Új lehetőség a külföldi hagyatékkal kapcsolatos igények érvényesítésére


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Alig fél év van hátra az Európai Öröklési Rendelet (650/2012/EU rendelet) alkalmazásának kezdő időpontjáig (2015. augusztus 17.). A rendelet azon túl, hogy egységesíti az öröklési jogviszonyok nemzetközi magánjogi kollíziós szabályait és az öröklési eljárásokra irányadó joghatóságot, valamint szabályozza az öröklési jogviszonyokra vonatkozó határozatok és közokiratok más tagállamban való érvényre juttatásának kérdéseit, bevezet egy teljesen új jogintézményt a határon átnyúló öröklési jogérvényesítésben: az Európai Öröklési Bizonyítványt (EÖB).


Az Európai Öröklési Rendelet (EuÖR.) egy sajátos „kétpályás” megoldást követ az öröklési jogviszonyokat érintő jogi aktusok (határozatok, közokiratok) tagállamok közötti szabad forgalmának megvalósítására:
Egyfelől szabályozza az öröklési ügyeket érintő, nemzeti jog szerinti aktusok (határozatok, bírósági egyezségek, öröklési bizonyítványok, egyéb közokiratok) joghatásainak a származási államtól eltérő más tagállamban történő érvényre juttatását (EuÖR. IV–V. Fejezetek). Az ilyen határozatok, illetve közokiratok meghozatalának (kiállításának) alapjául olyan öröklési eljárás szolgál, amelyet a tagállamok nemzeti joga szabályoz. E határozatok, illetve közokiratok joghatásai a származási állam jogától függenek, így tagállamonként eltérőek lehetnek.
Bevezeti viszont emellett a rendelet az EÖB teljesen új intézményét, amely lényegében sui generis uniós jogintézménynek tekinthető. Kibocsátásának alapvető eljárási kereteit nem a nemzeti jogok, hanem a közösségi jog szabályozza; joghatásai pedig valamennyi tagállamban egységesek.

Az EÖB használata fakultatív. Az érdekelt választásán múlik majd, hogy más tagállamban fellelhető hagyatéki vagyonnal kapcsolatos jogérvényesítéshez melyik eszközt veszi igénybe: az EÖB új jogintézményét, vagy pedig az eljárás helye szerinti tagállamban meghozott (kiállított) az örökösi vagy más jogosulti minőséget igazoló egyéb okiratot vagy határozatot. Ha pl. magyarországi örökhagyó után osztrák pénzintézetnél maradt bankszámla, az érintett örökös eldöntheti, hogy a jogerős magyar hagyatékátadó végzést kívánja érvényre juttatni Ausztriában, vagy inkább EÖB kiállítását kéri a közjegyzőtől az ausztriai igényérvényesítés céljára.

Az EÖB kibocsátása iránti eljárás alapvető eljárási szabályait szabályozzák a rendelet 65-68., 70. cikkei. E rendelkezések keretszabályoknak tekinthetőek: minden olyan el­járási kérdésben, amelyben a rendelet VI. Fejezete nem tartalmaz rendelkezést, az EÖB kibocsátása iránt eljáró tagállam nemzeti joga az irányadó. A rendelet kellően tág mozgásteret hagy a tagállamoknak az EÖB kibocsátása iránti eljárás rendjének saját jogrendszerükhöz leginkább illeszkedő módon történő kialakítására. Nincs akadálya annak sem, hogy a tagállam az EÖB kibocsátása iráni eljárást integrálja, beillessze a saját jogában már meglévő öröklési eljárások rendszerébe. Ezt a megoldást követi majd a magyar jog is: az EÖB kibocsátására a lefolytatott hagyatéki eljárás eredményeként – a jogerős hagyatékátadó végzés alapján – kerülhet majd sor. Az EÖB kibocsátásával kapcsolatos különös eljárási szabályok a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvénybe (Hetv.) kerülnek beépítésre.

Az egyes tagállamok belátásától függ, hogy az EÖB kibocsátására vonatkozó hatáskört milyen szervhez telepítik. A tagállamok nagy részében várhatóan ugyanaz a szerv (közjegyző, hagyatéki bíróság stb.) rendelkezik majd hatáskörrel az EÖB kibocsátására, amelyik a jelenlegi belső szabályok alapján hatáskörrel rendelkezik a hagyatékok jogi sorsának rendezése iránti eljárásra. EÖB kibocsátására viszont kizárólag abban a tagállamban kerülhet sor, amelyik a rendelet alapján joghatósággal rendel­kezik az öröklési ügyre a rendelet II. Feje­zetében lefektetett egységes joghatósági ­szabályrendszer alapján. Öröklési eljárásra (pl. hagyatéki eljárásra, öröklési perre) rendszerint az örökhagyó halálakori szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamnak lesz joghatósága (4. cikk); olyan esetekben pedig, ha az örökhagyónak harmadik államban volt halálakor a szokásos tartózkodási helye, a rendelet 10. cikke szerinti ún. kiegészítő joghatósági szabályok határozzák meg, hogy valamely tagállamnak van-e joghatósága az öröklési ügyre. Számunkra a legmarkánsabb változást valószínűleg az jelenti majd, hogy megszűnik az ingatlan hagyatéki vagyontárgyra vonatkozó kizárólagos joghatóság a fekvés államában: a teljes hagyaték jogi sorsának rendezésére egy és ugyanazon tagállamban kell majd sort ke­ríteni. Ha pl. az osztrák örökhagyó nyugdíjasként Magyarországon élt életvitelszerűen – azaz belföldön rendelkezett szokásos tartózkodási hellyel –, magyar közjegyzőnek lesz joghatósága (az örökhagyó állampolgárságára tekintet nélkül) a hagyatéki eljárásra, és annak során az örökhagyó teljes hagyatékát, így a magyarországi hagya­tékon kívül akár az örökhagyó ausztriai bankszámláját, sőt bécsi lakás-ingatlanát is átadhatja; és a hagyatéki eljárás eredményeként az örökösöknek – a hagyatéki vagyonnal kapcsolatos ausztriai jogérvényesítés céljából – EÖB-öt bocsáthat ki.

Magától értetődő, hogy a kibocsátás ­tekintetében eljáró hatóságnak nemcsak a joghatósági szabályokat, hanem az alkalmazandó jogot meghatározó egységes kollíziós szabályokat is figyelembe kell vennie. Az öröklésre alkalmazandó jogot rendszerint szintén az örökhagyó halálakori szokásos tar­tózkodási helye határozza majd meg; az örök­hagyó azonban végintézkedésben kikötheti az állampolgársága szerinti jog alkalmazását.

Az EÖB kibocsátására irányuló eljárás rendelet által egységesen meghatározott keretszabályainak legfontosabb részét azok a rendelkezések képezik, amelyek a fair el­járás elvének érvényre juttatását szolgálják (66. cikk). A kibocsátás iránt eljáró hatóságnak valamennyi szükséges lépést meg kell tennie annak érdekében, hogy az összes érdekelt gyakorolhassa a meghallgatáshoz fűződő jogát; a kérelemről értesítenie kell valamennyi jogosultat. Az eljárási garanciális szabályok kimondják továbbá, hogy az eljáró szervnek a kiállítást megelőzően meg kell vizsgálnia a kérelmező által közölt adatokat, a benyújtott okiratokat, az általa tett nyilatkozatokat; az EÖB kiállítására csak akkor kerülhet sor, ha az öröklés rendje, az örökléshez való jogosultság kérdése a kibocsátás iránt eljáró szerv megítélése szerint – és az irányadó öröklési joggal összhangban – kellőképpen tisztázott. A garanciális elemek közé tartozik még az EÖB kibocsátása iránti eljárásban rendelkezésre bocsátott jogorvoslatok rendszere is. Mindezen garanciális szabályok számunkra – a magyar hagyatéki eljárás szabályai­nak ismeretében – eléggé magától értetődőek; Magyarország számára így nem okozhat gondot az e szabályoknak történő megfelelés.

EÖB kibocsátására háromféle célra lesz lehetőség. Kibocsátható lesz az EÖB mindenekelőtt „a hagyatékba tartozó konkrét vagyontárgyaknak a bizonyítványban megjelölt örökösök vagy adott esetben hagyományosok” általi megszerzésének tanúsítására [63. cikk (2) bek. b) pont]. Magyarországi eljárásban várhatóan ez lesz az EÖB kibocsátásának leggyakoribb esetköre; ilyen típusú EÖB kerülhet kibocsátásra olyan esetekben, amikor a hagyatéki eljárás során (illetve az annak keretében létrejött osztályos egyezség alapján) konkrét hagyatéki vagyontárgyak átadására kerül sor. Az EÖB kibocsátható lesz továbbá a hagyatéki vagyonból való részesedés eszmei hányadának igazolására [63. cikk (2) bek. a) pont]. Jelenlegi belső jogunkban e célra a Hetv. 102. §-a szerint öröklési bizonyítvány szolgál. Az EÖB e két említett típusának kibocsátását az örökö­sök, valamint „az öröklésben közvetlen jogokkal rendelkező hagyományosok” (azaz a mi fogalmaink szerinti dologi hagyományosok) kérhetik. Van azonban egy olyan harmadik esetkör is, amikor a kibocsátást nem a hagyatéki vagyonban részesülők, hanem olyan személy kérheti, akit a hagyatéki vagyonnal kapcsolatban bizonyos vagyonkezelői feladatok terhelnek, így pl. végrendeleti végrehajtó vagy más vagyonkezelő. E személyek ugyanis a hagyatéki vagyonnal kapcsolatos jogosítványaikat más tagállamban szintén EÖB útján igazolhatják majd [63. cikk (2) bek. c) pont]. Bár várhatóan ritkábban, de ilyen eset magyar hagyatéki eljárásban is felmerülhet majd, pl. ha a Hetv. 32. § (2)–(3) bekezdése alapján ügygond­nok­rendelésre kerül sor, akinek külföldön kell jogcselekményeket végeznie (pl. a hagyatékhoz tartozó külföldi társasági részesedés tekintetében a tagsági jogok időleges gyakorlása, külföldi követelés behajtása). Olyan személyek, akiket a hagyatékkal kapcsolatban csupán bizonyos kötelmi természetű igények illetnek meg (pl. kötelesrészre jogosult, kötelmi hagyományos), EÖB kibocsátását nem kérhetik.

 

Maga az EÖB formanyomtatványon kerül majd kiállításra. A rendelethez kapcso­lódó formanyomtatványok mintáit az Európai ­Bizottság által az Európai Öröklési ­Rendelethez kiadott végrehajtási rendelet (1329/2014/EU végrehajtási rendelet) tartalmazza. Az EÖB formanyomtatványa e rendelet 5. Mellékletében található. Az EÖB formanyomtatványa egy „fő lapból”, valamint az ahhoz kapcsolódó I–VI. számú kiegészítő nyomtatványokból áll. A fő lapot, amely az öröklési ügy alapvető adatait tartalmazza (pl. az örökhagyóra, illetve az öröklési ügyben eljárt hatóságra, a joghatóságra, az alkalmazandó jogra vonatkozó adatok) minden esetben ki kell majd tölteni. Az I–VI. számú kiegészítő nyomtatványok az örökösre, illetve a hagyományosra, az általuk megszerzett hagyatéki vagyontárgyakra, illetve őket a hagyatékból illető eszmei részesdésre, az örökhagyó és a túlélő házastárs közötti házassági vagyonjogi viszonyokra, a hagyatéki vagyonkezelőkre vonatkozó adatokat tartalmazzák; az eset körülményeitől függ majd, hogy ezek közül melyeket kell kitölteni.

A kibocsátott EÖB eredeti példánya a kiállító hatóság iratai között kerül meg­őrzésre. Maga a kérelmező részére arról hiteles másolat kerül kiállításra, akár több példányban, illetve ismételten is. A hiteles másolat korlátozott ideig (annak kiállításától számított hat hónapig) használható fel. Hiteles másolatot az EÖB-ről nemcsak az a személy kérhet, aki egyébként az EÖB kibocsátását kérelmezheti (örökös, dologi hagyományos), hanem minden olyan személy, aki az ehhez fűződő jogos érdekét igazolja (akár pl. köteles részre jogosult, kötelmi hagyományos, hagyatéki hitelező).

A kibocsátott EÖB hiteles másolatát a közjegyzőnek nem kell hivatalból kézbesítenie az egyes lajstromozott vagyontárgyak nyilvántartását vezető külföldi hatóságnak, sem a külföldi pénzintézetnek. Az érintett (pl. örökös, hagyományos) feladata a bizonyítvánnyal kapcsolatos külföldi igényérvényesítés, neki magának kell azt benyújtania a nyilvántartást vezető külföldi szervnél, illetőleg a hagyatékhoz tartozó bankszámlát vezető külföldi pénzintézetnél.

Az EÖB teljesen egységes joghatásokat vált ki, függetlenül attól, hogy azt melyik tagállamban bocsátják ki, és az öröklési jogviszonyra melyik anyagi jog alkalmazandó. A joghatásokra vonatkozó szabályozás (69. cikk) oly módon került kialakításra, hogy az EÖB lehetőleg valamennyi olyan tipikus élethelyzetben felhasználható legyen, amikor a jogosultnak szükségessé válik ­jogosultságának kívülállók felé történő igazolása. Az EÖB legitimációs joghatása folytán vé­lelmezni kell, hogy az a valóságnak meg­felelően (és az irányadó joggal össz­hangban) tanúsítja a benne feltüntetett tényállást, és az abban jogosultként (örö­kös, hagyományos), illetőleg hagyatéki ­vagyonkezelőként (végrendeleti végrehajtóként) feltüntetett személy ténylegesen rendelke­zik e jogállással. Az EÖB védi azon jóhiszemű harmadik személyeket, akik a ­részükre bemutatott EÖB alapján, abban ­bízva kifizetéseket teljesítenek az abban ­feltüntetett jogosultnak (pl. hagyatékhoz tartozó bankszámlát vezető pénzintézet, örökhagyó adósa stb.): az ilyen személyek ui. a kifizetést kötelemmegszüntető hatállyal tehetik meg. Az EÖB joghatásai emellett az olyan harmadik személyeket is védik, akik az EÖB által igazolt tényekből, adatokból kiindulva jóhiszeműen jogot szereznek valamely hagyatéki vagyontárgyon olyan sze­mélytől, akit az EÖB mint a vagyontárggyal való rendelkezésre jogosultat tüntet fel.

Azon hatóságok, amelyek a hagyatékhoz tartozó egyes vagyontárgyakra vonatkozó nyilvántartásokat (pl. ingatlan-nyilvántartás) vezetik, az EÖB-öt el kell, hogy fogadják a bejegyzés alapjául szolgáló okiratként. Mindazonáltal bejegyzésre EÖB alapján csakis a nyilvántartást vezető tagállam (azaz a vagyontárgy fekvési helye szerinti tagállam) nyilvántartási rendszerével összhangban kerülhet sor. A nyilvántartást vezető tagállam joga ui. megkövetelhet további feltételeket a bejegyzésre való alkalmassághoz, így pl. további okiratok benyújtását, további jognyilatkozatok megtételét stb. A tagállamok dologi joga, illetve telekkönyvi (vagy más vagyontárgyakra vonatkozó közhitelű nyilvántartási) rendszerei között markáns különbségek vannak, amelyek „áthidalása” kívül esik a rendelet szabályozási hatókörén. Így csak a közeljövő mutatja majd meg, hogy az EÖB más tagállamokban milyen módon, milyen feltételekkel lesz felhasználható a gyakorlatban közhitelű nyilvántartásokba történő bejegyzéshez.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 22.

A releváns piac-meghatározás jelentősége az EU versenyjogának állami támogatási jogában

A releváns piac kifejezése a lehető legmindennapibb fordulat a versenyjogban, azonban leginkább az antitröszt területén taglalják, az állami támogatások joga vonatkozásában a legtöbb szakirodalom és gyakorló jogász adós és néma marad. Lássuk, hogyan szomszédosak egymással a versenyjog alterületei a releváns piac határai mentén, s hogyan válik a releváns piac meghatározása perdöntővé a versenyjog kevésbé ismert területén is.