Lemondjunk, vagy visszautasítsunk? – Mit tehetünk, ha nem szeretnénk örökölni?


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az öröklésről való lemondást és az örökség visszautasításat is a polgári törvénykönyv (Ptk.) szabályozza, amelyek bár eredményükben hasonlóak, hiszen az örökség egyik esetben sem az örökös birtokába kerül, mégis teljesen eltérő fogalmak, ezért nem mindegy, hogy melyiket mikor választhatjuk.


Lemondás az öröklésről

A Ptk. szabályai szerint aki törvényes öröklésre jogosult, az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben – egészben vagy részben – lemondhat az öröklésről. Vagyis lemondani előre kell, amikor még él a leendő örökhagyó.

Ebből következően a lemondás létrejöttére az élők közötti szerződési szabályok vonatkoznak, azonban a törvény szövegéből kiindulva lemondási szerződést csak írásban lehet érvényesen megkötni. Miután pedig élők közötti jognyilatkozatról van szó, azt nem a végrendeletre vonatkozó rendelkezések szerint kell értelmezni, kivéve az akarati hibák miatti érvénytelenséget, mert erre a végrendelet megtámadására vonatkozó szabályok alkalmazását rendeli a törvény.

A lemondás főszabály szerint csak a lemondó örökösre hat ki. Azonban a megállapodásban a felek kiköthetik azt is, hogy a lemondó leszármazóira is kihasson a lemondás, vagy ugyanezt eredményezi az is, ha a lemondás a köteles részt elérő kielégítés fejében történt. Lehetőség van arra is, hogy a törvényes örökös egy meghatározott személy javára mondjon le az öröklésről. Ez arra az esetre szól, ha a meghatározott személy az örökhagyó után örököl. Ám ha a kijelölt személy nem számít sem törvényes örökösnek, sem pedig végrendeleti örökösnek, tehát nem örökölne az örökhagyó után, akkor a szerződésben kifejezetten ki kell térni a megnevezett személy hagyatékból való részesítésének szándékára.

Az örökhagyó leszármazójának lemondása a felek eltérő megállapodásának hiányában a többi leszármazó (például az unokák) javára szolgál.

A lemondásnál lényeges szempont, hogy ha a felek eltérően nem állapodnak meg, a lemondás a lemondó örökös teljes hagyatéki részesedésére vonatkozik, vagyis a köteles részre is. Azonban ha kizárólag a köteles részről történik a lemondás, akkor ez már nem terjed ki arra a hagyatéki részre, amely más öröklési jogcímen, például hagyomány formájában hárul a lemondó örökösre.

A vagyongyarapodás is fontos tényező, hiszen ha a szerződésben nem állapodnak meg eltérően a felek, akkor a lemondás kiterjed a vagyongyarapodásra is. Ezt kétfelé kell választani, ugyanis egyrészt bele tartozik az a gyarapodás, amivel a lemondó hányada utóbb, valamelyik örököstárs kiesése folytán nő, másrészt pedig amivel utóbb az örökhagyó hagyatéka és ezzel a lemondó örökrésze gyarapodott. Ez utóbbi alól azonban van kivétel, amikor az utólagos vagyongyarapodás olyan mértékű, hogy annak ismeretében a lemondásra feltehetően nem került volna sor. Ezzel kapcsolatban fontos megállapítást tett a BDT2012.2710. számú ítélet, miszerint nem tekinthető rendkívüli vagyongyarapodásnak a szerződés megkötését követően bekövetkezett piaci értékemelkedés és a rendes gazdálkodással elért haszon, továbbá annak beruházása sem.

Az örökség visszautasítása

A magyar jogban az ipso iure öröklés elve érvényesül, ami azt jelenti, hogy az öröklés az örökhagyó halálával megnyílik, és ezzel az örökség kvázi automatikusan – minden más jogcselekmény nélkül – kerül át az örökhagyó tulajdonából az örökös tulajdonába. Ebből eredően az örökösnek nem kell külön nyilatkozatot tennie a jogutódlás beálltához, azonban ez azt is eredményezhetné, hogy valaki úgy lesz örökös, hogy adott esetben nem akar örökös lenni. Ennek megoldására szolgál az a Ptk.-beli szabály, hogy az örökséget – az öröklés megnyílása után, egyoldalú nyilatkozattal – visszautasíthatjuk.

A visszautasítás joga mind a törvényes, mind a végintézkedésen alapuló örököst megilleti, tehát bárki visszautasíthatja az örökséget, ha nem szeretné megörökölni azt. Egyedül az államot nem illeti meg a visszautasítás joga, ugyanis az államot a Ptk. szükségképpeni törvényes örökösnek tekinti, amelyik akkor örököl, ha az örökhagyónak egyáltalán nincs örököse.

A visszautasítás – a lemondáshoz hasonlóan – csak a visszautasító személyre vonatkozik, a leszármazók kiesését nem vonja maga után. Azonban a Ptk. szerint a visszautasítást nem szükséges írásban megtenni. A visszautasító nyilatkozat akár a hagyatéki eljárás során, akár azon kívül (nem címzetten vagy valamelyik örököstárshoz címezve) megtehető.

Fontos jellemzője a jogintézménynek, hogy az örökös a hagyatékot más személy javára szólóan nem utasíthatja vissza, vagyis nem jelölheti meg, hogy kiesése esetén ki legyen a helyettes örökös. Így a törvény szerint következő örökösnek kell átadni a törvényes örökrészt, míg a végintézkedésen alapuló örökös kiesése esetén a végrendeletet kell alapul venni, ha az meghatározza a visszautasított örökrész sorsát, egyébként a törvényes öröklés dönt a kérdésben. Amennyiben az örökhagyó halála után tesz az örökös nyilatkozatot arról, hogy az örökségét olyan személyre ruházza át, aki egyébként nem örökölne, akkor azt ajándékozásnak kell tekintetni, azonban ebben az esetben már az örökség elfogadásáról és azt követő ajándékozásáról van szó. A visszautasítás joga a szerződéses örököst is megilleti, azonban fontos tudni, hogy az ennek alapján bekövetkező kiesés nem a szerződéses örökös leszármazója, hanem a törvényes örökös öröklése előtt nyitja meg az utat.

A visszautasítás egyik legfontosabb jellemzője, hogy a Ptk. fő szabályként nem teszi lehetővé, hogy az örökös örökrészének bizonyos vagyontárgyait megtartsa, másokat pedig visszautasítson, tehát az egész örökrészből való kiesést eredményezi a visszautasítás.

Azonban mégis van kivétel, amely külön is visszautasítható, ez pedig a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyak, állatállomány és munkaeszközök öröklése. Ennek – a többi hagyaték megszerzése melletti – visszautasításával akkor lehet élni, ha az örökös nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel. Ezen kívül a Ptk. lehetővé teszi azt is, hogy ha valaki végintézkedés és törvény szerint is egyaránt örökölne, abban az esetben megteheti, hogy csak az egyiket fogadja el, a másikat önállóan visszautasítja. Tehát például, ha valaki törvényes öröklés folytán örökölné egy eladhatatlan ingatlan tized részét, de emellett végrendeleti örökösként számára értékes tárgyat hagyna rá az örökhagyó, akkor megteheti, hogy választása szerint csak a végrendelettel juttatott örökséget kéri, a törvényes öröklés szerintit pedig visszautasítja. A törvény azonban tiltja a feltételhez vagy időhöz kötött, a megszorítással tett és a meg nem engedett részleges visszautasítást.

Az örökség visszautasítása csupán egy jogosultság, amely jogáról az örökös le is mondhat. Ezt az örökség megnyílta után teheti meg, amely azonban ezt követően már nem vonható vissza, tehát ha egyszer az örökös kifejezetten, vagy hallgatólag lemond a visszautasítás jogáról, akkor ezután az örökséget már mindenképpen megszerzi. Azonban fontos tudni azt is, hogy bár a visszautasítás joga nincs határidőhöz kötve, a közjegyző bármely érdekelt kérelmére határidőt tűzhet a visszautasító nyilatkozat megtételére, és ha az örökös e határidő alatt a visszautasító nyilatkozatot nem teszi meg, e jogáról lemondottnak kell tekinteni, tehát ezzel szintén mindenképp megszerzi az örökséget. Ahogy a visszautasítás jogáról való (hallgatólagos) lemondásnak kell tekinteni az örökség olyan birtokbavételét vagy a hagyatékra vonatkozó egyéb olyan cselekményt is, amelyből az örökösnek az örökség elfogadására irányuló kétségtelen akarata tűnik ki.

Nem mindegy mikor döntünk

Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat

Az új folyóirat célja, hogy tudományos igénnyel, de a gyakorlat számára is hasznosítható módon, a gyakorlatban felmerülő problémákra fókuszálva mutassa be a Polgári Törvénykönyvet.
Főszerkesztő: dr. Vékás Lajos

További részletek, megjelenés >>

A fentiek alapján az örökség visszautasítása és az öröklésről való lemondás sok részben eltérő fogalmak. A kettőt legjobban elhatároló különbség az, hogy míg a lemondás egy élők (leendő örökös és örökhagyó) közötti írásbeli szerződés a jövőbeni öröklésre nézve, addig a visszautasítás csak egyoldalú és nem feltétlen írásbeli jognyilatkozat, hiszen ebben az esetben az örökhagyó halála után nyilatkozik az örökös arról, hogy nem kíván örökölni. Tehát a jognyilatkozat időpontja és egyoldalú jellege különbözteti meg fogalmilag leginkább a visszautasítást a lemondástól.

Lényeges különbséget találunk azonban abban is, hogy a visszautasítás esetében az örökös a hagyatékot más személy javára szólóan nem utasíthatja vissza, kizárólag önmagára vonatkozóan nyilatkozhat, míg a lemondásnál a fentiek szerint lehetőség van a konkrét személy javára történő lemondásra is, még akkor is, ha egyébként ez a személy nem örökölne az örökhagyó után.

A Ptk. továbbá nem tartalmaz egyező szabályokat a visszautasításra és a lemondásra abban a tekintetben sem, hogy míg előbbi esetében csak a teljes örökségre vonatkozóan lehet nyilatkozni, addig az örökhagyóval kötött lemondási szerződés lehetőséget ad arra is, hogy az örökös örökrészének csak bizonyos vagyontárgyairól mondjon le. Vagyis válogatni az örökségben csak akkor lehet, ha a leendő örökhagyóval még életében megállapodik a majdani örökös.

A fentiek szerint tehát nem mindegy, hogy az öröklés megnyílása előtt, vagy már utána akar valaki dönteni abban a kérdésben, hogy szeretne- e örökölni, vagy sem. Ugyanis amennyiben a lemondási szerződés hiányában lemarad a visszautasításra nyitva álló időről is, akkor már csak ajándékozással, vagy osztályos egyezséggel juttathatja át másnak az örökséget. Ezzel azonban nem szabadul az örökség megszerzésére vonatkozó és rá irányadó szabályok alól, mivel mind az ajándékozásra, mind az egyezségre kizárólag az öröklés megnyílását követő örökség megszerzése után van mód, még akkor is, ha az örökös konkrétan nem veszi birtokba az öröklés tárgyát.


Kapcsolódó cikkek

2024. december 6.

Papírból PDF – az új ingatlan-nyilvántartás

A jelenlegi ingatlan-nyilvántartásunk egy 1997-es törvényen alapul, és jogosan vetődik fel bennünk a kérdés, hogy ez a több mint két évtizedes szabályozás releváns rendelkezéseket tartalmaz-e. Az ezzel kapcsolatban felmerülő igény, illetve a COVID által okozott válsághelyzet következtében a szükség is egyre jobban nőtt egy gyors, hatékony, egyszerű és legfontosabbak közt elektronikus rendszerre, hogy hivatalos ügyeinket tudjuk intézni. Az Ars Boni cikkpályázat keretében készült írásban ezt az új és modern, elektronikus világba lépő jogintézményt szabályozó és véglegesnek tűnő 2021.évi C. törvényt fogom összehasonlítani eredeti, kihirdetéskori szövegével, illetve a jelenleg hatályos – de nemsokára „régi”-nek aposztrofált – ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénnyel.

2024. december 6.

Perújítás az alapügyben távollévő terhelttel szemben folytatott eljárás miatt

Ha a terhelt az elsőfokú bírósági eljárásban valamennyi tárgyaláson részt vett, érdemi vallomást tett és kizárólag az ügydöntő határozat kihirdetésekor nem jelent meg, a bizonyítás megismétlése nem válik szükségessé a terhelt távollétén alapuló perújítási eljárásban. A perújítás célja ebben az esetben a terhelt vallomástételi, észrevételezési és indítványozási jogának biztosítása és az ez alapján szükségessé váló bizonyítás lefolytatása – a Kúria eseti döntése.

2024. december 4.

Kamerás adatkezelés szálláshelyen

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság egymillió forint adatvédelmi bírságot szabott ki egy szálláshellyel szemben az érintett ingatlanra felszerelt kamerarendszerrel összefüggő adatkezelés jogszerűségének vizsgálata során. A döntést az indokolta, hogy a szálláshely nem nyújtott a hazai és regionális előírások szerint könnyen hozzáférhető és átlátható tájékoztatást az általa működtetett kamerarendszer kapcsán megvalósuló adatkezelésről.