Itt a fogyasztóihitel-törvény kompakt kommentárja – 4. részlet

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sorozatunk a közvéleményt visszatérően foglalkoztató kérdésben, összesen öt részletben ismerteti a Wolters Kluwer új kommentárját, mely a fogyasztói hitelekről szóló törvény értelmezésben segít eligazodni – nemcsak jogászoknak.

A Wolters Kluwer gondozásában megjelenő, a Kompakt kommentár a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvényhez című kiadványban a szerzők – a műfaj sajátosságainak megfelelően – paragrafusonként elemzik a törvény szövegét, melynek során részletesen feltárják a tárgyalt rendelkezések európai uniós szabályozási hátterét, végigveszik esetleges módosításait és az egyéb jogszabályokkal, esetenként felügyeleti ajánlásokkal fennálló kapcsolódási pontjait. A kommentárt nem csupán a gyakorló jogászok forgathatják haszonnal, hanem a fogyasztók és a pénzügyi szolgáltatók munkatársai is. Az alábbiakban a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvénynek (Fhtv.) a jelzáloghitel fedezetéül szolgáló ingatlanok értékeléséről szóló 17/A. §-a magyarázatát olvashatják. A részlet szerzője: dr. Veres Zoltán.

A sorozat első részlete itt, a második itt, a harmadik pedig itt olvasható.

A hitelszerződés feltételei és annak változása – Az Fhtv. 17/A. §-ához

Áttekintés

E rendelkezések a THM mértékét maximalizálják, és a Módtv. által kerültek az Fhtv.-be. A szabályozás 2016-ban módosult; a módosítás kiveszi a THM-plafon számításánál figyelembe veendő díjak közül a jelzáloghitel fedezetéül szolgáló ingatlanra vonatkozó vagyonbiztosítás díját [lásd a hatályos Fhtv. 17/A. § (5) bekezdését]. 2016. március 21-ét megelőzően ugyanis a vagyonbiztosítás díját jelzáloghitel esetén nem kellett figyelembe venni a THM értékének meghatározásánál.

E szabály módosítását az Európai Parlament és a Tanács 2014. február 4-ei 2014/17/EU irányelvének átültetése tette szükségessé, amely szerint a vagyonbiztosítási díj is a THM részét képezi. Az ingatlanra vonatkozó vagyonbiztosítás díja azonban az ingatlanfedezet értékétől függ, nem a hitel összegéhez kötődik. Egy kisebb összegű hitelt fedező nagyértékű ingatlannál a magas biztosítási díj túl magas THM-értéket eredményezne. A korábbi szabály ezért gátolta a kisebb lakáskiadásokra, lakásfelújításra, bővítésre nyújtott hitelek felvételét.

Az Fhtv. 17/A. § (2) bekezdése a hitelkártya-szerződéshez vagy fizetési számlához kapcsolódó, továbbá kézizálog fedezete mellett nyújtott hitelek, a (3) bekezdés pedig az olyan, a mindennapi élet felszerelési tárgyainak, tartós fogyasztási cikkeinek (ide nem értve a gépjárművet) megvásárlásához és szolgáltatások igénybevételéhez nyújtott hitelek (áruhitelek) esetében határozza meg a THM maximumát (mindkét esetben a jegybanki alapkamat + 39% mértékben), amelyeknél a hitel folyósítása közvetlenül az áruhitellel érintett termék értékesítőjének, illetve a szolgáltatás nyújtójának történik.

Értelmezéssel kapcsolatos jogi problémák

E körben értelmezést igényelhet adott esetben, hogy milyen körre is terjed ki a tartós fogyasztási cikk fogalma. Általánosságban elmondható, hogy a tartós fogyasztási cikkek élettartama a napi beszerzési cikkekénél hosszabb, értékük nagyobb, vásárlásukat komoly döntési folyamat előzi meg. Normatív – bár álláspontunk szerint csak a rendelet alkalmazási köre szempontjából taxatív – felsorolást a 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendeletnek az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló melléklete tartalmaz.

Az Fhtv. 17/A. § (4) bekezdése értelmében az érintett naptári félévet megelőző hónap első napján érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes időtartamára. Az irányadó jegybanki alapkamatot a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa állapítja meg. A jegybanki alapkamat mértéke 2022. április 27-étől – az azt megállapító 13/2022. (IV. 26.) MNB rendelet 1. §-a értelmében – 5,40%.

Joggyakorlat

A Fővárosi Ítélőtábla Gf. 40.277/2021/7. ítéletének tényállása szerint a felperes által tartozás és kamatai megfizetése iránt előterjesztett keresettel szemben az I. r. alperes a túlzott mértékű kamat mérséklését kérte. Az első fokon eljárt Fővárosi Törvényszék érvelését az ítélőtábla helybenhagyta. A bírósági okfejtés a Ptk. 6:132. §-ának idézését követően kifejtette, hogy a túlzott kamat mértékének mérséklése iránti kérelem esetén vizsgálni szükséges a felvállalt gazdasági kockázatot, a pénzintézetek által nyújtott kereskedelmi hitelek kamatait, a kölcsönnyújtás és a törlesztés idején érvényesülő gazdasági tendenciákat is. Döntése meghozatalakor figyelemmel volt arra, hogy a szerződéskötés időpontjában az évi jegybanki alapkamat 0,90% volt, továbbá az I. rendű alperes a Magyar Kereskedelmi Bank hitel- és kockázati termékismertetőjének becsatolásával igazolta, a pénzintézet a megjelölt időszakban a szabadfelhasználású kölcsönökre évi 7%-os ügyleti kamatot számított fel.

Kapcsolódó jogi szabályozás

151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról

13/2022. (IV. 26.) MNB rendelet a jegybanki alapkamat mértékéről 1. §

Kapcsolódó európai uniós jogi szabályozás

Az Európai Parlament és a Tanács 2014. február 4-ei 2014/17/ЕU irányelve a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról

Az Fhtv. 17/B. §-ához

Áttekintés

Az Fhtv. 17/B. §-ának (1) bekezdésében – összhangban a Hpt. 279. §-ának szabályaival – az Fhtv. deklarálja, hogy a fogyasztó számára hátrányosan kizárólag a szerződés alábbi tartalmi elemei módosíthatók egyoldalúan:

– hitelkamat,

– kamatfelár,

– költség,

– díj.

Egyéb feltétel egyoldalúan, a fogyasztó számára hátrányosan nem módosítható.

Az Fhtv. 17/B. § (2) bekezdése az új kamatperiódusban alkalmazandó kamat(felár) mértékének meghatározásával kapcsolatban rögzíti, hogy azt a kamatperiódus lejártát megelőző 120. napi kamatváltoztatási, illetve kamatfelár-változtatási mutató figyelembevételével kell megállapítani. Kamatfelár kikötése, illetve annak változtatása a megállapodás egyoldalú módosítását feltételezi: ebben az esetben nem automatikus kamatváltozásról, hanem egyoldalú szerződésmódosítási jogról van szó (Fővárosi Ítélőtábla Pf. 21.463/2014/6., BDT2014. 3231.).

Az Fhtv. 17/B. §-ának (3) bekezdése értelmében a hitelező egyoldalú szerződésmódosítási jogát a szerződésben külön is rögzíteni kell. A hitelező az egyoldalú szerződésmódosítás jogát a szerződésben rögzített feltételek szerint jogosult gyakorolni. Semmis az a szerződéses kikötés, amely a szerződés egyoldalú módosítására vonatkozóan meghatározott követelményeknek nem felel meg. Ezeket a követelményeket és gyakorlati értelmezésüket a bírói gyakorlat mára lényegében kialakította [lásd például a Joggyakorlat-részben tárgyalandó 2/2012. (XII. 10.) PK véleményt].

Az Fhtv. 17/B. §-ának (4) bekezdése az egyoldalú szerződésmódosítás kötelezettségét is rögzíti a hitelezők számára; amennyiben ugyanis a hitelkamat, kamatfelár, költség vagy díj meghatározásának alapjául szolgáló feltételek a fogyasztó számára kedvező módosítást indokolnak, a hitelező köteles ezt is érvényesíteni. Ez a szabály összhangban áll a számos dokumentumban – például a lakosság részére hitelt nyújtó pénzügyi szervezetek ügyfelekkel szembeni tisztességes magatartásáról szóló Magatartási Kódexben – megfogalmazott szimmetria elvével, amely általános jelleggel megköveteli, hogy ha a feltételek, illetve körülmények kedvezőtlen megváltozására hivatkozással a hitelező az ügyfél által fizetendő kamatot, díjat vagy költséget egyoldalúan emeli, akkor a körülmények kedvező irányú változása esetén e változásokat is érvényesítse ügyfelei javára.

Értelmezéssel kapcsolatos jogi problémák

Az Fhtv. 17/B. §-a a hitelezőt megillető, egyoldalú szerződésmódosítási jog (amely bizonyos esetekben kötelezettségként is jelentkezik!) kereteit határozza meg. E rendelkezéseket a Módtv. állapította meg és iktatta az Fhtv.-be 2015. február 2-ai hatállyal, azonban ezt megelőzően is létezett erre vonatkozó jogi szabályozás: már az 1996-os Hpt. eredeti szövege is tartalmazta, hogy kamatot, díjat vagy egyéb szerződési feltételt csak akkor lehet egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül módosítani, ha szerződés ezt – külön pontban – a pénzügyi intézmény számára meghatározott feltételek, illetve körülmények esetére egyértelműen lehetővé teszi.

Fontos kiemelni, hogy az egyoldalú módosítás lehet a fogyasztó számára hátrányos vagy előnyös. Minthogy a hitelintézetek többnyire maguk által kidolgozott blankettákat, előre meghatározott feltételeket alkalmaznak a fogyasztókkal kötött szerződéseikben, amelyek esetében így a fogyasztó szerződési szabadsága már egyébként is korlátozott, szükséges, hogy a további, a hitelező által eszközölt és a fogyasztó számára hátrányos egyoldalú lépéseket a jogalkotó keretek közé szorítsa.

Joggyakorlat

Az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó szabályozás célját a Fővárosi Ítélőtábla szemléletesen így foglalta össze: „az egyoldalú szerződésmódosítás, mint egyoldalú hatalmasság kikötése esetén a jogosultság mellett teljes körűen szabályozni kell a jog gyakorlásának módját, okait és feltételeit, mert a fogyasztó számára a konkrét módosítás szerződésszerűsége csak ebben az esetben ellenőrizhető. Ilyen szabályozás hiányában a felek viszonya elveszti a mellérendeltségen alapuló polgári jogi jelleget” (BDT2014. 3231. II. pont).

Az egyoldalú szerződésmódosítás megítélésével kapcsolatban széles körű joggyakorlat bontakozott ki, ezért a Kúria is állást foglalt a kérdésben. A Kúria Polgári Kollégiuma a fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségéről megfogalmazott 2/2012. (XII. 10.) PK véleménye – amely a Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadó – szerint az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés különösen akkor tisztességtelen – feltéve hogy nem ütközik jogszabályba –, ha nem felel meg bizonyos alapvető elveknek, így az egyértelmű és érthető megfogalmazás, a tételes meghatározás, az objektivitás, a ténylegesség és arányosság, az átláthatóság (transzparencia), a felmondhatóság és a szimmetria elvének [2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 6. pont]. Ugyanakkor a hitelező általános szerződési feltételeiben meghatározott oklistában szereplő – egyoldalú, hátrányos módosítást lehetővé tevő – feltételek jogszerűsége nem vonható kétségbe, amennyiben a feltételek meghatározásának módja (objektív és tételes) maradéktalanul megfelel a jogszabályban írt követelményeknek (BH2012. 41. I. pont).

Konkrét ügyben, a 2/2012. (XII. 10.) PK véleményben rögzített elveket értelmezve, a Szegedi Ítélőtábla kifejtette, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei akkor objektívek, ha a szerződéskötést követően beálló olyan külső körülményváltozás esetére teszik lehetővé a szerződés egyoldalú módosítását, amelynek előidézésében a felek nem játszanak szerepet, amely tőlük független tényezők eredménye. Így az adott ügyben a bíróság előtt fekvő oklistában megjelölt refinanszírozási feltételek és a banki kockázat változásához nem, vagy nem kizárólag független külső körülmények vezethetnek. Nem zárható ki, hogy ezeknek a feltételeknek a módosulásában a pénzintézet üzletpolitikája, a konkrét ügyletkötések során hozott döntései is szerepet játszanak. A hitelező utóbb hibásnak bizonyult üzletpolitikája, téves döntései hátrányos következményeinek a fogyasztóra való áthárítása pedig nem tekinthető tisztességesnek, így az egyoldalúan meghatározott oklista fenti két eleme nem tekinthető objektívnek.

A transzparencia elve az ítélőtábla értelemzése szerint megkívánja, hogy a fogyasztó előre fel tudja mérni, milyen feltételek teljesülése esetén és milyen mértékben kerülhet sor további terhek rá történő áthárítására. E követelménynek a pénzintézet különösen akkor tud megfelelni, ha a szerződésben pontosan meghatározza, mit tekint irányadó referenciakamatnak, szerepelteti a kamatperiódusukat, megjelöli azt a legkisebb kiigazítási értéket, amely alatt nem változtathatja az ügyleti kamatot, és feltünteti azt a matematikai képletet vagy algoritmust, amelyet a kamat, a költség és a díj módosításával összefüggésben alkalmaz. A kamat vagy a fogyasztót terhelő egyéb fizetési kötelezettség mértékének változására vonatkozó számítási mód vagy képlet szerződéskötéskori meghatározása, különösen a hosszú távra kötött szerződéseknél, nem egyszerű feladat, ám „(a)z egyoldalú szerződésmódosítási jog fogyasztóvédelmi érdekeket is szem előtt tartó, jogszerű meghatározásának nehézsége azonban nem mentesítheti a pénzügyi intézményt az alól a kötelezettség alól, hogy a maga javára kikötött egyoldalú szerződésmódosítási jog feltételeit az átláthatóság követelményének megfelelően dolgozza ki”.

A 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 6. pontjának g) alpontja tisztességtelennek minősíti azt az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötést, amely kizárja, hogy a fogyasztó javára bekövetkező feltételváltozás hatását a fogyasztó javára érvényesítsék (szimmetria elve). A fogyasztó terhére történő egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége tehát csak akkor tisztességes, ha nemcsak a fogyasztó hátrányára történő körülményváltozás áthárítását teszi lehetővé, hanem egyidejűleg kötelezettségként kezeli, hogy az oklistában meghatározott körülmények fogyasztó számára kedvező változása esetén azokat érvényesíti a fogyasztó javára, az arányosság elvének érvényre juttatása mellett. Ennek hiányában a szerződéskötéskor kialkudott értékegyensúly felbomlik. Amennyiben a szerződés a pénzintézet terhére nem ír elő kötelezettséget arra nézve, hogy az oklistában megjelölt körülmények kedvező változása esetén csökkentenie kell a kamat mértékét (kizárólag a bank jogosultságaként tünteti fel a csökkentés lehetőségét), az egyoldalú szerződésmódosítási jog kikötése ez okból tisztességtelen.

Tudjon meg további részleteket a Kompakt kommentárról.

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.

---