Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az alábbiakban az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága ítéletének összefoglalóját ismertetjük, mely a Whole Woman’s Health (abortuszklinika) és társai kontra Hellerstedt biztos, Texas Állami Egészségügyi Központ és társai-ügyben született.
Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságán született, s e cikkben ismertetett ítéletének ügyszáma: No. 15–274.; dátuma: 2016. június 27.
Tényállás, valamint az első- és másodfokú eljárások
2013-ban Texas állam elfogadta a 2. számú Háztörvényt (a továbbiakban: HB2), amelynek két rendelkezését támadták jelen ügyben. Az egyik az úgynevezett „felvételi privilégium követelménye” (a felvételi privilégium az orvos azon joga, hogy a kórházi személyzet tagjaként, egy adott kórházba, egészségügyi centrumba felvegyen, beutaljon egy beteget egy beavatkozás elvégzése érdekében), amely előírja, hogy annak az orvosnak, aki elvégzi vagy elindítja az abortuszt, annak elvégzése napján aktív felvételi privilégiummal kell rendelkeznie egy kórházban, amely nem lehet 30 mérföldnél távolabb az abortuszklinikától. A másik a „sebészi központ követelménye”, mely előírja, hogy egy abortuszklinikának meg kell felelnie az ambuláns sebészeti központokra Texas államban előírt minimum standardoknak. A rendelkezést támadók – Texasi abortuszszolgáltatók csoportja – annak hatálybalépését megelőzően pert indítottak – Abbott-ügy – amelyet elvesztettek (itt a felvételi (beutaló) privilégiumkövetelményének alkotmányosságát támadták), a hatálybalépést követően egy másik szolgáltató csoport (az Abbott-ügy felpereseit is beleértve) indított keresetet arra alapítottan, hogy a rendelkezés a 14. alkotmány-kiegészítésbe (mely többek között a törvény előtti egyenlőséget mondja ki) ütközik, ahogyan azt a Casey-ügy kapcsán kimondták. Kereseti kérelmükben a felvételi privilégiumkövetelményére vonatkozó rendelkezés végrehajtásának megakadályozását kérték két (egy McAllenben és egy El Paso-ban található) abortuszklinika tekintetében, valamint a sebészeti központ követelményének végrehajtásának megakadályozását Texas állam területén.
A kerületi bíróság úgy találta, hogy – a szakértői vélemények és tanúvallomások alapján – a HB2 előtt az abortusz egy kiemelkedően biztonságos eljárás volt, amely így veszélyesebb lenne. A HB2 szabályozását megelőzően 40 klinika működött, amely szám majdnem a felére csökkent a felvételi (beutalási) privilégiumkövetelményének hatálybalépést követően. Amennyiben a sebészeti központ követelménye engedélyezett lenne, úgy ez a szám tovább csökkenne és 7, maximum 8 klinika maradna Texasban, amely szám csökkenése mellett a betegforgalom növekedése is várható. A két szabályozás különösen nagy terhet róna a szegény, a vidéki és a hátrányos helyzetű nőkre.
A bíróság megtiltotta a rendelkezések végrehajtását, megállapította, hogy a sebészeti központ követelménye önmagában is és a felvételi privilégiummal egyetemben főként, túlzott, szükségtelen jogellenes hátrányt jelent a nők abortuszhoz való jogára Texasban, így erre tekintettel alkotmányellenes.
A fellebbviteli bíróság (United States Court of Appeals for the Fifth Circuit) megváltoztatta a döntést, indokolásában kifejtette: az elsőfokú bíróságot annak kimondásában, hogy a követelmények alkotmányellenesek lennének, a res judicata megakadályozza, másrészt, a rendelkezések megfelelnek az alkotmánynak, ha (1) nem az a céljuk vagy eredményük, hogy szükségtelen, elháríthatatlan akadályt állítsanak a nők útjába, akik az abortusz mellett döntenek, (2) ha ésszerűen egy legitim állami érdekhez kapcsolódik. A bíróság úgy találta, hogy mindkét követelmény ésszerűen kapcsolódik az állam érdekéhez, hogy megóvja a nők egészségét.
A döntés
1. A res judicata kérdésben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, annak léte, jogi tartalma arra vonatkozik, hogy ugyanazon kérelem tárgyában, ugyanazon felek részvételével a bíróság ismét döntsön, jelen ügyben azonban nem erről volt szó. Az Abbott-ügyben benyújtott kérelem és a jelen ügyben benyújtott nem azonosak egymással, továbbá amiatt sem áll meg a res judicata érvelés, mert az Abbott-ügy a HB2 hatálybalépést megelőzően indult, míg a jelen ügy azt követően így a megváltozott körülmények, illetve az a lehetőség, hogy in concreto bemutathassák a kérelmezők a joghatásokat, alapot adhat egy új keresetre.
2. A Legfelsőbb Bíróság megállapította továbbá, hogy mindkét követelmény lényeges akadályt állít a nők elé, akik abortuszt hajtatnának végre, ezzel jogellenes, szükségtelen hátrányt okoznak az abortuszhoz való hozzáférés tekintetében, amely az alkotmányba ütközik.
A fellebbviteli bíróság döntése szerint a kerületi bíróságnak talán nem kellett volna a létező és nem létező egészségügyi előnyöket figyelembe vennie annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy a lényeges, jogellenes akadályról van-e szó, azonban a Casey-ügy kapcsán kimondta a bíróság, hogy a nehézségeket, amelyeket az abortuszhoz való hozzáférésben állít a törvény, annak előnyeivel együtt kell figyelembe venni. A fellebbviteli bíróság hibásan alkalmazta a kevésbé strict előírásokat az alkotmányosság kérdésének eldöntése érdekében, a kerületi bíróság helyes arányban vizsgálata az előnyöket és hátrányokat a rendelkezések tekintetében.
Az eljárás során bemutatott bizonyítékok alátámasztják a kerületi bíróság döntését, hogy a felvételi privilégium követelménye szükségtelen, jogszerűtlen hátrányt állít a nők útjába a választás jogát sértve. A kerületi bíróság megállapította, hogy a HB2-t megelőzően is elenyészően alacsony volt a beavatkozás kapcsán a komplikáció, így a törvény egy nem létező egészségügyi problémát kívánt megoldani. Az államnak nem sikerült alátámasztania, hogy a törvényhozás oka a nők egészségének védelme lenne a korábbi szabályozáshoz képest, épp ellenkezőleg: egy lényeges akadályt állít a nők útjába.
A sebészeti központ előírása ugyancsak kevés egészségügyi előnnyel jár, ellenben úgyszintén egy lényeges akadályt képez. A szabályozást megelőzően is vonatkoztak egészségügyi és biztonsági előírások az abortuszklinikákra. A bizonyítékok azt mutatják, hogy az új előírások számos új követelményt állítanak, amely az abortuszklinikák esetében általában szükségtelen. Az abortuszklinikákon végzett eljárások biztonságosabbak, mint sok más eljárás, amelyeket szintén külső klinikákon végeznek, amelyekre azonban nem vonatkozik a sebészetiközpont-kritérium. Texas e követelmény tekintetében egyetlen abortuszklinika esetén sem adott felmentést, ellenben egyéb, a követelmények alá tartozó létesítmények kétharmada esetén felmentést adtak.
Polgári Jog: havonta megjelenő online folyóirat |
|---|
|
|
Indokolás
A Casey-ügy kapcsán kimondta a bíróság: ahhoz, hogy a bíróság megállapítsa, létezik egy jogellenes hátrány a nőnek az abortuszhoz való joga tekintetében, és ennek következtében egy törvény alkotmányellenes, az kell, hogy annak célja és hatása egy lényeges akadályt képez az abortuszhoz való jog gyakorlása kapcsán – a magzat életképességének időpontjáig. Megállapították, az a szükségtelen egészségügyi szabályozás, mely szükségtelen akadályt képez a fenti jog gyakorlásában, jogellenes hátránynak minősül.
Az ügyben azt kellett eldönteni, hogy a két követelmény alkotmányellenesnek minősül-e a Casey-ügyben kifejtett (fenti) indokolás szerint.
Mindkét követelmény kapcsán annak alkotmányellenességét állapította meg a LB, arra tekintettel, hogy nem járnak olyan egészségügyi előnyökkel, amelyekkel igazolnák a követelmények által állított lényeges akadályokat.
Megállapította a bíróság, hogy a fellebbviteli bíróság a két követelmény (felvételi privilégium és sebészeti központi) esetében nem állapította meg azok különbözőségét, pedig jelen esetben két egymástól független szabályozás teljesen különálló követelményrendszerrel és hatálybalépéssel, ezeket egymástól függetlenül kell kezelni és vizsgálni, nem indokolt, hogy feltétlenül egy kereset részét képezzék.
Az alkotmányellenesség kérdésben először a jogellenes, szükségtelen hátrány létét kell megvizsgálni. A Roe k. Wade-eset kapcsán az LB kimondta, az államnak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy gondoskodjon arról, az abortusz, mint minden más egészségügyi beavatkozás, a betegek maximális biztonságának biztosításával menjen végbe. Ezt az érvelést a Casey-ügy kapcsán azzal egészítette ki az LB, hogy az a szabályozás, amelyet egyébként az állam jogos érdekének érvényesítése kapcsán hoznak, ám egy lényeges akadályt gördít a nők elébe, az abortusz szabad választása körében, nem tekinthető a jogos érdek képviselőjének.
A felvételi privilégium kapcsán rögzítette az LB, hogy a szabályozást megelőzően az abortuszt végző orvosnak rendelkeznie kellett a privilégiummal, vagy valamilyen együttműködési megállapodással egy orvossal, aki felvételi privilégiummal rendelkezik a helyi kórházban.
A Legfelsőbb Bíróság nem talált bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a korábbi szabályozáshoz képest az új bármiben is befolyásolná a nők egészségét. A szóbeli szakaszban megkérdezték Texas állam képviselőjét, tudna-e legalább egy példát felmutatni, ahol az új előírások akár egyetlen nő számára is jobb ellátást tesznek elérhetővé, ám erre a jogi képviselő nem tudott példával szolgálni.
A periratokból megállapítható, a privilégium önmagában nem orvosi eredményhez kötött dokumentum, valamint, hogy az azzal rendelkező orvosok nem lesznek képesek azt fenntartani, hiszen a kockázat olyan alacsony az eljárás során, hogy nem lenne kit felvenni ellátásra a kórházakba, akik így visszavonják a privilégiumot az orvostól. A szabályozás bevezetése a texasi klinikák felének bezárásával, hosszabb várakozással, kevesebb orvossal járt. Önmagában persze az a tény, hogy kevesebb a klinika és ezért messzebbre kell autózni egy nőnek a joggyakorlás érdekében, nem meríti ki a jogellenes hátrány intézményét, ám a többi következménnyel együtt már alátámasztják a kerületi bíróság által is megállapítottakat, hogy szükségtelen akadályról van szó, amely jogellenes hátrányt okoz, így a szabályozás alkotmányellenes.
A másik oldal érveit tekintve a szabályozásváltozás azt a célt szolgálná, hogy a rosszul működő, nem biztonságos klinikák bezárjanak, azonban a bíróság álláspontja szerint a szabályozást amúgy is figyelmen kívül hagyó elkövetőket nem akadályozza meg még egy rétegregulázás, a jelenleg érvényes szabályok pedig képesek biztosítani a klinikák megfelelő, biztonságos működését.
A sebészeti központ követelményei kapcsán az LB rögzítette, hogy a kerületi bírósági eljárás bizonyítékai alapján az új előírásoknak nincs a betegekre kedvező hatása – nem csökken a kockázat az eljárás kapcsán, nem kapnak jobb ellátást –, és szükségtelenek. Az abortuszklinikák esetében az olyan előírások, mint például az egyirányú folyosó, a teljesen steril műtőszoba, teljesen feleslegesek, azok nem szolgálják a beteg jobb, biztonságosabb ellátását. Az előírás következtében 7 vagy 8 létesítmény maradna az államban, amelyik abortuszklinikaként működhetne. A túlzsúfoltság miatt – kevesebb intézményre jut ugyanannyi betegszám – a betegek nem kapnák meg azt a színvonalat, törődést, amelyet az eljárás kényes mivolta indokolna. A szabályozás nem elősegíti a nők egészséghez való jogának érvényesülését, hanem csorbítja azt. E szabályozás szintén alkotmányellenes.
Kommentár az egészségügyi törvényhez |
|---|
|
A kommentár segít áttekinteni a betegjogoktól a népegészségügyi tevékenységeken és az egészségügyi szolgáltatók rendszerén keresztül az orvostudományi kutatásokig az egészségügyhöz köthető legfontosabb tárgykörök elveit, összefüggéseit és jogalkalmazási gyakorlatát. Szerzők: dr. Dósa Ágnes, dr. Hanti Péter, dr. Kovácsy Zsombor |
A Legfelsőbb Bíróság Texas állam három csatolt érvelését nem találta meggyőzőnek. Az első érvben Texas azt fejtegeti, hogy a két rendelkezés érvénytelenségének, alkotmányellenességének (úgynevezett facial invalidation-t kértek, ami azt foglalja magában: ha sikerül bebizonyítani, hogy a rendelkezés alkotmányellenes, akkor az adott rendelkezés teljesen érvénytelen) megállapítása nem lehetséges a rendelkezések szétválaszthatóságának klauzulájára tekintettel. E szerint minden rendelkezés, bekezdés, albekezdés stb. elválasztható egymástól, és ha valamelyiket a bíróság érvénytelennek találná, úgy az a többi rendelkezés érvényességét nem érinti. Erre alapítottan Texas állam azt mondta, hogy az érvénytelenség kimondása nem lehetséges a rendelkezések kapcsán, helyette egy indokolt döntés kell a rendelkezés kapcsán az adott ügyben. A bíróság kimondta, hogy a szóban forgó rendelkezések alapjaiban érvénytelenek, beleértve a szétválaszthatósági klauzulát is. A texasi érvelés összességében ahhoz vezetne, hogy a törvényhozás immunitást élvezne az érvénytelenségi keresetek alól.
A sebészeti központ követelménye kapcsán Texas szintén akként érvel, hogy nem összességében a követelményt kellene alkotmányellenessé nyilvánítani, hanem az egyes előírások kapcsán kimondani, melyik jelent túlzott terhet. Ezt az érvelést egyébként a rendelkezések szétválaszthatósága sem támasztja alá, figyelemmel arra, hogy az előírás sebészeti központ követelményeit írja elő az abortuszklinikáknak, mint egészet, nem pedig egyes rendelkezéseket, abban az esetben, ha egyesével lenne szükséges annak megállapítása, hogy a feltételek melyike melyik intézményre vonatkozik az szabályozási következetlenséghez is vezetne.
A második érvelés szerint a rendelkezés azért nem állít lényeges akadályt, mert a törvénnyel érintett nők nem képezik nagy hányadát a texasi reproduktív korban lévő nőknek, amely a Casey-ügy alapján előírás. Az ügyben azonban azt mondták ki, hogy az érintett nők nagy szegmensét kell figyelembe venni, akik esetében a szabályozás meghatározó, nem pedig egyéb – pl. demográfiai – értelemben felállított csoportok nagy részéről van szó.
Harmadik érvként a Simopoulos v. Virginia-ügyben kimondottakra hivatkoztak, ahol a bíróság a sebészeti központ követelményét indokoltnak látta a második trimeszteri abortuszok esetén. Jelen ügyben azonban nem pusztán a második trimeszter alatt végzett abortuszokra áll a követelmény. Texasban a legnagyobb számban az első trimeszterben végzik az abortuszt. Ennél is fontosabb, hogy a Casey-ügy kapcsán a bíróság a trimeszterekben történő időkeretek helyett áttért a magzat életképességének vizsgálatára, mint releváns pontra a tekintetben, hogy ettől a ponttól kezdve az egyes államoknak lehetőségük van a nők abortuszhoz való hozzáférését korlátozni, az anya egészségi állapotától függetlenül. Erre tekintettel a Simopoulos-ügy nem irányadó jelen ügyben, a második trimeszter magában hordozza mind az életképesség előtti, mind az utáni szakaszokat, így az nem adhat egyértelmű iránymutatást. Továbbá az idézett esettel ellentétben jelen ügyben a kérelmezők nem érveltek meggyőzően arról, hogy a szabályozás jelentősen segítené a nők egészségének védelmét.
