Védelmi idő – ismert, ismeretlen szerzőjű művek – WK-nagykommentár – 3. rész


Alábbi cikksorozatunk betekintést ad a Wolters Kluwer Hungary kiadásában megjelent, frissített szerzői jogi nagykommentár egyes részleteibe.

A Wolters Kluwer kiadó szerzői jogi nagykommentárjának harmadik, bővített kiadására az Szjt. 2021-es novelláris módosítása szolgáltatott indokot, melynek fő tartalma az újabb regionális jogharmonizáció, vagyis a 2019-es európai uniós szerzői jogi irányelvek átültetése volt. A törvényalkotói beavatkozás a műszaki és kulturális piaci változások miatt szükséges volt, de az átfogó és sokrétű eredmény olyan új egyensúlyt alakított ki a törvény preambulumában leírt érdekegyensúly elemei között, amely több szempontból is hátrányosabb lehet a szerzők és más szerzői jogi jogosultak számára.

Cikksorozatunk harmadik része a nagykommentár védelmi időről szóló egyik részletével ismerteti meg az olvasóinkat. A részlet szerzője dr. Pogácsás Anett. Sorozatunk első része itt, a második pedig itt olvasható el.

Releváns jogszabály: 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról.

„A védelmi idő mint a szerzői jog egyik korlátja

A szerzői jogi védelem alapvető céljaiból következik, hogy a védelemnek a szerző halála után is fenn kell állnia. „Ezek a jogok alapvetőek a szellemi alkotás szempontjából és védelmük annak biztosítéka, hogy megmarad és fejlődik az alkotókészség és alkotótevékenység a szerzők, a kulturális ipar, a fogyasztók és a társadalom egésze érdekében” [Védelmi idő irányelv (11) preambulumbekezdés]. [Védelmi idő irányelv – 2006/116/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv – a szerk.] A szerzői vagyoni jogok – amelyeknek a személyhez fűződő jogokkal közös gyökereik vannak – a dolgokra és a forgalomképes vagyoni jogokra vonatkozó tulajdonhoz hasonló vonásokkal bírnak. A társadalom a pozitív szerzői jog megléte, tehát évszázadok óta mindenütt igazságtalannak érzi, hogy a szerző özvegye, leszármazottai ne részesedjenek a mű felhasználásának hasznaiból, és ne őrködhessenek a mű szerzői személyiséget tükröző vonásain.

Mindezek ellenére a szerzői jog minden országban időben korlátozott. Valójában ez a szerzői jognak a közösség érdekeire tekintettel megállapított legáltalánosabb korlátja. Ennek indoka a szellemi alkotások alapvetően a közösséget szolgáló jellege. A szerző halálával megszűnik kapcsolata a művével, és az idő múlásával csökken az örököseinek a kizárólagos jog fenntartását indokoló szellemi, tudati közelsége is az elhunyt alkotóhoz. A védelmi idő elteltével a mű közkinccsé válik, azt bárki felhasználhatja (kiadhatja, előadhatja stb.), sőt átdolgozhatja, meg is változtathatja. Ez utóbbi cselekmények bizonyos korlátairól az Szjt. 14. §-ánál szólunk. Itt is szükséges azonban megemlíteni, hogy más művét a védelmi idő után sem lehet kisajátítani, sajátnak állítani, mert ez éppen a közkincs jellegbe ütközne. Egy ilyen eljárás elleni fellépésre formális jogszabályi alapot is ad az Szjt. 14. § (2) bekezdése.

A védelmi idő hosszúsága a háromszáz éves jogtörténeti fejlődés során egyre nőtt, ma a világszintű minimum-időtartam 50 év a szerző halála után […] a személyhez fűződő jogok tartama kivételével, az EU egységes joga szerint pedig 70 év a szerző halála után (Védelmi idő irányelv 1. cikk). Az Szjt. 31. § (1) bekezdése ez utóbbinak felel meg. A védelmi idő 50 évről 70 évre az 1969-es Szjt. 1994-es módosításával emelkedett [1969-es Szjt. 15. § (1) bek.].

A védelmi időnek az iparjogvédelmi védelmi időhöz képest mindig is hosszabb voltát az magyarázza, hogy a szerzői műveknél a védelem nem zár el másokat a mű gondolati tartalmának használatától, csak azt védi, ami egyébként is a legszemélyesebb: az egyéni, eredeti kifejezésformát. A védelmi idő növekedését mindenütt elsősorban a várható élettartam hosszabbodásával, vagyis azzal indokolják, hogy manapság 50 év elteltével még mindig élhetnek a szerző közeli, őt személyesen ismerő hozzátartozói [Védelmi idő irányelv (6) preambulumbekezdés]. A mai demográfiai mutatók szerint a szerző halálától számított 70 év sem megy túl a szerző unokáinak várható élettartamán. Kétségtelen, hogy így esetenként más rokonok – özvegy, második házastárs stb. – is a szerzői jog származékos alanyává válhatnak, de az is bizonyos, hogy a hosszú védelmi idő a kultúra szempontjából fontos, jó, időtálló, sokáig értékesíthető alkotásoknak kedvez.

Az Szjt. 31. §-ának egésze a személyhez fűződő jogokra is vonatkozik, amint ezt az Szjt. 14. §-ánál indokoltuk. A személyhez fűződő jogoknál említettük azt is, hogy ilyenformán ennek a szakasznak az Szjt. IV. Fejezetében az egyéb korlátok mellett, vagy az I. Fejezetében, a bevezető rendelkezések között lenne a helye. A személyhez fűződő jogok halál utáni tartalmi változásait is az Szjt. 14. §-ánál elemeztük.

A külföldi művek magyarországi védelmének idejére az Szjt. 2. §-a és a BUE 7. cikke vonatkozik. A BUE [az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló 1886. szeptember 9-ei Berni Egyezmény, amelynek a Párizsban, az 1971. évi július hó 24. napján felülvizsgált szövegét kihirdette: 1975. évi 4. törvényerejű rendelet – a szerk.]  példája igazolja, hogy az egyes országokban érvényes védelmi idő nemzetközi összhangja a zavartalan kulturális forgalom egyik alapvető feltétele. A kommentár nemzetközi jogi tanulmánya bemutatja az Szjt. 7. cikk (8) bekezdését – védelmi idők összemérése –, ami a BUE rendszerében az alaki viszonosság alóli egyetlen jelentős kivétel. A már említett EU jogharmonizációt e téren az áruk szabad mozgása, a szolgáltatások nyújtásának szabadsága tette szükségessé [Védelmi idő irányelv (3) preambulumbekezdés]. A Védelmi idő irányelv átültetésével a külföldi szerzők művei az EGT-n belül minden államban egységesen, így Magyarországon is, a szerző halála után 70 évig állnak szerzői jogi védelem alatt. Sőt, így volt ez még akkor is, ha a szerző az uniós diszkriminációs tilalom első hatálybalépése, 1958. január 1-je előtt halt meg. [Lásd a Phil Collins-ügyet (C–92/2. Phil Collins kontra Imtrat Handelsgesellschaft mbH és Patricia Im- und Export Verwaltungsgesellschaft mbH és Leif Emanuel Kraul kontra EMI Electrola GmbH., ítélet, ECLI:EU:C:1993:847) és a Puccini/Bohémélet-ügyet (C–360/00.Land Hessen kontra G. Ricordi & Co. Bühnen- und Musikverlag GmbH., ítélet, ECLI:EU:C:2002:346).] A védelmi idők összemérési szabálya a mű származási országának esetleg rövidebb védelmi ideje alkalmazásáról az EU-ban tehát csak az EU-n kívüli, harmadik országból származó művekre érvényesül.

A védelmi idő hosszúságának a törvényalkotó általi megváltoztatása részletes átmeneti szabályozást tesz szükségessé, főleg a szerzett (felhasználói) jogok érdekében. Ilyen az Szjt.-ben a bizonyos már nem védett művek újra védetté válásáról szóló Szjt. 108. §.

A védelmi idő lejárta után – a közkinccsé válás általános szabálya alóli kivételként – két esetkörben szerzői joghoz hasonló jogok keletkeznek: a hátrahagyott műveknél (Szjt. 32. §) és a fizető köztulajdonnál (Szjt. 100. §).

A szerzői joggal szomszédos jogok védelmi idejére nem ez a paragrafus, hanem az Szjt. 84. §-a vonatkozik. Az adatbázis kapcsolódó jogi védelmének idejét az Szjt. 84/F. §-a szabályozza.

Védelmi idő az ismert szerzőjű műveknél

Az ismert szerzőjű műveknél az Szjt. 31. § (1)–(2) bekezdései értelmében a védelmi idő attól függetlenül alakul, hogy a szerző a művet nyilvánosságra hozta-e, vagy a mű a szerző életében nem került nyilvánosságra (posthumus művek

). A védelem tartama a szerző életének ideje és 70 év. A 70 év számításának kezdő időpontja a halál évét követő év január 1-je. A védelem alanya a szerző, illetve jogutóda [Szjt. 9. § (4) bek., 14. § (1) bek., 106. §].

A gyűjteményes műveknél (Szjt. 7. §) a szerkesztőnek (a mű egészére) és a gyűjteménybe felvett egyes művek szerzőinek (a saját művekre vonatkozó) védelmi idejére ugyanezeket a szabályokat kell alkalmazni.

Sajátos a számítás kezdő időpontja a közös műveknél (Szjt. 5. §), ahol is ez a kezdőpont az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év január 1-je [Szjt. 31. § (2) bek.]. Ez a meghosszabbítás a többi szerzőtárs jogutódainak hasznára szolgál (a védelmi idő egységes a műre), mégpedig függetlenül attól, hogy olyan közös műről van-e szó, amelynek részei nem is használhatók fel önállóan, vagy pedig olyanról, melynek egyes részei (például egy operett librettója és zenéje, dal zenéje és szövege) önállóan is felhasználhatók (összekapcsolt művek). Összekapcsolt műveknél a védelmi idő meghosszabbodása a közös mű egészére és részei külön felhasználása esetén az egyes önállóan felhasználható részeire egyaránt vonatkozik. Ha az így meghosszabbodott védelmi idejű műnek csak egyik, önállóan felhasználható részét használják fel, ehhez csak az illető rész szerzőjének (annak jogutódjának) engedélye szükséges a közös műre irányadó védelmi időn belül.

Az 1969-es Szjt. az utóbbi műtípusra (régi terminológiával: társszerzős művek) nem alkalmazta az itt leírt védelmi idő meghosszabbítást [1969-es Szjt. 15. § (2) bek.]. A közös mű kifejezés a szerzőtársak helyett csak a 2013. évi előadóművészi védelmi időről szóló törvénymódosítás folytán (2013. évi XVI. törvény 36. §) 2013. november 1-jei hatállyal került az Szjt. 31. §-a szövegébe, de ez csak technikai, egyértelműsítő változtatás. A szabály ugyanis addig is vonatkozott az Szjt. 5. § (2) bekezdésének eseteire is, függetlenül attól, hogy ott kifejezetten nem szerepel a szerzőtársak szó. A szövegezés így nyelvileg is teljes összhangban van a Védelmi idő irányelv 2. cikk (2) bekezdésével.

Ismeretlen szerzőjű művek

a) Az ismeretlen szerző nyilvánosságra került műve 70 évig áll szerzői jogi védelem alatt, a számítás kezdő időpontja a nyilvánosságra hozatalt követő év január 1-je [Szjt. 31. § (3) bek.].

A Védelmi idő irányelv szerint az olyan álnéven nyilvánosságra hozott műre, amely álnév nem hagy kétséget a szerző személyét illetően, nem az ismeretlen szerzőjű művek védelmiidő-szabálya, hanem az általános szabály alkalmazandó. Ilyesmi főleg a képzőművészetben fordul elő – alkotói jel, szimbólum használata. Ezt a szabályt az Szjt. szó szerint ugyan nem ültette át, de az, hogy a 31. § (1) bekezdése nem a név nélkül vagy álnéven nyilvánosságra kerül mű fordulatot, hanem a „ha a szerző személye nem állapítható meg” kifejezést alkalmazza, tartalmilag azonos eredményre vezet.

Az Szjt. 31. § (3) bekezdése értelmében, amennyiben a nyilvánosságra került ismeretlen szerzőjű mű valódi szerzősége kiderül, a szerző jelentkezik a most említett speciális védelmi idő alatt, ennek helyére az általános szabályok szerinti – 31. § (1)–(2) bekezdés – védelmi idő lép. A jelentkezés módjára nincs kifejezett szabály; név nélküli műnél feltehetően a mű névvel ellátott új nyilvánosságra hozatala szükséges. Az álnév feloldásának viszont nem lehet ilyen feltétele.

Sajátos a kezdő időpont az olyan ismeretlen szerzőjű műveknél, ahol a művet több részben hozzák nyilvánosságra (például többkötetes regénynél) [Szjt. 31. § (4) bek.]. Ilyenkor a védelmi időt minden egyes részre külön kell számítani, részenként a nyilvánosságra hozatal évét követő január l-jétől. Nem kell azt sem mérlegelni, hogy milyen szoros az egyes részek tartalmi összefüggése. Ez a szabály a Védelmi idő irányelv 1. cikk (5) bekezdéséhez igazodik. Az 1969-es Szjt. hatálya alatt szoros tartalmi összefüggés esetén az előző nyilvánosságra hozott részekre is csak az utolsó nyilvánosságra hozatalának évét követően kezdődött a védelmi idő [a szerzői jogi törvény végrehajtásáról szóló 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 13. § (1) bek.].

b) A nyilvánosságra nem került ismeretlen szerzőjű művek védelmi ideje ugyancsak 70 évig tart, de a számítás kezdő időpontja a létrehozás évét követő január 1-je [Szjt. 31. § (7) bek.]. Szabályozásunk itt is összhangban van a Védelmi idő irányelvvel [1. cikk (6) bek.]. A jogok alanya – ez csak elméleti jelentőségű – az ismeretlenül maradt szerző, illetve jogutódai [Szjt. 9. § (4) bek., 14. § (1) bek., 106. §]. E művek esetleges utóéletéről az Szjt. 32. §-a szól.”

(Címlapképünk illusztráció)

A cikk a Wolters Kluwer Hungary Kft. termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó reklámot tartalmaz.


Kapcsolódó cikkek

2024. február 23.

A jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálata

Szakszervezeti szövetség esetén a tagsági jogviszony hiánya – és emiatt a hiányzó perbeli legitimáció – kizárja a kereset érdemi elbírálását. A tagsági jogviszony hiánya – nem csak abban az esetben, ha a tag tagsága a peres eljárás alatt szűnik meg, de akkor is, ha az már a peres eljárás megindításakor hiányzott – a per megszüntetését alapozza meg – a Kúria eseti döntése.