Élet a kopogtatócédulák után

A kampányidőszak első, kétségtelenül legintenzívebb időszaka az első két hét, amikor az egyéni országgyűlési választókerületek jelölt aspiránsai és aktivistái birtokba veszik a választókerületeket, hogy összegyűjtsék a jelöltséghez szükséges ajánlásokat. Cikksorozatunk második részében a jelöltséggel kapcsolatos legfontosabb szabályokat mutatjuk be, külön figyelmet szentelve az ajánlások gyűjtésére vonatkozó szabályokra, joggyakorlatra és felmerülő kérdésekre. 

Ki a jelölt? 

Jelölt majd egy sikeres ajánlási időszakot követően abból a személyből válhat, aki először is a választási irodánál jelöltként bejelentkezik. A jelöltség alapvető feltételeit az Alaptörvény határozza meg. A XXIII. cikk (1) bekezdése szerint minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők választásán választható legyen. Feltétel továbbá, hogy a jelöltként induló személy ne legyen kizárva a választójog gyakorlásából, vagyis ne álljon fenn olyan helyzet, hogy az illetőt bűncselekmény elkövetése vagy belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárjon. A követelményeknek megfelelő választópolgárok jogosultak arra, hogy jelöltként induljanak a választáson (persze a további eljárási feltételek teljesítése esetén). Ezt megteheti független jelöltként indulni szándékozó választópolgárként, de lehetőség van valamelyik jelölő szervezet (párt vagy országos nemzetiségi önkormányzat) színeiben is indulni. Jelölő szervezet a választási eljárásról szóló törvény (a továbbiakban: Ve.) 119. § (1) bekezdése alapján az a szervezetet, amely jelöltet vagy listát kíván állítani, és amit a választás kitűzését követően jelölő szervezetként bejelentenek a Nemzeti Választási Bizottságnál. Fontos korlát, hogy egy személy csak egy egyéni választókerületben fogadhat el jelölést [az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény (a továbbiakban: Vjt.) 5. § (3) bekezdés]. Problémás azonban annak megítélése, hogy mikortól is tekinthető valaki jelöltnek. Ez már csak azért is érdekes, mert a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 85. § (4) bekezdés b) pontja rögzíti, hogy a kormánytisztviselő pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében – az országgyűlési, az európai parlamenti, illetve a helyi önkormányzati választásokon jelöltként való részvételt kivéve – közszereplést nem vállalhat. Mikortól beszélhetünk jelöltként való részvételről? A kérdés megválaszolásához nem áll rendelkezésünkre megnyugtató bírói gyakorlat, így több értelmezés is létezik egymás mellett: 

Ajánlóívek, érvényes ajánlások 

A jelölt és a jelölő szervezet a hivatalos jelöltséghez szükséges ajánlóíveket a jelölt nyilvántartásba vételére illetékes választási bizottság mellett működő választási irodától igényelheti a választás kitűzését követően. Ezeken az íveken kell összeszedni a jelöltséghez szükséges 500 érvényes aláírást. A jelöltséghez szükséges ajánlások megszerzéséhez meglehetősen szűk időtartam áll rendelkezésre. A választási iroda az igénylését követően haladéktalanul (mivel a bejelentési határidőig lehet igényelni), de legkorábban a szavazást megelőző negyvennyolcadik napon átadja az igénylő részére az általa igényelt mennyiségű ajánlóívet [Ve. 121. § (2) bekezdés] és az egyéni választókerületi jelöltet legkésőbb a szavazást megelőző harmincnegyedik napon kell bejelenteni [Ve. 252. § (1) bekezdés]. Összesen tehát 14 nap áll rendelkezésre. 

A Ve. bár nem korlátozza az igényelhető ajánlóívek számát, gátat kíván szabni a felelőtlenül nagy számú ajánlóívek kikéréshez, ezért a határidőben be nem nyújtott ajánlóívek esetében bírság kiszabását rendeli el, melynek összege minden be nem nyújtott ajánlóív után tízezer forint [Ve. 124. § (2) bekezdés]. Éppen ezért a független jelöltnek, illetve a jelölő szervezetnek érdemes körültekintően eljárnia az ívek igénylésekor a megjelölt szám tekintetében. Egy ajánlóíven összesen 8 ajánlásnyi hely található, tehát legalább 63 ajánlóív szükséges az 500 ajánlás megszerzéséhez. Érdemes azonban egy biztonsági zónát hagyni a rontott és érvénytelen ajánlások miatt, és egy magasabb számot megcélozni, és ehhez viszonyítva kérni az ajánlóíveket. Például a jelölő szervezetnek érdemes lehet úgy gondolkodni, hogy megcéloz mondjuk 700 rontatlan ajánlást, amihez legalább 87 ív szükséges. Számol ugyanakkor biztonsági alapon 100 rontott ajánlással, ezért 800 ajánlásnak megfelelő 100 ajánlóívet igényel, mondván, hogy a 700 rontatlan ajánlás között biztosan lesz 500 érvényes.

Fontos kiemelni, hogy a feltüntetett adatoknak a központi névjegyzék adataival teljes körűen meg kell egyezniük. Adategyezőség hiányában ugyanis az ajánlás érvénytelen. Ebben a kérdésben a Nemzeti Választási bizottság külön iránymutatást adott ki [az ajánlások ellenőrzésének egyes kérdéseiről szóló 5/2014. NVB iránymutatás], és rögzítette, hogy a jelöltre, illetve a jelölő szervezetre leadott ajánlásban megnyilvánuló választópolgári akarat tiszteletben tartása érdekében érvényesnek kell elfogadni azokat az ajánlásokat, amelyeket az ajánlási szabályokat betartva gyűjtöttek, a választópolgár az ajánlóíven valamennyi adatát feltüntette és az alapján a választópolgár egyértelműen beazonosítható, de ajánlása adásakor egyes adataiban csekély mértékű eltérés tapasztalható az ajánlóíven a központi névjegyzék adataihoz képest. Az érvénytelenséget nem eredményező eltérések: 

a) nem tüntette fel a neve mellett a „dr.” megjelölést, de azt a központi névjegyzék a nevénél tartalmazza; 

b) feltüntette, de a központi névjegyzékben nem szerepel neve részeként az ifjabb, idősebb, özvegy előtag, illetve ezen előtagok rövidítése; 

c) saját neve esetében a központi névjegyzékben szereplő több utóneve közül csak az egyiket tüntette fel; 

d) az anyja neve esetében annak a központi névjegyzékben szereplő több utóneve közül csak az egyiket tüntette fel; 

e) lakcíme településadatát rövidítve tüntette fel, de a település az ellenőrzés során egyértelműen beazonosítható (pl. Budapest-Bp., Debrecen-Db.); 

f) lakcímében a közterület elnevezését nem a magyar helyesírás szabályainak megfelelően tüntette fel (pl. Kossuth utca – Kosút utca), de a közterület elnevezése egyértelműen beazonosítható, vagy a közterület elnevezése megváltozott és a régi elnevezés szerint tüntette fel (pl.: Moszkva tér – Széll Kálmán tér); 

g) a közterület jellegét nem a központi névjegyzékben szereplő módon adta meg, de a megadott közterület jelleg azonos kategóriába tartozik (pl. út – útja – utca − körút, tér – tere – körtér, köz – köze, sor – ároksor − fasor), vagy a közterület jellegét a központi névjegyzéktől eltérően, rövidítve jelölte meg (pl. utca – u., körút – krt.); 

h) a központi címregiszterbe bejegyzett címelemek megváltozása miatt költözéssel nem járó lakcímváltozás történt a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban és a korábbi lakcímét tüntette fel. 

A választópolgárnak az ajánlóívet alá kell írnia. Az aláírás formai kellékeire nézve azonban a Ve. nem tartalmaz előírást, így az olvasható, szép aláírástól kezdve a „művészi” aláírásig minden elfogadható. Az ajánlóívre a választópolgár adatait nem csak személyesen a választópolgár, hanem más is rávezetheti. 

Változások a korábbi szabályokhoz képest 

Számos fontos változás van a korábbi szabályozáshoz képest, ugyanakkor úgy tűnik, ezek a változások még nem tudatosultak teljesen a választópolgárokban. Csökkent a jelöltséghez szükséges ajánlások száma. A korábbi választójogi törvény [1989. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: régi Vjt.) 5. § (2) bekezdés] a jelöltséghez még legalább 750 érvényes ajánlás megszerzését írta elő, ennek száma az új Vjt. szerint [6. §] a már említett 500 érvényes ajánlás. Könnyítést jelent, hogy míg a régi Vjt. értelmében a választópolgár csak egy egyéni választókerületi jelöltet ajánlhatott, addig a Ve. már lehetővé teszi, hogy egy választópolgár több jelöltet is ajánlhasson [Ve. 122. § (3) bekezdés]. Az továbbra is megmarad korlátnak, hogy egy választópolgár egy jelöltet csak egy ajánlással támogathat, a további ajánlásai érvénytelenek [Ve. 122. § (4) bekezdés], illetve, hogy az ajánlás nem vonható vissza [Ve. 122. § (5) bekezdés]. A törvény szerint csak az a választópolgár ajánlhat jelöltet, aki a választáson a választókerületben választójoggal rendelkezik. A választókerületben választójoggal az rendelkezik, akinek lakóhelye a választókerületben található. Az ajánlások érvényességét illetően kérdésként merül fel, mi történik olyan esetben, amikor a választópolgár pont az ajánlási időszak közepén vált lakóhelyet és ez a változás megjelenik lakcímkártyáján is. Érvénytelen lesz korábbi ajánlása? Ajánlhat jelöltet az új lakóhelyén is? A Ve. szerint [126. § a) pont] az ajánlás érvényes, ha az ajánló választópolgár a szavazást megelőző negyvennyolcadik nap és az ajánlóív benyújtásának napja közötti bármely időpontban jogosult volt jelöltet ajánlani a választókerületben. Ennek fényében a korábbi lakóhelyen leadott ajánlása nem veszti el érvényességét. Mivel a Ve. a jelöléssel kapcsolatban arról rendelkezik, hogy egy választópolgár több jelöltet is ajánlhat, viszont egy jelöltet csak egyszer, semmi nem korlátozza abban, hogy az új lakóhelyén induló jelölteket is támogathassa. 

Kopogtató cédulák helyett 

Mindezekre azért van lehetőség, mivel a hatályos szabályozás megszüntette a korábban alkalmazott kopogtató cédula intézményét, és ajánlóívekre terelte a jelöltek támogatását. Alapvető változás tehát, hogy az ajánlásra szolgáló dokumentum már nem a választópolgároknál található, hanem azt a jelölő szervezetek, illetve a független jelöltek képviselői viszik magukkal a választópolgárokhoz. A korábbi szabályozás szerint a választópolgárokat a névjegyzékbe vételükről legkésőbb a szavazás napja előtti 45. napig értesítőmegküldésével kell tájékoztatni [1997. évi C. törvény (a továbbiakban: régi Ve.) 14. § (1) bekezdés]. A jelöltek ajánlásához szükséges ajánlószelvényt, vagyis a kopogtató cédulát az értesítőkkel együtt kellett eljuttatni a választópolgároknak [régi Ve. 46. § (1) bekezdés]. Ez a megoldás számos visszaéléshez vezethetett és vezetett. A választási iroda által egyedi sorszámmal, valamint bélyegzőlenyomattal ellátott ajánlóív nem másolható, nem hamisítható, mint korábban az ajánlószelvény volt. Elkerülhető továbbá, hogy az ajánlószelvényeket valakik mások levélszekrényéből kihalásszák és felhasználják. Problémát jelentett, hogy a korábbi ajánlószelvény pusztán egy „üres sablon” volt, amely tartalmazta a választás megnevezését, ugyanakkor az ajánló választópolgárnak kellett az ajánlószelvényre rávezetni családi és utónevét, lakcímét, személyi azonosítóját, az ajánlott személy családi és utónevét, a jelölő szervezet nevét, illetőleg a független jelölés tényét, és a választókerület megjelölését. Ezen túl a választópolgárnak saját kezűleg alá is kellett írni az ajánlószelvényt. Ez a megoldás azonban az ajánlóívet tulajdonképpen akármelyik választókerületben bármely jelölt számára felhasználhatóvá. Ezzel szemben az ajánlóív egyedi és beazonosítható. A választási iroda az ív bal felső részében feltünteti a jelölő szervezetek teljes nevét, a jelölt nevét, és szerepel az íven a választókerület megnevezése, ezzel kizárhatóvá téve a választópolgári tévedés lehetőségét a támogatott jelölt vagy jelölő szervezet tekintetében. A Ve. így kizárja annak lehetőségét, hogy utólag kerüljön az ajánlásra szolgáló dokumentumra valamely jelölő szervezet neve. 

Hol gyűjthető ajánlás? 

A Ve. szabályai szerint [123. § (1) bekezdés] ajánlást az állampolgárok zaklatása nélkül – a törvényben foglalt kivétellel – bárhol lehet gyűjteni. A törvény által megfogalmazott tilalmak az ajánlás befolyásmentességét hivatottak védeni. Ki kívánják zárni azokat a helyszíneket és helyzeteket, melyekben az ajánló személy az ajánlást gyűjtőnek kiszolgáltatott lehet. A Ve.-ben meghatározott korlátozások tehát a választás tisztaságához, befolyásmentes gyakorlásához fűződő alapvető érdek érvényre jutását szolgálják, erre tekintettel indokoltnak és arányosnak tekinthetők. [Lásd: Kommentár a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvényhez – Cserny Ákos/ Péteri Attila] 

A tiltott módon és helyeken gyűjtött ajánlások érvénytelenek. Az érvénytelenség azonban nem automatikus, csak az erre irányuló kifogás esetén állapítható meg, ami azonban elég ritkán fordul elő [Ve. 123. § (4) bekezdés]. 

A Ve. az alábbi helyszíneket és módokat zárja ki az aláírásgyűjtés köréből: 

a) az ajánlást gyűjtő és az ajánló munkahelyét munkaidejében vagy munkaviszonyból, illetve munkavégzésre irányuló más jogviszonyból fakadó munkavégzési kötelezettsége teljesítése közben, 

b) a Magyar Honvédségnél és a központi államigazgatási szerveknél szolgálati viszonyban levő személy esetén nem gyűjthető ajánlás a szolgálati helyén vagy szolgálati feladatának teljesítése közben, 

c) tömegközlekedési eszközt, 

d) állami, helyi és nemzetiségi önkormányzati szervek hivatali helyiségét, 

e) felsőoktatási és köznevelési intézmény területét, 

f) egészségügyi szolgáltató helyiségét. 

Az ajánlást gyűjtő és az ajánló munkahelyét illetően fontos kiemelni, hogy csak a gyűjtő és az ajánló munkahelye tiltott helyszín, és ez is csak a munkaidő ideje alatt. E szerint a továbbiakban nem számít tiltott helynek bármely munkahely, így ajánlás gyűjthető munkahelyen és munkaidőben, ha az adott helyszín nem az ajánlást gyűjtő vagy az ajánló munkahelye. Magyarul adott esetben egy kocsmában is gyűjthető ajánlás, fontos azonban figyelni arra, hogy a csapostól csak a munkaidején kívül , a kocsmában jelen lévő vendégektől azonban ezalatt is. 

A Ve. leszögezi, hogy az ajánlásért az ajánlást adó választópolgár részére előnyt adni vagy ígérni tilos. Az ajánlást adó választópolgár az ajánlásért nem kérhet előnyt, illetve nem fogadhat el előnyt vagy annak ígéretét. E szabályok egyértelműek a tekintetben, hogy nem vonatkoztatható e tilalom azokra az aktivistákra, akik meghatalmazással rendelkezve ajánlást gyűjtenek, és ezért a meghatalmazótól ellenszolgáltatásban részesülnek. Az előny tehát kizárólag a választópolgárra vonatkozik. [Lásd: Kommentár a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvényhez – Cserny Ákos/ Péteri Attila] Tehát tilos a választópolgárnak pénzt adni az ajánlásáért, és azt sem állja meg a helyét, hogy a jelölő szervek által kihelyezett pultokon található tárgyakat (toll vagy kitűző) csak akkor akarnak odaadni a választópolgárnak, ha az aláírja az ajánlóívet. 

Zárásként érdemes kitérni ajánlásgyűjtési szempontból a közterületre vonatkozó szabályokra. Több olyan eset is előfordult, hogy a jelölő szervezetek közterületen, pultok felállításával gyűjtöttek ajánlásokat. A vonatkozó önkormányzati rendeletek az ilyen tevékenységet, illetve a közterület bármilyen hasonló jellegű felhasználását bejelentéshez, engedélyhez vagy díj megfizetéséhez kötötték, és mivel az ajánlásgyűjtők ezen önkormányzati rendeleti kritériumoknak nem feleltek meg, az önkormányzati rendészet tevékenységük abbahagyására és a terület elhagyására szólította fel őket. A Ve. szerint azonban ajánlást bárhol lehet gyűjteni, ami a közterületet is magában foglalja. A kivételeket – a törvényalkotói mérlegelés eredményeként – a Ve. 123. § (2) bekezdése sorolja fel. Nincs olyan szabály, amely szerint közterületen csak közterület-használati engedély és közterület-használati hozzájárulás fizetése mellett lenne gyűjthető ajánlás, beleértve azt az esetet, ha az ajánlószelvényeket közterületen elhelyezett kitelepülő-pulton gyűjtik. Ennek engedélyhez és díjhoz kötése a bárhol történő aláírásgyűjtés szükségtelen korlátozásának lenne tekinthető, márpedig ilyen korlát a törvényből nem következik. (Kúria Kvk.IV.37.184/2014/3. számú végzése).