EUB-ítélet Fahimian-ügyben: a vízummegtagadás és a nemzeti mérlegelés

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alábbiakban ismertetendő, úgynevezett Fahimian-ügyben felvetett kérdések az európai uniós bevándorlási politika lényegét érintik. Az Európai Unió Bíróságának a Verwaltungsgericht Berlin kérelmére meg kellett állapítania, milyen mértékű mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a nemzeti hatóságok annak megvizsgálása érdekében, hogy a tanulmányok folytatása céljából vízumot kérelmező harmadik országbeli állampolgár helyzetét jellemző releváns körülmények összességének fényében a beutazási vízum kiadását kérelmező személy akárcsak lehetséges veszélyt jelent-e a közbiztonságra. Ennek során az EUB-nak a belső piac és a bevándorlási politika különböző célkitűzéseit is figyelembe kellett vennie.

Az Európai Unió Bírósága (EUB) 2017. április 4-én a Sahar Fahimian kontra Németországi Szövetségi Köztársaság-ügyben kelt ítélete[1] a harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről szóló, 2004. december 13-ai 2004/114/EK-tanácsi irányelv rendelkezésének értelmezésére vonatkozik. Az EUB-nak az eset kapcsán meg kellett határoznia a tagállami hatóságok számára e téren rendelkezésre álló mérlegelési mozgásteret, továbbá a bírósági felülvizsgálat mértékét. Az ítélet a közbiztonságra vonatkozó feltételeket tisztázó rendelkezéseivel az uniós bevándorlási politika lényegét érintő értelmezései tekintetében különös jelentőséggel bírnak.

A tényállás

S. Fahimian 1985-ben született, iráni állampolgár, aki SUT, a Sharif University of Technologyt (Sharif Műszaki Egyetem, Irán) által kiállított Master of Science oklevéllel rendelkezik az információs technológia területén. Ez az egyetem a műszaki, mérnöki és fizikai tudományokra szakosodott oktatást nyújt.

Fahimian 2012. november 21-én a Németországi Szövetségi Köztársaság teheráni nagykövetségén vízumkérelmet nyújtott be doktori tanulmányoknak a Technische Universität Darmstadton (darmstadti műszaki egyetem, Németország) a Center for Advanced Security Research Darmstadt (fejlett védelmi kutatóközpont, Darmstadt, CASED) „Megbízható beágyazott és mobilrendszerek projektje” keretében történő folytatása céljából. Kérelméhez csatolta az erre az egyetemre való felvételéről szóló igazolást, valamint a Center for Advanced Security Research Darmstadt igazgatójának 2012. november 14-ei keltezésű levelét is. E levél alapján S. Fahimian kutatási projektjének tárgya „a mobilrendszerek biztonságától, különösen az okostelefonok behatolás-jelzésétől a biztonsági protokollokig” terjed. Az igazgató kifejtette, e projekt keretében S. Fahimian feladata, hogy „új, hatékony és tényleges védelmi mechanizmusokat találjon az okostelefonok tekintetében a korlátozott energia, a korlátozott számítástechnikai erőforrások és a korlátozott sávszélesség közismert akadályaira figyelemmel. Doktori tanulmányainak finanszírozására S. Fahimian elnyerte az említett kutatóközpont doktori ösztöndíját.

Vízumkérelmének 2013. május 27-ei elutasítását követően S. Fahimian jogorvoslati kérelmet terjesztett elő, amelyet egy 2013. október 22-ei határozattal szintén elutasítottak. Ezt követően 2013. november 22-én S. Fahimian keresetet terjesztett elő az elutasító határozattal szemben a kért vízum kiadása érdekében a Verwaltungsgericht Berlinhez. A bíróság szerint a felek közötti vita tárgyát az képezi, hogy a 2004/114/EK-tanácsi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett közbiztonsági okok akadályozzák-e S. Fahimian német területre való beutazását. Az irányelv hivatkozott rendelkezése szerint a beutazása engedélyezését kérő harmadik országbeli állampolgár többek között nem lehet olyan személy, aki a közrendre, a közbiztonságra vagy a közegészségre veszélyesnek minősül.

[htmlbox eu_jog_alkalmazasa]

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint az iráni helyzet igazolja azt az aggályt, hogy S. Fahimian származási országában a későbbiekben visszaélhetnek azzal a tudással, amelyre e személy a tanulmányi célú tartózkodása során szert tesz. Ebben az összefüggésben a nemzetközi közösségben elismert tény, hogy az SUT jelentős szerepet vállal az iráni katonai célú kutatás területén. Ezért az uniós jogalkotó, a 1202/2014 végrehajtási rendelettel felvette a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó szervezetek jegyzékébe, melyet az egyetem és az iráni rendszer között a katonai, illetve katonai jellegű területeken fennálló szoros és bizonyított kapcsolat indokolt.

Az alapeljárás alperese szerint nem zárható ki, hogy S. Fahimian akár az SUT által kiállított, felsőfokú végzettséget igazoló oklevél megszerzését követően is kapcsolatokat ápoljon az ezen egyetemhez tartozó személyekkel, illetve tart attól, hogy az S. Fahimian által a németországi tanulmányai során megszerzendő tudást Iránban belföldi elnyomás céljából, vagy általában az emberi jogok megsértésével összefüggésben is alkalmazhatóak. Az S. Fahimian kutatási projektjének tárgyát képező technológiákat ugyanis az iráni hatóságok a lakosság megfigyelése céljából felhasználhatják.

A Verwaltungsgerichtnek kétségei azzal kapcsolatban voltak, hogy tárgyi ügyben a hivatkozott 2004/114 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének d) pontjának előírásai megalapozottan alkalmazhatóak-e. Az eljáró hatóság, az alapügy alperese ugyanis nem hivatkozott az érintett magatartásával vagy bizonyos személyekkel való kapcsolattartásával összefüggő egyetlen konkrét körülményre sem, és azt sem pontosította, milyen kapcsolat áll fenn az érintett által a doktori tanulmányai során megszerzendő tudás és az azzal való későbbi visszaélés között.

Az előterjesztett kérdések és az EUB ítélete

Kérdéseivel a Verwaltungsgericht Berlin arra várt választ, hogy a 2004/114 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének d) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy valamely harmadik országbeli állampolgár tanulmányi célú vízum iránti kérelmének elbírálásakor az illetékes nemzeti hatóságok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, amely csak korlátozott bírósági felülvizsgálat alá tartozik annak meghatározása érdekében, hogy eme állampolgár e rendelkezés értelmében veszélyes-e a közbiztonságra, és az említett hatóságok jogosultak-e megtagadni a kért vízum kiadását az alapügyben szereplőhöz hasonló körülmények között.

Az EUB a harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről szóló 2004. december 13-ai 2004/114/EK-tanácsi irányelv 12. cikkét a tanulmányi célú vízum kiadásával kapcsolatban a Ben Alaya-ügyben hozott ítéletében már rögzítette. Eszerint: „A harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről szóló, 2004. december 13-ai 2004/114/EK-tanácsi irányelv 12. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az érintett tagállam köteles a területére való beutazást engedélyezni a harmadik ország állampolgárságával rendelkező, és a területén tanulmányok folytatása céljából három hónapot meghaladó időtartamon át tartózkodni kívánó személynek abban az esetben, ha e személy megfelel az ezen irányelv 6. és 7. cikkében kimerítően meghatározott beutazási feltételeknek, és e tagállam e személlyel kapcsolatban nem hivatkozik az említett irányelvben kifejezetten felsorolt, a tartózkodási engedély megtagadását igazoló indokok valamelyikére.”[2]

Továbbá a Sommer-ügyben hozott ítéletében már megállapította, hogy az irányelv (6) és (7) preambulum-bekezdése szerint az irányelv célja ama diákok Európai Unió felé irányuló, tanulmányi célú mobilitásának ösztönzése, akik harmadik országok állampolgárai, és e mobilitás célja annak elősegítése, hogy Európa a tanulmányok és a szakképzés legkiemelkedőbb központjává váljon a világon.[3]

Ülésezik az Európai Unió Bírósága

A Sahar Fahimian-ügyben az EUB a fentieken túl arra mutatott rá, hogy a 2004/114 irányelv nem határozza meg a 6. cikke (1) bekezdése d) pontjának értelmében vett „közbiztonság” fogalmát, amelyen a vízum kiadásának a jelen ügybeni megtagadása alapul. Ugyanakkor a Tsakouridis-ítéletében korábban már rámutatott arra, hogy a „közbiztonság” fogalma egyaránt magában foglalja a tagállam belső és külső biztonságát. Így a közbiztonságra hatással lehet az alapvető állami intézmények és közszolgáltatások működésének, valamint a lakosság fennmaradásának a veszélyeztetése, akárcsak a külkapcsolatok vagy a népek békés együttélése súlyos megzavarásának a kockázata, vagy a katonai érdekek veszélyeztetése[4].

A közbiztonságra veszélyesség feltételét illetően az ítélet megjegyzi, hogy eltérően többek között az unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló irányelvben foglaltaktól[5], amelynek előírása szerint a közbiztonsági okokból hozott intézkedések kizárólag az érintett egyén személyes magatartásán alapulhatnak, és e magatartásnak „valódi, közvetlen és kellően súlyos” veszélyt kell jelentenie a társadalom eme alapvető érdekére nézve[6], a 2004/114 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének az ezen irányelv (14) preambulum-bekezdésével összefüggésben értelmezett d) pontjából. Eszerint: „Az ezen irányelvben meghatározott céllal kért beutazás kellően indokolt okok alapján megtagadható. Különösen abban az esetben kerülhet sor a beutazás elutasítására, ha a tagállam tényekre alapozott értékelés alapján úgy véli, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár lehetséges veszélyt jelent a közrendre vagy a közbiztonságra. A közrend fogalmába beletartozhat az, ha valakit valamely súlyos bűncselekmény elkövetése miatt elítéltek. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a közrend és közbiztonság fogalma magában foglalja azokat az eseteket is, amikor egy harmadik országbeli állampolgár egy, a terrorizmust támogató csoport tagja vagy tagja volt, ilyen csoportot támogat vagy támogatott, illetve szélsőséges törekvései vannak vagy voltak.”

Vagyis a harmadik ország állampolgárának beutazása megtagadható, ha az eme állampolgár által benyújtott vízumkérelem elbírálására illetékes nemzeti hatóságok tényekre alapozott értékelés alapján úgy vélik, hogy ez az állampolgár akárcsak „lehetséges” veszélyt jelent a közbiztonságra. Így eme értékelés során figyelembe vehetik nemcsak a kérelmező személyes magatartását, hanem egyéb, többek között a szakmai pályafutásával kapcsolatos információkat is[7].

E tekintetben a vízumkérelmező egyedi helyzetének értékelése olyan összetett vizsgálatokat igényelhet, amelyek, többek között e kérelmező személyiségének értékelésén, lakóhely szerinti országába való beilleszkedésén, eme ország politikai, társadalmi és gazdasági helyzetén, valamint azon az esetleges veszélyen alapulnak, amelyet az említett kérelmezőnek az érintett tagállam területére tanulmányok folytatása céljából való beutazása jelentene a közbiztonságra, tekintettel azon kockázatra, hogy az ugyan eme kérelmező által e tanulmányok során megszerzendő tudást a későbbiekben a származási országában az említett közbiztonságot sértő célokra használhatják fel. E vizsgálatok a vízumkérelmező várható magatartása előrejelzésének kidolgozását követelik meg, és különösen a kérelmező lakóhely szerinti országának alapos ismeretén, valamint különböző dokumentumok elemzésén és a kérelmező nyilatkozatain kell alapulniuk[8]. E körülmények között az illetékes nemzeti hatóságok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a releváns tények értékelése során annak meghatározása céljából, hogy a 2004/114 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének d) pontjában foglalt, különösen a közbiztonságra való veszélyességre vonatkozó indokokkal ellentétes-e a harmadik ország állampolgárának beutazása[9]. Annak meghatározása érdekében, hogy a vízumkérelmező akárcsak lehetséges veszélyt jelent-e a közbiztonságra, e nemzeti hatóságok feladata, hogy elvégezzék az e személy helyzetét jellemző körülmények összességének átfogó értékelését.

Amint azt az EUB a beutazási feltételek vizsgálatának keretében megállapította, a 2004/114 irányelv (15) preambulum-bekezdésének megfelelően semmi nem akadályozza azt, hogy az illetékes nemzeti hatóságok minden olyan bizonyítékot megköveteljenek, amely a beutazási kérelem megalapozottságának megítéléséhez szükséges[10]. E tekintetben eme irányelv 18. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik az, hogy ha a vízumkérelem alátámasztására szolgáltatott adatok nem megfelelőek az esetleges közbiztonságra veszélyesség értékeléséhez, akkor az említett hatóságok megkövetelhetik a kérelmezővel szemben további szükséges adatok nyújtását.

Az EUB az illetékes nemzeti hatóságok a 2004/114 irányelv 6. cikke (1) bekezdése d) pontja szerinti mérlegelési mozgástérének bírósági felülvizsgálatát illetően megjegyezte, a nemzeti bíróságnak – a bizonyítási teher megosztásának figyelembevétele mellett – különösen azt kell megvizsgálnia, hogy a megtámadott határozat kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik-e.

Mivel e hatóságok a tények értékelésére széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, a bírósági felülvizsgálat az értékelést illetően csak a nyilvánvaló hibákra korlátozódik. Másfelől e felülvizsgálatnak ki kell terjednie különösen az eljárási garanciák alapvető fontosságú tiszteletben tartására. E garanciák között szerepel az adott eset valamennyi releváns elemének e hatóságok által elvégzendő gondos és pártatlan vizsgálatára vonatkozó kötelezettség[11], valamint a határozatuk megfelelő indokolására vonatkozó kötelezettség is, hogy a nemzeti bíróság a 2004/114 irányelv 18. cikkének (4) bekezdésében előírt jogorvoslat keretében megvizsgálhassa a mérlegelési jogkör gyakorlásának alapjául szolgáló ténybeli és jogi elemek együttes fennállását[12]. Ez utóbbi tekintetében mutatott rá az EUB arra, hogy a 2004/114 irányelv (14) preambulum-bekezdése értelmében a harmadik ország állampolgárának tanulmányok folytatása céljából való beutazása „kellően indokolt okok” alapján tagadható meg.

Az EUB ítélete szerint, az S. Fahimian által a német hatóságok – az általa tanulmányok folytatása céljából kért – vízum kiadásának megtagadásáról szóló határozatával szemben benyújtott jogorvoslatot illetően, a Verwaltungsgericht Berlin feladata, hogy figyelembe vegye az e személy helyzetét jellemző körülmények összességét[13].

[htmlbox ne_hasznald7]

E körülmények közül a 2004/114 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének d) pontjára tekintettel különös jelentőséggel bír az, hogy S. Fahimian a SUT-n szerzett felsőfokú végzettséget, amely intézményt a 267/2012 rendelet IX. mellékletében szereplő korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó szervezetek jegyzékébe felvettek és azon fenntartottak, valamint hogy az e személy által a doktori tanulmányai keretében Németországban folytatni kívánt kutatások az információs technológiák biztonságának érzékeny területére vonatkoznak. Ugyanez igaz az illetékes nemzeti hatóságok rendelkezésére álló ama további információkra is, amelyek alapján attól lehet tartani, hogy a későbbiekben – a kérdést előterjesztő bíróság által említettek szerint, a közbiztonság védelmével ellentétes módon – visszaélhetnek az S. Fahimian által Németországban megszerzendő tudással[14].

Az EUB a Verwaltungsgericht Berlin által feltett kérdéseire adott válasza szerint a 2004/114 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy az illetékes nemzeti hatóságok, amelyekhez egy harmadik országbeli állampolgár tanulmányok folytatása céljából vízumkérelemmel fordult, széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek annak megvizsgálása érdekében, hogy az eme állampolgár helyzetét jellemző releváns körülmények összességének fényében ez utóbbi személy akárcsak lehetséges veszélyt jelent-e a közbiztonságra. Ezzel nem ellentétes, hogy az illetékes nemzeti hatóságok megtagadják egy olyan harmadik országbeli állampolgárnak az érintett tagállam területére ilyen céllal történő beutazását, aki az iráni kormánnyal a katonai, illetve katonai jellegű területeken való jelentős együttműködése miatt az unió korlátozó intézkedéseinek hatálya alá tartozó egyetemen szerzett felsőfokú végzettséget, és aki e tagállamban a közbiztonság szempontjából érzékeny területen akar kutatásokat folytatni, ha az e hatóságok rendelkezésére álló információk alapján attól lehet tartani, hogy a későbbiekben a közbiztonsággal ellentétes célokból visszaélhetnek az e személy által a kutatásai során megszerzendő tudással.

Annak ellenőrzése, hogy ez a határozat megfelelő indokoláson alapul, valamint kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik, az az illetékes nemzeti hatóságoknak a kért vízum kiadását megtagadó határozatával szembeni jogorvoslat tárgyában eljáró nemzeti bíróság feladata.

Lábjegyzetek

[1] 2017. április 4-i a Sahar Fahimian kontra Németországi Szövetségi Köztársaság C 544/15. sz. ügy ECLI:EU:C:2016:908. [2] 2014. szeptember 10-ei Mohamed Ali Ben Alaya és a Bundesrepublik Deutschland C 491/13. sz. ügy ECLI:EU:C:2014:2187. [3] 2012. június 21-ei Sommer-ítélet, C 15/11, EU:C:2012:371, 39. pont. [4] 2010. november 23-ai, C 145/09, EU:C:2010:708, 43. és 44. pont; 2016. február 15-ei N.-ítélet, C 601/15 PPU, EU:C:2016:84, 66. pont. [5] 2004. április 29-ei 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 27. cikkének (2) bekezdésétől. [6] 2012. május 22-ei I-ítélet, C 348/09, EU:C:2012:300, 30. pont; 2016. szeptember 13 i Rendón Marín-ítélet, C 165/14, EU:C:2016:675, 84. pont; 2016. szeptember 13 i CS-ítélet, C 304/14, EU:C:2016:674, 40. pont. [7] Ítélet 40. pont. [8] 2013. december 19-ei Koushkaki-ítélet, C 84/12, EU:C:2013:862, 56. és 57. pont. [9] 2013. december 19-ei Koushkaki-ítélet, C 84/12, EU:C:2013:862, 60. pont. [10] 2014. szeptember 10 i Ben Alaya-ítélet, C 491/13, EU:C:2014:2187, 34. pont. [11] 2010. március 9-ei ERG és társai-ítélet, C 379/08 és C 380/08, EU:C:2010:127, 60. és 61. pont; 2015. június 16-ai Gauweiler és társai-ítélet, C 62/14, EU:C:2015:400, 69. pont. [12] 1991. november 21-ei Technische Universität München-ítélet, C 269/90, EU:C:1991:438, 14. pont; 2008. július 10-ei Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala-ítélet, C 413/06 P, EU:C:2008:392, 69. pont. [13] Ítélet 47.pont [14] Ítélet 49.pont.

---