Jogszabályfigyelő 2018 – 13. hét

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alábbi cikkünkben, tekintettel arra, hogy a 2018/43–47. számú Magyar Közlönyök újdonságai között szakmai közérdeklődésre számot tart jogszabály nem jelent meg, a márciusban közzétett bírósági döntvények közül válogattunk.   

E heti összeállításunkban a földforgalmi törvény szerinti elővásárlási jog határidejéről, valamint a gyorshajtás büntetőjogi jogkövetkezményeiről olvashatnak. 

 

Tartalom:

Az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó határidő számítása

A jelentős, többször elkövetett gyorshajtás önmagában nem valósítja meg a közúti veszélyeztetés bűntettét

 

Az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó határidő számítása

A Kúria az alábbiakban hivatkozott döntésében az elővásárlási jog gyakorlására biztosított határidő jogi jellegét, illetve annak számítását illetően foglalt állást egy, a földforgalmi törvény hatálya alá tartozó jogügylet tekintetében. A perbeli tényállás kapcsán a jegyzői hirdetmény kifüggesztésének ideje, illetve az volt vitás, hogy az elővásárlásra jogosult a nyilatkozatát határidőben terjesztette elő vagy sem.

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény értelmében a földre vonatkozó adásvételi szerződést az elővásárlásra jogosultakkal a települési önkormányzat jegyzője útján hirdetményi úton kell közölni. Az elővásárlásra jogosult a hirdetményi közlés kezdő napjától számított 60 napos jogvesztő határidőn belül tehet nyilatkozatot. A törvény rögzíti továbbá a hirdetmény útján történő közlés kezdő napját is (amely a kifüggesztést követő nap).

A perbeli jogvita azért alakult ki vita, mert a 60 napos határidő munkaszüneti napon járt le, erre tekintettel az elővásárlásra jogosult az ezt követő első munkanapon tette meg az elfogadó nyilatkozatát. A felperes álláspontja szerint ugyanakkor az elfogadó nyilatkozat elkésett, így a mezőgazdasági igazgatási szerv azon határozata, amely a felperes és az elővásárlásra jogosult között létrejött szerződést hagyta jóvá jogszabálysértő. Erre tekintettel a felperesi eladó a bírósághoz fordult.

Az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozatlannak találta. Utalt arra, hogy a hirdetmény kifüggesztésének a határideje jogvesztő határidő, amelynek elmulasztása igazolás útján nem orvosolható. Megállapította ugyanakkor, hogy a jegyző a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szerint járt el. Ezen felül arra a következtetésre jutott, hogy az elfogadó nyilatkozat benyújtására a törvényben előírt határidőben került sor.

A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletet helybenhagyta, annak indokolását azonban pontosította. Hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 103. §-át értelmező 4/2003. PJE határozat VI/2. pontjára is.

A felperesi felülvizsgálati kérelem alapján eljárt Kúria amellett, hogy a felülvizsgálati kérelem alaptalanságát állapította meg, rögzítette, hogy az ügyben eljárt bíróságok tévedtek a közigazgatási hatósági eljárási szabályok alkalmazhatósága, illetve a másodfokú bíróság a 4/2003. PJE határozat alkalmazhatósága kérdésében is.

A Kúria döntése értelmében az elővásárlási jog gyakorlására nyitva álló határidő anyagi jogi határidő, így arra nézve sem a Ket., sem a Pp. rendelkezéseit, valamint 4/2003. PJE határozatot nem lehet alkalmazni. „Anyagi jogi határidő számítására kizárólag a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései az alkalmazandóak. A Ptk. 8:3. § (3) bekezdése értelmében, ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő a következő munkanapon jár le.”

A perbeli esetben a határidő szombati napon járt le, az elővásárlásra jogosult ugyanakkor a nyilatkozatát az azt követő hétfői napon megtette, amely a fentiekben kifejtettek okán a Kúria álláspontja szerint – a felülvizsgálattal támadott ítélet téves indokolása ellenére sem – tekinthető elkésettnek.

Joganyag: EBH2018. K.4.

Módosítja: –

Megjelent: Bírósági Határozatok (Kúriai Döntések) 2018/3

Hatályos: –

Megjegyzés: elvi bírósági határozat

[htmlbox Változásfigyeltetés]

 

A jelentős, többször elkövetett gyorshajtás önmagában nem valósítja meg a közúti veszélyeztetés bűntettét

A Kaposvári Törvényszék döntése értelmében a jelentős mértékű és többször megvalósított sebességtúllépés közvetlen veszély okozása nélkül nem valósítja meg a közúti veszélyeztetés bűntettét.

Közúti baleset okozásának vétségében állapította meg a vádlott felelősségét az elsőfokú bíróság az adott ügyben. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész súlyosabb minősítés (súlyos egészségromlást okozó közúti veszélyeztetés bűntette) és súlyosítás miatt fellebbezett. A megyei főügyészség fenntartotta az ügyészi fellebbezést és indítványt tett az ítélet megváltoztatása iránt.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy „az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta, a tényállás megállapításához szükséges körben és mértékben folytatta le a bizonyítási eljárást, az így feltárt bizonyítékokat külön-külön és együttesen is mérlegelve megnyugtató érveléssel adott számot ténymegállapításairól. (…..) Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének maradéktalanul, magas színvonalon eleget tett mind a tényállás megállapítása, mind pedig a cselekmény jogi minősítése vonatkozásában. A megállapított tényállás alapján okszerű a vádlott bűnösségére vont jogkövetkeztetés, a cselekmény minősítése is törvényes.”

A Kaposvári Törvényszék a döntésében kiemelte, hogy a közúti veszélyeztetés bűntette szándékos bűncselekmény, amely tekintetében az elkövetői szándéknak mind a közlekedési szabályszegés, mind pedig a közvetlen veszélyhelyzet tekintetében fenn kell állnia.

A konkrét esetben a vádlott ugyan „többször is extrém mértékben túllépte a megengedett sebességet, ezzel szándékosan és durván megszegte a sebességre vonatkozó közúti közlekedési szabályt”, amely magatartásával úgynevezett absztrakt veszélyhelyzetet hozott létre. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban a közúti veszélyeztetés esetében közvetlen veszélyhelyzetnek kell fennállnia (külsőleg felismerhető, konkrét személy(ek)re vonatkozó, „az élet, testi épség sérelme reális és azonnal lehetséges bekövetkezésének veszélye”), amelyre az elkövető szándékának (egyenes, eshetőleges) ki kell terjednie.

A gyorshajtás az adott esetben, a Törvényszék álláspontja szerint, önmagában absztrakt veszélyhelyzetet hozott létre, amely az eljárás alapját képező baleset bekövetkezésével konkretizálódott. Olyan adat ugyanis nem merült fel, miszerint a gyorshajtás a balesetet megelőzően másokra nézve közvetlen veszélyhelyzetet jelentett volna. A baleset bekövetkezésében pedig a sebességtúllépésen kívül szerepet játszott az úttest egyenetlensége is – utalt rá a Törvényszék.

„A baleset bekövetkezésében konkretizálódott veszélyhelyzet előidézésében a vádlott részéről az egyenes szándék szóba sem jöhet”, de az eshetőleges szándék sem volt megállapítható, mivel a „vádlott megfelelő vezetési tapasztalattal rendelkezett, ismerte a gépkocsit, a balesetet megelőzően 1500–2000 kilométert vezetett ezzel a járművel, amelyet műszaki paraméterei alkalmassá tettek a nagy sebességgel való biztonságos közlekedésre. A vádlott autópályán közlekedett kedvező időjárási és jó látási viszonyok mellett, a forgalom közepes volt, a balesetet megelőzően több, különböző autópálya-szakaszon is jelentősen túllépte a megengedett sebességet, azon szakaszokon stabilan tudta irányítani a járművet.”

A fentiekre tekintettel a Kaposvári Törvényszék az ügyészi fellebbezéssel támadott ítélet súlyosítását nem tartotta indokoltnak.

Joganyag: EBD2018. B.10.

Módosítja: –

Megjelent: Bírósági Határozatok (Kúriai Döntések) 2018/3

Hatályos: –

Megjegyzés: elvi bírósági döntés

 

---