Egyezmény a nők védelméért I. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Kormány tervezetet tett közzé az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló, Isztambulban, 2011. május 11-én kelt Egyezménye kihirdetéséről. Az törvénytervezetben Magyarországnak az Egyezményhez tett fenntartásait is megjelölték. Az Egyezmény rendelkezéseit alábbi cikkünkben foglaljuk össze.

Az Egyezmény I. fejezete rendezi az egyezmény céljait, kitér az egyenlőség és a megkülönböztetés tilalmára, valamint a felek általános kötelezettségeit is deklarálja

Az Egyezmény céljai

Az egyezmény célul tűzi ki a nők védelmét az erőszak minden formájával szemben, valamint a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak megelőzését, üldözését és megszüntetését, a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának megszüntetését, továbbá a nők és a férfiak közötti tényleges egyenlőség elősegítését.

[multibox]

A fenti célok elérése érdekében átfogó intézkedéseket alakítanak ki, fokozzák a nemzetközi együttműködést, és támogatják az érintett szervezetek és a rendvédelmi ügynökségek együttműködését.

Az Egyezmény hatálya

Az Egyezmény tárgyi hatálya a nőkkel szembeni erőszak minden formáját magában foglalja, beleértve a kapcsolati erőszakot is.

Alapjogok, egyenlőség és a megkülönböztetés tilalma

Az alapjogi garanciák keretében Magyarország vállalta, hogy beépíti az Alaptörvénybe a nők és a férfiak közötti egyenlőség elvét, és biztosítja ezen elv gyakorlati megvalósulását, amelynek Magyarország már eleget tett a XV. Cikk (3) bekezdése alapján, valamint Magyarország vállaltak, hogy tiltja a nőkkel szembeni megkülönböztetést és hatályon kívül helyezi azokat a törvényeket és megszüntetik azokat a gyakorlatokat, amelyek megkülönböztetést alkalmaznak a nőkkel szemben.

Az Egyezmény alapján Magyarország köteles az áldozatok jogainak védelmét megkülönböztetés nélkül biztosítani.

Állami kötelezettségek és kellő gondosság

Az Egyezményhez csatlakozók kötelezték magukat, hogy tartózkodnak a nőkkel szembeni bármilyen erőszakos cselekedetben való részvételtől, hogy kellő gondossággal járjanak el a nem állami szereplők által elkövetett erőszakos cselekmények megelőzése, kivizsgálása, megbüntetése és az ilyen erőszakos cselekményekkel kapcsolatos jóvátétel biztosítása érdekében.

Pozitív kötelezettségként jelenik meg, hogy a részes felek kötelesek hatékonyan érvényesíteni a nők és a férfiak közötti egyenlőségre, valamint a nők helyzetének megerősítésére irányuló szakpolitikákat, amelyeknek országos szintű, hatékony, átfogó, és koordinált szakpolitikáknak kell lenniük.

Az egész Egyezményt átható főkötelezettségként jelenik meg az, hogy a részes államoknak az áldozat jogait kell előtérbe helyezniük.

Pénzügyi források

Az Egyezmény végrehajtása pénzügyi ráfordítást is igényel, amellyel kapcsolatosan Magyarország is kötelezettséget vállalt, hogy elegendő pénzügyi és humán erőforrást biztosít az integrált szakpolitikák, intézkedések és programok megfelelő végrehajtásához, ideértve a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom által végrehajtott intézkedéseket is. Annak megítélése, hogy mekkora összeg minősül elegendő forrásnak, a mindenkori kormány feladata.

Nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom

Az Egyezmény kiemelt szerepet tulajdonít az ngo-knak és a civil szervezeteknek (például Magyarországon a NANE Egyesület).  Az Egyezmény szerint a felek minden szinten elismerik, ösztönzik és támogatják ezeket a nem kormányzati szervezeteket és a civil társadalom munkáját, és hatékony együttműködést alakítanak ki velük.

Koordinációs testület

Az Egyezmény egy vagy több koordinációs szervezet létrehozását vagy kijelölését is a felek kötelezettségévé teszi, annak érdekében, hogy koordinálják, végrehajtsák, ellenőrizzék és értékeljék a nőkkel szembeni erőszak minden formájának megelőzésére és az ellene folytatott küzdelemre vonatkozó szakpolitikákat és intézkedéseket.

 Ezek a szervezetek adatgyűjtés végeznek és értékelik a begyűjtött adatokat, és támogatják a kapcsolódó kutatásokat. Ezenkívül a lakosság körében rendszeres időközönként felméréseket végeznek, amelyek célja az erőszak minden formája elterjedtségének és tendenciáinak értékelése.

A gyűjtött információkat átadják az Egyezményben kijelölt szakértői csoportnak a nemzetközi együttműködés ösztönzése és a nemzetközi összehasonlító értékelés lehetővé tétele érdekében, valamint gondoskodnak a gyűjtött információk nyilvánosságra hozataláról.

Az Egyezmény a felderítés mellett megelőzési kötelezettséget is telepít a részes felekre.

A megelőzés érdekében a részes felek kötelezték magukat, hogy változásokat segítsenek elő a nők és a férfiak társadalmi és kulturális viselkedésmintáiban azzal a céllal, hogy megszüntessék mindazon előítéleteket, szokásokat, hagyományt és más gyakorlatokat, amelyek a nők alsóbbrendűségének gondolatán vagy a sztereotip női és férfi szerepeken alapulnak. Továbbá ösztönzik a társadalom minden tagját, különösen a férfiakat és a fiúkat, hogy aktívan járuljanak hozzá a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájának megelőzéséhez és kizárják, hogy a kultúrára, a szokásokra, a vallásra, a hagyományokra vagy az úgynevezett „becsületre” az erőszakos cselekmények igazolásaként lehessen hivatkozni. Az államok kötelezettsége az is, hogy tudatosságnövelő kampányokat vagy programokat indítsanak vagy támogassanak, és együttműködjenek a nemzeti emberi jogi intézményekkel és esélyegyenlőségi szervezetekkel, a civil társadalommal és a nem kormányzati szervezetekkel az erőszakos cselekmények megelőzése érdekében.

A megelőzésben kiemelt szerep jut az oktatásnak, amelynek keretében az államoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a nők és a férfiak közötti egyenlőségre, a sztereotípiamentes nemi szerepekre, a kölcsönös tiszteletre, és az erőszakmentes konfliktusmegoldásra.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

Azonban az Egyezmény nem csak a felnövekvő generációk oktatását írja elő kötelezettségként, hanem a szakemberek képzésének feltételeit is meg kell teremteni, akik erőszakos cselekmények áldozataival vagy elkövetőivel foglalkoznak. A képzés keretében több szerv koordinált együttműködésére van szükség annak érdekében, hogy átfogó és megfelelő áldozatkezelés legyen elérhető.

A kötelezettséget vállaló állam adott esetben köteles aktívan beavatkozni a társadalmi viszonyokba és mindent megtenni annak érdekében, hogy a kapcsolati erőszak elkövetőit a személyközi kapcsolatokon belüli erőszakmentes magatartás elsajátítására tanítsák, valamint megelőző intézkedéseket tesznek a bűnismétlés elkerülése érdekében. Az erre irányuló programokat a részes államok az áldozatsegítő szakszolgálatokkal szorosan együttműködve állítják össze és hajtják végre.

Az Egyezmény a magánszektorra és a médiára is telepít kötelezettségeket, amikor deklarálja, hogy a feleknek ösztönözniük kell a magánszektort, hogy vegyenek részt a szakpolitikák kidolgozásában és végrehajtásában, valamint dolgozzanak ki iránymutatásokat és önszabályozó normákat a nőkkel szembeni erőszak megelőzésére. A magánszektor együttműködésével olyan készségeket kell fejleszteni a gyermekekben, a szülőkben és a nevelőkben, meghatározza, hogy az olyan  információs és kommunikációs környezetet, amely hozzáférést biztosít olyan szexuális vagy erőszakos természetű, megalázó tartalmakhoz, amelyek károsak lehetnek, hogyan kell kezelni.

Az áldozatok és a tanúk védelme

Amint azt már fentebb említettük az Egyezményben kiemelt szerepet kap az áldozatok segítése. Ennek keretében a részes államoknak hatékony együttműködést kell kialakítaniuk egymással  erőszak áldozatainak és tanúinak védelme és támogatása terén, és elő kell segíteniük az általános támogató szolgálatokhoz és támogató szakszolgálatokhoz fordulást.

Az Egyezmény végrehajtása során meghozott intézkedéseknek a nőkkel szembeni erőszakra és a kapcsolati erőszak nemi szempontú megértésére, valamint az áldozatok emberi jogaira és biztonságára kell összpontosítaniuk. Az intézkedéseknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk az áldozatok, az elkövetők, a gyermekek és a tágabb társadalmi környezetük közötti kapcsolatokra. Továbbá mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy elkerüljék a másodlagos áldozattá válást, meg kell erősíteniük az erőszakos cselekmények női áldozatainak gazdasági függetlenségét. A szakszolgálatoknak lehetőleg ugyanazon a helyszínen kell elhelyezést biztosítani, valamint figyelembe kell venni a kiszolgáltatott személyek, különösen a gyermekáldozatok szükségleteit.

Kiemelendő az Egyezmény azon rendelkezése, hogy a szolgáltatások nyújtása nem függhet attól, hogy az áldozat kész-e feljelentést vagy vallomást tenni az elkövető ellen.

A másik részes államban tartózkodó áldozatoknak, illetve tanúknak pedig konzuli vagy más védelmet és támogatást kell nyújtani.

[htmlbox Polgári_jog_folyóirat]

A támogató szolgálatok egyik kiemelt feladata, hogy elősegítsék az áldozatok felépülését az erőszakot követően, amelyet elsősorban jogi és a pszichológiai tanácsadás, a pénzügyi támogatás, a lakhatás, az oktatás, a képzés és a munkahely-keresési támogatás formájában kötelesek biztosítani és segíteni abban, hogy az áldozatok egészségügyi és szociális szolgáltatókhoz fordulhassanak. A szakszolgálatoknak az egyéni vagy kollektív panaszok benyújtásához is segítséget kell nyújtaniuk.

A szolgálatoknak megfelelő földrajzi eloszlásban kell elhelyezkedniük a részes államban, amely helyszíneken azonnali, valamint rövid és hosszú távú támogatást kell nyújtaniuk az áldozatok számára.

A szolgálatok menedékhelyeket, telefonos segélyvonalakat is kötelesek működtetni. A menedékhelyeket kellő számban, könnyen hozzáférhetően kell ki alakítani és biztonságos szállást kell nyújtaniuk az áldozatok, különösen a nők és gyermekeik számára. A telefonos segélyvonalaknak pedig országos, a hét minden napján éjjel-nappal díjmentesen hívhatónak kell lenniük, és titoktartás mellett vagy a névtelenséget tiszteletben tartva tanácsokat kell adniuk a hívóknak.

Az áldozatokat úgy is támogatni kell, hogy a részes államokban kellő számú, könnyen hozzáférhető válságközpontot alakítanak ki, ahol orvosi és igazságügyi orvosi vizsgálatot, traumakezelést végeznek és tanácsokat adnak az áldozatok számára.

Az Egyezmény kiemelt figyelmet fordít az erőszakos cselekmények gyermek áldozataira és tanúira is. A támogató szolgálatok elsődlegesen az életkornak megfelelő pszichoszociális tanácsadással kötelesek segítséget nyújtani a gyermekek számára.

Az Egyezmény kitér és kifejezett mentesítési kötelezettséget fogalmaz meg a szakemberek titoktartási kötelezettsége alól, amikor rögzíti, hogy a belső jog alapján egyes szakemberekre vonatkozó titoktartási szabályok nem akadályozhatják az érintett szakembereket abban, hogy megfelelő körülmények között bejelentést tegyenek az illetékes szervezeteknél vagy hatóságoknál, ha alapos okkal úgy vélik, súlyos erőszakos cselekményeket követtek el vagy további súlyos erőszakos cselekmények elkövetése várható.

Az Egyezmény azonban nem csak intézkedési, hanem jogalkotási és jogalkalmazási kötelezettségeket is meghatároz. Ennek keretében kitér a polgári perekre és jogorvoslatokra.

kép forrása: http://buzzsouthafrica.com

---