Elbirtokolhatja az önkormányzat a tulajdonunkat?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Nincs olyan jogi norma, amiből levezethető lenne, hogy egy adott, bárki számára nyitva álló terület használatát annak az önkormányzatnak a javára szóló jogszerző magatartásnak kell tekinteni, amelynek az illetékességébe tartozik a vitás terület – a Kúria eseti döntése.

Ami a tényállást illeti, az alperes 1989-ben adás-vétel útján szerzett egy 302 négyzetméter területű ingatlant, amelyre irodaházat épített. Az ingatlan magában foglalja az irodaházat, az alatta lévő területet, továbbá az épület előtti utca járdaként és úttestként és parkolóként használt 142 négyzetméter területű részét is. Az helyileg illetékes önkormányzat (felperes) 2009-ben levél útján azt közölte az alperessel, hogy a tulajdonában álló ingatlanból elbirtoklás útján megszerzett 142 négyzetméter területű ingatlanrészt. Álláspontja szerint az ingatlan e részét 1991-től kezdődően sajátjaként, megszakítás nélkül birtokolta, így az elbirtokláshoz szükséges idő legkésőbb 2007. január 1-jén eltelt. Úgy vélte, a közterületként használt ingatlanrész elbirtoklása a területileg illetékes helyi önkormányzat által lehetséges, ugyanis azt közvetlenül a kerületi önkormányzat tulajdonában lévő közterülettel együtt használták.

A vonatkozó jogi szabályozás
A régi Ptk. 121. § (1) bekezdése szerint elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként ingatlan esetében […] tizenöt éven át szakadatlanul birtokolja.

Az első- és másodfokú bíróság eljárása

Az elsőfokú bíróság elutasított a felperes keresetét. Indokolása szerint mivel az alperes az ingatlanon álló irodaházat kizárólagosan a perbeli utcarészen keresztül tudja megközelíteni, így ebben az értelemben ő is folyamatosan használta a perbeli utcarészt. Kiemelte, hogy az alperes a tulajdonosi jogairól soha nem mondott le, mint tulajdonos az ingatlan használatával nem hagyott fel, így az elbirtoklás feltételei nem álltak fenn. Nem értett egyet a bíróság azzal a felperesi érveléssel sem, miszerint önmagában az, hogy a felperes esetlegesen a perbeli ingatlanrészt közterületként tartja nyilván, a terület közterület jellegét igazolná. A bíróság kiemelte, pusztán az, hogy az ingatlan egy része közterületként funkcionál, a felperes elbirtoklását nem alapozza meg, sőt a felperes sajátjaként nem is használhatta volna az utcarészt, mert az köztudomásúlag bárki számára elérhető és használható, valamint az alperes irodaházának teljes forgalma ezen az utcarészen folyik.

A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Hangsúlyozta, nem állapítható meg, hogy az alperes a tulajdonjogával hosszabb ideig nem élt volna, hiszen a perbeli ingatlan vitatott részét a felperes által állított elbirtoklási időben az alperes is mindvégig használta. Az elsőfokú bírósághoz hasonlóan a másodfok is arra az álláspontra jutott, önmagában az a körülmény, hogy az ingatlan közterületként funkcionáló utcarészére bárki beléphetett, azt bárki használhatta, illetve hogy a szomszédos ingatlanok a felperes tulajdonában állnak, nem jelenti azt, hogy a dolog felett a felperes önkormányzat jogosult lett volna uralmat gyakorolni.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az, hogy az alperes tulajdonában álló ingatlan egy része nincs a közcélú forgalom elől elzárva, nem vezethet annak megállapítására, hogy ennek eredményeképpen a közcélú forgalomban részt vevő állampolgárok a rendszeres közcélú használattal a felperes önkormányzat javára értékelendő elbirtoklás tényét keletkeztették

A felperes szerint az elbirtoklás jogszabályi feltételei fennálltak, mivel a perrel érintett közterületnek minősülő területrészt a helyi önkormányzat a tulajdonában lévő közterülettel együtt használta. Mivel a területrészt a főváros, illetve a kerület közössége birtokolta és használta 1992 óta folyamatosan, így elbirtoklással megszerezte a tulajdonjogot, mivel a kerület közösségét alkotó polgárok nem saját jogon használták az ingatlanrészt, hanem úgy, mint közterületet.

Közterület esetében (ami jellegéből fakadóan nem lehet magántulajdonban) pedig a tulajdonjog az önkormányzatot illeti meg. Az alperes használatával kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy az utcarészt ő is a közterületi jelleg folytán használta, nem pedig úgy, mint a saját ingatlanát.

A Kúria megállapításai

A Kúria kiemelte, hogy az elbirtoklás megállapításához szükséges feltételek vizsgálatakor a sajátjaként történő birtoklás körében az ingatlan ingatlan-nyilvántartásban rögzített megnevezésének vagy használat módjának, céljának (pl.: közterület vagy közterület-jellegű) nincs jelentősége. De az a körülmény, hogy az alperes tulajdonában álló ingatlan egy része nincs a közcélú forgalom elől elzárva, nem vezethet annak megállapítására, hogy ennek eredményeképpen a közcélú forgalomban részt vevő állampolgárok a rendszeres közcélú használattal a felperes önkormányzat javára értékelendő elbirtoklás tényét keletkeztették. Tényként ugyan kiemelte, hogy a bírói gyakorlat szerint az elbirtoklásra hivatkozó fél javára figyelembe vehető más személyek használata, birtoklása is, feltéve, hogy azokkal, akik a dolgot az ő nevében használják, valamilyen magánjogi jogviszonyban (pl.: bérleti szerződés) áll. A közhatalmi norma azonban ilyen kapcsoló elvet nem tartalmaz. Nincs olyan szabály, amiből levezethető lenne, hogy egy adott, bárki számára nyitva álló terület használatát jogszerző magatartásnak kell tekinteni és annak az önkormányzatnak a javára kell betudni, amelynek az illetékességébe tartozik a vitás terület.

Bírósági Döntések Tára
A folyóirat egyfelől publikációs fórumot kíván biztosítani a megyei, illetve az ítélőtáblai döntések számára, másfelől azzal, hogy a mértékadó bírósági döntések közül válogat, a jogalkalmazás egységességét kívánja támogatni. További információ és megrendelés >>

Mindezek alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. I. 20.610/2015.) a Kúriai Döntések 2016/7. számában 171. szám alatt jelent meg.

---