Kell-e a lehetetlenre is számítani az autópályán?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A követési távolság az egymás mögött haladó járművek viszonyára vonatkozik, de a haladó és az előtte állóéra nem. A Kúria szerint az autópályán haladó autó vezetőjének a sebesség megválasztásánál csak olyan akadályokat kell figyelembe vennie, melyekre a konkrét körülmények között reálisan számítani kell. Márpedig a belső forgalmi sávban váratlanul felbukkanó, álló jármű, de a sztráda úttestén a gyalogos jelenléte is jogszerűtlen.

A tényállás szerint a terhelt az M3 autópályán a belső sávban nagyjából 100–120 km/h-s sebességgel vezette személygépkocsiját. Ugyanebben az időben előtte – ugyancsak a belső sávban – baleset történt: egy harmadik autó nem tartotta be a megfelelő követési távolságot az előtte haladó sértett mögött, így figyelmetlensége miatt későn észlelte, hogy a sértett forgalmi okból fékezett, s járművének hátulról nekiütközött. A terhelt – mivel a közvetlenül előtte haladó, az említett balesetet kitakaró furgon hirtelen (irányjelzés nélkül) sorolt ki a külső sávba – nem láthatta, hogy a sértett kiszállt a járművéből. Hiába próbálta balra kerülve megakadályozni a balesetet, körülbelül. 40–45 km/h-s sebességgel elütötte az úton tartózkodó sértettet, aki 8 napon túli sérülést és maradandó fogyatékosságot szenvedett.

Az első- és másodfokú eljárás

A bíróság álláspontja szerint a terhelt azzal, hogy a körülbelül 20 másodpercre kialakult veszélyhelyzetet azért nem észlelte, mert egy előtte haladó, beláthatóságot felismerhetően korlátozó, hirtelen a külső sávba kisoroló jármű mögött csak a tényleges sebességhez tartozó követési távolságot tartotta meg, nem pedig az ilyen esetben elvárható féktávolságot, megsértette a KRESZ rendelkezését. A szabályozás szerint ugyanis a jármű sebességét úgy kell megválasztani, hogy a vezető a járművét meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítania kell [26. § (4) bekezdés], ennek pedig a terhelt – a bíróság szerint – nem tett eleget, így őt bűnösnek találták közúti baleset gondatlan okozásának vétségében.

A másodfokon eljárt bíróság az elsőfokú ítéletet alapvetően helybenhagyta, viszont eltért annak jogi álláspontjától, amikor a terheltnek eltérő igazgatási szabály megsértését rótta fel. A másodfokú bíróság a terhelt bűnösségét a követési távolságra vonatkozó szabály megszegésére alapozta [27. § (1) bekezdés], mivel álláspontja szerint járművet másik járművel csak olyan távolságban szabad követni, amely elegendő ahhoz, hogy az előtte haladó jármű mögött, ennek hirtelen fékezése esetén is meg lehessen állni.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A terhelt védőjének álláspontja szerint (ehhez csatlakozott a Legfőbb Ügyészség is) a bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg a terhelt bűnösségét, ezért indítványozta ügyfele felmentését.

A Kúria megállapításai

A Kúria tévesnek ítélte meg a másodfokú bíróság jogi álláspontját. Mondván, a követési távolságra vonatkozó rendelkezés védelmi köre egymás mögött haladó járművek viszonyát szabályozza, egyéb tekintetben (például haladó jármű és álló jármű, illetve haladó jármű és gyalogos viszonylatában) nem értelmezhető. Következésképp: mivel a terhelt az autópálya pályatesteit elválasztó korlát és a belső forgalmi sávban álló személygépkocsik közötti részen tartózkodó sértettet ütötte el, így a követési távolságra vonatkozó rendelkezés megsértése fogalmilag kizárt.

A Kúria vizsgálta ugyanakkor a megfelelő sebesség megválasztásának kérdését [KRESZ 26. § (4) bekezdés]. Megítélése szerint a terhelt sebességválasztása az adott körülmények között akkor lenne felróható, ha az előtte haladó gépjármű sávváltása után az előtte felbukkanó álló gépjárművekre, illetve az ezek mellett tartózkodó gyalogosra számítania kellett volna. De nem kellett – mondta ki a legfőbb bírói fórum –, ezért tévesnek tartja a szabály olyan értelmezését, mely szerint a jármű sebességét úgy kell megválasztani, hogy annak vezetője bármely műszaki vagy forgalmi okból hirtelen felmerülő akadály előtt meg tudjon állni. Ez a kiterjesztő értelmezés életszerűtlen, és a forgalom ütemét tűrhetetlenül lassító közlekedési magatartáshoz vezetne, mivel a forgalomban mindig várható rendkívüli helyzet vagy váratlan akadályt képező körülmény kialakulása, ezért a járművek sebességét általánosan jóval a megengedett határok alatt kellene tartani.

Az ÚJ Jogtár bemutatja: Ügyvédreggeli 2014.         Készüljünk együtt a Ptk. jelentős változásaira!
2014. 09. 12.:  Újdonságok a polgári perjog területén – Dr. Sántha Ágnes 2014. 10. 03.:  Vállalkozási szerződések – Dr. Barta Judit 2014. 11. 07.:   Vezető tisztségviselők felelőssége az új Ptk.-ban – Dr. Gárdos Péter 2014. 12. 05.:   Adásvételi szerződések – Dr. Kisfaludi András Helyszín: Hilton Budapest Westend, 1062 Budapest Váci út 1-3.

A Kúria megítélése szerint (és ezt tükrözi a következetes bírói gyakorlat is) az autópályán haladó járművezetőnek sebessége megválasztásánál csak olyan akadályokat kell figyelembe vennie, amelyekre az adott, konkrét körülmények között reálisan számítani kell. Márpedig a legfelsőbb bíróság meglátása szerint ezekre az akadályokra a terhelt nem számíthatott, hiszen a közlekedési szabályok nem teszik lehetővé a belső forgalmi sávban álló helyzetben váratlanul felbukkanó jármű jelenlétét, és ugyanígy jogszerűtlen az autópálya úttestén a gyalogosok jelenléte. Jóllehet a járművek között baleset történt, ez azonban a sértett gyalogos ott-tartózkodását nem teszi sem szükségszerűvé, sem ésszerűvé, így a sértett súlyosan meggondolatlanul cselekedett és önmagát veszélyeztette.

Mindezek alapján a Kúria arra a megállapításra jutott, hogy a terheltnek a bekövetkezett baleset vonatkozásában sem az elsőfokú, sem a másodfokú ítéletben megjelölt KRESZ-szabályok megszegése és ezen túlmenően egyetlen további KRESZ-szabály megszegése sem róható fel, ezért a bekövetkezett balesetért és annak következményeiért nem tartozik büntetőjogi felelősséggel.

Szerző: Mátyás Ferenc

Az ismertetett döntés (Kúria Bfv. II. 1.322/2013.) a Kúriai Döntések 2014/8. számában 230. szám alatt jelent meg.

---