Végre van egy definíciónk a nyílt forráskódú mesterséges intelligenciára
A kutatók hosszú ideje nem értenek egyet abban, hogy mi minősül nyílt forráskódú mesterséges intelligenciának. Egy befolyásos csoport most felajánlott egy választ.
Én is jogászdíjas vagyok! – Interjú a szellemi alkotások joga kategória győztes csapatával
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Cikksorozatunkban beszélgetéseket olvashatnak a 2019-es Jogászdíj kategóriáinak győzteseivel. A második részben a CERHA HEMPEL Dezső és Társai Ügyvédi Iroda csapatának tagjait kérdeztük.
A Jogászdíjat egy védjegykezeléssel kapcsolatos eset megoldásával nyerték el, mi volt az oka, hogy éppen egy ilyen természetű kázust választottak?
A pályázatunk alapját képező projekt egy időben meglehetősen kiterjedt, 2018-ban kezdődő és a mai napig tartó vállalkozás. Egy ilyen sok elemből álló, a világ egészét lefedő IP-portfólió gondozása állandó odafigyelést és folyamatosan új ismeretek elsajátítását igényli. Kézenfekvő volt tehát, hogy egy olyan megbízást mutassunk be, amely egyrészt számunkra is sok újdonsággal szolgált, másrészt az egész éves munkavégzésünkre is nagy hatással volt.
Mennyire gyakran találkoznak manapság szellemi alkotások jogával kapcsolatos ügyekkel, jogvitákkal az ügyvédi irodák (és konkrétan az Önök irodája)? Mi állhat e tendencia hátterében?
Azt tapasztaljuk, hogy a vállalkozások portfoliójában a „kézzel fogható” vagyonelemek mellett a korábbiakhoz képest hangsúlyosabb szerepet kapnak az absztrakt javak, így a szellemi alkotások is. Az ügyfelek egyre gyakrabban ismerik fel, hogy a szellemi alkotásaik védelem alá helyezése nem pusztán egy „tanúsítványszerző” jelképes művelet, hanem az azokhoz kapcsolódó üzleti érdekeik érvényesíthetőségének első lépése. Ezért is számítunk arra, hogy az IP-vonatkozású ügyek száma a jövőben egyre csak szaporodni fog.
Ezt a várakozást alapozza meg az a tény, hogy szemben a néhány évtizeddel ezelőtti helyzettel, a mai vállalkozógeneráció tagjai már egy nyitott piac szereplői, jobban ismerik a márkák közötti kiélezett versenyt (és az abból fakadó veszélyeket), valamint a digitális környezetben is otthonosabban mozognak. Mindezek nyomán több információval rendelkeznek arról, hogy a portfóliójuk mely eleme minősülhet egyáltalán szellemi alkotásnak, arra milyen jogi védelem igényelhető, abból milyen jogaik, kötelezettségeik és üzleti lehetőségeik származhatnak, illetve ezen lehetőségeket hogyan tudják a legjobban kiaknázni.
Pályázatuk legfőbb innovációjaként megfogalmazták, hogy egy komplex adminisztrációs platformot hoztak létre. Miben rejlik ennek az újdonsága és ügyfélközpontúsága?
A piacon már most is elérhetők (főként az angolszász országokra optimalizált) olyan szoftverek, amelyek a szellemi alkotások gondozásának adminisztrációjához nyújthatnak segítséget. Ezek azonban előre rögzített eszközrendszerrel és funkciókkal rendelkeznek, ezért kevéssé szabhatók az adott vállalkozás profiljára és valós igényeire.
A mi megoldásunk ezzel szemben teljesen az alapoktól építkezik: nem egy kész platformhoz próbáljuk igazítani az ügyfél igényeit, hanem a ruhához varrjuk a gombot. Az innováció tehát nem a vizualitásban, hanem a szempontrendszer kifejlesztésében és adaptálhatóságában rejlik. A munkát minden esetben megelőzi a más jogterületeken már bevett eljárásnak számító előzetes helyzetfelmérés (compliance). Ez a feltárás egyúttal a vállalati profiltisztítás és jövőbeli hatékonyabb költséggazdálkodás alapja is egyben, tekintettel arra, hogy az IP-portfólió jogi védelmének biztosítása komoly hivatali költségekkel járhat.
Hogyan látják a fejlesztés jövőjét? „Best practice”-szé válhat-e az adatbázis más hasonló ügyek vitele során is?
Mindenféleképpen, mivel az egyéni megoldások kialakítása és az „egyablakos”, egyszerű ügyintézés ma már egyre több kereskedelmi szektorban alapvető igény az ügyfelek részéről. A komplex, napi szintű adminisztrációt igénylő ügyeket lehet, de nem gazdaságos ad hoc alapon kezelni. Az általunk kialakított adatbázis létrehozása a munka kezdeti fázisában (a portfólió összetettségének függvényében) több időt és energiát vehet ugyan igénybe, de a tapasztalataink szerint ezek a ráfordítások sokszorosan megtérülnek az adatbázis felépítését követően.
Mivel nem egy konkrét és szükségszerűen korlátozott kapacitásokkal rendelkező szoftverről van szó, a kulcsszó ismét az adaptivitás. Egyetlen vállalkozás sem kerülheti el az üzleti stratégiában, gazdasági mutatókban vagy akár a döntéshozók személyében, illetve a munkaerőben bekövetkező időnkénti változásokat. Ilyen helyzetekben nagy segítséget jelent a cég számára, ha rendelkezik egy, az aktuális helyzethez és kilátásokhoz igazítható, saját jogi adatbázissal (akár nemcsak az IP, hanem például a szerződésállományok terén is).
A szellemi tulajdonnal összefüggő munkájuk során olykor kapcsolatba kerülnek harmadik országok jogrendszereivel is, mi jelenti ezekben az esetekben a legnagyobb nehézséget egy jogász számára?
Úgy fogalmaznánk, hogy a legnagyobb nehézség (nevezetesen az idegen jogrendszer ismeretének hiánya) egyben a legnagyobb könnyebbség is, hiszen az anyagi jogi ismeretek és a joggyakorlatban való jártasság helyett a kreativitás, a praktikus tervezés és koordináció kerül előtérbe. Különösen igaz ez az Európai Unión kívüli, illetve a nem angolszász (múltú) országok, így például az iszlám jogrendszerek (saria) esetén, ahol még az analógia módszere sem hívható segítségül.
Ilyen esetekben nagyon fontos, hogy professzionális és a helyi jogban járatos ügyvédi irodával vegyük fel és ápoljuk a kapcsolatot, ha úgy adódik, akár személyesen is (így esett meg, hogy kollégánk, dr. Kerényi Edmond egy taipei-i nyaralása során találkozott a Tajvanban segítségünkre lévő kollégákkal egy kellemes kávézásra).
Ami a kreativitást és a koordinációt illeti: munkánk során számos olyan helyzetben találtuk magunkat, amikor olyan alaki vagy tartalmi követelményeknek megfelelő jognyilatkozatokat kellett produkálnunk rövid határidő alatt, amelyeknek egyszerre kellett megfelelni három különböző joghatóság (például az Egyesült Államok, Magyarország és Jamaica) jogrendszerének. Ehhez többek között az aláíró személyek elérhetőségét, a dokumentumfordításokat, a hitelesítések rendjét és az ügyintézési határidőket kellett összhangba hozni úgy, hogy az eljárás összességében a lehető legkevesebb költségráfordítást igényelje az ügyfél részéről.
Előfordultak ugyanakkor olyan helyzetek is, amikor még a helyi képviselő is kifejezte az ügyintézés sikerével kapcsolatos aggályait. Ilyen volt például az, amikor Jemenben arról kaptunk tájékoztatást, hogy a polgárháború következtében kettészakadt országban a szellemi tulajdon hivatala is „megkettőződött” úgy, hogy azok kölcsönösen nem ismerték el egymás nemzeti hatáskörét és illetékességét. Mianmarban pedig éppen nem volt hatályban olyan releváns jogszabály, ami iránymutatásul szolgált volna a konkrét ügy intézéséhez. De akadtak egészen hétköznapi nehézségek is: Nigériában úgy tűnt, hogy a helyi hivatal országon belüli költöztetése és felújítása alatt az ügyfelet illető és az eljáráshoz nélkülözhetetlen korábbi védjegy-tanúsítványok egyszerűen eltűntek.
Önök szerint mennyiben tekinthető összetettnek az IP jogi környezete, hogyan látják-e terület digitális jelenét és jövőjét?
A szellemi alkotások joga (az IT-hoz és adatvédelemhez hasonlóan) azon jogterületek közé tartozik, amelyeknek fokozottan tartaniuk kell a lépést a rohamosan fejlődő kereskedelmi szokásokkal, ami nem egyszerű feladat. Egyrészről a gazdasági verseny gyorsuló ütemben termel ki olyan technológiákat és termékeket, amelyek már nem férnek be a meglévő jogi szabályozási keretekbe. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy az üzleti tendenciákra építő és „előremutató” jogalkotás irányától eltérően fejlődik a piac, ami a jogszabályok nehézkes alkalmazását és értelmezési problémákat eredményezhet a későbbiekben.
Mivel az IP gyűjtőfogalma számos részterületet ölel fel, önmagában is komplex, ezen felül gyorsan változó és a piaci szereplők számára is egyre ismertebb területről van szó. Ehhez képest az egyetemi oktatásban egyelőre kevéssé hangsúlyos szerepet kap, így a gyakorló jogászok azzal inkább a szakjogászi képzéseken és egyéb szakmai rendezvényeken ismerkedhetnek meg.
Ehhez az ismerkedéshez szerencsére nagy segítséget nyújtanak a szellemi alkotások vonatkozásában illetékes nemzeti, európai uniós és egyéb regionális hivatalok. A tapasztalataink szerint ezek a szervezetek egyre több, közérthetően megfogalmazott segédletet és útmutatót tesznek közé, a hivatalok munkatársai pedig gyorsan és készségesen válaszolnak a megkeresésekre. Az adminisztráció pedig szinten minden esetben elektronikusan, intelligens űrlapokkal intézhető, így bizton állítható, hogy a szellemi tulajdon hivatalok élenjárnak a digitális ügyintézés területén.
Milyen élményekkel tértek haza november 30-ra virradóra a Hilton Budapest Cityből? Hogy érzik, milyen hatással lesz a későbbi szakmai pályafutásukra a Jogászdíj elnyerése?
Nagyon nagy megtiszteltetés érte a CERHA HEMPEL Dezső és Társai Ügyvédi Iroda IP csapatát és külön büszkék vagyunk arra, hogy (az ingatlanjog, a versenyjog és a közbeszerzési jog mellett) ez immáron a negyedik kategória, amelyben az utóbbi években elismerést kaptunk. A kitűnően megszervezett és remek díjátadót követően igyekeztünk minden közösségi felületen hírt adni a sikerünkről, az ügyfeleink felé is jelezvén, hogy méltán szavaztak nekünk bizalmat. Természetesen a CERHA HEMPEL közép-európai hálózatának többi tagja (élén a bécsi központtal) is gratulált nekünk a neves elismeréshez.
A Jogászdíj ismertségét és elismertségét tekintve nincs kétségünk afelől, hogy az mind az ügyvédi irodánk, mind annak tagjai szakmai renoméját növelni fogja, és még ismertebbé teszi az általunk kínált szolgáltatásokat a leendő ügyfelek körében.