Havibér és órabér az új Mt-ben


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Időbérben megállapított munkabér esetén a munkavállaló a ledolgozott időegység alapján kapja díjazását. Más szabályok vonatkoznak azonban egy havibéres és egy órabéres munkavállalóra. Az utóbbi kategóriát érintően változott a szabályozás az új munka törvénykönyvével, ezeket aszabályokat emeljük ki.


Órabér esetén a munkavállaló díjazását a teljesített órák alapján kell megállapítani (például 800 Ft/óra). 2012-ben a minimál órabér 564 Ft. Az órabéres munkavállaló munkabérét is havonta kell elszámolni és a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig ki kell fizetni. A havibérrel szemben, órabér alkalmazása mellett a munkavállaló havi jövedelme – egyenlő munkaidő-beosztás mellett is – más lehet attól függően, hogy az adott hónapban hány munkanap volt. Például, egy 21 munkanapos hónapban a napi 8 órában dolgozó munkavállaló értelemszerűen 8 órával több díjazásra jogosult, mint abban a hónapban, amikor csak 20 munkanap van.

Az 1992. évi Munka Törvénykönyve mellett elsősorban az egyenlőtlen munkaidő-beosztás mellett volt jelentősége az órabéres díjazásnak. Ebben az esetben ugyanis nem csak a munkanapok száma, hanem a munkáltató által beosztott munkaidő mértéke is okozhatott eltéréseket az adott hónapra elszámolható órák számában. Azaz, a korábbi szabályozás mellett az óradíjas munkavállaló egyenlőtlen munkaidő-beosztás mellett is a ténylegesen teljesített órák után kapta a díjazását. Ez munkaidőkeret mellett lehetett egy adott hónapban a napi 8 órás mértékhez képest jóval kevesebb, egy másik hónapban pedig jóval több is.

Munkajogi kérdés válasz csomag

Az új munka törvénykönyve szakít ezzel az elszámolási móddal. Fontos változás, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás és órabéres díjazás alkalmazása esetén a munkáltató a munkavállaló munkabérét havonta az adott hónapban irányadó általános munkarend (hétfőtől péntekig beosztott 5 munkanap) szerinti munkanapok számának és a napi munkaidőnek az alapulvételével köteles elszámolni és kifizetni. Ez tehát azt jelenti, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás mellett a munkavállaló minden egyes hónapban az órabér és az általános munkarend szerint teljesítendő óraszám szorzata alapján kapja meg a munkabérét.

Az új szabályok mellett a munkaidőkeretben dolgozó, órabéres munkavállaló díjazása így nem ingadozik havonta a ténylegesen beosztott munkaidő mértéke függvényében. Például, a munkavállaló a háromhavi munkaidőkeret első hónapjában 240, a másodikban 140, a harmadikban 160 órára volt beosztva. Alapbérét ugyanakkor mindhárom hónapban az általános munkarend szerinti óraszám után kapja, ami például 160, 176 és 184 óra volt.

A ténylegesen teljesített órákat a munkaidőkeret lejártakor kell elszámolni. Ilyenkor össze kell vetni az általános munkarend és a napi munkaidő alapján kiszámított munkaidő mértékét a ténylegesen teljesített munkaidővel. Például, előző példánkban a munkavállaló 160+176+184 óra, azaz 520 óra után kapta meg munkabérét, ám valójában 240+140+160=540 órát teljesített. Ha az elszámolás alapján a munkavállaló a már kifizetettnél alacsonyabb összegű munkabérben részesült, a különbözetet ki kell fizetni számára, adott esetben a munkaidőkereten felüli túlórapótlék szabályaira tekintettel. Ha viszont ennél magasabb összegű munkabérben részesült, úgy a többletet az előlegnyújtásból eredő szabályok szerint a munkáltató levonhatja a munkabérből. Ezt a korrekciót a következő bérkifizetésnél kell elvégezni.

Fontos hangsúlyoznunk, hogy az előbbi szabály nem jelenti azt, hogy a munkáltató választása szerint akár kevesebb órára is beoszthatja az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgozó munkavállalót, mint amennyire az szerződött. A munkaidő „ledolgoztatása” ugyanis nem csak joga, de egyben kötelezettsége is a munkáltatónak. A törvény szerint a munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni. Ezt nevezzük foglalkoztatási kötelezettségnek. Ebből eredően, ha a munkaidőkeret végén az elszámoláskor azt észleljük, hogy a munkavállaló azért kapott több munkabért, mert a munkáltató be sem osztotta az általános munkarend szerinti munkanapok számának megfelelő óraszámra, a különbözetet levonni nem lehet.

Meg kell jegyezni, hogy az órabéresek fenti elszámolása csak a felek eltérő megállapodásának hiányában irányadó. A munkáltató és a munkavállaló tehát megállapodhatnak „klasszikus órabérezésben” is, tehát hogy a munkavállaló minden hónapban a ténylegesen teljesített órák után kapja munkabérét.

Munka törvénykönyve 2012-1992

Az új Mt. és a régi Mt. szövegét a jól ismert tükrös formába szerkesztettük.

Naprakész segítséget nyújt munkajogászoknak, bíráknak, HR-eseknek, joghallgatóknak.

Most rendelje meg!

Végül, fontos sajátosság, hogy órabérezés esetén a munkavállalót a napi munkaidőnek megfelelő távolléti díj illeti meg, ha az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökken a teljesítendő munkaidő. Ennek azért van jelentősége, mert a munkaidőkeretben teljesítendő munkaidő kiszámításánál az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni. Az így kieső óraszámra tehát távolléti díj jár az órabéres munkavállalónak, míg a havibéreseknél a havi alapbér már a munkaszüneti napra eső díjazást is magában foglalja.


Kapcsolódó cikkek

2024. december 6.

Papírból PDF – az új ingatlan-nyilvántartás

A jelenlegi ingatlan-nyilvántartásunk egy 1997-es törvényen alapul, és jogosan vetődik fel bennünk a kérdés, hogy ez a több mint két évtizedes szabályozás releváns rendelkezéseket tartalmaz-e. Az ezzel kapcsolatban felmerülő igény, illetve a COVID által okozott válsághelyzet következtében a szükség is egyre jobban nőtt egy gyors, hatékony, egyszerű és legfontosabbak közt elektronikus rendszerre, hogy hivatalos ügyeinket tudjuk intézni. Az Ars Boni cikkpályázat keretében készült írásban ezt az új és modern, elektronikus világba lépő jogintézményt szabályozó és véglegesnek tűnő 2021.évi C. törvényt fogom összehasonlítani eredeti, kihirdetéskori szövegével, illetve a jelenleg hatályos – de nemsokára „régi”-nek aposztrofált – ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénnyel.

2024. december 6.

Perújítás az alapügyben távollévő terhelttel szemben folytatott eljárás miatt

Ha a terhelt az elsőfokú bírósági eljárásban valamennyi tárgyaláson részt vett, érdemi vallomást tett és kizárólag az ügydöntő határozat kihirdetésekor nem jelent meg, a bizonyítás megismétlése nem válik szükségessé a terhelt távollétén alapuló perújítási eljárásban. A perújítás célja ebben az esetben a terhelt vallomástételi, észrevételezési és indítványozási jogának biztosítása és az ez alapján szükségessé váló bizonyítás lefolytatása – a Kúria eseti döntése.

2024. december 4.

Kamerás adatkezelés szálláshelyen

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság egymillió forint adatvédelmi bírságot szabott ki egy szálláshellyel szemben az érintett ingatlanra felszerelt kamerarendszerrel összefüggő adatkezelés jogszerűségének vizsgálata során. A döntést az indokolta, hogy a szálláshely nem nyújtott a hazai és regionális előírások szerint könnyen hozzáférhető és átlátható tájékoztatást az általa működtetett kamerarendszer kapcsán megvalósuló adatkezelésről.