Gyermeki jogok a jogterületek határán – 1. rész

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A gyermeki jogokat vizsgálva egy interdiszciplináris területre tévedünk.  A kizárólag gyermekjogokat deklaráló törvények mellett hazánkban is számos más kérdést is érintő jogforrásban, nemzetközi egyezményben is fellelhetőek a téma szempontjából releváns rendelkezések. Ilyen az emberi és állampolgári jogokat globálisan megjelenítő Alaptörvény, vagy az új Polgári Törvénykönyv 4. könyve, amely a korábban önálló Családjogi törvényt foglalja magában és szintén fontos gyermekeket érintő jogokat rögzít.

A büntetőjogban komplex módon, több szinten valósul meg a kiskorúak védelme. Már a korábban hatályos magyar Büntető Törvénykönyv is meglehetősen széles körben védte a kiskorúak érdekeit – garantálva ezzel jogaik érvényesítését. Ez a megközelítés az életkori sajátosságok figyelembevételével nemcsak a kiskorúhoz, mint sértetthez kapcsolódóan mutatkozik meg, hanem akkor is, amikor elkövetőként jelenik meg. E megközelítésből a kiskorúak érdekeinek védelmében születtek mindazok a büntetőjogi rendelkezések is, amelyek a fiatalkorú bűnelkövetőkkel kapcsolatos speciális szabályokat tartalmazzák, szem előtt tartva az életkorból adódó átmeneti társadalmi helyzetüket és az adott személyiségfejlődési szakasz egyedi jellemzőit. Ugyanezt a célt szolgálta a 2012. évi C. törvénnyel életbe lépett új Büntető Törvénykönyv, amikor önálló fejezetbe foglalta „A gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmények” szabályozását, kettébontva a korábban hatályos Btk XIV. fejezetét. Az új struktúra létrejöttében jelentős szerepet játszott mind az ENSZ, mind az Európai Unió kiskorúakkal kapcsolatos álláspontja, melynek eredményeként a nemzetközi elvárásoknak megfelelő rendelkezések születettek.  

Változásfigyeltetés
Ne maradjon le! Használja Változásfigyeltetés szolgáltatásunkat az Önt érdeklő jogszabályok, jogterületek és tárgyszavak figyeltetésére! Megrendelés >>

A kiskorúak alapvető jogaival szembeni támadások sokszínűsége visszatükröződik a kiskorúak büntetőjogi védelmét megvalósító tényállások elkövetési magatartásainak sokféleségében. A hatályos büntető törvény a már említett XX. fejezetén túlmenően más részeiben is találunk olyan deliktumokat, melyek körében minősítő körülményként kerül a kiskorúakkal szembeni elkövetés kiemelésre. Ez különösen hangsúlyosan van jelen a személy illetve a nemi erkölcs elleni bűncselekmények körében. Így a legsúlyosabban szankcionálandó az emberölés minősített eseteként megjelenő kiskorú fizikai megsemmisítését eredményező támadás. A gyerekek testi-lelki bántalmazása elleni jogalkotói fellépés valósul meg a „Testi sértés” vagy a „Kiskorú veszélyeztetése” tényállásával. Különösen az utóbbi szabályozás számos változáson esett át az elmúlt időben.

A XX. fejezetben a jogalkotó a bűncselekmények sorrendjét az elkövetési magatartások súlyossága szerinti osztályozással határozta meg, ennek értelmében előbb szerepelnek a gyermekek sérelmére, illetve az ő kiemelt érdekeiket sértő bűncselekmények, mint a „Kiskorú veszélyeztetése”, a „Gyermekmunka”, a „Kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása”, illetve a „Kiskorú elhelyezésének megváltoztatása”, ezután pedig a család intézményét sértő magatartások. A korábban „Kiskorú veszélyeztetése” elnevezés alatt szereplő tényállás hatályos Kódexünkben három önálló deliktumra bontva található meg. Így a „Kiskorú veszélyeztetése” kizárólag a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését ténylegesen veszélyeztető vagy azt károsító magatartásokat rendeli büntetni.  A kiskorú szellemi és pszichés veszélyeztetését, elhanyagolását azok a magatartások valósíthatják meg, melyek a kiskorú veszélyeztetésébe, a kiskorú elhelyezésének megváltoztatásába, kiskorúval való kapcsolattartás akadályozásába ütköznek.

A kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása korábban szintén a kiskorú veszélyeztetésének tényállása alatt volt szabályozva.  Önálló tényállássá válásának hátterében az a felismerés állt, hogy a veszélyeztetés tulajdonképpen nem tényállási eleme, hiszen egy államigazgatási reakciót követő további jogellenes magatartásról van szó. A gyermeknek joga van ahhoz, hogy kapcsolatot tartson fenn mindkét szülőjével. „Az a magatartás, amely akadályozza a gyermek és a kapcsolattartásra jogosult szülő közötti harmonikus kapcsolat kialakítását, fenntartását, a gyermek egész további életére kihatóan komoly lelki válságot okozhat, káros hatással lehet a kiskorú lelki egészségére, erkölcsi fejlődésére, szociális készségeinek kialakulására. A büntetőjogi felelősség végső eszköz ilyen esetben: csak akkor állapítható meg, ha bírság kiszabását követően sem kényszeríthető ki a jogkövető magatartás.”

A kiskorú személyi, mozgási, helyváltoztatási szabadságát sérti a személyi szabadság megsértésének, a kiskorú elhelyezésének megváltoztatásának, az emberrablásnak, valamint az emberkereskedelemnek az elkövetője. A 211.§-ban testet öltő „Kiskorú elhelyezésének megváltoztatása” jogi tárgya a kiskorú megfelelő testi, értelmi, valamint erkölcsi fejlődését biztosító végrehajtható hatósági határozat érvényesülése. Az erőszakos elkövetés minősített esetként jelenik meg. Új tényállásként került bevezetésre a „Kényszermunka”, melynek súlyosabban szankcionálandó formája, ha 18. életévet be nem töltött személy sérelmére valósul meg. A gyerekekre és jogaikra irányuló fokozott figyelmet jelenti, hogy ezen túl a törvény önálló tényállásban nevesíti a „Gyermekmunkát”. Ennek indokai között olyan nemzetközi dokumentumokat sorol fel, mint a Gyermekjogi Egyezmény 32. cikkét, a 182. számú ILO Egyezmény 3. cikkét, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 10. cikkét. „A cikk értelmében büntetendő a gyermekek és fiatalkorúak olyan munkára történő alkalmazása, amely káros az erkölcsükre vagy az egészségükre, életveszélyes vagy akadályozza rendes fejlődésüket, továbbá az államok kötelesek azt a korhatárt megállapítani, melyen alul a fizetett gyermekmunka tilos és törvényileg büntetendő.” Az alapvető jogok körében az élethez való jog mellett fokozott védelem illeti a kiskorú szexuális szabadsághoz, egészséges nemi fejlődéshez való jogát, hiszen az ezeket érintő támadások a kiskorú sérülékenységéből adódóan egész életére kiható nyomokat hagyhatnak. A jogalkotói szándék eredményeként a „Szexuális visszaélés”, a „Szexuális kényszerítés”, a „Szexuális erőszak”, a „Prostitúció elősegítése” mellett a kiskorúak nemi erkölcsének védelme érdekében új tényállás is bevezetésre került „Gyermekprostitúció kihasználása” és „Gyermekpornográfia” elnevezés alatt.

Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat
Az új folyóirat célja, hogy tudományos igénnyel, de a gyakorlat számára is hasznosítható módon, a gyakorlatban felmerülő problémákra fókuszálva mutassa be a Polgári Törvénykönyvet. Főszerkesztő: dr. Vékás Lajos További részletek, megjelenés >>

Megállapítható, hogy a Büntető Törvénykönyv elsősorban az emberi jogok elleni legsúlyosabb támadásokkal szemben, illetve az elkövető és a passzív alany közötti speciális viszonyra tekintettel emel egyes magatartásokat a szankcionálandó cselekmények körébe, részben a nemzetközi dokumentumokban rögzítettekre figyelemmel. A védett jogi tárgyak körének meghatározásával azonban a büntetőjog nemcsak azt mutatja meg, hogy egy adott társadalom a gyermekek áldozati helyzetének felismerési folyamatában milyen szinten áll, hanem azt is, mely jogait tartja a gyermeknek olyan különös mértékben meghatározónak, hogy ultima ratio-jelleggel büntetőjogi védelmet rendel hozzá.

Cikkünk második részét pénteken olvashatja. 

---