Elállás az üdülőhasználati szerződéstől


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ha a szerződést kötő felek célja az egyidőben létrejött több, egymáshoz szorosan kapcsolódó szerződés megkötésével az időszakos üdülőhasználati jog átruházására, és ahhoz kapcsolódó szolgáltatások igénybevételére irányult, a fogyasztó a szerződés megkötésétől, egy példányának a részére történő átadásától számított 15 napon belül indokolás nélkül elállhat a szerződéstől – állapította meg a Szegedi Ítélőtábla.


Az ügy előzményei

2011. május 16-án R.Á. üdülőhasználati szerződést kötött I. Kft.-vel egy előadás meghallgatása alatt. Az egyidejűleg kitöltött jelentkezési lap szerint – annak aláírásával – felvételi kérelmet nyújtott be a felperes által szervezett és működtetett RSI Klub tagjainak sorába. Az okirat tartalmazta, hogy a felperes a klub tagjai részére az Interval International tagsági szolgálatnál deponálási és csereügyekben helyette és nevében fog eljárni a jelentkezési lap aláírásával adott meghatalmazás alapján. Rendelkezésére bocsátották az RSI Klubtagság Általános Szerződési Feltételeit is. R.Á. ezzel egyidőben a felperesnek 150 000 Ft-ot, majd az Interval International társaságnak 750 000 Ft-ot, míg az I. Kft-nek 80 000 Ft-ot megfizetett.

R. Á. 2011. május 25-én kelt nyilatkozatával a megkötött szerződésektől elállt, egyben kérte a teljesített összegek visszafizetését. Az elállás alapján az Interval International társaság és az I. Kft. a részükre kifizetett összegeket visszautalta, a felperes azonban attól elzárkózott. 2011. június 6-ai válaszlevelében tájékoztatta az ügyfelet, hogy elállásra sem szerződésnél, sem jogszabálynál fogva nem jogosult; az RSI klubtagság az üdülőhasználati szerződéstől független szolgáltatásokat nyújt, az önállóan is megköthető.

R. Á. 2011. július 20-án az alpereshez fordult, kérve a békéltető testületi eljárás lefolytatását. Az alperes ajánlásával elhívta a felperest, hogy a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizesse vissza a fogyasztó által klubtagsági díj címén 2011. május 16-án készpénzben befizetett 150 000 Ft-ot. mivel a megkötött klubtagsági szerződés semmis. Álláspontja szerint a 213/2008. (VIII. 29.) Korm. rendelet alkalmazásának van helye, mivel a szerződéskötésre a felperes telephelyén kívül került sor. A fogyasztó a jogszabályban meghatározott 8 napos határidőn belül állt el a szerződéstől, így azt „semmisnek” kell tekinteni.

A felperes keresetében az ajánlás hatályon kívül helyezését kérte. Érvelése szerint a hivatkozott Korm. rendelet alkalmazásának nincs helye, mivel a szerződéskötésre a felperes fióktelepén, azaz nem telephelyén kívül került sor.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozása szerint határozata az irányadó jogszabályoknak megfelelt. Hangsúlyozta, a felperes és R.Á. között a szerződés megkötésére üdülőhasználati szerződés hiányában nem került volna sor. Az ügyfelet az elállás joga megillette, amit szabályszerűen gyakorolt. Lényegesnek tartotta, hogy a jelentkezési lapon csak a felperes budapesti székhelye került feltüntetésre, a rendezvény helyszíne, mint fióktelep nem. A hotel rendezvénytermét telephelynek vagy fióktelepnek tekinteni egyébként sem lehet.

Az elsőfokú bíróság megállapításai

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában úgy foglalt állást, hogy a szerződés megkötésének körülményeiből következően alkalmazni kell a 85/577/EGK tanácsi irányelvet és a fogyasztó számára fokozott védelmet kell nyújtani. Megállapította, hogy az I. Kft., valamint a felperes és a fogyasztó között létrejött szerződések szorosan összefüggnek. Irányadó a felek jogviszonyában a 213/2008. (VIII. 29.) Korm. rendelet, melynek 4. § (1) bekezdése értelmében a fogyasztót megillette a felperessel megkötött szerződéstől való – indokolás nélküli – elállás joga. Ezen túlmenően amennyiben a felperessel kötött szerződés az I. Kft.-vel fennálló jogviszonytól elkülöníthető, önálló szerződésként kezelhető lenne, az megbízási szerződésként minősülne, amelyet a megbízó a Ptk. 483. § (1) bekezdése értelmében bármikor, azonnali hatállyal felmondhat. A fogyasztó elállása valójában felmondásnak minősül, amely a szerződést megszüntette. Mivel a felperes megbízotti tevékenységet ténylegesen nem végzett, megbízási díj nem illeti, az a fogyasztónak visszajár.

Az ítélőtábla megállapításai

Az ítélettel szemben, annak megváltoztatása és a keresetnek történő helyt adás érdekében a felperes terjesztett elő fellebbezést. Arra hivatkozott, hogy a perbeli esetben nem a telephelyén kívül történt a szerződéskötés, ezért sem a 213/2008. (VIII. 29.) Korm. rendelet, sem a 85/577/EGK tanácsi irányelv nem alkalmazható. Ezen túlmenően jogilag értelmezhetetlennek tartotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, miszerint a fogyasztóval az adott időpontban létrejött – az I. Kft. és a felperes által vele megkötött – szerződések egymással szorosan összefüggenek. Kiemelte, a felperes és a fogyasztó között nem megbízási jogviszony jött létre, amelyre többek közt – álláspontja szerint – az utal, hogy azt maga az elsőfokú bíróság is az üdülőhasználati joggal összefüggő szerződésként említette ítéletében.

A fellebbezés alaptalan.

A szerződéskötés körülményeiből, a szerződések létrejöttét célzó rendezvény meghívójából, programjából kétséget kizáróan megállapítható, hogy a fogyasztó üdülőhasználati („üdülési”) jogot kívánt vásárolni; az ezt értékesítő gazdasági társaság és egyben a felperes képviseletében eljáró H.Z. ilyen „üdülési” jogot értékesített. Az RSI tagsági szerződés megkötésére nem önállóan, hanem az üdülőhasználati szerződéshez járulékosan kapcsolódva került sor. Ez a járulékosan létrejött szerződés teszi lehetővé kiegészítő szolgáltatásaival – többek közt – a megszerzett üdülőhasználati jog cseréjét és egyéb szolgáltatások kedvezményes igénybevételét. A szerződés – ahogyan arra a felperes utalt – önállóan is megköthető, de a perbeli esetben egyértelműen az azonos időpontban létrejött üdülőhasználati szerződéshez kapcsolódott: az így megszerzett időszakos üdülési jog hasznosítását, az üdüléssel szokásosan együtt járó szolgáltatások elérését tette lehetővé, illetőleg könnyítette meg. A rendezvény célja is az annak helyszínéül szolgáló szálloda – még épülőfélben lévő – kétszemélyes apartmanjára vonatkozó üdülési jog értékesítése volt. Ezt az értelmezést támasztja alá az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződéseket szabályozó, a perbeli időszakban hatályos 20/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) is, amely az üdülőhasználati joggal való rendelkezés lehetőségéről – többek közt azok cseréjéről – szóló tájékoztatást a szerződés kötelező tartalmi elemeként írja elő [7. § (1) bek. k) pont].

Mivel a szerződést kötő felek célja az egyidőben létrejött több, egymáshoz kapcsolódó, összességében komplexitást mutató szerződés megkötésével az időszakos üdülőhasználati jog átruházása, valamint az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások igénybevétele, nyújtása volt, jogviszonyukra ez a jogszabály irányadó. A Korm. rendelet 8. § (1) bekezdése szerint a fogyasztó a szerződés megkötésétől és egy példányának a részére történt átadásától számított 15 napon belül indokolás nélkül elállhat a szerződéstől.

A felperes elállása e határidőn belüli, ugyanakkor a jogszabályoknak egyebekben is megfelelt, így az a teljes jogviszonyt valamennyi, az üdülőhasználati jog megszerzéséhez kapcsolódó, járulékos ügyletre kiterjedően, egységesen bontotta fel, melynek következtében a már teljesített szolgáltatások visszajárnak [Ptk. 319. § (3) bek.]. Mindezek alapján a visszafizetésre kötelező alperesi ajánlás – végeredményét, lényegét tekintve – jogszerű volt függetlenül attól, hogy a szerződés „semmisségére” vonatkozó téves indokot tartalmaz.

A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését – eltérő jogi indokolás mellett – a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Szegedi Ítélőtábla Pf. I. 20 061/2012.)

A döntés teljes egészében a Döntvénytáron vagy a BDT folyóirat 2013. évi 10. számában olvasható.


Kapcsolódó cikkek

2024. június 26.

Fókuszban a kiberbiztonság és a kibercsalások elleni védekezés

Hetedik alkalommal rendezte meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a keretei között működő Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) az Alternatív Vitarendezési Konferenciát 2024. júniusában. A rendezvényen neves hazai és külföldi szakemberek mutatták be, hogy a kibercsalások milyen kihívások elé állítják az alternatív vitarendezés szereplőit.

2024. június 25.

Egy éves az építményi jog – mik a tapasztalatok?

Egy évvel ezelőtt, 2023. június 24-én lépett hatályba a Polgári Törvénykönyv új fejezete, amely az építményi joggal kapcsolatos szabályokat tartalmazza. Dr. Kiss Dávid ügyvéd segítségével megnéztük, hogy egy év alatt miként alakult ennek az új jogintézménynek az alkalmazása, miként viszonyulnak hozzá a hatóságok és milyen értelmezési kérdések merültek fel az alkalmazás során, valamint összeszedtünk, hogy a különböző jogszabályok milyen bizonytalanságokat tartalmaznak és milyen előnyöket biztosítanak az építményi jog alkalmazása esetén.