Szolgáltató közigazgatás – 2. rész


Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című Wolters Kluwer-kiadvány egyes részleteibe.

A Wolters Kluwer Hungary gondozásában megjelent a Szolgáltató közigazgatás – A tájékoztatáshoz való jog a magyar szociális ellátórendszerben című kötet, melyben a szerző, dr. Marsovszki Ádám olyan jogi, közigazgatási kérdéseket feszeget, amelyek nemcsak elméleti szinten, hanem a mindennapi ügyintézés során is jelen vannak minden alkalommal, amikor az ügyfél felveszi a kapcsolatot bármely magyar közigazgatási hatósággal. A tájékoztatáshoz való jog, illetve a hatóságok tájékoztatási kötelezettsége a tisztességes hatósági eljáráshoz való alapjogból vezethető le. A tájékoztatás elősegíti a jogok és kötelezettségek megismerését, egyfajta védelmet garantál az ügyfél ismerethiányából eredő kiszolgáltatottságával szemben, valamint tudatos állampolgárt nevel, aki ily módon képes megalapozott döntést hozni saját ügyében. Az anyagi jogi és eljárásjogi szempontok bemutatása gyakorlati példák, jogesetek és a bírói gyakorlat segítségével, valamint az elektronikus közigazgatás legújabb megoldásainak figyelembevételével történik. A könyv a tájékoztatáshoz való jog általános természetének, követelményeinek bemutatása mellett kitér a közigazgatás egy speciális területére, a szociális ellátórendszer keretein belül igényelhető ellátásokra, támogatásokra is.

Az alábbiakban a műnek A tájékoztatáshoz való jog elhatárolási lehetőségeinek és tartalmi követelményeinek meghatározása című fejezetéből olvashatnak egy részletet.

2.1. A tájékoztatáshoz való jog elhatárolása a nemzetközi és hazai normákban meghatározott alapjogok mentén

Ahogy korábban említettük, a tájékoztatáshoz való jog a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog részeként és a szociális biztonsághoz való jog előfeltételeként értelmezendő. A tájékoztatáshoz való jog számos egyéb alapjogot is érint, azonban azok meghatározó része nem kapcsolódik sem a közigazgatáshoz, sem a szociális ellátórendszerhez. A mű szempontjából releváns terminológia kialakításához, valamint a kimerítő jellegű dogmatika megalkotásához első lépésként a tájékoztatáshoz való jog alapjogokhoz való viszonyát szükséges meghatározni, kitérve a jog céljára, alanyára és kötelezettjére, valamint tartalmi és minőségi követelményeire.

2.1.1. A tájékoztatás mint betegjog

Az egészségügyi szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódó tájékoztatás jogát olyan nemzetközi dokumentumok határozzák meg [a nemzetközi dokumentumok széles körű felsorolását tartalmazza: Pogány (2010) 22.], mint az emberi jogokról és a biomedicináról szóló Egyezmény (az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt Egyezménye: Az emberi jogokról és a biomedicináról szóló Egyezmény, valamint az Egyezménynek az emberi lény klónozásának tilalmáról szóló, Párizsban, 1998. január 12-én kelt Kiegészítő Jegyzőkönyve kihirdetéséről szóló 2002. évi VI. törvény 5. cikk és 10. cikk), az Európai Betegjogi Charta[1] és az Európai Unió Alapjogi Chartája [Alapjogi Charta I. cím 3. cikk (2) bekezdés a) pont]. Az Alaptörvény alapján mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez, amely kapcsán Magyarország köteles megszervezni az egészségügyi ellátórendszert (Alaptörvény Szabadság és felelősség rész XX. cikk), illetve – egyéb rendelkezések mellett – leszögezi, hogy „tilos emberi tájékoztatáson alapuló, önkéntes hozzájárulás nélküli orvosi vagy tudományos kísérletet végezni” [Alaptörvény Szabadság és felelősség rész III. cikk (2) bekezdés]. Az orvosi beavatkozásokba történő tájékozott beleegyezés 30-40 évvel ezelőtt kezdett meghatározóvá válni az egészségügyben [Blasszauer (1999) 79–80.]. A tájékozott beleegyezés az orvos és a beteg közötti kommunikáció „új” metódusa, amely célja, hogy az orvos bevonja az érintettet az egészségügyi szolgáltatás folyamatába. Ezzel biztosított, hogy a beteg ne csak passzív alanya legyen saját gyógyulásának. A betegek felvilágosításának követelményeit meghatározzák szakmai, objektív és szubjektív standardok [Kovács (1999) 130–132.]. A tájékoztatáshoz való jog kétirányú, jogosultja az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő személy és kötelezettje az egészségügyi dolgozó. A tájékoztatásnak egyéniesített formában kell megtörténnie, és teljes körűnek kell lennie (az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 13. §, 134–135. §). Fontos kiemelni, hogy az egészségügyi szolgáltatások részét képezik a szociális ellátórendszernek, azonban a tájékoztatás a beteg és az egészségügyi szolgáltató közötti viszonyt rendezi, illetve az egészségügyi szolgáltatások igénybevételéhez kapcsolódik, ami nem képezi részét a közigazgatási hatóságok tájékoztatási kötelezettségének.

2.1.2. Az adatvédelemhez és a közérdekű adatok megismeréséhez kapcsolódó tájékoztatás

Az adatvédelemhez és a közérdekű adatok megismeréséhez kapcsolódó tájékoztatás jogát olyan nemzetközi dokumentumokban határozták meg, mint az Európai Unió Alapjogi Chartája (Alapjogi Charta 8. cikk), az Egyezmény az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során [az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során, Strasbourgban, 1981. január 28. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1998. évi VI. törvény 8. cikk b) pont, 13. cikk 3. pont a)–b) alpont], az unió általános adatvédelmi rendelete [az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) 13–15. cikk], valamint az OECD adatvédelmi irányelvei.[2] Az Alaptörvény alapján „mindenkinek joga van a személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez” [Alaptörvény Szabadság és felelősség rész VI. cikk (2) bekezdés]. Az információs önrendelkezési jog célja, hogy a természetes személyek megismerjék és nyomon kövessék személyes adataik felhasználását, valamint rendelkezzenek az önkéntes alapon szolgáltatott adataik felett. Mindezek mellett a jog biztosításával a lakosság aktívabban részt tud venni a közéleti tevékenységben, és információt kaphat például a közhiteles nyilvántartások adatairól, a vagyonnyilatkozatokról, a közpénzek kezelésével kapcsolatos tudnivalókról, illetve megismerheti a közszereplés során készült hang és képfelvételeket [Árva (2013) 121.]. Mindezekhez szorosan kapcsolódik az előzetes tájékoztatás joga, ami alapfeltétele az érintettek joggyakorlásának [Péterfalvi (2012) 151., 153.] és a hozzájáruláson alapuló adatkezelésnek (Info tv. 3. § 7. pont, 20. §). A tájékoztatás jogosultja az érintett, vagyis a bármilyen információ segítségével azonosítható vagy azonosított személy és kötelezettje az adatkezelő (Info tv. 3. § 1. pont, 14. és 16. §). A tájékoztatásnak egyszerűnek, érthetőnek és szakzsargon nélkülinek, illetve gyorsnak és pontosnak kell lennie (Info tv. 32. §; 15/2011. számú vélemény a hozzájárulás fogalommeghatározásáról, 21.[3]). A fentiek alapján az adatvédelemhez és a közérdekű adatok megismeréséhez kapcsolódó tájékoztatás elsősorban a személyiségi jogok és a magánélet védelme miatt rendelkezik meghatározó szereppel, hiszen az nem a közigazgatási hatóságok tájékoztatási kötelezettségéhez, illetve az ügyféli jogokhoz kapcsolódik.

Lábjegyzetek:

[1] European charter of patients’ rights. Rome, 2002. 4., 5. o. Elérhető: https://ec.europa.eu/health/ph_overview/co_operation/mobility/docs/health_services_co108_en.pdf (2021. 03. 27.)

[2] OECD Guidelines on the Protection of Privacy and Transborder Flows of Personal Data. 2. és 60. pont. Elérhető: https://www.oecd-ilibrary.org/science-and-technology/oecd-guidelines-on-the-protection-of-privacy-and-transborder-flows-of-personal-data_9789264196391-en (utolsó letöltés: 2023. 03. 27.)

[3] Lásd http://docplayer.hu/13988916-15-2011-szamu-velemeny-a-hozzajarulas-fogalommeghatarozasarol.html (utolsó letöltés: 2021. 06. 17.)

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz. A Jogászvilág kiadója a Wolters Kluwer Hungary Kft.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 22.

A releváns piac-meghatározás jelentősége az EU versenyjogának állami támogatási jogában

A releváns piac kifejezése a lehető legmindennapibb fordulat a versenyjogban, azonban leginkább az antitröszt területén taglalják, az állami támogatások joga vonatkozásában a legtöbb szakirodalom és gyakorló jogász adós és néma marad. Lássuk, hogyan szomszédosak egymással a versenyjog alterületei a releváns piac határai mentén, s hogyan válik a releváns piac meghatározása perdöntővé a versenyjog kevésbé ismert területén is.

2024. május 17.

Döntött a Kúria: fizessenek a pervesztesek!

Sokan ismerhetik akár saját kárukon azt a jelenséget, hogy a bíróságok jellemzően mérséklik a pernyertes számára megítélt ügyvédi munkadíjakat. Ezzel a pernyertesnek indokolatlan veszteséget kell elkönyvelnie, közvetetten pedig piactorzító hatása is van. Most a Kúria precedensértékű, tehát kötelező döntésben reagált erre a jelenségre. Nézzük előbb a legfontosabb fejleményeket, majd azt, hogy mindez hogyan hat a perstratégiára!