Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az elmúlt évek jogalkotását vizsgálva a kodifikációs hibák jelentős megszaporodása és rohamos minőségromlása figyelhető meg. A jogalkotásban már régóta nem a szakmai szabályokat rögzítő törvények és rendeletek érvényesülnek, hanem egy egészen speciális törvény, mégpedig Murphy-é: ami elromolhat, az el is romlik. Kis változtatással: amit el lehet rontani, azt el is rontják. Az Ars Boni jogi folyóirat elemzése.
A hatályba léptető rendelkezések már eddig is sok gondot okoztak. Talán emlékezhetünk, amikor adójogszabályok léptek hatályba egy hónappal a tervezett időpont előtt egy, a hatályba léptető rendelkezések közé csúszott hiba miatt, vagy arra az esetre, amikor egy évvel a kihirdetését megelőző időpontban szerettek volna – szintén hiba miatt – egy módosító törvényt hatályba léptetni.
A jelenlegi probléma szintén a hatálybalépéshez kötődik, bár nem olyan látványos, mint elődjei, viszont megfelelő kezelése komoly dogmatikai fejtörést okozott.
A kodifikáció
A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításával a gyermeknek (abban az évben, amelynek augusztus 31-éig a harmadik életévét betölti) a nevelési év kezdő napjától legalább napi négy órai óvodai foglalkozását előíró szabály hatálybalépést szerette volna a jogalkotó 2014. szeptember 1-ről 2015. szeptember 1-ére elhalasztani [8. § (2) bekezdés]. Mégpedig úgy, hogy megbontja a 8. § (2) bekezdése hatályba lépéséről szóló 95. § (4) bekezdését. A módszer egyszerű. A jogalkotó kivette a 8. § (2) bekezdésére és a 95. § (9) bekezdésére vonatkozó részt a szövegből és hatályba lépésüket új, beiktatott bekezdésben [95. § (7) bekezdés] szabályozta.
A probléma
A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 7. § (5) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy a jogszabály egyes rendelkezéseinek hatálybalépésére különböző – a jogszabály hatálybalépését követő – időpontokat is meg lehessen állapítani. Ennek módja a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM-rendelet 78. § (1) bekezdése szerint a következő: a jogszabály záró rendelkezései között önálló szakaszban
a) a szakasz első bekezdéseként kell rendelkezni a jogszabály hatálybalépéséről és
b) a szakasz további bekezdéseiben kell rendelkezni a jogszabály hatálybalépését követő időpontokban hatályba lépő szerkezeti egységeinek hatálybalépéséről.
Jogalkotási összegző: a dömpingben kódolva van a hiba
Ebből a rendelkezésből, de a jogalkotás általános logikájából is következik, hogy mindazon jogszabályi előírások, amelyek nem a kivételkor lépnek hatályba, a jogszabály alaphatályakor hatályosulnak. Kivételnek pedig csak azok tekinthetők, melyeket a jogszabály hatályba léptető rendelkezése kivételként megnevez: „Ez a törvény – a (2)-(6) bekezdésben foglalt kivételekkel – 2012. szeptember 1-jén lép hatályba”.
Tehát: minden, ami nem a 95. § (2)-(6) bekezdésében szerepel, a törvény alaphatályakor lép hatályba. Kivétel az lehet, amit a jogszabály, jelen esetben a 95. § (1) bekezdése kivételként megjelöl. Ha egy rendelkezdést kivonunk a kivételek közül, arra az alaphatály lesz az irányadó (feltéve, hogy eleve szerepelt a jogszabályban és nem másik jogszabály iktatta be). A 95. § (7) bekezdése nem szerepel kivételként.
Mikor lépnek hatályba a 95. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezések? Bár látszik a jogalkotó akarata, de ez vajon képes joghatás kiváltására? Vagy visszamenőlegesen, az alaphatállyal kellene hatályba léptetni, ami viszont nem lehetséges?
Megoldási kísérletek
Járható-e az az út, amikor a (7) bekezdés hatálybalépésénél a 95. § (2) bekezdését vesszük alapul, amely az eredeti, módosítást tartalmazó (7) bekezdést lépteti hatályba? Tételezzük fel, hogy a 95. § (2) bekezdésének hatása később is fennáll és alkalmazható az új, eltérő hatályt megállapító (7) bekezdésre. A megoldás a hatályba léptető rendelkezés hatályba léptetéséhez vezetne. Több ilyen probléma merült fel 2014 elején, ezek értelmezési nehézségeit a jogalkotó a jogszabályszerkesztésről szóló rendelet (Jszr.) módosításával kezelte, értelmezési kereteket mutatva a probléma kezeléséhez [Jszr. 79. § (1a) bekezdés]. A megoldás lényege, hogy a hatályba léptető rendelkezés hatálybalépésről rendelkező részt figyelmen kívül kell hagyni.
Ha ez nem így lenne, akkor minden egyes esetben a hatályba léptető rendelkezés hatályba léptetéséről kellene először rendelkezni, hogy aztán ez a rendelkezés hatályba tudja léptetni a jogszabályi rendelkezést. Ami pedig elvezethetne odáig, hogy minden egyes hatályba léptető rendelkezésről rendelkezni kellene. Először a hatályba léptetőről, utána a hatályba léptető hatályba léptetőjéről, majd a hatályba léptető hatályba léptetőjének a hatályba léptetőjéről… és így tovább, a végtelenségig. Ez az elv tejesen megbénítaná, ellehetetlenítené a jogalkotást.
A kivétel szabály csak akkor tud érvényesülni, ha arról az alaphatályt megállapító rendelkezésben rendelkeztek. Korábban ezzel nem volt probléma, mert a 95. § (3a) és (3b) bekezdése vonatkozásában – mivel részei a kivételt képező [(2)-(6) bekezdés] intervallumnak – érvényesülni tudott a jogalkotó akarata. Az újonnan beiktatott (7) bekezdése vonatkozásában viszont nem. A problémát a jogalkotó egyszerűen kezelhette volna egy (3c) bekezdés beiktatásával.
Ráadásul a jogalkotónak lett bőven lett volna lehetősége a probléma kezelésére. A (7) bekezdést beiktató törvény 2013. december 7-én lépett hatályba, a (7) bekezdést beiktató rendelkezés viszont csak 2014. január 1-jén, így kellő idő állt még a jogalkotó rendelkezésére, hogy akármilyen megoldást alkalmazva kiköszörülje a csorbát.
| Új Ptk – társasági- és cégjogi változások |
|---|
|
Az új Ptk. alapjaiban változtatta meg a társasági jog és a cégjog szabályait. A 2014. május 20-i szakmai előadáson és konzultáción szó lesz a gazdasági társaságok szervezetének és működésének változásairól, valamint arról is, hogyan érinti az új törvény a 2014. március 15. előtt alapított cégek működését. Előadóink kitérnek a Ptk.-ból kimaradó szabályok miatti új szabályozás kérdéskörére is. Értesüljön az új szabályokról, tegye fel kérdéseit szakértő előadóinknak, dr. Kenesei Juditnak, a Fővárosi Törvényszék Cégbírósága kollégium-vezető helyettesének és dr. Noctha Tibornak, a PTE egyetemi docensének. Jöjjön el 2014. május 20-án szakmai konferenciánkra! Helyszín: Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90. |
Lépjünk tovább és az 1. ponthoz képest új szemszögből közelítsük meg a problémát. Egy korábban nem létező, beiktatott szakasz vagy bekezdés esetében nincs probléma, mivel az nem létezett, ezért egyértelműen a beiktató rendelkezésre irányadó hatály lesz érvényes a beiktatott részre is. Tehát ha (3a) bekezdéssel egészítem ki a jogszabály 1. paragrafusát és arra eredetileg az alaphatály vonatkozik, az nem vonatkozhat a (3a) bekezdésre, mivel korábban nem képezte a jogszabály részét. Kérdés, hogy mi történik akkor, ha hatályon kívül helyezett jogszabályhelyet iktatnak be újra. Itt nem vállalkoznánk annak a dogmatikai kérdésnek az eldöntésére, hogy ilyenkor az egész egység [jelen esetben a (7) bekezdés] a megjelöléssel együtt tűnik el a jogszabályból, lyukas szerkezetet hagyva maga után, vagy pedig csak a tartalom tűnik el, de a megjelenés marad. Első esetben nincs probléma, az újonnan beiktatott (7) bekezdés olyan, mintha sose lett volna, így rá csak a beiktató rendelkezés hatálya vonatkozik és képes a remélt joghatás elérésére. A másik esetben viszont köti a hatálybalépésre vonatkozó szabály.
De mi van akkor, ha mégsem áll már fenn a korábbi hatályba léptetők hatása? Nos, hívjuk segítségül a jogalkotási törvény 12. paragrafusában foglalt automatikus hatályon kívül helyezés analógiáját. Ez a rendelkezés arra enged ugyanis következtetni, hogy a hatályba léptető rendelkezés csak a hatályba lépés időpontjában rendelkezik relevanciával, utána már csak pusztán informális szerepe van, megmutatja, hogy mikor lépett hatályba a rendelkezés. A hatálybalépéssel a hatályba léptető rendelkezés tehát elveszíti kötőerejét. Ha pedig ez így van, akkor a frissen megállapított (7) bekezdés vonatkozásában nem alkalmazható az (1) bekezdés, így tetszőlegesen állapíthat meg kivételeket az alaphatály alól. Tehát a 95. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezések végül is a jogalkotó által tervezett időpontban tudnak hatályba lépni.
Ez az elmélet azonban természetesen nem követi az általánosan alkalmazott kodifikációs gyakorlatot, hiszen ha megvizsgáljuk a köznevelési törvény 95. § (6) bekezdését, azt láthatjuk, hogy a korábban hatályon kívül helyezést tartalmazó, majd a Jat. alapján hatályon kívül helyezett rendelkezést a jogalkotó alaphatály alól kivett kivételt tartalmazó hatályba léptetéssel tölti fel: „A 67. § (2) bekezdése a 2014. évi általános önkormányzati választások napján lép hatályba.” Ugyanakkor az egységesség érdekében módosítja az alaphatályt tartalmazó (1) bekezdést is, hiszen a korábbi „a (2)-(5) bekezdésben foglalt kivételekkel” szöveget „a (2)-(6) bekezdésben foglalt kivételekkel” szövegre cseréli.
De ezen az apróságon már felesleges fennakadni, hiszen minden jó, ha jó a vége.
Az írás az Ars Boni jogi folyóiratban jelent meg, az ars boni az Ügyvédvilág.hu szakmai partnere. |
|---|
