Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Btk. szerinti szexuális erőszak törvényi tényállásába ütközik és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak bűntette, ha a cselekmény sértettje az elkövető hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt áll, függetlenül attól, hogy azt kényszerítéssel valósította-e meg – a Kúria Büntető Jogegységi Tanácsának 2/2016. BJE jogegységi határozata.
Ami a tényállást illeti, a Kúria Büntető Kollégiumának vezetője jogegységi eljárást kezdeményezett annak értelmezése kapcsán, hogy mi a helyes gyakorlat akkor, ha a sértett az elkövetéskor a tizenkettedik életévét még nem töltötte be, és az elkövető hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt állt.
A Btk. vonatkozó rendelkezései
197. § (1) Szexuális erőszakot követ el, és bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki
a) a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el,
b) más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményre használja fel.
Btk. 197. § (2) Szexuális erőszakot követ el az is, és öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel büntetendő, aki tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet.
Btk. 197. § (3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt
b) az elkövető a hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló személy sérelmére követi el
Btk. 197. § (4) Öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő,
a) aki az (1) bekezdés a) pontjában vagy a (3) bekezdés b) vagy c) pontjában meghatározott bűncselekményt tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére követi el.
Az alapul szolgáló esetek 1.
Az egyik releváns eset szerint a sértettet, a 2010. június 29. napján született leánygyermeket édesanyja megbízásából a terhelt vitte óvodába 2015 februárjában, és egy alkalommal onnan hazafelé tartva a kislány nadrágját és alsóneműjét lehúzva simogatta annak nemi szervét, majd a sajátját a kislány nemi szervéhez nyomta. Cselekményét 2015 áprilisában megismételte.
Az eljáró törvényszék szerint a terhelt cselekményét tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére követte el, az a Btk. 197. § (2) bekezdésébe ütközik. Ugyanakkor – bár a terhelt erőszakot nem fejtett ki, fenyegetést nem alkalmazott – a gyermek függelmi viszonyban állt vele és életkorára tekintettel védekezésre képtelen volt, így a bűncselekmény a (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés a) pontja szerint minősül.
A másodfokon eljárt ítélőtábla az első fokú határozatot megváltoztatva a terhelt cselekményét a Btk. 197. § (2) bekezdése szerint minősítette, és a vele szemben kiszabott büntetést az elsőfokú bíróság által kiszabott tizenkét év szabadságvesztést és tíz év közügyektől eltiltást hét évi szabadságvesztésre és hat évi közügyektől eltiltásra enyhítette. Álláspontja szerint a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak csak abban az esetben minősül a Btk. 197. § (4) bekezdés a) pont 2. fordulata szerint, ha az elkövető a sértett hozzátartozója, vagy a sértett nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy a befolyása alatt álló személy, illetve azt azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva többen követik el, feltéve, hogy ennek során a sértettel szemben erőszakot, vagy minősített fenyegetést alkalmaznak, továbbá akkor, ha a sértett – életkortól független – védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát használják fel szexuális cselekményre.
Az alapul szolgáló esetek 2.
A terhelt a 2001. augusztus 29. napján született sértett bizalmába férkőzött és a szülei hozzájárulásával nála tartózkodó sértettet 2012 decemberében először arra kérte, hogy érzelmi kötődésének jeléül simogathassa, majd arra, hogy vetkőzzön le előtte, végül a tizenkettedik életévét még ekkor be nem töltött sértettel orálisan fajtalankodott. Ezt követően a terhelt a sértettel – annak tizenkettedik születésnapja után is – heti rendszerességgel fajtalankodott 2013. december 5-ig.
A törvényszék a terheltet többek között a Btk. 197. § (2) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés a) pontjának 2. fordulata szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettében találta bűnösnek, és halmazati büntetésül kilenc év szabadságvesztésre és kilenc év közügyektől eltiltásra ítélte. A törvényszék szerint mivel a sértett szülei úgy hitték, hogy a fiúgyermekük a terheltnél biztonságban van, a cselekmények elkövetése idején a terhelt felügyelete alatt állt, ezért a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére elkövetett cselekmény egyben a terhelt felügyelete alatt álló személy sérelmére elkövetettnek is minősül, ekként az a szexuális erőszak legsúlyosabban büntetendő esete.
A másodfokon eljárt ítélőtábla a cselekményt az első esethez hasonlóan a Btk. 197. § (2) bekezdése szerint minősítette.
A felülvizsgálati eljárás
A Kúria a lefolytatott felülvizsgálati eljárásokban megállapította, hogy a másodfokon eljárt törvényszék tévesen minősítette a terhelti cselekményeket. Nem osztotta azt az álláspontot, amely szerint a Btk. 197. § (2) bekezdése olyan önálló tényállást tartalmaz, amelynek nincs minősített esete, illetve az csak akkor állapítható meg, ha a cselekményt a Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontja szerinti tényleges erőszakkal vagy fenyegetéssel követték el. Meglátása szerint a (2) bekezdés szerinti, a tizenkét év alatti személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak minősített esete valósul meg, ha a sértett az elkövető nevelése, illetve felügyelete alatt áll, azaz a tizenkettedik életévét be nem töltött passzív alany sérelmére tényleges erőszak nélkül is megvalósul a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő eset.
[multibox]Eltérő ítélkezési gyakorlat
Bár a Kúria döntését követően több ügyben is a testület döntésben foglalt megállapítások figyelembe vételével került sor a kérdés elbírálására, számos esetben továbbra is eltértek tőle. Az egyik ilyen ügyben az eljáró ítélőtábla helybenhagyta a törvényszék áttételt elrendelő végzését. Kifejtette, hogy a vádirati tényállás szerint a terhelt a szexuális cselekményt a tizenkettedik életévét be nem töltött unokája sérelmére erőszak vagy minősített fenyegetés nélkül valósította meg, ekként az a Btk. 197. § (2) bekezdése szerinti alapesetként értékelendő. A büntetőeljárás lefolytatására így a járásbíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel. Ezzel szemben egyik döntésében a Fővárosi Ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére a hozzátartozó által megvalósított szexuális erőszak nem csupán akkor minősül súlyosabban, ha azt erőszakkal vagy élet, testi épség elleni fenyegetéssel kényszerítve, avagy többek által elkövetve valósítják meg, hanem e körülmények hiányában is.
A legfőbb ügyész álláspontja
A legfőbb ügyész egyetértett azzal, hogy a Btk. 197. § (4) bekezdés a) pontja szerint büntetendő, aki a hozzátartozója, vagy a nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a befolyása alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére követi el a szexuális bűncselekményt. Álláspontja szerint, mivel a 197. § (2) bekezdése szerinti büntetési tétellel azonosan rendeli büntetni a törvény a (3) bekezdésben meghatározott minősített esetek elkövetőjét, ezért a (3) bekezdésben írtak nem lehetnek a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére elkövetett szexuális erőszak minősített esetei. Az ezzel ellentétes álláspont oda vezetne, hogy semmilyen további következménnyel nem járna az, ha az elkövető a cselekményt nem csupán tizenkettedik életév alatti passzív alany, hanem a saját gyermeke, vagy a vele speciális függőségben lévő sértett sérelmére követné el, holott épp ez a speciális viszony teszi kiszolgáltatottabbá a sértettet.
A Kúria megállapításai
A Kúria kiemelte, hogy az új Btk. 197. § (2) bekezdés szerint szexuális erőszakot követ el az is, aki tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet. A törvény indokolása szerint ezzel nem azt mondja ki, hogy a tizenkettedik életévét be nem töltött személy életkorra tekintettel védekezésre képtelen, hanem explicit módon utal a sértett életkorára, és úgy kapcsol a bűncselekményhez magasabb – öt évtől tíz évig terjedő – büntetési tételt. Azonban további minősítő körülmény a törvény szerint, ha a sértett tizennégy, illetve tizenkét éven aluli, továbbá ha egyszerre több minősített eset is megvalósul. Mindezek alapján a jogalkotó a (2) bekezdésben nem egy önálló tényállásnak tekintendő, az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérő magatartást határoz meg, hanem az (1) bekezdésben meghatározott szexuális erőszakot kiterjeszti arra az esetre is, amikor a tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére valósul meg a szexuális cselekmény, függetlenül attól, hogy arra az elkövető kényszerítette-e a sértettet, azonban annál súlyosabb büntetési tétellel fenyegetve.
A Kúria meglátása szerint, ha a jogalkotó csupán az erőszakkal vagy kvalifikált fenyegetéssel végrehajtott szexuális erőszak miatt kívánta volna súlyosabban büntetni a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére a minősített esetekben meghatározott módon elkövetett bűncselekményt a 197. § (2) bekezdésben meghatározottnál, elegendő lett volna a tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel kényszerítés nélkül végzett vagy végeztetett szexuális cselekményt a 196. §-ban szabályozottnak tekinteni. Ekkor (mivel a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyek körébe ők is beletartoznak) a sérelmükre erőszakkal vagy kvalifikált fenyegetéssel elkövetett szexuális kényszerítést nem kellett volna külön kiemelni a 197. § (4) bekezdés a) pontjában. A Btk. 196. § (1) bekezdése szerint ugyanis, aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, elköveti a szexuális kényszerítés bűntettét, ami a (2) bekezdés a) pontja szerint súlyosabban minősül, ha azt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el.
Azzal, hogy a tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel végzett vagy végeztetett szexuális cselekményt önmagában – azaz kényszerítés nélkül is – szexuális erőszaknak tekinti a törvény, nem lehetett a jogalkotó célja az, hogy ugyanolyan büntetőjogi védelemben részesítse az ilyen korú személyt, mint a tizenkét és tizennyolc év közöttit.
A Kúria szerint így nem csak a 198. § (3) bekezdése utal vissza az (1) bekezdésre, hanem a (2) bekezdés is, akként, hogy szexuális erőszaknak minősíti a tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel végzett vagy végeztetett szexuális cselekményt, abban a bűncselekmény súlyosabban büntetendő esetének speciális sértetti körét meghatározva. Ezért a bűncselekménynek azok a súlyosabban minősülő esetei, amelyeknek a büntetési tétele meghaladja a (2) bekezdés szerintit, értelemszerűen irányadóak a tizenkét év alatti sértett sérelmére elkövetett bűncselekményeknél is.
Ennek megfelelően a Btk. 197. § (4) bekezdés a) pontja szerint minősül és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő annak a cselekménye, aki olyan, tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére követi el a szexuális erőszak bűntettét, aki hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt áll, függetlenül attól, hogy azt kényszerítéssel valósította-e meg.
Az ismertetett döntés a Magyar Közlöny 2016. november 3-ai, 169. számában megjelent Kúria Büntető Jogegységi Tanácsának 2/2016. BJE jogegységi határozata.
A kép forrása: http://colombiareports.com/wp-content/uploads/2013/10/abusedchildren_f_atl_inovacion.jpg
