hogy a lakóhely mikor tekinthető egyéb helyzetként védett tulajdonságnak. A korábbi években a hatóság több ízben elfogadta a lakóhelyet mint védett tulajdonságot (jelenleg azonban szűkebben értelmezi a lakóhely fogalmát. Önmagában az, hogy egy személy mely településen, megyében, településrészen lakik, dolgozik, valamint az, hogy nem egy adott településen, hanem valahol máshol él, nem értékelhető védett tulajdonságként. Nem kizárt azonban, hogy a lakóhelyre védett tulajdonságként tekintsünk olyan esetekben, amikor az megfelel a Tanácsadó testületi állásfoglalásban kifejtett kritériumoknak, így csoportképzésre alkalmas, előítéletek alapjául szolgál, stb. Ezekben az esetekben általában valamely, az Ebktv-ben külön nevesített védett tulajdonság is az eljárás alapjául szolgálhat (pl. nemzetiséghez való tartozás, vagyoni helyzet), ezért ilyenkor nem az egyéb helyzet, hanem a törvényben nevesített valamely más védett tulajdonság alapján folytatja le a hatóság az eljárást.

[htmlbox jogtar_kepzes]

Kölcsönzött munkavállaló

A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) a munkaerő-kölcsönzés különös szabályait tartalmazó XVI. fejezetében „Az egyenlő bánásmód követelménye” címszó alatt előírja, hogy a kölcsönzés tartama alatt a munkavállaló számára biztosítani kell a kölcsönvevővel munkaviszonyban álló munkavállalókra irányadó alapvető munka- és foglalkoztatási feltételeket, különösen a munkabér összegére és védelmére, továbbá az egyéb juttatásokra vonatkozóan. A Hatóság az Mt. fenti rendelkezései alapján a kölcsönzött munkavállalói státuszt az egyéb helyzet körébe tartozó védett tulajdonságnak tekinti, függetlenül attól, hogy ez a helyzet, tulajdonság egyébként megfelel-e a Tanácsadó testületi állásfoglalásban felállított kritériumrendszernek. (Itt jegyezzük meg, hogy az Ebktv. védett tulajdonságokat felsoroló 8. §-a is tartalmaz egy, ugyancsak a munkaviszonyhoz kapcsolódó olyan tulajdonságot, amely jellegét tekintve kivételt képez a felsorolt tulajdonságok között. Ez a védett tulajdonság a munkaviszony részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama (8. § r) pont), amely egy uniós irányelv alapján került a törvényi felsorolásba. A kölcsönzött munkavállalói státuszra tekintettel benyújtott panaszok ügyében a hatóság mind a kölcsönbeadó, mind a kölcsönvevő munkáltató felelősségét vizsgálja. Az eljárások jellemzően jogsértést megállapító határozattal zárulnak, mert – még ha a bérek tekintetében nincs is markáns különbség a saját és a kölcsönzött munkavállalók között – a béren kívüli juttatások körében megállapítható a különbségtétel

Sajátos nevelési igény

A Hatóság általában védett tulajdonságként fogadja el a gyermekek vonatkozásában a szakértői bizottság által megállapított különleges bánásmód biztosítása iránti, illetve sajátos nevelési igényt. Ezekben az ügyekben a hatóság jellemzően a törvényben külön is nevesített fogyatékosság vagy egészségi állapotvédett tulajdonságra tekintettel folytatja le az eljárást, hiszen a különleges bánásmód igénye, illetve a sajátos nevelési igény gyakran átfedésben van ezekkel a tulajdonságokkal. Amikor azonban a különleges bánásmódra való igény, illetve a sajátos nevelési igény nem jár együtt fogyatékossággal, betegséggel, a hatóság a védett tulajdonságot egyéb helyzetként értékeli.

(ebh.hu)


Kapcsolódó cikkek

2024. november 4.

Jogszabályfigyelő 2024 – 44. hét

Alábbi cikkünkben a 2024/107–108. számú Magyar Közlönyben megjelent szakmai újdonságok és az Országgyűlés honlapján közzétett közlemények közül válogattunk.

2024. október 30.

A kriptoeszközök szabályozásának jelenlegi helyzete Magyarországon

A 2024. évi VII. törvény és a MiCA A magyar jogi szabályozás alapja a 2024. évi VII. törvény a kriptoeszközök piacáról, amely részletesen szabályozza az egyes kriptoeszközök kibocsátását és a hozzájuk kapcsolódó egyes szolgáltatásokat. Ezen túlmenően, az Európai Unióban a kriptoeszközökre vonatkozó szabályozást a MiCA Rendelet (Markets in Crypto Assets; az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A […]