Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Mint ahogy azt az Európai Ügyészségről szóló korábbi írás is bemutatta, az Európai Ügyészség szervezetét tekintve három típusa képzelhető el, úgymint az office-modell, a kollégiumi modell és a hálózati modell. Ezúttal az egyes rendszerek jellemzőiről részletesen is olvashat.
Az office típusú Európai Ügyészség
Az Európai Unió Bizottsága először az office rendszerű Európai Ügyészséget képzelte el, és ezt a szervezeti formát tartotta megvalósíthatónak.
Vajon hogyan kell ezt a típust elképzelnünk? Az office-modell esetében olyan Európai Ügyészség jönne létre, mely centralizált formát öltene, és ez elsősorban azt jelenti, hogy központi jogosítványokkal rendelkezne ez az EU-s szervezet.
A kollégiumi típusú Európai Ügyészség
Mivel a tagállamok többsége nem értett egyet az Európai Bizottság (Bizottság) azon elképzelésével, miszerint office-rendszerben kellene az Európai Ügyészségnek működnie, ezért a görög elnökség idején a Bizottság puhított a korábbi javaslatán, és áttért a kollégiumi modellre, ahol az erős centralizáiós kötöttségek már nem jellemzőek, és a döntési kompetenciák is jobban megoszlanak.
A hálózati típusú Európai Ügyészség
Polt Péter szerint az ellenőrzést és a stratégiai irányítást a hálózati típusú Európai Ügyészség esetében a Legfőbb Ügyészek Konzultatív Fóruma gyakorolná, irányítási jogköre pedig a Eurojustnak lenne. A felügyeletet a tagállami speciális ügyészségek kezébe adnák.
A hálózati modell előnyei
Amennyiben az Európai Ügyészség a hálózati típusú szervezeti formában jönne létre, akkor ezáltal – Polt Péter szerint – lehetővé válna „egy közvetlen, gyors, ugyanakkor minden információt maga mögött tudó nyomozás, ahol mindazok az előnyök megvannak, amelyek nemzeti és nemzetközi szinten biztosíthatók, ugyanakkor egyensúly is van a kettő között. A bizottság eddigi javaslataihoz képest ez a modell egy abszolút decentralizált, harmadikutas-megoldást kínál, és a már meglévő eszközökre, struktúrákra hagyatkozik. Megerősített együttműködést hoz létre, és szélesebb hatáskörgyakorlást tesz lehetővé. A ,hálózati modell’ első szintjét a speciális tagállami ügyészségek jelentik, melyek az adott tagállam legfőbb ügyészének közvetlenül alárendelten működnek. Kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek a PIF-bűncselekmények ügyében. A nyomozás lefolytatása és a tagállami bíróságokon történő vádemelés a tagállami vonatkozó jogszabályok alapján történik. A második szint a koordináció szintje, a joghatósági összeütközések feloldásának a helye. Itt dől el a vádemelés legmegfelelőbb helyének meghatározása. A harmadik szint az általános felügyelet, stratégiai döntéshozatal szintje, a Legfőbb Ügyészek Konzultatív Fóruma, ahol megvitatják a különböző tendenciákat és jelenségeket. A Hálózatban tagsággal nem rendelkező tagállamok megfigyelőként vesznek részt. A ,hálózati modell’ előnyei közé tartozik, hogy a nyomozás és a vádhatósági tevékenység tagállami szinten marad. Nincsenek szubszidiaritási és alkotmányos akadályok. Az áfa-csalások üldözése hatáskörön belül maradhat. A joghatóság-összeütközési kérdések könnyen feloldhatók, és megoldható a bizonyítékok elfogadhatóságának kérdése. Formális megkeresések nélkül jöhet létre az információ és bizonyítékcsere. Az is az előnyei közé tartozik, hogy megoldja a harmadik tagállamokhoz intézett kölcsönös jogsegélykérelem problematikáját”. (Ügyészségi Szemle, kerekasztal-beszélgetés, 2016/1. szám; A hálózati modellről részletesebben itt olvashat)
Az Európai Ügyészség hatásköre, az áfa-csalások kérdése
Az idézett kerekasztal-beszélgetésen az Európai Ügyészség kapcsán fontos problémaként merült fel az Áfa-csalások kérdése. Jacsó Judit szerint az Európai Ügyészség hatáskörének meghatározásánál a büntető anyagi jogot érintő kérdések előzetes tisztázása szükséges. Elsősorban a bűncselekmények körét kell meghatározni és az azonos szintű uniós védelmet megteremteni. Ennél a feladatnál Jacsó Judit szerint „az egyik vitapont az áfa-csalások kérdése. A PIF-egyezmény ugyan nem rendelkezett az áfa-csalásokról, de az egyezményhez fűzött értelmező jelentés kifejezetten kivette a hatálya alól ezeket az eseteket, azzal az indokkal, hogy a héa esetében tagállami adóról van szó. Ezzel szemben a Bizottság irányelvjavaslata – az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára hivatkozással – az uniós jog által harmonizált hozzáadott értékadók tekintetében elkövetett csalásokat egyértelműen az unió pénzügyi érdekeit sértő csalások közé sorolta. (…) Az Európai Unió Bírósága (…) a Bizottság kontra Németország-ügyben hozott 2011-es ítéletében kimondta, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn a tagállami héa-bevételek beszedése és az uniós héa-alapú saját forrás között, mivel az előbbinél jelentkező mulasztás kihatással van az unió bevételeire is, azok csökkenésével jár. Úgy tűnik azonban, hogy a tagállami érdekek dominanciája miatt az áfa-csalások kérdése még mindig nem jutott nyugvópontra, hiszen az Európai Tanács más álláspontot képviselt a jogalkotási eljárás során. A héa-csalásokat kifejezetten kivette az irányelv hatálya alól.”
|
Magyarázat az Európai Unió közbeszerzési jogához |
|---|
|
A kiadvány nem csupán a jelenleg még hatályos 2004-es irányelv-generációt elemzi, hanem feldolgozza a 2014-es irányelveket is, amelyeket a nemzeti jogalkotónak 2016 tavaszáig kell átültetnie. |
Jacsó Judit szerint „az áfa-csalások – azok kifejezetten több tagállamot érintő – tipikus elkövetési módjára tekintettel – nem maradhatnak ki a közös uniós szabályozásból, hiszen ez azzal is együtt járna, hogy e bűncselekmények nem tartoznának az Európai Ügyészség hatáskörébe sem. Az Európai Parlament 2013 májusában elfogadott állásfoglalása megdöbbentő adatot tartalmaz az adócsalás, adókijátszás, adókikerülés és agresszív adótervezés becsült méretére vonatkozóan. Mivel évente ezermilliárd euró összeget tesznek ki az ilyen módon be nem folyt adóbevételek, amely minden uniós polgár számára évente 2000 eurós költséget jelent, ezért Jacsó Judit úgy gondolja, hogy az egységes fellépés e körben is szükséges és nélkülözhetetlen.” Jacsó Judit az uniós csalásoknak az okozott kár melletti, más jellegű következményeit is hangsúlyozta. Az áfa-csalások esetében a versenytorzulást emelte ki. „Ezt az áfát nem fizető vállalkozások idézik elő az unió belső piacán. A büntetőjogi igény érvényesítésének szempontja mellett gazdasági érdekek is alátámaszthatják az uniós közös lépéseket.” Jacsó megemlítette, hogy amikor „az Európai Bizottság irányelv elfogadására tett javaslatot, jogalapként az EUMSZ. 325. cikkét jelölte meg. Ez azonban – a többségi vélemény szerint – a szupranacionális jogalkotási hatáskörrel is felruházza az Európai Uniót, tehát amennyiben szükséges, akár rendelet is elfogadható az unió pénzügyi érdekeinek büntetőjogi védelmének megteremtése érdekében. A bizottság a szubszidiaritás és az arányosság alapelveire tekintettel dönthetett a tagállami büntetőjogi rendelkezések harmonizálását lehetővé tevő irányelvi szintű szabályozás mellett. Hangsúlyozandó azonban, hogy az Európai Parlament és az Európai Tanács az irányelv jogalapjának kérdésében is eltérő álláspontot képvisel, hiszen az EUMSZ 83. (2) bekezdésére alapoznák az uniós jogi aktust, amely azonban csak jogharmonizációs jogalkotási hatáskört foglal magába. A 83. cikk szabályozza továbbá az úgynevezett vészfékeljárást, amely alapján – meghatározott esetekben – a tagállamok élhetnek azzal a lehetőség, hogy kimaradjanak az uniós jogalkotásból és így a kivonják magukat a szabályozás hatályából. Az irányelvjavaslat rendelkezik a bagatellhatárról is, amely 10.000 euró alatt lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy büntetőjogon kívüli más eszközökkel lépjenek fel az unió pénzügyi érdekeit sértő csalásokkal szemben. Nem minden államban ismert azonban meghatározott bűncselekményi körnél a bagatellhatár fogalma.”(Ügyészségi Szemle, kerekasztal-beszélgetés, 2016/1. szám)
