Elhidegülés után, avagy mi lesz a házastársi közös vagyon sorsa? – 2. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A házastársi vagyonközösség megszüntetése és megosztása két külön jogintézmény. Mindkettő megtalálható volt a régi Polgári Törvénykönyvben (Ptk.) is, de a 2014. március 15-ével hatályba lépő új Ptk.-ban a rájuk vonatkozó szabályozás – miközben az alapelvek nem változtak – némiképp bővült. Tanulmányom első részében a vagyonközösség megszűnésének eseteivel és jogkövetkezményeivel foglalkozom, az alábbiakban következő második részében pedig a megosztás módjaival.

A házastársi közös vagyon megosztásának ismertetésekor is az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szabályozásából indulok ki, miközben kitérek a régire is, mivel a házastársi közös vagyon megosztására is igaz az, hogy ha a házassági életközösség a Ptk. hatálybalépése előtt szűnt meg és az ezzel kapcsolatos vagyonjogi igényt a Ptk. hatálybalépése után érvényesítik, a vagyonjogi igényekre az életközösség megszűnésekor hatályos jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni (Ptké. átmeneti rendelkezéseinek 27. paragrafusa).

A házastársi közös vagyont elsősorban az életközösség és a vagyonközösség megszűnésekor, jó esetben a házasság felbontásakor osztják meg a házastársak. Nagyon gyakoriak azonban az ettől eltérő esetek.

A házastársi közös vagyont meg lehet szüntetni a házastársak szerződésével. Ha ez nem sikerül, a felek a bíróságtól kérhetik rendezetlen vagyoni igényeik elbírálását.

A házastársi közös vagyon megosztása a házastársak szerződésével

Előfordulhat, hogy a házastársak már a házasság fennállása alatt megosztják a közös vagyont, de az is lehetséges, hogy erre a házasság felbontásakor vagy az után kerítenek sort. Az ilyen szerződés az új Ptk. 4:57. paragrafus 2. bekezdése szerint csak akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják. Itt azt látjuk, hogy az új Ptk. és a régi Csjt. szabályozása eltér egymástól. Ugyanis 2014. március 15-e előtt a házastársaknak nem kellett közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalni a közös vagyonuk megosztását rögzítő megállapodásukat. Az új Ptk. a meghatározott alakiságtól csak abban az esetben enged eltérést, ha a házastársak megállapodása kizárólag a közös vagyonhoz tartozó ingók megosztásáról szól és a megosztást végrehajtották.

A szerződési szabadság értelmében a házastársak szabadon rendelkeznek a közös és a különvagyon elemeiről. Bár célszerű a szerződésben részletes vagyonleltárt felállítani, a szerződés e nélkül is érvényes. A vagyonleltárra egyebekben ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a bírósági vagyonmegosztás során benyújtandóra, ezért erről a későbbiekben ejtek szót.

A közös vagyont megosztó szerződés kiterjedhet a teljes közös vagyonra vagy annak csak egy részére. Azok a házastársak, akik házasságuk fennállása alatt osztották meg vagyonukat, a továbbiakban a vagyon-elkülönítés szabályai szerint szereznek vagyont, azaz a továbbiakban önálló vagyonszerzők. Ha a vagyonmegosztás során a házastársak az egyik félnek nagyobb értéket juttatnak, mint a másiknak, az értékkülönbségről rendelkezni kell: vagy olyan formában, hogy a gyarapodó fél megtéríti azt a házastársának, vagy oly módon, hogy a csekélyebb vagyonrészben részesülő fél az értékkülönbséget a házastársának ajándékozza.

Abban az esetben, ha a házastársak még a házasságuk fennállása alatt osztják meg közös vagyonukat, szerződésük valójában házassági vagyonjogi szerződés, és ha a felek azt szeretnék, hogy megállapodásuk kívülálló harmadik személyekkel szemben is hatályos legyen, be kell azt vezetni a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába. Ha ez elmarad, a felek még bizonyíthatják, hogy a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett a megállapodásukról.

Az új Ptk. a harmadik személyek lehetséges igényeiről másképp is gondoskodik. A 4:67. paragrafus kimondja, hogy a házastársi vagyonjogi szerződés nem tartalmazhat olyan visszamenőleges hatályú rendelkezést, mely bármelyik házastársnak a harmadik személlyel szemben a szerződés megkötése előtt keletkezett kötelezettségét a harmadik személy terhére változtatja meg. Amennyiben harmadik személy (hitelező) mégis „megrövidülne” a házastársak vagyonmegosztásra vonatkozó szerződése következtében, az új Ptk. szerint a jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozva állhat elő követeléssel.

A házastársi közös vagyont megosztó szerződésre egyebekben a szerződésekre vonatkozó általános szabályok érvényesek; így akkor lehet őket megtámadni, ha tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés történt, és a semmiség is az általános szabályok szerint lehet állapítható meg.

Ha a házastársak nem tudnak megegyezni közös vagyonuk megosztásáról, vagy arról csak részleges szerződést kötöttek, a megosztást, illetve rendezetlenül maradt vagyoni igényeik elbírálását a bíróságtól kérhetik.

A házastársi közös vagyon megosztása a bíróság által

A házastársi közös vagyon bíróság általi megosztására sor kerülhet mind az életközösség fennállása alatt, mind annak megszakadása után.

A házastársi közös vagyon bírósági megosztása az életközösség fennállása alatt

A házastársi közös vagyon megosztását akkor kérhetik a felek az életközösség fennállása alatt, ha közöttük vagyonjogi szerződés volt érvényben, de az valamilyen oknál fogva még az életközösség fennállása alatt megszűnt.

Kérhetik továbbá a felek akkor, ha köztük a vagyonközösséget a bíróság megszüntette a Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezései alapján.

Akár az életközösség fennállása alatt, akár annak felbomlását követően osztja meg a közös vagyont a bíróság, az alapelv ugyanaz: a vagyont egységesen kell megosztani, abból nem maradhatnak ki egyes elemek. A gyermekek tulajdonát képező tárgyakat (bútor, számítógép, játék) figyelmen kívül kell hagyni, mivel azok nem a felek tulajdonát képezik.

Vagyonleltár

A vagyonmegosztás alapja a részletes vagyonleltár, mely tartalmazza a vagyontárgyak pontos (beazonosítható) megjelölését, az életközösség megszakadásakor számított használt értékét, továbbá azt, hogy melyik vagyontárgy kinek a birtokában van. Az érték megjelölési módja alól az ingatlan képez kivételt, melyet mindig az aktuális forgalmi értékén kell a vagyonmérlegbe állítani. Ha az életközösség megszűnése és a vagyonmegosztás között valamelyik fél értéknövelő beruházásokat hajtott végre, ezek értékét a vagyonmegosztáskor a beruházó fél javára kell elszámolni.

A vagyonleltárban szerepeltetni kell a felek különvagyonát is, mivel lehetséges, hogy egyes közös vagyoni elemeket külön vagyoniakkal váltanak ki. Továbbá a megosztás tárgyát képezi a közös vagyon terhére a különvagyonba eszközölt beruházások értéke, és fordítva: a különvagyon terhére a közösre fordított kiadások.

Nem maradhatnak ki a vagyonleltárból a házastársak tartozásai sem, azaz a közös vagyon passzívumai.

A vagyonleltár a közös vagyon egyenlegével zárul, azaz a meglévő közös vagyon értékéből le kell vonni a tartozások összegét és az így kapott összeget el kell felezni. Ekkor kapjuk meg azt a számszerűsített értéket, ami a közös vagyonból az egyes házastársnak jut (ez a felek „jutója”). Az egyenleg felállításánál kérdésként merül fel, hogy a még fennálló tartozások tőkeösszegét vagy kamatokkal megnövelt összegét kell-e az aktívumból levonni. A két összeg közötti óriási különbség miatt ez egyáltalán nem közömbös kérdés. Álláspontom szerint a tartozások tőkeösszegét kell a mérlegbe állítani, mivel a kamatot annak a díjaként fizeti a kötelezett, hogy az adott tartozást nem nyomban, egy összegben kell kifizetnie, hanem a jövőben. Ez tehát legyen annak a terhe, aki a tartozást részletekben, a jövőben fizeti.

Úgyszintén kérdésként merülhet fel, hogy a közös vagyonnak minősülő társasági üzletrészek névértéken vagy piaci értéken kerüljenek-e a mérlegbe. Álláspontom szerint a társasági üzletrészeknek piaci értéken kell a vagyonmérlegbe kerülniük, mivel ez fejezi ki valódi értéküket. Ha ez meghaladja a névértéket, akkor az értéknövekedés olyan vagyongyarapodást jelent, mely szintén a közös vagyon része. Az értékcsökkenés pedig közös veszteség.

A vagyonmegosztás módja

A házastársi közös vagyont – ha lehet – természetben kell megosztani. A megosztás során érvényesíteni kell a méltányosság és az arányosság elvét. Az egyes vagyontárgyakat lehetőleg annak a házastársnak kell juttatni, akinek az illető vagyontárgyhoz különleges érdeke fűződik, pl. azokkal gyakorolja a foglalkozását. Ugyanakkor nem lehet megoldás, hogy az egyik félnek csupa értékálló dolgot, a másiknak meg értéküket gyorsan vesztő ingóságokat juttat a bíróság.

Amennyiben társasági üzletrészek is szerepelnek a közös vagyonban, az új Ptk. rendelkezései szerint az üzletrész annak a házastársnak a tulajdonában marad, akinek a nevén a cégnyilvántartásban szerepel, a másik házastársra jutó értéket pedig vagy egy másik vagyoni elem juttatásával vagy pénzzel (stb.) kell megtéríteni. A bíróság csak akkor juttathat vagyoni hányadot az üzletrészből a másik házastársnak, ha az értékének megváltása az előbbiekben részletezett módon nem lehetséges.

Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014.         Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira!
2014. 11. 07.:   Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter 2014. 12. 05.:   Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3.

Ha az egyes házastársaknak jutó vagyonrészek között értékkülönbség mutatkozik, a bíróságnak gondoskodnia kell ezek megtérítéséről.

A házastársak közös vagyonához tartozó hitelek megosztása az egyik legnehezebb feladat, különös tekintettel arra, hogy azokban harmadik, a házastársaktól független személyek, pl. bankok szerepelnek, és a házastársak nem köthetnek olyan szerződést, tartozásátvállalást, mely ezekre a harmadik személyekkel fennálló jogviszonyokra a hitelező hozzájárulása nélkül kihat. A házastársak csak olyan szerződést köthetnek a tartozásaikról, mely egymás közti jogviszonyukban érvényes és ez bizony problémát jelent, amikor egyetemleges kötelezettként vannak megjelölve egy hitelszerződésben, melynek kötelékéből egyoldalúan nem léphetnek ki. Ez ugyanis azt jelenti, hogy hiába állapodnak meg a felek, hogy egyikük átvállalja a másik tartozását, ha az átvállaló fél elmarad a teljesítéssel, az egyetemlegesség szabályai szerint a bank a másik féltől fogja követelni a törlesztést. Az említett okok miatt a bíróság sem hozhat olyan döntést, mely a hitelezővel fennálló jogviszonyt érinti. Ilyet csak akkor hozhatna, ha a bank is perben állna, és valamely különös oknál fogva a bíróság a bankot a jogviszony módosításának tűrésére kötelezné. Ilyen különös ok nem szokott fennállni.

A fentiekből az következik, hogy a házastársi közös hiteleket a felek vagy megállapodással rendezik egymás közt, vagy ez a problémájuk nem oldódik meg. A bíróság ugyanis a fentiek miatt nem tud mit kezdeni a közös hitelekkel. A hitelek bíróság általi megosztását az is akadályozza, hogy a felek, mint egyetemleges kötelezettek a Polgári Törvénykönyv értelmében csak a hitelszerződés megszűnésekor kötelesek és jogosultak egymással elszámolni. Ezen szabályozás következtében egy vagyonjogi perben az egyik házastárs csak azon törlesztőrészletek felét tudja – mint lejárt követelést – a másik házastárstól követelni, illetve a vagyonmegosztás során a másik házastárssal szemben elszámolni, amelyet az életközösség megszakadása után a követelés érvényesítéséig a másik helyett egyedül fizetett meg.

A közös lakást terhelő közös hitel (ez a leggyakoribb eset) sajnos a fentiekben kifejtettek miatt a közös lakás megosztását is megakadályozhatja. Mindezek következtében gyakorlatilag az egész vagyonmegosztás megreked. Célszerű megoldás, hogy a közös lakás fele tulajdonjogát annak a félnek juttassák, aki a hitelt is magára vállalja, ám erről az ingatlant terhelő jelzálog miatt csak szerződéssel lehet rendelkezni, és a szerződés csak a bank jóváhagyásával érvényes. Igen gyakori, hogy a bank nem járul hozzá az ilyen ügyletekhez, mivel az egyik házastárs egyedül nem hitelképes, vagy az egész szerződés nem stimmel amiatt, hogy a hitel összege (az árfolyam-emelkedések következtében) jóval meghaladja az ingatlan értékét.

Külön fejezetet érdemelne az a nagyon gyakori eset is, mikor a házastársak a szülők telkén vagy a szülők házát bővítve építkeznek. Ilyen esetekben is csak oly módon lehetne a közös vagyont megszüntetni, hogy a perbe a házastársakon kívül álló személyeket, jelen esetben a szülőket mint tulajdonostársakat (vagy haszonélvezőket) is bevonnák.

A vagyonmegosztás során a hiányzó közös vagyon, illetve különvagyon megtérítésének nincs helye, ha a vagyonközösség megszűnésekor nincs közös vagyon és a megtérítésre köteles félnek különvagyona sincs. Úgyszintén nincs helye a közös életvitel körében elhasznált vagy felélt különvagyon megtérítésének, csak kivételes esetekben. Hogy mik ezek a kivételes esetek, azt majd a bírói gyakorlat fogja eldönteni.

A házastársak különvagyonának kiadása

A vagyonközösség megszűnésekor a meglévő különvagyont természetben kell kiadni. Amennyiben ez nem lehetséges, mert a közös és a különvagyon szétválaszthatatlanul összevegyült, vagy a szétválasztás a közös és a különvagyon jelentős értékcsökkenésével járna, az egyik felet ki kell fizetni, vagy valamilyen vagyonelemmel kompenzálni. Hogy melyik házastárs lesz az, aki a vagyonrészét nem természetben kapja meg, azt – álláspontom szerint – a Ptk. közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályai szerint kell eldönteni. Vagyis az fogja a vagyon ezen részét természetben élvezni, akinek nyomósabb érdeke fűződik annak birtoklásához.

Zárszó

A fenti áttekintésnél a törvényes vagyonjogi rendszerből indultam ki, és nem beszéltem azokról a helyzetekről, amikor a házastársak házassági vagyonjogi szerződésükkel a törvényes vagyonjogi rendszertől eltérően rendelkeztek. Erről egy másik alkalommal írok.

A szerző: Náday Judit ügyvéd

---