ICTY – a háborús bűncselekmények tárgyalása, illetve Slobodan Praljak halála

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

2017. november 29-én tartott tárgyalást az ICTY a volt boszniai horvát vezetők ügyében, háborús bűncselekmények elkövetése miatt. Az elsőfokú döntést helyben hagyását követően Slobodan Praljak öngyilkos lett.

2017. November 29. napján, Hágában az egykori Jugoszláviában elkövetett bűncselekmények nemzetközi törvényszéke (a továbbiakban: ICTY) tárgyalást tartott, Prlić et al. ügyben, melynek egyik vádlottja volt Slobodan Praljak, aki az ítélethirdetést követően a tárgyaló teremben mérget ivott, majd nem sokkal később a kórházban életét vesztette.  A nemzetközi média is felkapta az esetet, amely cikkek szinte kizárólag az öngyilkosság elkövetésével foglalkoztak, viszont kevesebb média visszhangot kapott, maga az ICTY, illetve a tárgyalás.

Mint köztudott, az 1980-as évek végén, illetve az 1990-es évek elején drámai politikai és társadalmi változásokon ment keresztül Kelet- Európa és a Szovjetunió, a kommunista rendszerek összeomlásával és a nacionalizmus újjáéledésével. Ennek egyik állomása volt Jugoszlávia erőszakos felbomlása, melyhez számtalan gazdasági és politikai tényező vezetett. Az erőszakos felbomlás során tömeges atrocitásokat először Horvátországban és később Bosznia-Hercegovinában követtek el. A nemzetközi közösség végig figyelemmel kísérte az eseményeket és már 1991 szeptemberében, az ENSZ felszólította a konfliktusban részt vevő feleket, hogy tartsák be a nemzetközi jogot, különös tekintettel a humanitárius és emberi jogokra. Az ENSZ azonban eredmény nélkül próbálta a nemzetközi jogot érvényre juttatni, ugyanis több ezer ember sebesült és halt meg ezen konfliktusok nyomán. A több ezer polgári lakos tömeges lemészárlásával, a nemi erőszakokkal, fogolytáborokban történt kínzásokkal kapcsolatos és az ostrom alatt álló városok ellen elkövetett emberiség elleni bűncselekmények vizsgálatát az ENSZ azonban csak 1992-ben kezdte meg, az általa felállított szakértői bizottság (a továbbiakban: Bizottság) létrehozása révén. A Bizottság jelentésében rettenetes bűncselekményeket tárt fel, amely bizonyítékok egyértelműsítették a genfi ​​egyezmények és ezzel együtt a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértését. Ezen megállapítások alapján az ENSZ Biztonsági Tanács úgy döntött, hogy létrehozza, az e bűncselekményekért felelős személyek nemzetközi bíróságát az erőszak megállítása és a nemzetközi béke és biztonság megőrzése érdekében.

1993. május 25-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék hivatalosan létrehozásáról szóló 827. számú határozatát. Ez az állásfoglalás tartalmazza az ICTY alapokmányát, amely meghatározza a Törvényszék hatáskörét és szervezeti felépítését, valamint általánosságban az általa alkalmazott büntetőeljárását. Ez volt az első olyan háborús bűnökkel foglalkozó bíróság, amelyet az ENSZ nemzetközi háborús bűncselekményeket vizsgáló bíróságként hozott létre a nürnbergi és a tokiói bíróságok óta.

Az ICTY Prlić et al. ügyben Jadranko Prlić, Bruno Stojić, Slobodan Praljak, Milovoj Petković, Valentin Ćorić, és Berislav Pušić fellebbezési ügyét tárgyalta. Az alap eljárás még 2006-ban kezdődött, majd 2013 júniusában fellebbezés miatt folytatódott az ügy, melynek fellebbviteli tárgyalását 2017. március 20-28. napján tartotta az ICTY.

[htmlbox Jogászvilág_hírlevél]

Az eljárást az 1992 és 1994 között, Bosznia és Hercegovina területén, nyolc településen és öt fogvatartási központban elkövetett nemzetközi bűncselekmények idézték elő, amely az akkori Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság része volt. A vádlottak közül Prlić Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság kétes módon megválasztott kormányfője, Stojić a Védelmi Minisztérium és a Katonai Rendőrség vezetője, Ćorić pedig belügyminiszter volt. Praljak és Petković a boszniai horvát hadseregben töltöttek be különböző pozíciókat, míg végül Praljak a horvát védelmi miniszter tanácsadója lett. A vádirat szerint a fenti vádlottak között, 1993 január közepén létrejött egy közös bűnszervezet, melynek célja volt egy horvát közösség létrehozása Bosznia-Hercegovinában, amely a horvát nép újraegyesítését volt hivatott megkönnyíteni. Ennek során szervezett etnikai tisztogatást hajtottak végre az ott élő muszlim közösségen, később pedig egy egész rendszert “építettek fel” a muzulmán lakosság deportálásához. Ezen rendszer működtetése során bűncselekmények sorozatát valósították meg: a civilek elítélése és börtönbe helyezése, a vagyonuk elkobzása és erőszak alkalmazása által. A tárgyalóbizottság megállapította, hogy több ezer ember esett áldozatul ezeknek a cselekményeknek, amelyet a katonaság és a politika együttesen, szervezetten követett el ellenük.

Az ICTY arra a következtetésre jutott, hogy mind a hat vádlott részt vett ezen bűncselekmények elkövetésében, így a Genfi Egyezményeket, azaz háborúra vonatkozó törvényeket és szokásokat, valamint az emberiség elleni bűncselekményeket súlyos megsértették. Ezen vádpontok között szerepelt a gyilkosság, az üldöztetés, a szabad mozgás indokolatlan korlátozása, erőszak alkalmazása, deportálás, embertelen bánásmód, a vagyon katonai szükségszerűség által nem indokolt mértékben történő megsemmisítése, a vallásra vagy oktatásra szánt intézmények megsemmisítése, a civilek  és a polgári lakosság elleni támadások sorozata. A fent felsorolt bűncselekményeken kívül Prlić-et, Stojić-ot, Petković-ot és a Ćorić-ot bűnösnek találták nemi erőszak és szexuális zaklatás, illetve rablás bűncselekményeinek elkövetésében is. Az ICTY megerősítette az elsőfokú ítéletet, így  Prlić-et 25 éves, Stojić-ot, Praljak-ot és Petković -ot 20 éves, Ćorić -ot 16 éves míg Pušić-ot 10 éves szabadságvesztésre ítélte.

A fellebbezését Praljak egyrészt Ratko Mladić naplójának megcáfolására alapozta, másrészt, hogy a muzulmán lakosság deportálása/erőszakos áttelepítése nem egy szervezett terv része volt, hanem pont a lakosság védelmét szolgálta. Emellett sérelmezte, hogy az ICTY nem hagyott megfelelő teret bizonyítékai felmutatására és a Bíróság maga sem igyekezett feltárni, hogy a napló mely állításai igazak és melyek nem.

Ratko Mladić boszniai szerb katonaparancsnok volt, aki első számú felelőse volt a srebrenicai mészárlásnak. A szerb hatóságok 2011. május 31-én adta át az ICTY-nak, majd 2017. november 22-én ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre, az elkövetett háborús bűncselekmények miatt. Többek között az ő naplója az, amely az 1991. június 29-től 1996. november 28-ig tartó időszakban elkövetett háborús bűncselekményeket feltárja, 18 füzeten és több mint 3000 oldalon keresztül. A napló az ICTY előtt folyó tárgyalások egyik fontos bizonyítéka, amely többek között részletes információt szolgáltatott Praljakról és muzulmán ellenes nézeteiről, melyben a muzulmánok deportálását, illetve ellenük való fegyveres fellépéseket szorgalmazza.

[htmlbox be_jogszabalytukor]

Praljak ezeket azonban cáfolata, védekezésében kifejtette, hogy az ICTY tévesen jutott arra az álláspontra, hogy a katonai életkorú muzulmán férfiak nem tagjai a fegyveres erőknek, hiszen a boszniai törvények egyértelműen utalnak a tartalékerőkre vonatkozó, mobilizációs rendre, így az ellenük való fellépés, nem volt háborús bűncselekmény. Emellett cáfolta, hogy jogellenesen börtönbe vetettek volna a lakosságból több mint 1000 muszlimot, a Prozor önkormányzat házaiba zárva, és durva és túlzsúfolt körülmények között tartották volna őket. Ugyanis a muzulmán lakosság egy része önként ment, másik részük áttelepítése pedig szükséges volt a biztonságuk biztosításához, és bár korlátozottan éltek, ennek ellenére végig élvezhették a mozgás szabadságát, és nem tartották őket fogva. Ezeket az érveket az ICTY azonban nem fogadta, el ugyanis megállapította, hogy a hadsereg katonai teherautóival, erőszakkal és fegyveres fenyegetéssel kényszerítették a muszlimokat az áttelepítésre.

Az ítélethirdetés követően Praljak kijelentette, hogy nem háborús bűnös, majd megitta a becsempészett mérget. Ennek során súlyos kérdésként merült fel, hogy mégis hogyan tudta az ENSZ szigorúan őrzött vizsgálati fogságába becsempészni a mérget, majd a még szigorúbban őrzött tárgyalóterembe. Bár magát a cellákat, gúnyosan Hágai Hilton-nak is szokták hívni, azok jól felszereltsége és kényelme miatt, azonban az ellenőrzés a legmagasabb fokú. A  fogvatartottak csak éjjel vannak celláikba zárva, a nap folyamán szabadon mozoghatnak és szocializálódhatnak. A napi ütemtervük emellett magában foglalja a szabad levegőn való mozgást, a testmozgást, a foglalkozást és a lelki útmutatást. Hozzáférhetnek sport- és szabadidős létesítményekhez, beleértve a medence használatot is. Látogatót fogadhatnak, azonban a látogatásokat szigorúan felügyelik, ez azonban nem vonatkozik a házastársi helyiségekre – oda a biztonsági őrök nem mehetnek be. Azonban ilyen esetekben is szigorú átvizsgáláson kell átmennie minden látogatónak, és minden folyadék elvételre kerül.

Így egyelőre a holland hatóságoknak nem sikerült megállapítaniuk, hogyan sikerült a folyékony mérget becsempészni Praljaknak. Az öngyilkosságok sorában azonban nem ez volt az első eset az ICTY-n. Slavko Dokmanovic 1998-ban akasztotta fel magát, míg Milan Babic 2006-ban lett öngyilkos cellájában.

Az ICTY rövid közleménybe tudatta, hogy az esetet vizsgálják, és 2017. december 31. előtt a vizsgálat eredményét nyilvánosságra hozzák.

Felhasznált irodalom:

http://www.icty.org/x/cases/prlic/acjug/en/171129-judgement-summary.pdf

http://www.icty.org/en/about/tribunal/establishment

http://www.bbc.com/news/world-europe-42184475

http://www.icty.org/en/press/icty-initiates-independent-expert-review-regarding-the-passing-of-slobodan-praljak

---