Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az ombudsman a parlamenti ellenőrzés független szerve Magyarországon csakúgy, mint Európa számos országában, ám az észak-amerikai kontinensen a hasonló nevű intézmény egészen más szerepet tölt be, ahogy azt a következőkben bemutatjuk.
Egy átlagos amerikai[1] polgárnak egészen más jelent az ombudsman szó, mint egy európai számára, mivel a hasonló elnevezésű intézmény egészen más szerepet tölt be a két kontinensen. Míg az európai ombudsmant általában valamely állami szerv választja a tisztség betöltésére, az amerikai ombudsperson[2] általában nem független és a privát szférához kötődik. A következőkben az amerikai intézmény bemutatása a cél, különös tekintettel az európai modelltől való eltérésekre.
Az első ombudsman megválasztása óta az intézmény elterjedt szerte a világon, 2004-ben körülbelül 120 nemzeti szintű ombudsmani hivatal működött [3]. Azonban az európai és amerikai modell egymástól igencsak eltérő. Míg Európában általában az állami működéshez kötődik az ombudsman, és semlegessége kiemelt fontosságú, Amerikában egészen más a szerepe. Ezt az Amerikai Egyesült Államok és Kanada gyakorlatának ismertetésével mutatjuk be az alábbiakban.
Amerikai Egyesült Államok
Az USA-ban az ombudsmant általában vállalatok alkalmazzák, nem számít a közjogi szervek közé. Közvetítői szerepet tölt be a különböző vállalatok és fogyasztóik között a formális jogviták elkerülésének érdekében [4]. Az amerikai ombudsmanok közül sokan „inkább tanácsadóként, mintsem független vizsgálatot lefolytató ellenőrként” [5] funkcionálnak, például a Kaliforniai Egyetem ombudsmanjának fő feladata, hogy közvetítsen a diákok és az egyetem között az esetlegesen felmerülő vitákban, nézeteltérésékben [6]. Ekkor az ombuds az Egyetem alkalmazásában áll, tehát nem független szereplője a jogvitának.
Mindössze öt USA-tagállamban található ombudsperson tagállami szinten: Alaszkában, Arizonában, Hawaii-n, Iowában és Nebraskában [7]. A nem igazán biztató statisztika megváltoztatására történnek erőfeszítések. Az United States Ombudsman Association készített egy törvénytervezetet a tagállami szintű biztosokra vonatkozóan, hogy ezzel is elősegítse az ombudsman működéséhez szükséges alapvető feltételek minél egyszerűbb kialakítását [8]. A szervezet emellett egy összefoglalót is készített az Állami Ombudsman Standardok címmel. Négy kategóriában foglalták össze a fő szempontokat: függetlenség, pártatlanság, titkosság és hiteles felülvizsgálati eljárás [9]. A szempontrendszer referenciaként használható azon tagállamok számára, melyek fontolgatják az intézmény beemelését államszervezetükbe.
Kanada
Kanadában az első állami ombudsmant 1967-ben választották Albertában. Az általános kép igencsak kusza, ugyanis „a kanadai ombudsmanok megtalálhatóak klasszikusan törvényhozóhoz kapcsolódóan, a tágabb közszektorban és a magánszektorban, valamint a főiskolákon és az egyetemeken is” [10]. Számos törvényhozóhoz kapcsolódó biztos működik, például területi ombudsman, Toronto város ombudsmanja, stb. A közszektor biztosainak a száma emelkedik leggyorsabban, olyan ombuds-ok is találhatóak Kanadában, mint az adófizetők, a kanadai hadsereg, a kórházak és munkahelyi balesetet szenvedett munkavállalók biztosa. A magánszektor ombudsmanjai főleg bankokhoz, biztosítási vállalatokhoz és a szolgáltatói szférához kötődnek [11].
A hivatalos nyelvek, a katonai, a veteránok, a postai és a magánszféra ombudsmanja mind speciális változatai az eredeti biztosnak, Kanada különleges igényeihez megfelelően kialakítva [12]. Akárcsak Európában, ahol a különböző országokban különböző típusú ombudsmani modellek alakultak ki [13], azonban kivétel nélkül mindegyik országban megtalálható ez az intézmény [14].
Kanadában például az ontarioi biztost 1975-ben nevezték ki. Az ontariói volt az egyik első, észak-amerikai területen megválasztott ombudsman, amely része volt az államszervezetnek. Az ombudsmani törvényt azóta sem módosították. Manapság a jelenlegi biztos, André Martin egyik fő célja, hogy a jogalkotó megváltoztassa az ombudsmani törvényt annak érdekében, hogy szélesebb hatáskörrel bírva folytathassa vizsgálatait. Martin 2005-ben nyerte el a tisztséget, és véleményem szerint felrázta Csipkerózsika-álmából az ontariói rendszert. Céljául tűzte ki, hogy hatásosabban segítse az embereket, és nagy vitalitással látja el szerepét, melyet „házőrző kutyaként” fest le: ugatnia kell, ha jogsértés folyik, elég hangosan ahhoz, hogy az egész ország meghallja, mi történt [15].
|
Kluwer International
Külföldi jogi e-könyvek
Egy kattintásra Öntől!
|
 |
Eltérések
Ha azt vizsgáljuk, milyen különbségek vannak az európai és az amerikai ombudsman között, a legfontosabb elhatárolási szempont a közszektorban vagy a magánszektorban való megjelenés. Európában az ombudsmanokat a kormány nevezi ki vagy a parlament választja és csak a jognak alárendelten működnek. Szinte bármely állami vagy közigazgatási szervnél vizsgálódhatnak, az adott ország egész területén, elég csak a magyar alapvető jogok biztosára gondolni. Ezzel szemben az amerikai ombudsman főleg vállalatok megbízottjaként tevékenykedik, fő feladata a mediáció, azaz a közvetítés.
A céljuk is különböző: míg az európai biztosok fő feladata a visszásságok kivizsgálása, addig Észak-Amerikában a legfontosabb szempont a megegyezés kialakítása a vitás felek között a formális jogvita elkerülése érdekében. Az eltéréseket tekinthetjük az eltérő államszervezet, jogrendszer, történelem és szociális viszonyok következményének is.
| Összefoglaló |
|---|
|
Az eltérések ellenére mindkét kontinensen megtalálható az az alapgondolat, hogy működésükkel az ombudsmanok az állampolgárok és a hatalom közé állnak, segítve a jobb együttműködés létrejöttét. Segítik az állampolgárokat abban, hogy megoldást találjanak problémájukra, megegyezésre jussanak. Ugyanúgy tekinthetőek „az egyik leghegyesebb szálkának a kormány szemében” [16], bár feladatuk országról országra, tagállamról tagállamra változik. |
Lábjegyzetek:
[1] A továbbiakban az ’amerikai’ kifejezés az észak-amerikai szinonimájaként használom.