Az amerikai Legfelsőbb Bíróság abortusz-döntése

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Fontos ítélet született az USA Legfelsőbb Bíróságán 2016. június 27-én, amikor a Texas állam House Bill 2. törvény két rendelkezése kapcsán a testület kimondta azok alkotmányellenességét. A Bíróság ítéletében kifejtette, hogy a szóban forgó szabályozás korlátozta a nők abortuszhoz való hozzáférésének jogát, szükségtelen akadályt állítva a jog gyakorlásának útjába.

Felek:

Whole Woman’s Health (abortusz klinika) és társai kontra 
John Hellerstedt MD, Texas állami egészségügyi központ biztosa és társai

Ügyszám: No. 15–274. 

Tényállás és az első –és másodfokú eljárások

2013-ban Texas állam elfogadta a 2 számú Háztörvényt (a továbbiakban: HB2), amelynek két rendelkezését támadták jelen ügyben. Az egyik az úgynevezett „felvételi privilégium követelménye”, amely előírja, hogy azon orvosnak, aki elvégzi vagy elindítja az abortuszt, annak elvégzése napján aktív felvételi privilégiummal kell rendelkeznie egy kórházban, amely nem lehet 30 mérföldnél távolabb az abortusz klinikától. A felvételi privilégium az orvos azon joga, hogy a kórházi személyzet tagjaként, egy adott kórházba, egészségügyi centrumba felvegyen, beutaljon egy beteget egy beavatkozás elvégzése érdekében. A másik, a „sebészeti-központ követelménye” megköveteli, hogy egy abortusz klinika megfeleljen a Texas államban az ambuláns sebészeti központokra előírt minimum standardoknak. A rendelkezést támadók (texasi abortusz szolgáltatók csoportja) már a rendelkezés hatálybalépését megelőzően is pert indítottak a felvételi (beutaló) privilégium követelményének alkotmányosságát támadva (Abbott-ügy), amelyet azonban elvesztettek. A hatálybalépést követően pedig egy másik szolgáltató csoport (az Abbott-ügy felpereseit is beleértve) indított keresetet arra alapítottan, hogy a rendelkezés a Tizennegyedik alkotmány-kiegészítésbe (amely többek között törvény előtti egyenlőséget mondja ki) ütközik, ahogyan azt a Casey-ügy kapcsán interpretálták. Kereseti kérelmükben a felvételi privilégium követelményére vonatkozó rendelkezés végrehajtásának megakadályozását kérték két (egy McAllenben és egy El Pasoban található) abortuszklinika tekintetében, valamint a sebészeti-központ követelményének végrehajtásának megakadályozását Texas állam területén. 

A kerületi bíróság úgy találta, hogy – a szakértői vélemények és tanúvallomások alapján – a HB2 előtt az abortusz kiemelkedően biztonságos eljárás volt, amely így veszélyesebbé válna. A HB2 szabályozását megelőzően 40 klinika működött, amely szám majdnem a felére csökkent a felvételi (beutalási) privilégium követelményének hatálybalépést követően. Amennyiben a sebészeti központ követelménye engedélyezett lenne, úgy ez a szám tovább csökkenne és 7, maximum 8 klinika maradna Texasban, amely a betegforgalom növekedésével is járna. A két szabályozás különösen nagy terhet róna a szegény, a vidéki és a hátrányos helyzetű nőkre. 

A bíróság megtiltotta a rendelkezések végrehajtását, megállapította, hogy a sebészeti központ követelménye önmagában is, a felvételi privilégiummal egyetemben pedig különösen túlzott, szükségtelen jogellenes hátrányt jelent a nők abortuszhoz való jogának tekintetében Texasban, ezért alkotmányellenes.

Kommentár a polgári perrendtartáshoz Szerkesztő: dr. Wopera Zsuzsa
Rendelje meg kiadványunkat július 31-ig kedvezményesen! A kommentár részletesen bemutatja a polgári eljárásjog hazai bírósági gyakorlatát, a magyar szabályozásra szerves hatással bíró uniós szabályozást, valamint a perek elhúzódósára tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát is. Megrendelés >>

A fellebbviteli bíróság (United States Court of Appeals for the Fifth Circuit) megváltoztatta a döntést. Indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróságot annak kimondásában, hogy a követelmények alkotmányellenesek egyrészt a res judicata akadályozza meg, másrészt pedig az a szabály, hogy a rendelkezések megfelelnek az alkotmánynak, ha azok(nak) (1) nem az a célja vagy eredménye, hogy szükségtelen, elháríthatatlan akadályt állítson a nők útjába, akik az abortusz mellett döntenek, (2) ésszerűen egy legitim állami érdekhez kapcsolódnak. A bíróság úgy találta, hogy mindkét követelmény ésszerűen kapcsolódik az állam érdekéhez, hogy megóvja a nők egészségét. 

A Legfelsőbb Bíróság döntése

1. A res judicata kérdésben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy annak korlátja arra az esetkörre vonatkozik, amikor ugyanazon kérelem tárgyában, ugyanazon felek részvételével döntene ismét a bíróság, jelen ügyben azonban nem erről volt szó. Az Abbott-ügyben és a jelen ügyben benyújtott kérelem nem azonos. Lényeges különbség, folytatta a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Abbott-ügy a HB2 hatálybalépést megelőzően indult, míg a jelen kereset azt követően megváltozott körülményeken, joghatásokon alapul.

2. A Legfelsőbb Bíróság megállapította továbbá, hogy mindkét követelmény lényeges akadályt állít a nők elé, akik az abortusz mellett döntenek, ezzel jogellenes, szükségtelen hátrányt okoznak az abortuszhoz való hozzáférés tekintetében, így az azt előíró rendelkezések az alkotmányba ütköznek. 

A Casey-ügy kapcsán már korábban kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a nehézségeket, amelyeket az abortuszhoz való hozzáférés kapcsán állít egy törvény, annak előnyeivel együtt kell figyelembe venni. Az eljárás során bemutatott bizonyítékok alátámasztották a kerületi bíróság döntését: a felvételi privilégium követelménye szükségtelen és jogszerűtlen hátrányt állít a nők útjába a választás jogát sértve. A kerületi bíróság megállapította, hogy a HB2-t megelőzően is elenyészően alacsony volt a beavatkozás kapcsán a komplikáció, így a törvény egy nem létező egészségügyi problémát kívánt megoldani. Az államnak nem sikerült alátámasztania, hogy a törvényhozás oka a nők egészségének védelme lenne a korábbi szabályozáshoz képest, épp ellenkezőleg, lényeges akadályt állít a nők útjába. 

A sebészeti-központ előírás kevés egészségügyi előnnyel jár, ugyanakkor lényeges akadályt képez. A szabályozást megelőzően is vonatkoztak egészségügyi és biztonsági előírások az abortusz klinikákra. A bizonyítékok azt mutatták, hogy az új előírások számos új követelményt állítottak, amely az abortusz klinikák esetében általában szükségtelen. Az ezeken a klinikákon végzett eljárások biztonságosabbak, mint sok más eljárás, amelyeket szintén külső klinikákon végeznek, és amelyekre nem vonatkozik a sebészeti központ kritérium. Texas e követelmény tekintetében egyetlen abortusz klinika esetén sem adott felmentést, ellenben egyéb, a követelmények alá tartozó létesítmények kétharmada esetén felmentést adtak. 

Indokolás

A Casey-ügy kapcsán kimondta a Legfelsőbb Bíróság: ahhoz, hogy megállapításra kerüljön, hogy létezik egy jogellenes hátrány a nőnek az abortuszhoz való joga tekintetében, és ennek következtében egy törvény alkotmányellenes, szükséges, hogy annak célja és hatása lényeges akadályt képez az – a magzat életképességének időpontjáig – abortuszhoz való jog gyakorlása kapcsán. Megállapították, hogy az az egészségügyi szabályozás, amelyik szükségtelen akadályt képez a fenti jog gyakorlásában, jogellenes hátránynak minősül. Jelen ügyben azt kellett eldönteni, hogy a két követelmény alkotmányellenesnek minősül-e a Casey-ügyben kifejtett (fenti) indokolás alapján. 

Mindkét követelmény kapcsán annak alkotmányellenességét állapította meg a Legfelsőbb Bíróság, arra tekintettel, hogy nem járnak olyan egészségügyi előnyökkel, amelyekkel igazolnák a követelmények által állított lényeges akadályokat. 

Változásfigyeltetés
Ne maradjon le! Használja Változásfigyeltetés szolgáltatásunkat az Önt érdeklő jogszabályok, jogterületek és tárgyszavak figyeltetésére! Megrendelés >>

Az alkotmányellenesség kérdésben először a jogellenes, szükségtelen hátrány létét kell megvizsgálni. A Roe kontra Wade eset kapcsán a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az államnak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy gondoskodjon róla, hogy az abortusz, mint minden más egészségügyi beavatkozás a betegek maximális biztonságának biztosításával menjen végbe. Ezt az érvelést a Casey-ügy kapcsán azzal egészítették ki, hogy az a szabályozás, amelyet egyébként az állam jogos érdekének (jelen esetben a nők egészséghez való jogának védelme) érvényesítése kapcsán hoznak, azonban egy lényeges akadályt gördít a nők elébe az abortusz szabad választása során, nem tekinthető jogos érdeknek. 

A felvételi privilégium kapcsán rögzítette a bíróság, hogy a szabályozást megelőzően is az abortuszt végző orvosnak rendelkeznie kellett a felvételi privilégiummal, vagy valamilyen együttműködési megállapodással egy olyan orvossal, aki felvételi privilégiummal rendelkezik a helyi kórházban. A Legfelsőbb Bíróság nem talált bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a korábbi szabályozáshoz képest az új bármiben is befolyásolná a nők egészségét. Az eljárás szóbeli szakaszában megkérdezték Texas államot, hogy tudnának-e egy példát adni ahol az új előírások akár egy nő számára is jobb ellátást tesznek elérhetővé, de nem tudtak. A szabályozás bevezetése a texasi klinikák felének bezáráshoz, hosszabb várakozáshoz, kevesebb orvoshoz vezettek. Önmagában persze az a tény, hogy kevesebb a klinika és ezért messzebbre kell autózni egy nőnek a jog gyakorlás érdekében nem meríti ki a jogellenes hátrány intézményét, azonban a többi következménnyel együtt már alátámasztják a kerületi bíróság által is megállapítottakat, és szükségtelen akadályt jelentenek, amely jogellenes hátrányt okoz, így a szabályozás alkotmányellenes. 

A másik oldal érveit tekintve a szabályozás megváltozása azt a célt szolgálná, hogy a rosszul működő nem biztonságos klinikák bezárjanak, azonban a bíróság álláspontja szerint a szabályozást amúgy is figyelmen kívül hagyó elkövetőket egy újabb szabályozás sem akadályoz meg, a jelenleg érvényes szabályok pedig képesek biztosítani a klinikák megfelelő, biztonságos működését.

A sebészeti központ követelménye kapcsán a Legfelsőbb Bíróság rögzítette, hogy a kerületi bíróság eljárása során keletkezett bizonyítékok alapján az új előírásoknak nincs a betegekre kedvező hatása – nem csökken a kockázat az eljárás kapcsán, nem kapnak jobb ellátást – és az nem szükséges. Az abortusz klinikák esetében az olyan előírások, mint például az egyirányú folyosó, a teljesen steril műtőszoba teljesen feleslegesek, azok nem szolgálják a beteg jobb, biztonságosabb ellátását. Az előírás következtén 7 vagy 8 létesítmény maradna az államban, amelyik abortuszklinikaként működhetne. A túlzsúfoltság miatt – kevesebb intézményre jut ugyanannyi betegszám – a betegek nem kapnák meg azt a színvonalat, törődést, amelyet az eljárás kényes mivolta indokolna. A szabályozás nem elősegíti a nők egészséghez való jogának érvényesülését, hanem csorbítja azt. E szabályozás szintén alkotmányellenes.

A Legfelsőbb Bíróság Texas állam érvelését nem találta meggyőzőnek. 

A sebészeti központ követelménye kapcsán Texas állam akként érvelt, hogy nem összességében a követelményt kellene alkotmányellenessé nyilvánítani, hanem az egyes előírások kapcsán kimondani melyik jelent túlzott terhet. Ezt az érvelést a rendelkezések szétválaszthatósága – mely szerint minden rendelkezés, bekezdés, albekezdés stb. elválasztható egymástól, és amennyiben valamelyiket a bíróság érvénytelennek találná, úgy az a többi rendelkezés érvényességét nem érinti – nem támasztja alá figyelemmel arra, hogy az előírás a sebészeti-központ követelményeinek teljesítését – mint egészet – kívánja meg az abortusz klinikáktól, nem pedig egyes rendelkezésekét. Abban az esetben, ha egyenként szükséges lenne annak megállapítása, hogy a feltételek melyike melyik intézményre vonatkozik az szabályozási következetlenséghez is vezetne. 

A második érvelés szerint a rendelkezés azért nem állít lényeges akadályt, mert a törvénnyel érintett nők nem képezik nagy hányadát a Texasi reproduktív korban lévő nőknek, amely a Casey-ügy alapján előírás. Az ügyben azonban azt mondták ki, hogy az érintett nők nagy szegmensét kell figyelembe venni, akik esetében a szabályozás releváns, nem pedig egyéb – pl. demográfiai – értelemben felállított csoportok nagy részéről van szó. 

Harmadik érvként a Simopoulos v. Virginia ügyben kimondottakra hivatkoztak, ahol a bíróság a sebészeti központ követelményét indokoltnak látta a második trimeszteri abortuszok esetén. Jelen ügyben azonban nem pusztán a második trimeszter alatt végzett abortuszokra áll a követelmény. Texasban a legnagyobb számban az első trimeszterben végzik az eljárást. Ennél is fontosabb, hogy a Casey-ügy kapcsán a Legfelsőbb Bíróság a trimeszterekben történő időkeretek helyett áttért a magzat életképességének vizsgálatára, mint releváns pontra a tekintetben, hogy ettől a ponttól kezdve az egyes államoknak lehetőségük van a nők abortuszhoz való hozzáférését korlátozni, az anya egészségi állapotától függetlenül. Erre tekintettel a Simopoulos ügy nem irányadó jelen ügyben, a második trimeszter magában hordozza mind az életképesség előtti mind az az utáni szakaszokat így az nem adhat egyértelmű iránymutatást. Továbbá az idézett üggyel ellentétben jelen ügyben a kérelmezők nem érveltek meggyőzően arról, hogy a szabályozás segítene jelentősen védeni a nők egészségét. 

A Legfelsőbb Bíróság 5-3 arányban hozta meg döntését. A többségi döntéssel igen, ám annak indokaival nem teljesen egyetértve Ginsburg bíró csatlakozó különvéleményt, míg Thomas bíró és Alito bíró ellenvéleményt csatolt, amely ellenvéleményhez Thomas és Roberts bírók csatlakoztak.

---