Tiltaná a Ptk. munkabéreink kifizetését?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

E dolgozat a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, az Új Jogtár és az Ars Boni jogi folyóirat által kiírt 2014. évi cikkíró pályázat keretében született, és 5. helyezést ért el.

A közelmúltban több médium és szakcikk is foglalkozott az új Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. tv.) által bevezetett módosítással, amely szigorított egy, a gazdasági társaságokról szóló törvényben (2006. évi IV. tv.) már régóta ismert rendelkezésen. Utóbbi rendszere alapján, ha egy társaság nem fizethetett osztalékot tagjainak, bármely egyéb, polgári jogi jogcímen a tagoknak kifizetett összeget vissza lehetett követelni, ha a tag rosszhiszemű volt. A szabályozás rendeltetése az volt, hogy megakadályozza a visszaéléseket, hiszen könnyedén meg lehetett volna kerülni az osztalékfizetési korlátozásokat azzal, hogy a társaság vagyonát nem osztalékként, hanem például megbízási díjként vagy egyéb kifizetésként veszi ki. Ezen a helyzeten szigorított az új Polgári Törvénykönyv, amely eltörölte a rosszhiszeműséghez mint feltételhez való kötöttséget. Rendelkezése szerint semmilyen jogviszonyra tekintettel nem teljesíthet kifizetést a társaság, ha osztalékfizetésre nem jogosult.

A kifogásolt rendelkezés kapcsán felmerülő érvek

A rendelkezés visszásságaira egy ügyvédi iroda munkatársai hívták fel a figyelmet azzal, hogy a fentiekből következően álláspontjuk szerint az érintett cégek munkaviszonyból származó kifizetéseket – így munkabért – sem teljesíthetnek. Az iroda által kiadott közlemény szinte pánikhangulatot keltett a hazai munkavállalók között, akik rendelkeztek valamilyen – akár jelképes üzletrésszel korlátolt felelősségű társaságban. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium szakértője ezért nem sokkal később egy gazdasági napilapnak nyilatkozott, tévhitnek nevezve az iroda állítását. Indoklása szerint a gazdasági társaságok nem a saját tőkéjük terhére gazdálkodnak, hanem a munkabéreket a működési bevételek terhére fizetik, a hatályban lévő számviteli szabályok szerint. A működési bevételek és költségek a saját tőkétől számvitelileg elkülönülnek a társaság elszámolásaiban. Ezért a saját tőkéből való kifizetés szabályai és a tag munkavállalónak munkabérhez való joga között semmilyen közvetlen kapcsolat nem áll fenn. A Ptk. érintett rendelkezése egy speciális társasági kifizetésre ad szabályt: amikor a társaság a tagnak a saját tőkéje terhére teljesít kifizetést. Ezek a kifizetések a társaság normál működésétől elkülönülő kifizetések, ilyen tipikusan az osztalék. A már említett ügyvédi iroda szakértői tudomásul vették a KIM álláspontját, ugyanakkor indokaival nem értettek egyet, mert álláspontjuk szerint nem minősülne saját tőke terhére történő kifizetésnek például a tag felé fennálló kölcsön törlesztése, de a munkabérfizetés a társaság könyveiben egy költségelem, ennélfogva a társaság adott évi eredményét és ezáltal saját tőkéjét csökkenti. A minisztérium közleménye a kifizetés tipikus példájának az osztalékot tekinti, ugyanakkor az osztalékfizetés tagsági jogviszonyra tekintettel tett kifizetés. Nem adott választ a tárca arra, hogy melyek azok, a tag részére a saját tőke terhére tett kifizetések, amelyek a tag „nem tagsági jogviszonyára tekintettel” kerülnek megtételre.

Az ügyvédi iroda szerint a minisztérium álláspontjának elfogadása esetén ilyen kifizetés egyáltalán nem is létezne, azaz ebben az esetben a hivatkozott rendelkezés csak egy üres halmazt testesítene meg. Egy munkaügyi tanácsadó cég felvetette az ügy munkajogi vonatkozásait is, hiszen álláspontja szerint a munkabér-kifizetés esetében nem is kellene alkalmazni a polgári törvénykönyvet. A munka törvénykönyve (2012. évi I. tv.) ugyanis – a korábbi munkajogi kódexek gyakorlatával szakítva – tételesen rendezi kapcsolatát a polgári jogi szabályokkal. Eszerint a munkajogi rendelkezések alkalmazása során a Ptk. háttérjogszabályként alkalmazandó minden olyan esetben, amikor azt maga az Mt. előírja. Az Mt. tehát speciális jogszabálynak minősül, amely alkalmazása során a Ptk.-t mint általános szabályt a lex specialis derogat legi generali elv alapján csak akkor kell alkalmazni, ha erre a speciális szabály kifejezetten felhatalmazást ad. Tekintettel arra, hogy a munkabér vonatkozásában az Mt. nem rendeli alkalmazni a Ptk.-t, az iroda szerint a vitatott rendelkezést nem kell alkalmazni a munka világában. Fentiek alapján tehát két kérdésre kell választ találnunk: kell-e, illetve egyáltalán lehet-e alkalmazni a Ptk. vonatkozó rendelkezését munkaviszonyból származó kötelezettség teljesítésére (bérfizetés)? Ha igen, akkor vonatkozik-e a Ptk. tilalma a munkabérre – azaz, tőkéből fizeti-e a társaság az ide tartozó összegeket? Általánosnak tekinthető-e a Ptk. érintett rendelkezése? A témában felvetődhet az a kérdés, hogy milyen jogszabály helyezi a munkajogi kötelezettségek teljesítését egyértelműen a Polgári Törvénykönyv tiltó rendelkezése elé. Patthelyzetnek tekinthető ez a helyzet annyiból, hogy bár amint az egyik érvelésben elhangzott, a speciális jogszabály megelőzi az általánosat, a Ptk. érintett rendelkezései korántsem általánosak. Valójában az eddig – az Mt.-hez képest éppúgy speciálisnak tekintendő – Gt. joganyagát foglalja magában a Ptk. Harmadik könyve, azaz egy teljesen területspecifikus joganyagról beszélünk. Az a tény, hogy az Mt. több helyen kifejezetten megengedi, hogy a Ptk. adott szakaszait alkalmazzák a felek, nem bír relevanciával, hiszen azokban a kérdésekben a valóban általános személyi és kötelmi jogi témában pótolja a Ptk. az Mt. által nem érintett rendelkezéseket [ld. Mt. 9. § (1) bek., 31. §, 160. §, 177. §, 228. § (5) bek., 229. § (8) bek.]. Ebből következően tehát azt mondjuk, hogy alkalmazható a Ptk. érintett szakasza, azt legalábbis jogforrási hierarchia nem zárja ki. Ugyanakkor indokolatlanná teszi a Ptk.-ban foglalt generális tilalmat az a tény, hogy ha egy társaság nem tud osztalékot fizetni, az nem feltétlenül jelenti, hogy nehéz pénzügyi helyzetben is lenne.

Az új Ptk. és az Mt. együttes alkalmazása
2014. december 16. Dr. Berke Gyula, Dr. Pál Lajos, Tálné Dr. Molnár Erika Ízelító a tematikából: Megtámadhatóság és semmisség, több alanyú munkaviszonyok, a sérelemdíj és a munkajogi kárfelelősségi szabályok, általános szerződési feltételek szabályainak alkalmazása a munkajogban Bővebb információ és jelentkezés >>

Sok esetben osztalékfizetésre csak azért nem kerülhet sor, mert a társaság szabad eredménytartaléka terhére valamilyen lekötött tartalékot képzett. Szintén nem lesz osztalékfizetésre fordítható eredménytartaléka olyan társaságoknak, amelyek üzleti tevékenységük felfutásának szakaszában járnak. Ilyen esetekben jogpolitikailag nem indokolt tiltani minden, a tagok felé teljesített kifizetést, különösen a jóhiszemű és valós munkaszerződéseken alapuló, munkabérjellegű kifizetéseket. Fontos hangsúlyoznunk továbbá a munkaviszony struktúráját, amely éppúgy köti a munkáltatót, mint a munkavállalókat. Az Mt. alapján fő- és mellékkötelezettségeket állapíthatunk meg, előbbiek nem teljesülése esetén pedig egyszerűen nem beszélhetünk munkaviszonyról. Az Mt. rendelkezése szerint tehát: 42. § (2) A munkaszerződés alapján a) a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni, b) a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni. Az Mt. nem tartalmaz a munkáltató főkötelezettségeit felsoroló szakaszban olyan kitételt, hogy „jogszabály eltérő rendelkezése hiányában”. Ebből következően a munkabér kifizetésére látszólag tényleg nem alkalmazható a Ptk., hiszen ellenkező esetben a munkajogviszony egyik alapvető feltétele nem teljesülne. Ugyanakkor tény, hogy ebben az esetben nem egyszerű munkavállalókról beszélünk, hanem olyan munkavállalókról, akik a munkáltatóval tagsági viszonyban állnak. Felvetődhet a kérdés, hogy ha a jogalany specialitására való tekintettel mégis elfogadjuk a Ptk. kifogásolt rendelkezése alkalmazhatóságát, akkor vajon az nem valósít-e meg diszkriminációt a tagokkal szemben (ti. a többi munkavállalót nem zárja ki a Ptk. a bérfizetés alól, hiszen azt a kitételt használja, hogy „a tagok javára”.)

Mt. 12. § (1) A munkaviszonnyal, így különösen a munka díjazásával kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani. E követelmény megsértésének orvoslása nem járhat más munkavállaló jogának megsértésével vagy csorbításával. (2) Munkabérnek minősül az (1) bekezdés alkalmazásában minden, a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás. Az Mt. egyenlő bánásmódról szóló szakasza kiemelten kezeli a munkabér kérdését, és általánosan tiltja a más munkavállalók megkülönböztetését – azaz a tagsági viszonnyal rendelkezőkét is, hiszen nem alkalmaz rájuk nézve kivételt a törvény. Ez a körülmény alátámasztja azt az álláspontot, hogy a Ptk. jogellenesen köti ki a részvénnyel rendelkező munkavállalókkal szemben, hogy munkabérükről mondjanak le a törvényi feltételek teljesülése esetén. Az egyenlő bánásmód sérelme esetén már alapjogi kollízióról beszélünk, ahol verseng egymással a diszkriminációtilalom, a dologi jogi jogosultságokból eredő hitelezővédelem és a vállalkozás szabadsága. Ahhoz, hogy a versengő jogokat megvizsgálhassuk a szükségesség-arányosság mércéjével, rögzítenünk kell: a korlátolt felelősségű társaság esetén a tagok a társasági kötelezettségekért nem tartoznak helytállni, ezért a társasági hitelezőknek kizárólag a társaság vagyona nyújt fedezetet. Erre való tekintettel szükséges tehát korlátozni azt, hogy a társasági vagyon milyen módon csökkenthető a tagok javára történő kifizetésekkel. A korlátozás célja az, hogy a tagoknak alapvetően csak az aktuális évi vagy tartalékolt nyereség terhére teljesíthető kifizetés – azonban ez is csak abban az esetben, ha a saját tőke kifizetés után is eléri a törzstőkét, valamint a kifizetés nem veszélyezteti a társaság fizetőképességét. Az irányadó jogosultság tehát ebben az esetben – alappal – a dologi jogon alapuló hitelezővédelem.

Kommentár a munka törvénykönyvéhez
A Kommentár új kiadása elsősorban az új Ptk. hatálybalépéséhez, illetve az Mt. ehhez igazodó módosításához kapcsolódó változásokat dolgozza fel. Elméleti és gyakorlati szempontból részletesen áttekinti a Ptk. munkajogban is alkalmazandó rendelkezéseit, figyelemmel azok sajátos munkajogi tartalmára.   Bővebb információk és megrendelés itt.

Alkalmazandó-e a Ptk. vonatkozó rendelkezése munkabérekre?

Mint minden jogkérdés vizsgálatakor, ezúttal is a pontos normaszövegből kell kiindulnunk, ha választ kívánunk adni a fentebb bemutatott álláspontok által felvetett kérdésekre. A Ptk. a következőképpen rendelkezik: 3:184. § (1) A társaság saját tőkéjéből a tagok javára, azok tagsági jogviszonyára figyelemmel kifizetést a társaság fennállása során kizárólag az e törvényben meghatározott esetekben és – a törzstőke leszállításának esetét kivéve – a tárgyévi adózott eredményből, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből teljesíthet. Nem kerülhet sor kifizetésre, ha a társaság helyesbített saját tőkéje nem éri el vagy a kifizetés következtében nem érné el a társaság törzstőkéjét, továbbá, ha a kifizetés veszélyeztetné a társaság fizetőképességét. (2) A pénzbeli és a nem pénzbeli vagyoni értékű juttatás egyaránt kifizetésnek minősül. (3) Azokat a kifizetéseket, amelyeket az (1) bekezdés rendelkezései ellenére teljesítettek, a társaság részére vissza kell fizetni. (4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a tag nem a tagsági jogviszonyára tekintettel részesül kifizetésben. Az (1) és (4) bekezdést figyelembe véve megállapítjuk, hogy a jogalkotó feleslegesen alkotott két szabályt, hiszen az utóbbiban foglalt kiterjesztéssel értelmetlenné válik az előbbiben megfogalmazott szűkítés, azaz az osztalékon felül az egyéb kifizetésekre is kiterjeszti a főszabályt. A Ptk. a saját tőke fogalmát használja, amely a tulajdonosok vállalkozáshoz való anyagi hozzájárulását jelenti, az érdekeltség mértékét és arányait fejezi ki, magában foglalja többek között a jegyzett tőkét, a tőketartalékot, az eredménytartalékot, a lekötött tartalékot. Ha a vállalkozás nyereséges, a tulajdonosok osztalékot kapnak a saját tőke után, veszteség esetén pedig azt saját tőkéből kell megfinanszírozni.

A munkabér kifizetésére – mint személyi jellegű ráfordításra vagy folyó költségre – elsősorban a bevételekből kerül sor. Amennyiben a bevétel nem éri el azt az összeget, amely ehhez szükséges, úgy kerülhet sor az eredménytartalékból történő kifizetésre, amely így már beletartozik a saját tőke csökkentésének esetkörébe, azaz ettől a ponttól kezdve vonatkozik rá a Ptk. szabályozása. Röviden azt mondhatjuk, hogy a tulajdonosi résszel is rendelkező munkavállalók egészen addig megkaphatják a bérüket, ameddig azt nem a társaság saját tőkéjéből kell kiegyenlíteni. Amikor azonban a tőkéből történne kifizetés, a hitelezővédelmi rendelkezés ezt megtiltja a fedezet elvonásának megelőzése céljából. Ez pedig indokolt lépés a jogalkotó részéről, amint arra az előző pont végén kitértünk.

Nemzetközi kitekintés

A tulajdonosi körbe bevont munkavállalók kapcsán eszünkbe juthat az Egyesült Királyságban nemrég lezajlott munkaügyi reform, amely alapján azok, akik egyetértenek abban, hogy részvényes munkavállalók lesznek, az őket foglalkoztató cég részvényeiből kapnak (vagy annak anyavállalatától) részvényeket, amelynek értéke nem lehet kevesebb, mint 2000 £. Cserébe a (tőkenyereségre vonatkozóan adómentességet élvező) részvényekért, a munkavállalók később nem érvényesíthetik a foglalkoztatási jogokról szóló törvényben meghatározott következő munkavállalói jogosultságokat: – A „rendes” tisztességtelen elbocsátással szembeni védelem jogát – A törvényes végkielégítéshez való jogot – A rugalmas munkaidőhöz való jogot – A tanulmányi vagy képzési támogatáshoz való jogot – Az általános felmondási időre vonatkozó jogot Mint látjuk, igen komoly joglemondással jár Angliában a tagi státusz. Amennyiben ezzel összevetjük, hogy a magyar szabályozás nem a „valamit valamiért” elv alapján, hanem hitelezővédelmi megfontolásokra alapozva vezette be a vitatott rendelkezést, úgy a körülmények alátámasztják ennek indokoltságát.

Összegzés

A Polgári Törvénykönyv látszólag diszkriminatív rendelkezéssel vonja ki a tulajdonosi körbe bevont munkavállalókat a bérfizetésre való jogosultság alól. Ugyanakkor, ha alaposabban megvizsgáljuk a vitatott rendelkezés jogszerűségét, azt találjuk, hogy a Ptk. érintett szakaszát alapvetően nem kell alkalmazni munkabérek kifizetése esetén – ugyanakkor amennyiben egy ilyen kifizetés már a társaság saját tőkéjét érintené, indokolttá válnak a fedezet elvonásának lehetőségét megakadályozó garanciális rendelkezések. Felhívjuk egyúttal a figyelmet arra is, hogy a társaság esetleges csődje vagy felszámolása esetén már a Csődtörvény (1991. évi XLIX. tv. 57. §) rendelkezései lesznek irányadóak, azaz a munkavállalók bérkifizetési jogosultsága megelőzi a hitelezőket a kielégítési sorrendben.

Források, felhasznált irodalom:

[1] 1991. évi XLIX. tv. a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról

[2] 2006. évi IV. tv. a gazdasági társaságokról

[3] 2012. évi I. tv. a munka törvénykönyvéről

[4] 2013. évi V. tv. a polgári törvénykönyvről

[5] Jalsovszky Ügyvédi Iroda közleményei (forrás: jalsovszky.com)

[6] Kardos – Szakács – Tóth: A számvitel nagy kézikönyve. CompLex, 2013.

[7] Közigazgatási- és Igazságügyi Minisztérium közleménye (Napi Gazdaság, 2014. 04. 18.)

[8] Opus Simplex Ügyvédi Iroda szakcikke (munkajog.hu)

[9] Prassl, Jeremias: Mindannyiunkat egyformán érint? Magyar Munkajog, 2014. január. 35. o. forrás: hllj.hu

[10] Szakács Imre: Az adózás nagy kézikönyve. CompLex, 2013.

[11] Umenhoffer Ferenc: Az osztalék megállapítása, könyvelése és bejelentése. Adó, 2014/7-8. 77-88. o.

[12] Vékás Lajos (szerk.): Az új polgári törvénykönyv bizottsági javaslata magyarázatokkal. CompLex, 2012.

Az írás az Ars Boni jogi folyóiratban jelent meg, az Ars Boni az Ügyvédvilág.hu szakmai partnere.

---