Szoftverimport és az unió vámkérdései


A szoftverrel ellátott elektronikai termékek importja esetén fennálló vám kérdését vette górcső alá az Európai Unió Bíróságának ítélete, mely a BMV és a müncheni fővámhivatal ügyében[1] született.

I. Általános ismertetés

A BMW, a Bayerische Motorenwerke AG vs. Hauptzollamt München-ügyben a müncheni pénzügyi bíróság, a Finanzgericht München az Európai Unió Bíróságához (EUB) az Uniós Vámkódex[2] (Vámkódex, rendelet) rendelkezéseivel szabályozott, az ügyleti érték fogalma, annak elemei, és az azt módosító vagy csökkentő tényezők értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránt kérelmet terjesztett elő.

Az Európai Unió vámunión alapuló működésének a vám egyik alapvető bevételi forrását jelenti, ezért egységes szabályozása az uniós jog alkalmazása szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír. A Vámkódex rendelkezései, a különleges tárgykörökre vonatkozó jogszabályok vagy nemzetközi egyezmények keretén belül az unió vámterületén kívül is alkalmazhatóak.

A fogalom meghatározások között szereplő „vámhatóságok” megjelölés a tagállamoknak a vámjogszabályok alkalmazásáért felelős vámigazgatásai és mindazok az egyéb hatóságok, amelyeket a nemzeti jog bizonyos vámjogszabályok alkalmazására felhatalmaz,

A belső piac kiteljesedése, a nemzetközi kereskedelem és befektetés akadályainak csökkenése és a fokozódó igény a biztonságra és védelemre az unió külső határain megváltoztatták a vámhatóságok szerepét, vezető szerephez juttatva őket az ellátási láncban, a nemzetközi kereskedelem figyelemmel kísérésében és kezelésében, ezáltal az országok és a vállalatok versenyképességének katalizátorává tette őket.

A tagállamokkal szemben a rendelet megfogalmazott elvárása az, hogy összehangoltan és egységesen történjenek a vámellenőrzések annak érdekében, hogy unió-szerte biztosított legyen az azonos szintű vámellenőrzés, és így ne alakulhasson ki versenyellenes magatartás a különböző uniós be- és kilépési pontokon. A vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatos valamennyi határozatra ugyanazon szabályok vonatkoznak.

Alkalmazásában a „vámjogszabályok” a következők összességéből álló jogszabályok együttesét jelenti:

a)  a Vámkódex és az azt kiegészítő vagy végrehajtó, uniós vagy nemzeti szinten elfogadott rendelkezések;
b) a Közös Vámtarifa rendelkezései;
c) a vámmentességek uniós rendszerének létrehozásáról szóló jogszabályok;
d)  vámügyi rendelkezéseket tartalmazó nemzetközi megállapodások, amennyiben ezek alkalmazandók az unióban;

A vámérték megállapítása, annak beszámítható és be nem számítható elemei, az ügyleti érték kérdésköre különös fontosságú.

Az importált áruk vámértékének meghatározása során elsősorban az „ügyleti érték” módszerét alkalmazzák. E módszer segítségével a vám és az import utáni hozzáadottérték-adó összegét az eladó részére az Európai Unióba irányuló export időpontjában ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján határozzák meg.

Ez az eljárás azonban csak akkor alkalmazható, ha az árukra vonatkozó az adásvételi szerződést a vámáru‑nyilatkozat megtételének időpontjában már megkötötték. A vámérték meghatározása során egy eladó és egy vevő közötti konkrét ügyletből kell kiindulni. Ez általánosan a nyilatkozattevő által bejelentett ügylet, kivéve, ha a vámhatóságok ezt később elvitatják.

Az EUB ítélkezési gyakorlata szerint, a vámérték megállapítására vonatkozó uniós szabályozás méltányos, egységes és semleges rendszer létrehozására irányul, amely kizárja az önkényes és fiktív vámértékek alkalmazását. Tükröznie kell a behozott áru valós gazdasági értékét, és következésképpen tartalmaznia kell ezen áru minden gazdasági értékkel rendelkező elemét.

Bár a vámérték alapját főszabály szerint az árukért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ár képezi, ez az ár olyan adat, amelyet adott esetben ki kell igazítani, ha az az önkényes vagy fiktív vámérték megállapításának elkerülése érdekében szükséges[3]. Az importált áruk vámértékének az e rendelkezés szerinti kiszámítása során nem vehetők figyelembe az áruk értékesítési árával kapcsolatos engedmények.

Ennek körében meg kell jegyezni, hogy a Vámkódex szabályainak az Európai Unióban való egységes alkalmazása a nemzeti kollíziós normák és a joghatóságra vonatkozó szabályok korlátozását, illetve megakadályozást jelenti, ezért az e rendelet formájában megnyilvánuló – elsősorban az importőröknek kedvező – jogegységesítés az eljáró fórum joga, a forum shopping alkalmazását sérti.

A Vámkódex további rendelkezései szerint, alkalmazása érdekében minden tagállamnak rendelkeznie kell a vámjogszabályok betartásának elmulasztásáért kiszabott szankciókról. Az ilyen szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. Formáját tekintve, lehet a vámhatóságok által kiszabandó pénzbírság, vagy az érintett személy által birtokolt valamely engedély visszavonása, felfüggesztése vagy módosítása. Együttes alkalmazásuk is lehetséges.

A BMW, Bayerische Motorenwerke AG és a Hauptzollamt München (müncheni fővámhivatal, Németország) ügyében az előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelemben megfogalmazott kérdés az volt, hogy figyelembe kell-e venni a vámérték meghatározásakor a vevő által a gyártó számára az áru gyártása és exportcélú értékesítése során történő felhasználás céljából ingyenesen rendelkezésre bocsátott szoftverek fejlesztésének költségeit.

A kérelem a Vámkódex 71. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezésére vonatkozott.

A Vámkódex 70. cikke, amely a vámértéknek az ügyleti érték alapján történő megállapítására vonatkozik, (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„Az áru vámértékének elsődleges alapja az ügyleti érték, azaz az áruért az unió vámterületére irányuló kivitel céljából történő eladáskor ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő – szükség esetén kiigazított – ár.”

A kódexnek „Az ügyleti érték elemei” című 71. cikkének rendelkezése szerint:

„(1)      A vámértéknek a 70. cikk alapján történő megállapításakor a behozott áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árat ki kell egészíteni:[…]

b)      az alábbi áruk és szolgáltatások értékével, megfelelően megosztva, ha azokat közvetlenül vagy közvetve a vevő biztosítja ingyenesen vagy kedvezményesen a behozott áruk előállításával és kivitelre történő eladásával kapcsolatban történő felhasználásra, olyan mértékben, ahogyan ez az érték nem szerepel a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árban:

i. a behozott áruba beépített anyagok, alkatrészek, részek és hasonló tételek;

ii. a behozott áru előállításában használt szerszámok, présminták, öntőformák és hasonló tételek;

iii.      a behozott áru előállítása során elhasznált anyagok; és

iv. az unió területén kívül végzett, és a behozott áru előállításához szükséges mérnöki munka, fejlesztés, művészmunka, formatervezés, tervrajzok és vázlatok;

c)      az értékelendő árukhoz kapcsolódó azon jogdíjakkal és licencdíjakkal, amelyeket közvetve vagy közvetlenül, az értékelendő áruk eladásának feltételeként a vevő köteles kiegyenlíteni, olyan mértékben, amennyiben az ilyen jogdíjakat és licencdíjakat a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árba nem számították bele;[…]

(2)      A ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árhoz történő hozzászámítás az (1) bekezdéssel összhangban kizárólag objektív és számszerűsíthető adatok alapján történhet.

(3)      A vámérték meghatározásakor a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árhoz való hozzászámítás csak az e cikkben megállapítottak szerint történhet.”

II. A tényállás[4]

A BMW autók, motorkerékpárok és motorok német gyártója, különböző harmadik országokból származó vezérlőegységeket tartalmazó gépjárműveket gyárt, amelyek a gépjárművekben a tényleges eszközöket vezérlő fedélzeti rendszerhez tartoznak.

A BMW maga fejlesztette ki, illetve az Európai Unió más vállalkozásait olyan szoftver kifejlesztésével bízta meg, amely a gépjármű rendszereinek és alkalmazásainak zökkenőmentes kommunikációját biztosítja, és a gépjármű vezérlőegysége által átvett különböző műszaki folyamatok végrehajtásához szükséges. Mivel a szoftver tulajdonosa a BMW, nem kellett utána díjat fizetnie.

Ezt a szoftvert ingyenesen bocsátják a vezérlőegységek gyártóinak rendelkezésére, amelyet a gyártók a vezérlőegységek leszállítása előtti működési teszt elvégzéséhez használnak. A teszt jegyzőkönyve tanúsítja, hogy a vezérlőegység és a szoftver együtt megfelelően működik. Ez lehetővé teszi annak meghatározását is, hogy a hibák az átadáskor léptek fel, a szállításból erednek, vagy a szoftver alkalmazása során merültek fel. Az eljárás egésze alkotja a BMW és a vezérlőegységek gyártói közötti szerződések tárgyát.

A BMW olyan vezérlőegységeket importál és forgalmaz az unióban, amelyek a gyártó által az unión kívül rájuk telepített szoftvereket is magukba foglalják.

A müncheni fővámhivatala, a Hauptzollamt München által végzett ellenőrzés során megállapították, hogy a BMW az importált vezérlőegységek vámértékeként a vezérlőegységek gyártóinak fizetett árat tüntette fel, amely ár a szoftver kifejlesztésének költségeit nem vette figyelembe.

Mivel úgy ítélte meg, hogy ennek költségeivel a vámértéket ki kell egészíteni, 2018. szeptember 25-ei vámmegállapító határozatában a 2018 januárjában szabad forgalomba bocsátott áruk vonatkozásában 2748,08 euró összegű vámtartozást állapított meg.

A BMW e határozat ellen a kérdést előterjesztő bírósághoz keresetet nyújtott be.

E körülmények között a müncheni pénzügyi bíróság, a Finanzgericht München, mivel kétségei támadtak a Vámkódex fenti rendelkezésének[5] értelmezését illetően a tekintetben, hogy az ügyleti érték elemei figyelembe kell-e venni a szoftverek kifejlesztésének költségeit, és hogy – adott esetben – az importőrt a gyártóhoz kötő szerződéses rendelkezéseket szükséges-e figyelembe venni a tekintetben, amelyet a vámérték kiigazítása érdekében alkalmazni kell, eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesztett az EUB elé.

III. Az EUB jogértelmezése és ítélete

Kérdésével az előterjesztő bíróság arra kereste a választ, hogy úgy kell-e értelmezni a Vámkódex 71. cikke (1) bekezdésének b) pontját, hogy az valamely importált áru vámértéke megállapításának céljából lehetővé teszi, hogy ezen áru ügyleti értékéhez hozzáadják egy, az unióban végzett munkával előállított, és a vevő által valamely harmadik országban letelepedett eladó számára ingyenesen rendelkezésre bocsátott szoftver gazdasági értékét.

A kérdés kapcsán az EUB emlékeztetett arra, hogy a Vámkódex 29. cikkének (1) bekezdése szerint az importált áru vámértéke az ügyleti érték, vagyis a Közösség vámterületére irányuló kivitel céljából történő eladáskor az áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő, szükség esetén a Vámkódex vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kiigazított ár. Az ügyleti érték e meghatározása ugyanakkor nem utal arra, hogy a vevőnek a Közösség vámterületén kellene honosnak lennie. Ezen túlmenően a Vámkódex egyetlen rendelkezése sem utal kifejezetten a vevő Közösségen belüli illetőségére kifejezetten csak a vámáru-nyilatkozatot tevő személy közösségi illetőségét írja elő néhány kivétellel.

Következésképpen, a vámérték megállapítására szolgáló ügylet vevőjének semmilyen más feltételnek nem kell megfelelnie azon kívül, hogy szerződő fél az adásvételi szerződésben.

A Vámkódex 70. cikke (1) bekezdésének és 71. cikke (1) bekezdésének megfogalmazásából, mind pedig az EUB ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a vámérték megállapítására vonatkozó uniós szabályozás méltányos, egységes és semleges rendszer létrehozására irányul, amely kizárja az önkényes és fiktív vámértékek alkalmazását. A vámértéknek tehát a behozott áru valós gazdasági értékét kell tükröznie, és következésképpen tartalmaznia kell ezen áru minden gazdasági értékkel rendelkező elemét. Ennek megfelelően, noha a vámérték alapját főszabály szerint az árukért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ár képezi, ez az ár olyan adat, amelyet adott esetben ki kell igazítani, ha az az önkényes vagy fiktív vámérték megállapításának elkerülése érdekében szükséges[6].

Hangsúlyozta, a Vámkódex e rendelkezése előírja, hogy a behozott árukért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árhoz hozzá kell adni a vevő által a behozott áruk előállításával és kivitelre történő eladásával kapcsolatban közvetlenül vagy közvetve, ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított bizonyos áruk és szolgáltatások értékét, olyan mértékben, ahogyan ez az érték ebben az árban nem szerepel.

Következtetése szerint a kérdést előterjesztő bíróság feladatát képezi annak meghatározása, hogy a Vámkódex e rendelkezésében előírt feltételek teljesülnek-e annak értékelésével, hogy a szoftver gazdasági értékét hozzá kell-e adni a vezérlőegységek ügyleti értékéhez annak érdekében, hogy az tükrözze ez utóbbiak vámértékét.

A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát annak meghatározása, hogy az a tény, miszerint e szoftverek egyfelől a vezérlőegységek működésének tesztelését, másfelől pedig annak megállapítását teszik lehetővé, hogy a hibák az átadás, a szállítás vagy e szoftverek alkalmazása során következtek-e be, olyan jellegű, hogy e vezérlőegységeknek tényleges ügyleti értéküknél magasabb ügyleti értéket biztosítanak.

Továbbá nem találta elfogadhatónak azt a felperesi érvet, miszerint a Vámkódex e rendelkezését ezen ügyben azért nem kell alkalmazni, mivel a szoftverek nem szerepelnek a Vámkódex e cikkének i.‑iv. alpontjaiban foglalt felsorolásban, ugyanezen cikk további előírása pedig a vámérték kiigazításának lehetőségét kizárólag az e cikkben szereplő elemekre korlátozza.

E tekintetben korábbi ítéletében már elutasította azt az érvet, miszerint a szoftverek nem tartoznak egyik olyan kategóriába sem, amelyek a vámérték kiigazításának tárgyát alkothatnák, mivel úgy ítélte meg, hogy azon számítógépek importja során, amelyeket az eladó egy vagy több operációs rendszert tartalmazó, a vevő által ingyenesen rendelkezésére bocsátott szoftverrel látott el, e számítógépek vámértékének meghatározása céljából azok ügyleti értékéhez hozzá kell adni e szoftver értékét, amennyiben ez utóbbi értéket nem tartalmazta a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár[7].

Az importált áru vámértékének meghatározása tekintetében tehát nincs jelentősége annak, hogy az a termék, amelynek értékét be kell számítani, olyan szellemi termék, mint például egy szoftver. E rendelkezés megfogalmazásából – amely kifejezetten a „termékekre” vagy a „szolgáltatásokra” utal – ugyanis az következik, hogy hatálya nem korlátozódik az anyagi javakra[8].

Ily módon – a felperes állításával ellentétben – a Vámkódex 71. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja, amely „a behozott áruba beépített anyagokra, alkatrészekre, részekre és hasonló tételekre vonatkozik, nem értelmezhető úgy, hogy az kizárja a szellemi termékeket. Ez a kizárás nem következik sem a 71. cikk (1) bekezdése b) pontjának megfogalmazásából, sem pedig e rendelkezés rendszeréből. Ennek megfelelően az importált áruk vámértékét ki kell egészíteni a termékek értékével, ugyanakkor azon szolgáltatások értékével is, amelyek az e rendelkezésben rögzített feltételeknek megfelelnek. A felperes által javasolt értelmezés nem csak ahhoz vezetne, hogy a vámérték esetleges kiigazításai kizárólag a iv. alpontban szereplő tényállásra korlátozódnának, amely esetben valamely szolgáltatás értékét kell beszámítani, hanem ahhoz is, hogy az csak azon szolgáltatásokra vonatkozna, amelyek egyrészt a „mérnöki munka, fejlesztés, művészmunka, formatervezés, tervrajzok és vázlatok” közé tartoznak, másfelől pedig a „behozott áru előállításához szükséges[ek]”[9].

Az ilyen értelmezés nem fogadható el, mivel a szellemi termékek egyaránt tartozhatnak a Vámkódex 71. cikke (1) bekezdése b) pontja i. alpontjába, mivel „a behozott áruba beépített anyagok, alkatrészek, részek és hasonló tételek”, illetve 71. cikke (1) bekezdése b) pontja iv. alpontjának hatálya alá, mivel e rendelkezés szerint –  „az unió területén kívül végzett, és a behozott áru előállításához szükséges mérnöki munka, fejlesztés, művészmunka, formatervezés, tervrajzok és vázlatok, az értékelendő árukhoz kapcsolódó azon jogdíjakkal és licencdíjakkal, amelyeket közvetve vagy közvetlenül, az értékelendő áruk eladásának feltételeként a vevő köteles kiegyenlíteni, olyan mértékben, amennyiben az ilyen jogdíjakat és licencdíjakat a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árba nem számították bele” – ide tartoznak.

A Vámkódex által létrehívott Vámkódex-bizottság[10] következtetései, bár nem rendelkeznek kötelező hatállyal, mégis olyan fontos tényezők, amelyek biztosítják a Vámkódexnek a tagállamok vámhatóságai általi egységes alkalmazását, és mint ilyenek, a kódex értelmezése lényeges eszközének tekinthetők[11].

Annak meghatározása céljából, hogy egy szoftver e 71. cikk (1) bekezdése i. vagy iv. alpontjának hatálya alá tartozik-e, a Vámkódex-bizottság által készített, a vámértékre vonatkozó magyarázó szövegek gyűjteményének[12] következtetése különbséget tesz az áru előállításához szükséges, a Vámkódex 71. cikke (1) bekezdése b) pontja iv. alpontjának hatálya alá tartozó szellemi szolgáltatások és a behozott árukba a működésük érdekében beépített, és az előállításukhoz nem szükséges szellemi termékek között. Ez utóbbiak mindazonáltal a végtermékek elválaszthatatlan részét képezik, tekintettel arra, hogy azokhoz kapcsolódnak vagy azokba vannak beépítve, és lehetővé teszik működésüket, illetve hatékonyabbá teszik azt. Ezen felül új funkciót biztosítanak, és jelentősen hozzájárulnak a behozott áruk értékéhez.

Következésképpen a Vámkódex-bizottság szerint ezek az említett kódex 71. cikke (1) bekezdése b) pontja i. alpontjának hatálya alá tartoznak[13].

Megítélése szerint bár az EUB-nak lehetősége volt figyelembe venni olyan szerződéseket, amelyek valamely uniós importőrt egy harmadik személy gyártóhoz kötöttek, azt csak abból a célból tette, hogy értékelni tudja a „vásárlói” minőséget[14].

Korábbi ítéletinek rendelkezése szerint ezzel szemben nem fogadható el az az álláspont, hogy a felek a Vámkódex 71. cikke (1) bekezdése b) pontjának jogcímén előírt kiigazítási lehetőségek korlátozása céljából szerződéses rendelkezésekre hivatkozhassanak, különben sérülne az az ítélkezési gyakorlat, miszerint a vámértéknek tükröznie kell a behozott áru valós gazdasági értékét, ennél fogva figyelembe kell vennie ezen áru valamennyi olyan elemét, amely gazdasági értékkel rendelkezik[15]

Következésképpen valamely áru vámértékének a Vámkódex 71. cikke (1) bekezdése b) pontja alkalmazásával végzett kiigazítása objektív kritériumokon alapul, és azt nem befolyásolhatják szerződéses rendelkezések[16].

A fenti összességére tekintettel az EUB válasza szerint a Vámkódex 71. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni: az valamely importált áru vámértéke megállapításának céljából lehetővé teszi, hogy ezen áru ügyleti értékéhez hozzáadják egy, az unióban végzett munkával előállított, és a vevő által valamely harmadik országban letelepedett eladó számára ingyenesen rendelkezésre bocsátott szoftver gazdasági értékét[17].

Lábjegyzetek:

[1] 2020. szeptember 10-ei BMW Bayerische Motorenwerke AG vs. Hauptzollamt München C‑509/19. sz. ügy, ítélet ECLI:EU:C:2020:694 (Ítélet)

[2] Az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-ei 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről szóló, felhatalmazáson alapuló 2015/2446/EU bizottsági rendelet (2015. július 28.). A Bizottság (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelete (2015. november 24.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról

[3]2017. december 20-ai Hamamatsu Photonics Deutschland-ítélet, C‑529/16, EU:C:2017:984, 24. pont, 2006. november 16-ai Compaq Computer International Corporation-ítélet, C‑306/04, EU:C:2006:716, 30. pont; 2016. június 16-ai EURO 2004. Hungary-ítélet, C‑291/15, EU:C:2016:455, 23. és 26. pont

[4] Ítélet 5-11. pont.

[5] A Vámkódex 71. cikke (1) bekezdés b) pontja

[6] 2019. június 20-ai Oribalt Rīga-ítélet, C‑1/18, EU:C:2019:519, 22. és 23. pont

[7] Compaq Computer-ítélet, 24. és 37. pont

[8] Ítélet 18. pont

[9] Ítélet 19. pont

[10] Vámkódex 285. cikk

[11] 2017. március 9-ei GE Healthcare-ítélet, C‑173/15, EU:C:2017:195, 45. pont

[12] A vámértékre vonatkozó magyarázó szövegek gyűjteményének 26. számú következtetése

[13] Ítélet 20. pont, Healthcare-ítélet, 45. pont

[14] Compaq Computer-ítélet, 29. pont

[15] Healthcare-ítélet, 30. pont

[16] Ítélet 22. pont

[17] Ítélet 23. pont


Kapcsolódó cikkek

2021. szeptember 17.

Minden olasz munkavállalónak védettnek kell lennie

Az olasz kormány csütörtökön fogadta el a világ legszigorúbb koronavírus-elleni intézkedéseit, amely minden munkavállaló számára kötelezővé teszi a koronavírus elleni védettség igazolását, a negatív tesztet vagy a fertőzésből való gyógyulást.

2021. szeptember 16.

Magyarország megsértette a külföldiek kollektív kiutasításának tilalmát

Az ügy középpontjában a magyar államhatárról szóló törvény által bevezetett “feltartóztatás és átkísérés” intézkedés áll, amely felhatalmazást nyújtott a rendőrség számára, hogy a Magyarország területén illegálisan tartózkodó külföldi állampolgárokat határozat nélkül a határkerítés külső oldalára (a szerb határra) szállítsa. Az eljárás során Magyarország megsértette a kollektív kiutasítás tilalmát, mivel egyedi határozat hiányában a kérelmezőt, magatartásától függetlenül, 11 társával együtt kitoloncolta anélkül, hogy valódi és hatékony módot biztosított volna számukra a Magyarországra való beutazásra, illetve a megfelelő jogorvoslatra.