Felségsértés a XXI. században? – Az Erdogan-ügy jogi háttere

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Egy elavult német büntetőjogi szabály lehetővé tette, hogy a török elnök büntetőeljárást kezdeményezzen egy német humorista ellen, aki a német közszolgálati televízió egyik adásában kritizálta a politikust.  Nem meglepő, hogy az autoriter rezsimek vezetői jogi eszközökkel próbálják elhallgattatni az őket érő kritikát, az azonban már annál inkább, hogy a német kormányfő, Angela Merkel hozzájárult az eljárás megindításához.

Jan Böhmermann humorista a német közszolgálati televízióban egy verset olvasott fel, amely többek között azzal vádolta Recep Tayyip Erdogan török elnököt, hogy “elnyomja a kisebbségeket, rúgja a kurdokat, üti a keresztényeket”.

A német büntető törvénykönyv 103. cikke szerint egy idegen ország államfőjének vagy kormánytagjának megsértése Németországban bűncselekmény, amit bírsággal vagy három évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni a törvény. A szabadságvesztés büntetési tétele három hónap és öt év közé emelkedik, ha a közlés nem csak sértő, de valótlan is. Ahhoz azonban, hogy a büntetőeljárás megindulhasson, nem csak a sértett külföldi tisztségviselő kezdeményezésére, de a német kormány a jóváhagyására is szükség van. Személyesen Merkel hozta meg a döntést, amely utat nyitott a német államügyésznek, hogy vádat emeljen Böhmermann ellen.

Az eset nem csak jogilag, de diplomáciailag is érdekes. Merkel döntése komoly nemzetközi kritikát váltott ki, hiszen az, hogy egyáltalán büntetőeljárás indulhat egy elnyomó rezsim vezetőjét kifigurázó humorista ellen, már önmagában erősen szóláskorlátozó hatású. Ezen a képen az sem változtat, hogy a döntés nyilvánosságra hozásával egyidejűleg Merkel komoly aggodalmát fejezte ki a szólásszabadság állapotával szemben Törökországban. Az Erdogan vezette rendszerben oknyomozó újságírókat rendszeresen ítélnek letöltendő szabadságvesztés büntetésre, és a kormány újabban a gyülekezési jog gyakorlását is jelentősen korlátozta. Miért tett eleget a német kormányfő Erdogan kérésének? Valószínűleg azért, mert ellenkező esetben a török politikus felmondta volna az EU-val kötött, a németek által nehezen kialkudott menekültügyi megállapodást, amelynek betartása komoly munkát követel a török hatóságoktól.

Merkel azzal igyekezett menteni a menthetőt, hogy hangsúlyozta, Németországban a bíróságok függetlenül működnek, és minden kétes esetben az ő feladatuk, hogy megítéljék egy cselekmény jogszerűségét. Így a kormány akkor jár el helyesen, ha utat nyit a bírói jogértelmezésnek, ám ezen túl semmilyen hatást nem gyakorol az igazságszolgáltatásra. Jól mutatja az érv gyengeségét, hogy saját kormányán belül is komoly vita alakult ki arról, hogy a német politikai vezetés lehetővé tegye-e az eljárás megindulását. A koalíciós kormány szociáldemokrata miniszterei tiltakoztak az engedély megadása ellen, és azzal érveltek, hogy a szólás- és művészeti élet szabadságát a legmagasabb alkotmányos védelem illeti meg.

A büntetőjogi tényállás alkalmazása komoly ellenérzést váltott ki Németországban, melynek hatására valószínűleg el is fog tűnni a szabály a német jogrendszerből. Maga a kancellár nyilatkozta, hogy szükségtelennek tartja a büntetőjogi tiltást, és a kormány lépéseket fog tenni azért, hogy az kikerüljön a büntető törvénykönyvből. Hasonló, idegen országok vezetőit védő szabály Európában már csak Svájcban és Lengyelországban létezik.

Valószínűtlen, hogy a német bíróságok felelősségre vonnák a szabály alapján a humoristát, még ha a magatartása tényállásszerű is volt. Az alapjogi bíráskodás komoly hagyományokkal rendelkezik az országban, a német bíróságok pedig jellemzően követik az Alkotmánybíróság alapjogi iránymutatásait. Márpedig idegen államok vezetőinek kifigurázása olyan politikai beszéd, amit a szólásszabadság kiemelt védelme illet meg a modern demokráciákban. Ha esetleg mégis büntetőjogi felelősségre vonással végződne az eset, a humorista jó eséllyel keresne jogvédelmet a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága előtt, hiszen a bíróság esetjoga alapján az állami tisztséget betöltő politikusoknak a sértő, bántó kritikát is tűrniük kell, ha azt közéleti tevékenységükkel kapcsolatban fogalmazzák meg.

---